Revised Hungarian Bible (RÚF)

Közel a vég

1 Benjámin fiai,

meneküljetek Jeruzsálemből!

Fújjátok meg a kürtöt Tekóában,

adjatok vészjelet Bét-Hakkeremben!

Mert veszedelem fenyeget észak felől,

és nagy romlás.

2 Elpusztítom Sion leányát,

a szépet és gyönyörűségest.

3 Pásztorok jönnek ellene

nyájaikkal együtt,

sátrat vernek körülötte,

legeltet mindegyik, ahol csak éri:

4 Készüljetek ellene a háborúra,

induljatok, vonuljunk föl délben!

– Jaj nekünk, mert estébe fordult már a nap,

a megnyúlt árnyak jelzik az este közeledtét!

5 – Rajta, vonuljunk föl még az éjjel,

pusztítsuk el palotáit!

6 Mert így szól a SeregekUra:

Vágjatok ki fákat, emeljetek

ostromsáncot Jeruzsálem ellen,

a büntetésre ítélt város ellen,

amely zsarolt javakkal van tele!

7 Ahogy frissen tartja vizét a kút,

úgy tartja ez frissen gonoszságát.

Erőszakról és elnyomásról híres,

mindenütt betegséget és sebeket látok.

8 Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem,

különben el kell szakadnom tőled,

és sivár, lakatlan földdé kell tegyelek!

A próféta szent haragja

9 Így szól a SeregekUra:

Még egyszer böngészd át

Izráel maradékát,

mint egy szőlőtövet;

nyújtsd ki ellenük ismét a kezed,

mint szüretelő a vesszőkre!

10 Kinek mondjam el,

kinek bizonygassam, hogy végre meg is hallják?

Körülmetéletlen a fülük,

nem tudnak figyelni.

Gyalázzák azÚrigéjét,

nem lelik kedvüket benne.

11 AzÚrharagja tölt el engem,

nem tudom már magamban tartani.

Töltsd ki az utcán a gyermekekre

meg az ifjak csapatára!

Foglyul esik férfi és nő,

öreg és aggastyán egyaránt!

12 Házaik másoké lesznek,

földjükkel és feleségükkel együtt,

ha kinyújtom kezemet

az ország lakóira!

– így szól azÚr.

13 Mert a legkisebbtől a legnagyobbig

mindenki nyereséget hajhász,

a prófétától a papig

mindenki elvetemült csaló.

14 Népem romlását azzal gyógyítanák,

hogy könnyelműen mondogatják:

Békesség, békesség!

– pedig nincs békesség!

15 Szégyenkezniük kellene,

mert utálatos, amit tettek.

De nem akarnak szégyenkezni,

és már pirulni sem tudnak.

Azért elesnek az összeomláskor,

elbuknak a megtorlás idején

– mondta azÚr.

Isten hiába akarta megmenteni népét

16 Így szól azÚr:

Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét,

kérdezősködjetek az ősi ösvények után,

melyik a jó út, és azon járjatok,

akkor nyugalmat találtok lelketeknek!

De ők ezt mondták: Nem megyünk!

17 Őröket is állítottam föléjük,

hogy figyeljenek a kürt szavára.

De ők ezt mondták: Nem figyelünk!

18 Ezért halljátok, ti, népek,

és tudjátok meg, akik egybegyűltetek,

hogy milyen sors vár rájuk!

19 Halld meg, te, föld!

Íme, veszedelmet hozok erre a népre:

saját gondolataik gyümölcsét,

mert nem figyeltek beszédemre,

és tanításomat megvetették.

20 Minek nekem a tömjén,

mely Sábából érkezik,

és a messze földről való

jó illatú nád?

Égőáldozataitok nem kedvesek,

véresáldozataitok nem tetszenek nekem.

21 Ezért így szól azÚr:

Buktatókat állítok e nép elé,

és elbuknak bennük

apák és fiak egyaránt,

elpusztulnak a szomszédok és a barátok.

Az északi ellenség

22 Így szól azÚr:

Íme, egy nép jön észak földjéről,

nagy nemzet indul el a föld széleiről.

23 Íjat és kopját ragadnak,

kegyetlenek, nem irgalmaznak.

Hangjuk zúg, mint a tenger,

lovakon nyargalnak;

egy emberként sorakoznak ellened,

Sion leánya!

24 Hallottuk a hírét:

elernyedtek kezeink,

szorongás vett erőt rajtunk;

vonaglunk, mint aki vajúdik.

25 Ne menj ki a mezőre,

és ne járj az úton,

mert ellenség kardja vár,

és iszonyat mindenütt!

26 Népem leánya, öltözz zsákruhába,

hempergőzz meg hamuban!

Gyászolj, mintha egyszülöttedért tennéd,

zokogj keservesen!

Mert hirtelen eljön

a pusztító ellenünk.

A csalódott próféta

27 Népem vizsgálójává,

olvasztárává tettelek,

hogy megismerd és megvizsgáld életét.

28 Mindnyájan elvetemült lázadók,

rágalmakat terjesztenek;

közönséges réz és vas,

annak is mind hitvány.

29 Zihált a fújtató,

de csak ólom került ki a tűzből;

hiába a folytonos olvasztás,

a gonoszokat

nem lehet megtisztítani.

30 Eldobni való ezüstnek hívják őket,

mert azÚrelveti őket.

A templomba vetett hamis hit

1 Ezt a parancsot kapta Jeremiás azÚrtól:

2 Állj ki azÚrházának kapujába, és így hirdesd ott az igét: Halljátok azÚrigéjét, ti júdaiak mind, akik bementek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok azÚrelőtt!

3 Így szól a SeregekUra, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy továbbra is ezen a helyen lakjatok!

4 Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: AzÚrtemploma, azÚrtemploma, azÚrtemploma van itt!

5 Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha egymással szemben igazságosan jártok el,

6 ha a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására:

7 akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké.

8 Ti hazug szavakban bíztok, amelyek semmit sem érnek.

9 Loptok, öltök, paráználkodtok, hamisan esküsztök, Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.

10 Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet rólam neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el.

11 Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el? Majd én is annak nézem! – így szól azÚr.

A templom elpusztul

12 Menjetek csak el szent helyemre, Sílóba, ahol először lakott az én nevem, és lássátok meg, hogyan bántam vele, népemnek, Izráelnek a gonoszsága miatt!

13 Most pedig, mivel ilyen dolgokat követtetek el – így szól azÚr–, bár én intettelek benneteket, idejében intettelek, de ti nem hallgattatok rám, szóltam nektek, de nem válaszoltatok,

14 azért úgy bánok ezzel a házzal, amelyet rólam neveztek el, amelyben bizakodtok, és ezzel a szent hellyel, amelyet nektek és őseiteknek adtam, ahogyan Sílóval bántam.

15 És elvetlek benneteket színem elől, ahogyan elvetettem testvéreiteket, Efraimnak minden leszármazottját.

Az ég királynőjét tisztelik Isten helyett

16 Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne mondj értük esdeklő imádságot, ne is kérlelj engem, mert nem hallgatlak meg!

17 Nem látod, mit csinálnak Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?

18 A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati süteményeket készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatot mutatnak be más isteneknek, és ezzel bosszantanak.

19 Vajon nekem okoznak bosszúságot – így szól azÚr–, nem inkább maguknak? Mert majd szégyen borítja arcukat!

20 Ezért így szól az én Uram, azÚr: Lángoló haragom kiárad majd erre a helyre, emberre és állatra, a mezők fájára és a föld termésére. Égni fog, nem alszik ki!

Engedelmességet követel az Úr, nem áldozatot

21 Ezt mondja a SeregekUra, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véresáldozataitok mellé, és egyétek meg a húst!

22 Mert nem az égő- és véresáldozatokról beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor kihoztam őket Egyiptomból,

23 hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok a szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen!

24 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megátalkodott gonosz szívük tanácsát követték; hátukat fordították felém, nem pedig arcukat.

25 Attól fogva, hogy kijöttek őseitek Egyiptomból, a mai napig állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem.

26 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megmakacsolták magukat, és gonoszabbak lettek, mint őseik.

27 Amikor elmondod nekik mindezt, nem fognak hallgatni rád, és bár szólsz nekik, nem fognak válaszolni.

28 Azért ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, azÚrnak szavára, és nem fogadta el a figyelmeztetést! Odavan az igazság, kiveszett szájukból.

Bálványimádás és gyermekáldozat

29 Nyírd le hajkoronád, és dobd el,

kezdj gyászénekbe a hegytetőkön,

mert megvetette, eltaszította azÚr

a nemzedéket, amelyre megharagudott!

30 Mert olyasmit tettek a júdaiak, amit rossznak látok – így szól azÚr. Förtelmes bálványaikat abban a házban állították föl, amelyet rólam neveztek el, és tisztátalanná tették azt.

31 Fölépítették a Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnóm-völgyben, hogy elégessék fiaikat és leányaikat, pedig ezt nem parancsoltam, sőt eszembe sem jutott!

32 Azért eljön az az idő – így szól azÚr–, amikor nem Tófetnek nevezik többé, sem Ben-Hinnóm-völgynek, hanem az Öldöklés völgyének, és más hely híján a Tófetben fognak temetkezni.

33 E nép halottai az ég madarainak és a föld állatainak lesznek eledele, és nem lesz majd, aki elriassza őket.

34 Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin véget vetek a hangos, vidám örvendezésnek, a vőlegény és a menyasszony örömének, mert romhalmazzá válik az ország.

A csillagimádás büntetése

1 Abban az időben – így szól azÚr– kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek csontjait, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait.

2 Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég minden serege elé, amelyeket szerettek, tiszteltek és követtek, amelyekhez folyamodtak, és amelyeket imádtak. Nem szedik össze, és nem temetik el: trágyaként használják majd őket a földeken.

3 Akik pedig megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből, az egész maradék, inkább választaná majd a halált, mint az életet bárhol, ahová a megmaradtakat szétszórtam – így szól a SeregekUra.

Izráel konoksága

4 Mondd meg nekik,

hogy így szól azÚr:

Ha elesik valaki, nem kel-e föl?

Ha helytelen útra tér,

nem fordul-e vissza?

5 Miért tért tévútra ez a nép,

miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem?

Miért ragaszkodik a csalárdsághoz,

és miért nem akar megtérni?

6 Figyeltem, és hallottam,

hogy nem őszintén beszélnek.

Senki sem bánja gonoszságát,

és nem mondja: Mit tettem?!

Mindenki összevissza futkos,

mint a csatában száguldozó lovak.

7 Még a gólya is, az égen,

tudja költözése idejét,

a gerlice, a fecske és a daru is

vigyáz, mikor kell megjönnie,

csak az én népem nem ismeri

azÚrtörvényét.

8 Hogyan mondhatjátok:

Bölcsek vagyunk,

nálunk van azÚrtanítása.

Hiszen hazugsággá tette ezt

az írástudók hazug tolla!

9 Szégyent vallottak a bölcsek,

megrettentek, zavarba jöttek.

Mit is ér a bölcsességük,

ha megvetették azÚrigéjét?!

Az ítélet súlyos lesz

10 Azért feleségüket másoknak adom,

földjüket a hódítóknak,

mert a legkisebbtől a legnagyobbig

mindenki nyereséget hajhász,

a prófétától a papig mindenki elvetemült csaló.

11 Népem romlását azzal gyógyítanák,

hogy könnyelműen mondogatják:

Békesség, békesség!

– pedig nincs békesség!

12 Szégyenkezniük kellene,

mert utálatos, amit tettek.

De nem akarnak szégyenkezni,

és már pirulni sem tudnak.

Azért elesnek az összeomláskor,

elbuknak a megtorlás idején!

– mondja azÚr.

13 Szüretelni akartam náluk

– így szól azÚr–,

de nincs szőlő a tőkén,

nincs füge a fán,

levele is elhervadt.

Ezért sorsukra hagyom őket.

14 Miért maradunk veszteg?

Gyűljetek össze,

menjünk a megerősített városokba,

hogy ott nyugton legyünk!

De Istenünk, azÚrúgy ad nyugtot,

hogy méreggel itat meg minket,

hiszen vétkeztünk azÚrellen.

15 Békességre várunk,

de nem lesz semmi jó;

a gyógyulás idejére,

de jön a rettegés.

16 Dán felől hallatszik

lovainak prüszkölése,

méneinek nyerítésétől

reng az egész föld.

Megérkezve megemésztik

az egész országot:

a várost és lakóit.

17 Bizony, mérges kígyókat küldök rátok,

amelyeken nem fog a varázslás,

és megmarnak benneteket!

– így szól azÚr.

A próféta elsiratja népét

18 Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel,

beteg a szívem.

19 Népem kiáltása hangzik

messze földről:

Hát nincs azÚra Sionon?

Nincs már ott Királya?

Miért bosszantottak

engem bálványokkal,

idegen hiábavalóságokkal?

20 Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,

és mi nem szabadultunk meg!

21 Népem összetörése

engem is összetört;

gyászolok, rémület fogott el.

22 Nincs balzsamolaj Gileádban,

nincs ott orvos?

Miért nem tudnak begyógyulni

népemen a sebek?

23 Bárcsak a fejem víznek

és a szemem könnynek

forrásává válnék!

Éjjel-nappal siratnám

népem megöltjeit.

Az egész nép romlott

1 Bárcsak lenne a pusztában

egy kunyhóm az út mentén!

Elhagynám népemet, elmennék tőle,

mert mindenki házasságtörő,

hűtlen társaság!

2 Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj,

hazugsággal biztosítják hatalmukat az országban,

nem pedig igazsággal!

Egyik gonoszságot teszik a másik után,

de engem nem ismernek

– így szól azÚr.

3 Óvakodjék mindenki a felebarátjától,

még a testvérben se bízzatok!

Hiszen a testvér is

mind rá akar csak szedni,

rágalmakat terjeszt

még a felebarát is.

4 Becsapják egymást az emberek,

nem mondanak igazat.

Hazug fortélyokra tanítják nyelvüket,

folyvást romlottságon fáradoznak.

5 Lakóhelyed álnokság tanyája;

az álnokság miatt

tudni sem akarnak rólam

– így szól azÚr.

6 Ezért így szól a SeregekUra:

Megolvasztom, megvizsgálom őket,

mi mást tehetnék népemmel?

7 Gyilkos nyíl a nyelvük,

szájuk álnok módon beszél,

békességről beszélnek egymással,

de magukban cselt szőnek.

8 Ne kérjem számon ezeket

– így szól azÚr–,

és ne álljak bosszút az ilyen népen?

A próféta siratóéneke

9 Zokogva siratom a hegyeket,

gyászolom a puszta legelőit,

mert kiégtek, ember sem jár arra,

és nem hallik a nyájak bégetése.

Az ég madarai és a jószágok is

elbujdostak, elköltöztek.

10 Jeruzsálemet kőhalommá teszem,

sakálok tanyájává,

Júda városait pedig

lakatlan pusztává teszem.

11 Ki az a bölcs ember, aki ezt megérti, és hirdetni tudja, amit azÚrszája kijelentett neki:

Miért vész el az ország?

Miért ég ki, mint a puszta,

ahol senki sem jár?

12 Megmondta azÚr: Mivel elhagyták tanításomat, amelyet én adtam nekik, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint éltek,

13 hanem megátalkodott szívvel követték a Baalokat, amire elődeik tanították őket,

14 ezért így szól a SeregekUra, Izráel Istene: Ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg őket.

15 Szétszélesztem őket olyan népek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem elődeik, és fegyvert küldök a nyomukba, amíg csak meg nem semmisítem őket!

A halott nép elsiratása

16 Ezt mondja a SeregekUra:

Gondoskodjatok siratóasszonyokról,

hívjátok őket, hogy jöjjenek!

Üzenjetek a siratáshoz értőknek,

jöjjenek ide!

17 Sietve kezdjenek elsiratni minket;

a mi szemünk is hadd lábadjon könnybe,

a mi szemünkből is omoljon a könny!

18 Mert siratóének hangzik a Sionról:

Jaj, hogy elpusztultunk,

de nagy szégyen ért bennünket!

El kellett hagynunk ezt a földet,

feldúlták lakóhelyünket!

19 Halljátok hát, asszonyok,

azÚrigéjét,

figyeljetek arra jól, amit mond!

Tanítsátok lányaitokat siratóénekre,

egyik asszony a másikat erre a gyászénekre:

20 Bemászott ablakainkon a halál,

betört palotáinkba;

kiirtotta a gyermekeket az utcáról,

az ifjakat a terekről!

21 Beszélj! – így szól azÚr:

Úgy hevernek ott az emberek hullái,

mint trágya a mezőn

vagy mint gabona az arató mögött,

amelyet nem köt kévébe senki.

A helyes dicsekvés

22 Ezt mondja azÚr:

Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs,

ne dicsekedjék erejével az erős,

ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag!

23 Aki dicsekedni akar,

azzal dicsekedjék,

hogy érti és tudja rólam,

hogy én vagyok azÚr,

aki szeretetet, jogot és igazságot

teremtek a földön,

mert ezekben telik kedvem

– így szól azÚr!

24 Eljön az idő – így szól azÚr–, amikor megbüntetek minden körülmetéltet és körülmetéletlent:

25 Egyiptomot és Júdát, Edómot és az ammóniakat, Móábot és mindazokat, akik körülnyírt hajúak, és a pusztában laknak. Mert mindezek a népek körülmetéletlenek, Izráel egész háza azonban körülmetéletlen szívű.

Isten és a bálványok

1 Halljátok meg az igét, amelyet azÚrmond nektek, Izráel háza!

2 Így szól azÚr:

Ne tanuljátok el

a pogányok szokását,

és az égi jelektől ne rettegjetek,

mert csak a pogányok

rettegnek azoktól!

3 Bizony, a népek bálványai hiábavalók.

Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben,

a mesterember keze készíti el baltával.

4 Ezüsttel és arannyal díszítik,

szögekkel és kalapáccsal rögzítik,

hogy ne inogjon.

5 Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön:

nem beszélnek, hordozni kell őket,

mert menni sem tudnak.

Ne féljetek tőlük, mert nem tudnak ártani,

mint ahogy jót is hiába várnátok tőlük!

6 Nincs hozzád hasonló,Uram!

Nagy vagy te, és hatalmad által

nagy a te neved.

7 Ki ne félne téged, népek Királya?

Bizony, megillet ez téged!

Mert nincs hozzád hasonló

a népek bölcsei között

egyetlen országban sem.

8 Egytől egyig ostobák, bolondok;

hiábavaló a bálványok útmutatása,

hiszen fából vannak!

9 Tarsísból hozott ezüstlappal

és úfázi arannyal vonják be;

mesterember csinálmánya,

ötvös keze munkája,

öltözetük kék és piros bíbor,

ügyes mesterek munkája valamennyi.

10 De azÚrigaz Isten,

élő Isten, örökkévaló Király!

Haragjától megrendül a föld,

dühével szemben a népek tehetetlenek.

11 Mondjátok meg nekik, hogy az istenek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet.

12 AzÚrereje alkotta a földet,

az ő bölcsessége szilárdította meg a világot,

az ő értelme feszítette ki az eget.

13 Mennydörgő szavára

víztömeg támad az égen,

felhőt hoz fel a föld széléről;

villámokat alkot az esőhöz,

és szelet bocsát ki kamráiból.

14 Megáll a tudománya

minden embernek,

szégyent vall bálványával

minden ötvös,

mert csalódik öntvényében:

nincsen abban lélek!

15 Hitvány és nevetséges dolgok azok,

semmivé lesznek a megtorlás idején.

16 De nem ilyen Jákób osztályrésze,

mert ő a mindenség formálója,

Izráel törzse pedig az ő tulajdona:

SeregekUra a neve!

Összeomlás

17 Szedd föl a földről batyudat,

ostromolt város lakója!

18 Mert ezt mondja azÚr:

Én most kiröpítem parittyámból

az ország lakóit.

Sarokba szorítom őket,

rájuk fognak találni.

19 Jaj nekem, összetörtem,

gyógyíthatatlan a sebem!

Azt gondoltam, hogy

majd csak kibírom

ezt a bajomat.

20 De ledöntötték sátramat,

eltépték az összes sátorkötelet.

Fiaim elhagytak, nincsenek.

Nem feszíti ki senki a sátramat,

nem vonja föl senki a sátorlapokat.

21 Bizony, ostobák voltak a pásztorok,

nem keresték azUrat.

Ezért nem boldogultak,

egész nyájuk szétszóródott.

22 Már a hír is megérkezett,

nagy zúgás hangzik

észak földje felől:

Júda városai sivár pusztává válnak,

sakálok tanyájává.

Jeremiás könyörgése

23 Tudom,Uram, hogy az ember

nem ura élete útjának,

és aki azon jár,

nem maga irányítja lépteit!

24 Fenyíts minket,Uram, de mértékkel,

ne haragodban, hogy semmivé ne tégy!

25 Töltsd ki lángoló haragodat

a pogányokon, akik nem ismernek téged,

és a nemzetségeken, amelyek

nem hívják segítségül nevedet!

Mert megemésztették Jákóbot,

végleg megsemmisítették,

és lakóhelyét elpusztították!

Ítélet a szövetség megszegése miatt

1 Ezt az igét mondta azÚrJeremiásnak:

2 Halljátok meg e szövetség igéit, és mondjátok el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak!

3 Ezt mondd nekik: Így szól azÚr, Izráel Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat ennek a szövetségnek az igéire,

4 amelyet őseiteknek parancsoltam azon a napon, amikor kihoztam őket Egyiptomból, a vaskohóból, és ezt parancsoltam: Hallgassatok a szavamra, és teljesítsétek mindazt, amit én parancsolok nektek! Akkor az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek,

5 és teljesítem azt az esküt, amelyet atyáitoknak tettem, hogy nekik adom ezt a tejjel és mézzel folyó földet, ahogyan van ez ma is. Én pedig így válaszoltam: Bizony, így van,Uram!

6 Akkor ezt mondta nekem azÚr: Hirdesd mindezeket az igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: Halljátok meg, és teljesítsétek ennek a szövetségnek az igéit!

7 Mert attól fogva, hogy felhoztam őseiteket Egyiptomból, a mai napig állandóan intettem őket. Idejében intettem, hogy hallgassanak szavamra.

8 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem mindenki a maga megátalkodott gonosz szíve szerint élt. Ezért beteljesítettem rajtuk ennek a szövetségnek minden igéjét, amelyről megparancsoltam, hogy teljesítsék, de nem teljesítették.

9 Majd ezt mondta nekem azÚr: Föllázadtak ellenem Júda férfiai és Jeruzsálem lakói!

10 Visszatértek őseik korábbi bűneihez, akik nem voltak hajlandók hallgatni igéimre, más isteneket követtek, és azokat tisztelték. Izráel és Júda háza megszegte a szövetséget, amelyet őseikkel kötöttem.

11 Ezért így szól azÚr: Veszedelmet hozok rájuk, amely elől nem tudnak elmenekülni. Segítségért kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket.

12 Akkor majd mehetnek Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiálthatnak segítségért azokhoz az istenekhez, akiknek tömjénezni szoktak, de azok nem tudják megszabadítani őket a veszedelem idején.

13 Hiszen annyi istened van, Júda, ahány városod, és annyi oltárt készítettél a gyalázatos bálványnak, Jeruzsálem, ahány utcád van, oltárokat, hogy azokon tömjénezz Baalnak!

14 Te pedig ne imádkozz ezért a népért, és ne mondj értük esdeklő imádságot! Mert nem hallgatom meg őket, amikor segítségül kiáltanak hozzám a veszedelem miatt!

Nem használ az áldozat

15 Mit akarsz, kedves népem, templomomban?

Sok ravasz tervedet elérni?

Szent hússal elhárítani

a rád váró veszedelmet,

és aztán jót nevetni?

16 Zöldellő, szép gyümölcsű

és formás olajfának

nevezett el téged azÚr.

Nagy vihar zúgása közben

lángba borította lombját,

letördelte ágait.

17 A SeregekUra, aki elültetett téged, elhatározta, hogy veszedelmet hoz Izráel és Júda házára gonoszságuk miatt, amelyet a maguk kárára követtek el, mert Baalnak tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem.

Az anátótiak meg akarják ölni Jeremiást

18 AzÚrtudatta velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem, megmutatta nekem.

19 Én pedig olyan voltam, mint a gyanútlan bárány, melyet a vágóhídra visznek. Nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: Irtsuk ki ezt a fát gyökerestül! Vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevét se említsék többé!

20 Ó, SeregekUra, igaz bíró,

vesék és szívek vizsgálója!

Hadd lássam, hogy állsz bosszút rajtuk,

mert eléd tártam ügyemet!

21 Azért ezt mondta azÚraz anátótiakról, akik életedre törnek, és azt mondták: Ne prófétálj azÚrnevében, különben a saját kezünkkel ölünk meg!

22 Azért ezt mondja a SeregekUra: Én megbüntetem őket: az ifjak fegyver által fognak meghalni, fiaik és leányaik pedig éhen halnak.

23 Senki sem marad meg közülük, mert veszedelmet hozok az anátótiakra a büntetésük idején.

Miért boldogulnak a bűnösök?

1 Igaz vagy,Uram, ha perlek is veled.

Hadd tegyem szóvá mégis

azt, ami igazságtalan!

Miért szerencsés a bűnösök sorsa?

Miért boldogulnak mind,

akik csalárdul élnek?

2 Elültetted őket, gyökeret is vertek,

fejlődnek, gyümölcsöt is hoznak.

Közel vagy a szájukhoz,

de a szívüktől távol.

3 Te ismersz engem,Uram!

Látod, mert megvizsgáltad,

hogy tied a szívem.

Válaszd külön őket,

mint levágni való juhokat,

és készítsd őket elő

az öldöklés napjára!

4 Meddig gyászol még a föld,

meddig maradnak szárazak a mezei növények?

Lakóinak gonoszsága miatt

elpusztul jószág és madár,

ők pedig ezt gondolják:

Nem látja meg Isten a mi végünket!

5 Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz,

hogyan fogsz lovakkal versenyezni?

Ha csak békés tájon

érzed biztonságban magad,

mit fogsz csinálni a Jordán sűrűjében?!

6 Testvéreid és rokonaid is elárultak téged, teli torokból kiabálnak a hátad mögött. Ne higgy nekik, még ha szépen beszélnek is veled!

Az elpusztult ország szomorú képe

7 Elhagytam házamat,

magára hagytam örökségemet,

ellenség kezébe adtam azt,

akit lelkem kedvel.

8 Úgy bánt velem örökségem,

mint oroszlán az erdőben.

Hangosan ordított rám,

ezért meggyűlöltem.

9 Tarka madár az én örökségem,

körülfogják a madarak.

Gyűljetek össze, ti, mezei vadak,

jöjjetek, egyetek!

10 Sok pásztor pusztította szőlőmet,

taposta osztályrészemet.

Drága osztályrészemet

sivár pusztává tették.

11 Sivárrá tették, gyászba borult

előttem, mint a sivatag.

Sivárrá vált az egész ország,

de senki sem törődik vele.

12 A puszta kopár hegyein

pusztítók jönnek.

Mert azÚrfegyvere

pusztítja az országot

egyik szélétől a másikig.

Nincs békessége egy embernek sem!

13 Búzát vetettek, de tövist aratnak,

hasztalan fáradoztak.

Szégyent vallanak termésükkel

azÚrizzó haragja miatt.

Intelem a népekhez

14 Ezt mondja azÚrminden rossz szomszédomról, aki hozzányúl az örökséghez, amelyet népemnek, Izráelnek adtam: Kigyomlálom őket a földjükből, Júda házát is kigyomlálom!

15 De miután kigyomláltam őket, újból megkönyörülök rajtuk: visszahozok mindenkit a maga örökségébe, a maga földjére.

16 És ha majd jól megtanulják, hogy az én népem szokása szerint hogyan kell az én nevemre, az élőÚrra esküdni – ahogyan egykor ők tanították Baalra esküdni a népemet –, akkor újra felépülnek majd népemmel együtt.

17 De amelyik nem hallgat rám, azt a népet gyökerestül kigyomlálom és elpusztítom! – így szól azÚr.

Az övről mondott példázat

1 Ezt mondta nekem azÚr: Menj, vegyél magadnak egy lenvászon övet, és kösd a derekadra! Ne engedd, hogy víz érje!

2 Meg is vettem az övet azÚrparancsa szerint, és a derekamra kötöttem.

3 Másodszor így szólt hozzám azÚrigéje:

4 Fogd az övet, amelyet vettél, és a derekadon van! Indulj, menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban!

5 Elmentem tehát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogyan azÚrparancsolta nekem.

6 Hosszú idő múlva ezt mondta nekem azÚr: Indulj, menj el az Eufráteszhez, és vedd elő az övet, amelyről azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott!

7 Elmentem az Eufráteszhez, megkerestem és elővettem az övet onnan, ahová elrejtettem. És íme, az öv tönkrement, egészen hasznavehetetlen volt.

8 Ekkor így szólt hozzám azÚrigéje:

9 Ezt mondja azÚr: Így teszem tönkre Júda és Jeruzsálem nagy-nagy kevélységét!

10 Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek, és más isteneket követnek, azokat tisztelik és imádják. De olyan lesz ez a nép, mint ez az öv: egészen hasznavehetetlen.

11 Mert ahogyan az ember szorosan a derekára köti az övet, úgy kötöttem magamhoz Izráel és Júda egész házát – így szól azÚr–, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növekedésére. De ők nem hallgattak rám.

A boroskorsók példázata

12 Mondd el nekik ezt az igét: Így szól azÚr, Izráel Istene: Minden korsót meg kell tölteni borral! És ha azt mondják neked: Talán mi nem tudjuk, hogy minden korsót meg kell tölteni borral? –

13 akkor ezt válaszold nekik: Így szól azÚr: Majd én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegítő itallal.

14 Összetöröm őket, egyiket a másikkal, az apákat a fiakkal együtt – így szól azÚr. Nem kímélem és nem szánom őket, nem irgalmazok nekik, amikor elpusztítom őket!

Óvás az elbizakodottságtól

15 Hallgassatok, figyeljetek,

ne legyetek kevélyek,

mert azÚrszól.

16 Dicsőítsétek azUrat, a ti Isteneteket,

mielőtt sötétséget támaszt,

és mielőtt elbotlanátok

a homályba borult hegyeken.

Világosságra vártok, de azÚr

vakhomályt hoz el,

és sűrű sötétséget támaszt.

17 Ha nem hallgattok rám,

titkon sírni fogok kevélységetek miatt.

Áradnak könnyeim,

hull szememből a könny,

mert fogságba kerül azÚrnyája.

18 Mondd meg a királynak

és az anyakirálynőnek:

Alázkodjatok meg, és üljetek a porba,

mert leesett fejetekről

ékes koronátok!

19 Körül vannak zárva

a Délvidék városai,

nincs aki felszabadítsa őket.

Fogságba viszik egész Júdát,

fogságba mindenestül.

Panaszdal Jeruzsálem fölött

20 Tekints föl, Jeruzsálem, és nézd:

jönnek már északról!

Hol van a rád bízott nyáj,

pompás juhnyájad?

21 Mit fogsz mondani,

amikor föléd rendeli,

nyakadba ülteti azokat azÚr,

akiket barátokká akartál tenni?

Nem vesznek-e erőt

rajtad a fájdalmak,

mint a vajúdó asszonyon?

22 Ha pedig ezt kérded magadtól:

Miért történt ez velem? –

sok bűnöd miatt rántják le ruhádat,

és követnek el rajtad erőszakot.

23 Ha majd fehérre változtatja

bőrét az etióp,

vagy ha a párduc elrejti foltjait,

akkor tudtok ti is jót tenni,

úgy megtanultátok a rosszat!

24 Úgy szétszórom őket,

akár a pelyvát,

amelyet elsodor a pusztai szél.

25 Ez lesz a sorsod, ezt mérem ki rád

– így szól azÚr–,

mert elfeledtél engem,

és hazugságban bíztál!

26 Ezért én is arcodra borítom ruhádat,

hogy kilássék gyalázatod.

27 Bujaságodat, vihogásodat,

fajtalan paráznaságodat

és bálványaidat ott látom

a halmokon és a mezőn.

Jaj neked, Jeruzsálem!

Nem akarsz megtisztulni.

Mikor lesz ennek vége?!

A nagy szárazság

1 Ezt az igét mondta azÚrJeremiásnak a szárazságról:

2 Gyászba borult Júda,

kapuiban ájuldoznak,

gyászolnak országszerte,

Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik.

3 Az előkelők vízért küldik szolgáikat;

azok a ciszternákhoz mennek,

de vizet nem találnak.

Üres edényekkel térnek vissza,

szégyenkeznek, pirulnak,

fejüket eltakarják.

4 Rettegnek a termőföld miatt,

mert nem volt eső az országban.

Szégyent vallanak a szántóvetők,

fejüket eltakarják.

5 Még a szarvas is, ha megellett a mezőn,

otthagyja borját, mert nincsen fű.

6 A vadszamarak ott állnak

a hegytetőkön,

levegő után kapkodnak,

mint a sakálok,

tekintetük elhomályosul,

mert nincsen fű.

7 Ha bűneink ellenünk szólnak is,

tégy jót velünk,Uram,

a te nevedért!

Mert számtalanszor elpártoltunk,

vétkeztünk ellened!

8 Ó, Izráel reménysége,

szabadítója a nyomorúság idején!

Miért lennél olyan,

mint az ország jövevénye,

vagy mint a vándor, ki csak éjjelre tér be?

9 Miért lennél olyan,

mint a riadt férfi,

vagy mint a vitéz,

aki nem tud segíteni?

Hiszen te közöttünk vagy,Uram,

rólad neveztek el minket:

ne hagyj el bennünket!

A próféta közbenjár Istennél

10 Ezt mondja azÚrerről a népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a lábukat, ezért nem kedveli őket azÚr. Most emlékezetbe idézi bűnüket, és számon kéri vétkeiket.

11 Ezt mondta nekem azÚr: Ne imádkozz ennek a népnek a javáért!

12 Ha böjtölnek, nem hallgatok esdeklésükre. Ha égőáldozatot vagy ételáldozatot mutatnak be, azok sem lesznek kedvesek előttem. Sőt fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel irtom ki őket.

13 Én így szóltam: Ó, Uram,Uram! Hiszen a próféták ezt mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok, éhínség nem tör rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen.

14 De azÚrezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik.

15 Azért így szól azÚrezekről a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket! Mégis ezt mondogatják: Nem lesz ebben az országban fegyver és éhínség! – De majd ezeknek a prófétáknak fegyver és éhínség miatt lesz végük.

16 Az a nép pedig, amelynek prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket és feleségüket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom vissza rájuk saját gonoszságukat.

17 Mondd el nekik ezt az igét:

Szememből éjjel-nappal hullanak a könnyek,

nem apadnak el.

Mert súlyos sebet kapott

népem szűz leánya,

igen fájdalmas csapást.

18 Ha kimegyek a mezőre,

fegyverrel megölteket látok,

ha bemegyek a városba,

éhínségtől szenvedőket.

A próféták és a papok pedig

olyan ország felé kelnek útra,

amelyet nem ismernek!

19 Ennyire megvetetted Júdát,

szívből megutáltad Siont?

Miért sújtottál bennünket

gyógyíthatatlan csapással?

Békességre vártunk,

de nem jött semmi jó,

és a gyógyulás idejére,

de csak rettegünk!

20 Elismerjük,Uram, gonoszságunkat,

atyáink bűnét is:

vétkeztünk ellened.

21 A te nevedért kérünk, ne utálj meg minket,

ne engedd, hogy meggyalázzák

dicső trónodat!

Gondolj ránk, ne bontsd fel

a velünk kötött szövetséget!

22 Tudnak-e esőt adni

a népek bálványai?

Vagy az ég adja-e a záporesőket?

Nem, hanem te,Urunk, Istenünk,

benned reménykedünk:

hiszen te alkottad mindezeket!

Isten elutasítja a próféta kérését

1 De azÚrezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen. Kergesd el őket, menjenek előlem!

2 Ha pedig megkérdezik tőled, hogy hová menjenek, ezt válaszold nekik: Így szól azÚr:

Aki halált érdemel, a halálba,

aki fegyvert, a fegyver elé,

aki éhínséget, az éhínségre,

és aki fogságot, az a fogságba!

3 Mert négyféle csapással büntetem meg őket – így szól azÚr: fegyverrel, amely gyilkolja, kutyákkal, amelyek marcangolják, az ég madaraival és a föld állataival, amelyek fölfalják és pusztítják őket.

4 Elrettentő példává teszem őket a föld minden országa számára amiatt, amit Ezékiás fia, Manassé, Júda királya művelt Jeruzsálemben.

Jeruzsálem elpusztul

5 Ugyan ki könyörül

rajtad, Jeruzsálem,

és ki szánakozik rajtad?

Ki tér be hozzád,

hogy megkérdezze, jól vagy-e?

6 Te dobtál el engem

– így szól azÚr–,

hátat fordítottál nekem.

Ezért kinyújtom kezemet,

és elpusztítalak,

belefáradtam abba,

hogy mindig megsajnáljalak.

7 Szélnek szórom őket szórólapáttal

az ország városaiban,

gyermektelenné teszem,

elpusztítom népem,

mert nem tértek meg útjaikról.

8 Özvegyei többen lesznek,

mint a tengerparton a homok.

Pusztítót hozok ellenük,

anyára és ifjúra fényes délben;

a félelemtől hideglelést

bocsátok rájuk hirtelen.

9 Eleped a hétgyermekes anya,

kileheli lelkét,

idő előtt leáldozik napja,

szégyen és gyalázat éri.

Maradékukat kiszolgáltatom

az ellenség fegyverének!

– így szól azÚr.

A próféta panasza

10 Jaj nekem, anyám, mert arra szültél,

hogy perlekedjem és vitázzam

az egész országgal!

Nem adtam és nem kaptam kölcsönt,

mégis mindenki átkoz engem.

11 AzÚrmondta:

Javadat munkáltam,

közbeléptem érted

a veszedelem és nyomorúság idején

az ellenséggel szemben.

12 El lehet-e törni a vasat,

az északi vasat és rezet?

13 Vagyonodat és kincseidet

zsákmányul adom másoknak

– nem kapsz érte semmit! –

sok vétked miatt,

melyeket országszerte elkövettél.

14 Ellenségeid szolgájává teszlek

olyan országban,

amelyet nem ismersz,

mert lángra lobbant haragom,

miattatok ég!

15 Te ismersz,Uram!

Gondolj rám, és fogd pártomat,

állj bosszút üldözőimen!

Ne tartsd vissza tovább a haragod,

mert elfognak engem!

Tudd meg, hogy érted

szenvedek gyalázatot!

16 Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban,

igéd vidámságot szerzett nekem

és szívbeli örömöt,

hiszen rólad neveztek el engem,

Uram, Seregek Istene.

17 Nem ültem vigadozva

a tréfálkozók körében.

Magamra maradtam,

mert kezed rám nehezedett,

haraggal töltöttél el engem.

18 Miért tart fájdalmam szüntelen,

miért nincs gyógyulás súlyos sebemre?

Olyan vagy hozzám,

mint a csalóka patak,

amelynek nincsen állandóan vize.

Isten válasza

19 Erre így szólt azÚr:

Ha megtérsz, megengedem,

hogy újból szolgálatomba állj.

Ha értékes dolgokat beszélsz

értéktelenek helyett,

akkor szószólóm lehetsz.

Nekik kell hozzád térniük,

nem neked hozzájuk.

20 Bevehetetlen ércfallá teszlek

ezzel a néppel szemben.

Harcolni fognak ellened,

de nem bírnak veled,

mert én veled leszek:

megszabadítalak és megmentelek

– így szól azÚr.

21 Kiragadlak a gonoszok kezéből,

és kiváltalak az erőszakosak markából.