Revised Hungarian Bible (RÚF) – Page 75 – Revised Hungarian Bible (RÚF)

Ézsaiás

Jeruzsálem boldog jövője

1 Nem hallgathatok Sion miatt,

nem nyughatom Jeruzsálem miatt,

míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény,

és szabadulása, mint az égő fáklya.

2 Látni fogják igazságodat a népek,

dicsőségedet az összes király.

Új neveden szólítanak téged,

amelyet azÚrmaga ad majd neked.

3 Ékes korona leszel azÚrkezében,

királyi fejdísz Istened tenyerén.

4 Nem mondanak többé elhagyottnak,

országodat sem mondják pusztaságnak,

hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem,

országodat pedig úgy, hogy férjnél van.

Mert gyönyörködik majd benned azÚr,

és országodnak ő lesz a férje.

5 Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont,

úgy vesz el téged, aki felépít;

ahogy a vőlegény örül menyasszonyának,

úgy örül majd neked Istened.

6 Falaidra, Jeruzsálem,

őröket állítottam. Soha ne hallgassanak,

se nappal, se éjjel!

Ti, akik azUrat emlékeztetitek,

ne legyetek némák!

7 Ne engedjétek, hogy néma maradjon,

amíg helyre nem állítja

és dicséretre méltóvá nem teszi

Jeruzsálemet a földön.

8 AzÚresküre emelte

jobb kezét, erős karját:

Nem adom többé gabonádat

eledelül ellenségeidnek.

Nem isszák többé idegenek mustodat,

amelyért te fáradoztál,

9 hanem azok élvezik, akik betakarítják,

és dicsérik azUrat,

azok isszák meg szent udvaraimban,

akik leszüretelik.

10 Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon,

építsetek utat a népnek!

Töltsétek, töltsétek föl az országutat,

hányjátok le róla a köveket,

állítsatok útjelzőket a népek között!

11 Hírül adta azÚra föld határáig:

Mondjátok meg Sion leányának:

Jön már Szabadítód!

Vele jön szerzeménye,

előtte jön, amiért fáradozott.

12 Szent népnek nevezik őket,

azÚrmegváltottainak,

téged pedig sokat látogatott városnak hívnak,

nem pedig elhagyatottnak!

Ézsaiás

Ítélet a népek fölött

1 Ki jön ott Edómból,

vérvörös ruhában Bocrából,

pompás öltözetben,

erőteljes léptekkel?

– Én, aki igazat beszélek,

és van erőm a szabadításhoz!

2 – Miért vörös az öltözeted,

miért olyan a ruhád,

mint azé, aki borsajtóban tapos?

3 – A sajtóban egyedül tapostam,

a népek közül senki sem volt velem.

Tapostam őket haragomban,

tiportam őket felindulásomban.

Levük a ruhámra fröccsent,

egész öltözetemet beszennyeztem.

4 Mert kitűztem magamban a bosszúállás napját,

eljött a megtorlás esztendeje.

5 Körbenéztem, de nem volt, aki segítene,

és csodálkoztam, hogy nincsen, aki támogasson.

Saját karom segített hát engem,

saját felindulásom támogatott.

6 Népeket tapostam el haragomban,

szétzúztam őket felindulásomban,

és levüket kiontottam a földre.

Bűnbánó imádság

7 AzÚrhűségét magasztalom,

azÚrdicső tetteit:

mindazt, amit értünk tett azÚr,

jótéteményeinek sorát Izráel háza iránt,

mert irgalmasan bánt velünk,

nagyon hűségesen.

8 Mert ezt mondta:

Mégiscsak az én népem ez,

fiaim, akik nem fognak rászedni.

Ezért szabadította ki őket

9 minden nyomorúságukból.

Nem követ vagy angyal,

hanem ő maga szabadította meg őket:

szeretetével és könyörületével

ő váltotta meg őket.

Felkarolta és hordozta őket

ősidőktől fogva.

10 Ők azonban engedetlenek voltak,

és megszomorították szent lelkét.

Ezért ellenségükké vált,

és harcba szállt ellenük.

11 De visszaemlékezett népe

a régi időkre, Mózesre:

Hol van, aki a tengerből kihozta

nyájának pásztorát?

Hol van, aki belé öntötte szent lelkét?

12 Hol van, aki dicső karjával

megragadta Mózes jobb kezét?

Kettéhasította előttük a vizet,

örök nevet szerezve magának.

13 Átvezette őket a mélységes vizeken,

mint egy lovat a pusztán,

még csak meg sem botlottak.

14 Mint mikor a jószág

pihenni tér a völgybe,

úgy pihentette meg őket azÚrlelke.

Így terelgetted népedet,

dicső nevet szerezve magadnak.

Könyörgés szabadulásért

15 Tekints le az égből,

nézz le szent és dicső hajlékodból:

Hol van féltő szereteted és hatalmad?

Szánalmadat, irgalmadat

miért vonod meg tőlünk?

16 Hiszen te vagy a mi atyánk,

Ábrahám nem ismer bennünket,

Izráel nem törődik velünk.

Uram, te vagy a mi atyánk,

ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.

17 Miért engeded,Uram,

hogy letévedjünk utaidról?

Miért engeded, hogy a szívünk

kemény legyen, és ne féljen téged?

Fordulj oda ismét a te szolgáidhoz,

a törzsekhez, melyek a te örök tulajdonod!

18 Kis időre elfoglalták

szent néped birtokát,

szentélyedet ellenségeink taposták.

19 Olyanok lettünk, mintha sohasem

uralkodtál volna rajtunk,

mintha nem rólad

neveztek volna el minket.

Bárcsak szétszakítanád az eget,

és leszállnál,

hogy meginogjanak előtted a hegyek!

Ézsaiás

Ézsaiás 64

1 Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét,

és felforralja a tűz a vizet,

úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel:

reszkessenek tőled a népek,

2 ha majd váratlanul

félelmetes dolgokat művelsz:

ha majd leszállsz, hogy meginogjanak előtted a hegyek.

3 Soha senki sem hallotta,

fülébe nem jutott,

szemével nem látta,

hogy volna isten rajtad kívül,

aki ilyet tenne a benne bízókért.

4 Örömmel fogadod az örvendezőt,

mert igazak tettei,

utaidon jár, és rád gondol.

De te megharagudtál, mert vétkeztünk.

Régóta így vagyunk,

bárcsak megszabadulnánk!

5 Mindnyájan olyanok lettünk,

mint a tisztátalanok,

minden igazságunk olyan,

mint a szennyes ruha.

Elhervadunk mindnyájan,

mint a falevél,

bűneink elsodornak bennünket,

mint a szél.

6 Nincs, aki nevedet segítségül hívná,

aki buzgón ragaszkodnék hozzád.

Elrejtetted orcádat előlünk,

bűneink hatalmába adtál bennünket.

7 Uram, atyánk vagy te mégis!

Mi vagyunk az agyag,

te a mi formálónk,

kezed alkotásai vagyunk mindannyian.

8 Uram, ne haragudj ennyire,

ne emlékezz örökké bűneinkre!

Tekints le ránk:

mindannyian a te néped vagyunk!

9 Szent városaid pusztává lettek,

pusztává lett a Sion is,

Jeruzsálem pedig lakatlanná.

10 Szent és dicső templomunk,

ahol őseink magasztaltak téged,

tűz martaléka lett,

romba dőlt minden,

ami drága volt nekünk.

11 Még ezek után is

türtőzteted magad,Urunk?

Hallgatsz, és még tovább

gyötörsz bennünket?

Ézsaiás

A bálványimádás

1 Megkereshettek volna,

de nem kérdeztek,

megtalálhattak volna,

de nem kerestek.

Itt vagyok, itt vagyok!

– mondtam a népnek,

amely nem hívta segítségül nevemet.

2 Kitártam kezemet naphosszat

az engedetlen nép felé,

amely nem a jó úton jár,

hanem a saját feje után.

3 Ez a nép csak bosszant engem,

dacol velem szüntelen.

Kertekben mutatnak be áldozatot,

téglaoltárokon tömjéneznek.

4 Sírkamrákban üldögélnek,

kriptákban töltik az éjszakát,

disznóhúst esznek,

és undorító moslék van az edényükben.

5 Azt mondják: Maradj távol,

ne közelíts hozzám,

mert én szent vagyok!

Olyanok ezek, mintha egész nap égő tűz

füstje csavarná orromat.

6 Föl van ez írva nálam.

Nem hallgatok,

amíg meg nem fizettem.

De megfizetek nekik, ahogy megérdemlik!

7 Ezt mondja azÚr: A ti bűneitekért,

de egyben őseitek bűneiért is,

akik a hegyeken tömjéneztek,

és a halmokon gyaláztak engem,

régi tetteik büntetését mérem ki rájuk.

Az Úr megmenti híveit

8 Ezt mondja azÚr:

Ha mustot találnak a szőlőfürtben,

ezt mondják: Ne pusztítsd el,

mert áldás van benne!

Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is:

nem pusztítom el valamennyit.

9 Adok még Jákóbnak utódokat,

Júdának is, akik hegyeimet öröklik.

Választottaim veszik birtokukba,

szolgáim laknak rajta.

10 A Sárón juhok legelője lesz,

az Ákór-völgy marhák delelője,

népem birtoka;

azoké, akik engem keresnek.

11 De nektek, akik elhagyjátok azUrat,

elfeledkeztek szent hegyemről,

a szerencseistennek terítetek asztalt,

a sorsistennőnek öntötök italáldozatot,

12 fegyver lesz a sorsotok,

valamennyien a vágóhídra kerültök.

Mert szóltam, de nem feleltetek,

beszéltem, de nem hallgattatok rám,

hanem azt tettétek,

amit rossznak látok,

azt választottátok,

ami nem tetszik nekem.

13 Azért ezt mondja az én Uram, azÚr:

Szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek!

Szolgáim inni fognak,

ti pedig szomjaztok!

Szolgáim örülni fognak,

ti pedig szégyent vallotok!

14 Szolgáim ujjongani fognak

örvendező szívvel,

ti pedig majd fájó szívvel kiáltoztok,

és jajgattok összetört lélekkel!

15 Neveteket csak átok formájában

hagyjátok választottaimra:

Így öljön meg az én Uram, azÚr! –

Szolgáinak pedig más nevet ad.

16 Mert aki áldást mond a földön,

az igaz Isten nevével mond áldást,

és aki esküszik a földön,

az igaz Istenre esküszik.

Feledésbe mennek a régi bajok,

eltűnnek szemem elől.

Új teremtés

17 Mert én új eget és új földet teremtek,

a régire nem is emlékeznek,

senkinek sem jut eszébe.

18 Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké

annak, amit majd teremtek!

Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem,

népét pedig örömre.

19 Vigadozni fogok Jeruzsálemmel,

és örvendezni népemmel.

Nem hallatszik ott többé

sírás és jajkiáltás hangja.

20 Nem lesz ott olyan csecsemő,

aki csak néhány napig él,

sem öregember, aki magas kort ne érne.

Mert a legfiatalabb is

százévesen hal meg,

és aki nem ér meg száz évet,

átkozottnak számít.

21 Házakat építenek, és ők laknak majd bennük,

szőlőket ültetnek, és ők élvezik majd azoknak gyümölcsét.

22 Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne,

nem úgy ültetnek, hogy majd más élvezze.

Mert népem élete

oly hosszú lesz, mint a fáké,

és amiért megdolgoztak,

választottaim maguk élvezhetik.

23 Nem hiába fáradoznak,

nem veszedelemre szülnek,

mert azÚráldott népe ez,

ők és leszármazottaik.

24 Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok,

még beszélnek, én már meghallgatom.

25 A farkas a báránnyal együtt legel,

az oroszlán szalmát eszik, mint a marha,

és a kígyónak por lesz a kenyere.

Nem árt és nem pusztít

szent hegyemen senki – mondja azÚr.

Ézsaiás

A hamis vallásosság ítélete

1 Ezt mondja azÚr:

A menny az én trónusom,

a föld pedig lábam zsámolya.

Milyen házat akartok építeni nekem,

és milyen helyen kellene tartózkodnom?

2 Hiszen mindent az én kezem alkotott,

így keletkezett minden – így szól azÚr.

Mert én arra tekintek,

aki elesett és megtört szívű,

és aki igéimet tiszteli.

3 Bikát vágnak le,

de embert is ölnek,

juhot áldoznak,

de kutya nyakát is szegik.

Ételáldozatot mutatnak be,

de disznóvért is,

tömjéneznek emlékeztetőül,

de a bálványt is áldják.

Ők is maguk választották meg útjukat,

és förtelmes bálványaikban gyönyörködtek.

4 Én is magam választom meg,

hogy mivel bántsam őket,

és rájuk hozom, amitől borzadnak.

Mert szóltam, de nem feleltek,

beszéltem, de nem hallgattak rám,

hanem azt tették, amit rossznak látok,

azt választották, ami nem tetszik nekem.

5 Halljátok azÚrigéjét,

akik tisztelitek igéit:

Honfitársaitok, akik gyűlölnek

és kitaszítanak benneteket az én nevem miatt,

ezt mondogatják: Mutassa meg dicsőségét azÚr,

látni akarjuk örömötöket!

Ők azonban szégyent vallanak.

6 Zúgás hangzik a városból,

hangzik a templomból:

azÚrhangja, aki megfizet

ellenségeinek érdemük szerint.

Jeruzsálem jövendő boldogsága

7 Mielőtt vajúdott, már meg is szült;

mielőtt rájött a fájdalom,

fiút hozott a világra.

8 Ki hallott ilyet, ki látott ehhez foghatót?

Vajon egy országért

csak egy napig kell vajúdni?

Születik-e nép csak úgy egyszerre?

Hiszen alig vajúdott Sion,

máris megszülte fiait.

9 Csak megindítsam,

és ne vezessem le a szülést?

– kérdezi azÚr. Vagy én, aki a szülést vezetem,

megakadályozzam? – kérdezi Istened.

10 Örüljetek Jeruzsálemmel!

Vigadjatok vele mindnyájan,

akik szeretitek!

Szívből örüljetek vele mind,

akik gyászoltátok!

11 Mert jóllakásig szophattok

vigasztalást nyújtó melleiből,

gyönyörködve szívhatjátok duzzadó kebleit.

12 Bizony, ezt mondja azÚr:

Folyamként árasztom rá a békességet,

mint megáradt patakot

a népek gazdagságát.

Megszoptatnak, karjukon hordoznak

és térdükön ringatnak benneteket.

13 Ahogyan az anya vigasztalja fiát,

úgy vigasztallak én titeket:

Jeruzsálemben kaptok vigasztalást!

14 Meglátjátok, és szívből örvendeztek,

testetek is virul, mint a fű.

Megtudják, hogy azÚr

támogatja szolgáit,

ellenségeit pedig megbünteti.

15 Mert eljön azÚrtűzben,

harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél.

Rájuk zúdítja lángoló haragját,

és fenyítését lángoló tűzben.

16 Mert tűzzel ítél azÚr,

kardja minden embert elér,

és sokan lesznek, akiket megöl azÚr.

17 Elpusztulnak mindazok, akik megszentelik és megtisztítják magukat, de csak azért, hogy kertekben áldozzanak egy középen álló körül, és akik disznóhúst, undorító állatot és egeret esznek – így szól azÚr.

18 Ismerem tetteiket és gondolataikat. Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző nyelvű népeket. Jöjjenek és lássák dicsőségemet!

19 Felállítok majd köztük egy jelet, és akik megmenekültek közülük, elküldöm azokat a népekhez: Tarsísba, Pút és Lúd íjászaihoz, Túbalhoz és Jávánhoz, a messzi szigetekre, amelyek még nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet: vigyék hírül dicsőségemet a népeknek!

20 Elhozzák minden honfitársatokat az összes nép közül ajándékul azÚrnak: lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken, szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja azÚr–, ahogyan Izráel fiai szokták elhozni ajándékukat tiszta edényben azÚrházába.

21 Én pedig ezek közül is választok papokat és lévitákat – mondja azÚr.

22 Mert ahogyan megmarad

az új ég és az új föld,

amelyet én alkotok – így szól azÚr–,

ugyanúgy megmaradnak

utódaitok és a nevetek is.

23 Azután újholdról újholdra

és szombatról szombatra

eljön minden ember,

és leborul előttem – mondja azÚr.

24 És amikor kimennek,

ott látják majd azoknak a holttestét,

akik hűtlenül elpártoltak tőlem.

Nem pusztulnak el ott a férgek,

a tűz sem alszik ki,

és minden ember undorodni fog tőlük.

Jeremiás

Jeremiás 1

1 Jeremiásnak, Hilkijjá fiának a beszédei, aki a Benjámin földjén, Anátótban lakó papok közül való volt.

2 Őhozzá szólt azÚrigéje Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának az idejében, uralkodása tizenharmadik évében,

3 továbbá Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának az idejében, egészen Cidkijjának, Jósiás fiának, Júda királyának a tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, ami az ötödik hónapban történt.

Isten prófétává teszi Jeremiást

4 Így szólt hozzám azÚrigéje:

5 Mielőtt megformáltalak

az anyaméhben, már ismertelek,

és mielőtt a világra jöttél,

megszenteltelek,

népek prófétájává tettelek.

6 De én ezt válaszoltam: Ó, Uram,Uram! Hiszen nem értek én a beszédhez, mert fiatal vagyok!

7 AzÚrazonban ezt mondta nekem:

Ne mondd, hogy fiatal vagy,

hanem menj, ahova csak küldelek,

és hirdesd, amit csak parancsolok!

8 Ne félj tőlük, mert én veled leszek,

és megmentelek! – így szólt azÚr.

9 Azután kinyújtotta kezét azÚr, megérintette a számat, és ezt mondta nekem azÚr:

Én most a szádba adom igéimet!

10 Lásd, én a mai napon

népek és országok fölé rendellek,

hogy gyomlálj és irts,

pusztíts és rombolj,

építs és plántálj!

Jeremiás két látomása

11 Majd így szólt hozzám azÚrigéje: Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Mandulavesszőt látok.

12 AzÚrpedig ezt mondta nekem: Jól látod, mert gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem.

13 Másodszor is szólt hozzám azÚrigéje: Mit látsz? Így feleltem: Gőzölgő üstöt látok, amely észak felől megdőlt.

14 Ekkor így szólt azÚr:

Észak felől tör a veszedelem

az ország minden lakójára.

15 Mert idehívom az északi országok

minden nemzetségét – így szól azÚr.

Eljönnek, és fölállítja trónját mindegyik

Jeruzsálem kapuival szemben,

a várfalak körül mindenütt,

és Júda összes városával szemben.

16 Ítéletet mondok fölöttük

minden gonoszságuk miatt,

mert elhagytak engem,

más isteneknek tömjéneztek,

és kezük csinálmányai előtt borultak le.

Isten munkába állítja a prófétát

17 Övezd fel derekadat

és indulj, hirdesd nekik

mindazt, amit én parancsolok!

Ne rettenj meg tőlük,

különben én rettentelek meg téged általuk!

18 Megerősített várossá teszlek ma téged:

vasoszloppá és ércfallá

az egész országgal szemben,

Júda királyaival, vezetőivel,

papjaival és az ország népével szemben.

19 Harcolni fognak ellened,

de nem bírnak veled,

mert én veled leszek – így szól azÚr–,

és majd megmentelek!

Jeremiás

Jeremiás 2

A hűtlenné vált Izráel

1 Így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja azÚr:

Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére,

mátkaságod szeretetére,

amikor követtél a pusztában,

a be nem vetett földön.

3 AzÚrszent tulajdona volt Izráel,

termésének a legjava.

Akik ettek belőle, mind meglakoltak,

rossz végük lett – így szól azÚr.

4 Halljátok azÚrigéjét, Jákób háza

és Izráel házának minden nemzetsége!

5 Ezt mondja azÚr:

Mi rosszat találtak bennem őseitek,

hogy eltávolodtak tőlem?

Hitványságok után jártak,

és maguk is hitványakká váltak.

6 Nem kérdezték: Hol van azÚr,

aki fölhozott bennünket

Egyiptom földjéről,

és vezetett bennünket a pusztaságban,

a sivár és szakadékos földön,

a szikkadt és veszélyes földön,

ahol nem járt senki,

és ember nem lakott?

7 Dúsan termő országba

hoztalak titeket,

hogy élvezzétek annak gyümölcsét és javait.

De amikor bejöttetek,

országomat tisztátalanná tettétek,

örökségemet pedig utálatossá.

8 A papok nem kérdezték:

Hol van azÚr?

A törvény magyarázói

nem ismertek,

népem pásztorai hűtlenül elhagytak engem;

a próféták Baal nevében prófétáltak,

és haszontalanságok után jártak.

9 Ezért még perbe szállok veletek

– így szól azÚr–,

és perelni fogok még unokáitokkal is!

10 Keljetek csak át a kittiek szigeteire,

és nézzetek szét!

Küldjetek Kédárba, és jól figyeljetek!

Lássátok meg: fordult-e elő ilyesmi?!

11 Cserélt-e pogány nép isteneket?

– pedig azok nem is istenek!

De az én népem fölcserélte dicsőségét

haszontalansággal.

12 Egek, ámuljatok ezen,

borzadjatok, szörnyülködjetek nagyon!

– így szól azÚr.

13 Mert kétszeres rosszat

cselekedett népem:

engem, a friss víznek forrását elhagytak,

és víztárolókat vájnak,

repedt falú víztárolókat,

amelyek nem tartják a vizet.

A hűtlenség és következményei

14 Szolga-e Izráel?

Rabszolgának született?

Miért lett mások zsákmányává?

15 Oroszlánok ordítanak fölötte,

kieresztik hangjukat.

Országát sivataggá tették,

városai leégtek, lakatlanok.

16 Nóf és Tahpanhész fiai is

kopaszra nyírják fejedet.

17 Te magad okoztad ezt magadnak,

mert elhagytad Istenedet, azUrat,

amikor a helyes úton akart vezetni.

18 Most is miért járkálsz Egyiptomba:

hogy a Nílus vizét igyad?

És miért járkálsz Asszíriába:

hogy az Eufrátesz vizét igyad?

19 Saját gonoszságod ver meg,

elpártolásod fenyít meg téged.

Tudd meg, és lásd meg,

milyen gonosz és keserves dolog,

hogy elhagytad Istenedet, azUrat,

és hogy nem félsz engem!

– így szól az Úr, a SeregekUra.

20 Réges-régen összetörted igádat,

széttépted köteleidet,

és ezt mondtad: Nem akarok szolgálni!

De minden magas dombra

és minden zöldellő fa alá

odafekszel, akár egy parázna.

21 Mint nemes vesszőt ültettelek el,

mint fajtájának megfelelő sarjat.

Hogyan változtál

idegen szőlőtő vad hajtásává?

22 Még ha lúgban mosakszol is,

és a szappant pazarlod magadra:

bűnöd akkor is szenny marad előttem

– így szól az én Uram, azÚr.

23 Hogy mered azt mondani:

Nem lettem tisztátalan,

nem jártam a Baalok után?!

Lásd meg, hogyan viselkedtél a völgyben,

ismerd be, mit csináltál,

te gyors lábú tevekanca, amely összevissza futkos útjain!

24 Olyan vagy, mint a pusztához szokott vadszamár,

mely érzéki kívánságában

levegő után kapkod.

Ki tudná megfékezni gerjedelmét?

Senki se fáradjon keresésével:

megtalálja a maga hónapjában!

25 Vigyázz, lejárod a lábad,

és kiszárad a torkod!

De te ezt mondod: Ne fáradj, nem úgy lesz:

az idegeneket szeretem,

hát őutánuk járok!

26 Ahogyan megszégyenül a tolvaj,

ha tetten érik,

úgy szégyenül meg Izráel háza is

királyával, vezéreivel,

papjaival és prófétáival együtt.

27 Mert ezt mondják a fának:

Te vagy az apám! –

a kőnek pedig: Te szültél engem!

A hátukat fordítják felém,

és nem az arcukat,

de majd ha baj éri őket, így szólnak:

Kelj föl, segíts rajtunk!

28 Hol vannak isteneid,

amelyeket magadnak csináltál?

Keljenek föl, segítsenek rajtad

bajodban, ha tudnak!

Hiszen annyi istened van,

Júda, ahány városod!

29 Miért pereltek velem?

Hiszen ti hagytatok el hűtlenül

– így szól azÚr.

30 Hiába vertem fiaitokat,

a fenyítés nem fogott rajtuk.

Fegyveretek úgy irtotta prófétáitokat,

mint a pusztító oroszlán.

31 Ti, mai emberek!

Figyeljetek azÚrigéjére!

Olyan lettem én Izráelnek,

mint a puszta,

vagy mint a homályba borult föld?

Miért mondta az én népem:

A magunk útját járjuk,

többé nem megyünk hozzád!

32 Elfeledkezik-e ékszereiről a lány,

díszes övéről a menyasszony?

Rólam elfeledkezett népem számtalanszor.

Isten ítélete népén

33 De nagyon érted, hogyan kell

szerelmet keresni,

még a rossz nőket is

te tanítottad!

34 Még a ruhád szegélyén is található

ártatlan, szegény emberek vére,

akiket nem betörésen kaptál rajta,

csak ellene voltak mindezeknek.

35 Ezt mondod: Ártatlan vagyok,

hiszen haragja is elfordult rólam!

Pedig ítéletet tartok fölötted,

hiába mondod: Nem vétkeztem!

36 Milyen könnyedén változtatod

erre-arra az utadat!

De majd Egyiptom miatt is megszégyenülsz,

ahogyan megszégyenültél Asszíria miatt.

37 Onnan is úgy jössz el,

hogy kezedbe temeted arcod,

mert elveti azÚr, akikben bizakodsz,

nem mégy velük semmire.

Jeremiás

Jeremiás 3

Isten vádolja népét

1 Majd ezt mondta:

Ha valaki elbocsátja feleségét,

és az eltávozva férjétől

egy másik férfié lesz,

vajon visszatérhet-e megint hozzá?

Nem válna-e ezzel

gyalázatossá az ország?

Te pedig, aki sok barátoddal paráználkodtál,

vissza akarsz térni hozzám? – így szól azÚr.

2 Nézz föl a hegytetőkre, és lásd meg:

hol nem háltak veled?

Kiültél eléjük az útra,

mint az arab a pusztában:

gyalázatossá tetted az országot

paráznaságoddal és gonoszságoddal.

3 Ezért maradt el a tavaszi eső,

és nem esett őszi eső sem.

Mégis olyan a homlokod,

mint egy paráznáé,

félredobtál minden szemérmet.

4 Bezzeg most így kiáltasz hozzám: Atyám!

Ifjúságomtól fogva te vagy a segítőm!

5 Örökké tart-e haragod,

megmarad mindvégig?

Így beszélsz, de közben folytatod

rossz életedet, ahogy csak bírod.

Júda Izráel példáját követi

6 Ezt mondta nekem azÚrJósiás király idejében: Láttad, hogy mit művelt az elpártolt Izráel? Eljárt minden magas hegyre, minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott.

7 Így szóltam, miután mindezt elkövette: Térj vissza hozzám! – de nem tért vissza. Látta ezt hűtlen húga, Júda.

8 És bár látta, hogy a sok házasságtörés miatt elbocsátottam az elpártolt Izráelt, és kiadtam válólevelét, mégsem félt húga, a hűtlen Júda, hanem elkezdett ő is paráználkodni.

9 Így történt, hogy könnyelmű paráznaságával gyalázatossá tette az országot, hiszen kővel is, fával is paráználkodott.

10 Mindezek ellenére nem tért vissza hozzám hűtlen húga, Júda teljes szívéből, hanem csak képmutató módon – így szól azÚr.

11 Ezt mondta nekem azÚr: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hűtlen Júda.

12 Ezért indulj, kiáltsd ezeket a szavakat észak felé! Ezt mondd:

Térj vissza, elpártolt Izráel

– így szól azÚr–,

akkor nem haragszom rátok!

Mert én hű vagyok

– így szól azÚr–,

nem tart örökké haragom.

13 Csak ismerd el bűnödet,

hogy hűtlenül elhagytad

Istenedet, azUrat.

Bájaidat idegeneknek osztogattad

minden zöldellő fa alatt.

Csak az én szavamra

nem hallgattatok

– így szól azÚr.

Isten megtérésre hív

14 Térjetek meg, elpártolt fiaim – így szól azÚr–, mert én vagyok a ti Uratok! Kiválasztok közületek városonként egyet, nemzetségenként kettőt, és elviszlek benneteket a Sionra.

15 Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan pásztorolnak titeket,

16 és megsokasodtok és elszaporodtok majd az országban. Abban az időben – így szól azÚr– nem beszélnek többé azÚrszövetségládájáról. Senkinek sem jut eszébe, nem is emlegetik, nem hiányolják, és nem készítik el újból.

17 Abban az időben Jeruzsálemet majd azÚrtrónjának nevezik. Minden nemzet Jeruzsálemben gyűl össze, hogy tisztelje azÚrnevét, és nem élnek többé gonosz szívük konoksága szerint.

18 Abban az időben Júda háza Izráel házához fog csatlakozni, és együtt jönnek meg észak földjéről abba az országba, amelyet örökségül adtam őseiteknek.

A nép hűtlensége és bűnbánata

19 Én ezt mondtam:

Szeretnék veletek úgy bánni, mint fiaimmal,

és nektek adni a kívánatos földet,

mint legékesebb örökséget

a népek között.

Azt gondoltam,

hogy Atyádnak hívsz engem,

és nem fordulsz el tőlem!

20 De ahogy egy asszony

hűtlenül elhagyja házastársát,

úgy hagytatok el hűtlenül engem,

Izráel háza!

– így szól azÚr.

21 Hang hallatszik a hegytetőkön,

Izráel fiainak panaszos sírása,

mert rossz útra tértek,

elfelejtették Istenüket, azUrat.

22 Térjetek meg, elpártolt fiaim!

Meggyógyítlak benneteket,

bár elpártoltatok.

Itt vagyunk, eljöttünk hozzád,

mert te vagy,Uram, a mi Istenünk!

23 Bizony, csalás folyt csupán a halmokon,

zajongás a hegyeken.

Bizony, csak Istenünk, azÚr

szabadítja meg Izráelt.

24 A gyalázatos bálvány emésztette

ifjúkorunk óta őseink szerzeményét:

juhaikat és marháikat,

fiaikat és leányaikat.

25 Fetrengünk a gyalázatban,

szégyenpír a takarónk,

mert vétkeztünk Istenünk,

azÚrellen,

mi is, atyáink is,

ifjúkorunk óta mind a mai napig,

és nem hallgattunk Istenünknek,

azÚrnak szavára.

Jeremiás

Jeremiás 4

Új kezdet

1 Ha meg akarsz térni, Izráel

– így szól azÚr–, hozzám térj meg!

Ha eltávolítod színem elől

förtelmes bálványaidat, ne ingadozz!

2 Ha őszintén esküszöl az élőÚrra,

a törvénynek és az igazságnak megfelelően,

akkor áldást kapnak tőle a népek,

és vele dicsekszenek.

3 Ezt mondja azÚr

a júdaiaknak és a jeruzsálemieknek:

Szántsatok föl új szántóföldet,

ne vessetek a tövisek közé!

4 Metélkedjetek körül azÚrért,

távolítsátok el szívetek előbőrét,

Júda férfiai és Jeruzsálem lakói!

Különben fellángol

haragom, mint a tűz,

és égni fog olthatatlanul

gonosztetteitek miatt!

Veszedelem jön északról

5 Adjátok hírül Júdában,

hirdessétek Jeruzsálemben,

és mondjátok:

Fújjátok meg a kürtöt országszerte!

Kiáltsatok teljes erővel,

és mondjátok:

Gyülekezzetek, menjünk

a megerősített városokba!

6 Mutassátok Sion felé az irányt,

fussatok megállás nélkül,

mert veszedelmet hozok észak felől,

és nagy pusztulást!

7 Kijött az oroszlán a bozótból,

elindult a népek pusztítója,

előjött rejtekéből,

hogy pusztává tegye országodat;

városaid romba dőlnek,

lakatlanná válnak.

8 Öltsetek azért zsákruhát,

sírjatok és jajgassatok,

mert nem fordult el rólunk

azÚrizzó haragja!

9 Azon a napon – így szól azÚr–

odalesz a király

és a vezérek bátorsága.

A papok elszörnyednek,

a próféták elképednek,

10 és ezt mondják: Ó, Uram,Uram!

De nagyon rászedted

ezt a népet és Jeruzsálemet,

amikor azt mondtad,

hogy békességünk lesz,

pedig fegyver fenyegeti életünket.

11 Abban az időben ezt mondják majd

ennek a népnek és Jeruzsálemnek:

Heves szél fúj a hegytetőkről

a pusztában népem leányára,

nem a gabona szórásához

és tisztításához való.

12 Erősebb szél jön annál,

az én parancsomra;

mert bizony most én is

ítéletet hirdetek fölöttük.

13 Úgy jön, mint a fellegek,

harci kocsijai mint a forgószél,

lovai gyorsabbak a sasoknál.

Jaj nekünk, elvesztünk!

14 Tisztítsd meg szívedet a gonosztól,

ó, Jeruzsálem, hogy megszabadulhass!

Meddig maradnak még benned

álnok gondolataid?

15 Hírnök szava hallatszik Dánból,

vészt hirdetőé Efraim hegyéről.

16 Figyelmeztessétek a népeket,

vigyétek hírül Jeruzsálemnek:

Ostromlók jönnek messze földről,

kiáltoznak Júda városai ellen.

17 Mint mezőőrök veszik körül,

mert fellázadtak ellenem

– így szól azÚr.

18 A te utaid és tetteid okozták ezt.

Gonoszságod miatt kell most keseregned,

és járja át szívedet a bánat.

A próféta kesergése

19 Mennyire gyötrődik egész bensőm,

a szívem összeszorul!

Háborog a szívem, nem hallgathatok,

mert lelkem hallja már

a kürtszót, a harci riadót!

20 Csapás csapást követ,

elpusztul az egész ország.

Hirtelen pusztulnak el sátraim,

egy pillanat alatt sátorlapjaim.

21 Meddig kell még hadijelvényt látnom

és kürtszót hallanom?

22 Bizony, bolond az én népem,

nem ismernek engem!

Fiaim esztelenek,

értelem nélkül valók!

Csak abban bölcsek,

hogyan kell rosszat tenni,

de jót tenni nem tudnak!

23 Látom a földet: kietlen és puszta,

és az eget: nincs világossága!

24 Látom a hegyeket: megrendülnek,

és a halmok mind inognak!

25 Látom, hogy nincs ember,

és az ég minden madara elmenekült.

26 Látom, hogy a dúsan termő ország

pusztává lett,

és minden városa romba dőlt

azÚrtekintetétől, izzó haragjától.

27 Mert ezt mondja azÚr:

Sivár lesz az egész ország,

bár véget nem vetek neki.

28 Ezért gyászol a föld,

és elsötétedik odafent az ég,

mert kimondtam, amit határoztam,

nem bánom meg, és nem térek el tőle.

29 A lovasok és íjászok kiáltozásától

menekül az egész város.

Bemennek a sűrű erdőbe,

és felmásznak a sziklákra.

Minden város elhagyatott lesz,

senki sem lakik bennük.

30 Hát te, pusztulásra ítélt,

mit csinálsz? Bíborba öltözöl,

arany ékszerekkel ékesíted magad,

festékkel készíted ki a szemedet?

Hiába szépítgeted magad:

szeretőid megvetnek, és az életedre törnek!

31 Mintha vajúdó asszony

hangját hallanám,

először szülő nő sikoltozását.

Sion leánya kitárja karjait,

zihálva kiáltja:

Jaj nekem, összeroskadok

a gyilkosok miatt!

Jeremiás

Jeremiás 5

Isten szörnyű ítélete jogos

1 Járjátok be Jeruzsálem utcáit,

nézzetek szét, tudakozódjatok,

kutassátok át tereit!

Akad-e valaki, van-e olyan ember,

aki törvény szerint él,

és igazságra törekszik?

Akkor megbocsátanék

ennek a városnak!

2 Még ha azt mondják is: Él azÚr!

– akkor is hamisan esküsznek!

3 Pedig te,Uram, az igazságot nézed.

Megverted őket, de nem fájt nekik,

irtottad őket, de nem akarták

megfogadni az intést.

Kőkemény maradt az arcuk,

nem akartak megtérni.

A vezetők bűne

4 Azt gondoltam,

csak a nincstelenek

ilyen oktalanok,

mert nem ismerik azÚrútját,

Istenük törvényét.

5 Elmegyek hát az előkelőkhöz,

és beszélek velük,

ők biztosan ismerik azÚrútját,

Istenük törvényét!

De ők éppúgy letörték magukról az igát,

és leszaggatták a köteleket!

6 Azért leteríti őket

az erdei oroszlán,

elpusztítja őket a pusztai farkas;

párduc ólálkodik városaik körül,

széttépi, aki csak kijön onnan.

Mert sokszor vétkeztek,

súlyosan tévelyegnek.

7 Hogyan bocsáthatnék meg neked?

Hiszen fiaid elhagytak engem,

és őreá esküsznek, aki nem is isten!

Jól tartottam őket,

mégis házasságtörők,

és parázna nő házában tolongnak.

8 Felajzott, buja csődörökké váltak,

mindegyik a más feleségére nyerít.

9 Ne kérjem számon ezeket

– így szól azÚr–,

és ne álljak bosszút az ilyen népen?

10 Menjetek föl szőlőhegyeire, és pusztítsátok,

de ne vessetek véget neki!

Távolítsátok el vadhajtásait,

mert nem azÚréi azok!

11 Bizony, egészen hűtlen lett hozzám

Izráel és Júda háza

– így szól azÚr.

12 Megtagadták azUrat,

és ezt mondták: Nincsen ő,

nem érhet bennünket veszedelem,

nem látunk fegyvert és éhínséget.

13 A próféták csak fecsegnek,

és nem az ige szól belőlük.

Csak ennyibe kell venni őket!

14 Azért ezt mondja azÚr,

a Seregek Istene:

Mivel ti így beszéltek,

most én tűzzé teszem

igémet a szádban,

ezt a népet pedig fává,

hogy megeméssze őket.

A félelmetes ellenség

15 Egy távoli népet

hozok majd ellened,

Izráel háza! – így szól azÚr.

Régi nép ez, ősidőkből való nép;

olyan nép, amelynek

nyelvét nem ismered,

és nem érted, hogy mit beszél.

16 Tegze olyan, mint a nyitott sír,

mindnyájan vitéz harcosok.

17 Felemészti aratásodat és kenyeredet,

felemészti fiaidat és leányaidat,

felemészti juhaidat és marháidat,

felemészti szőlődet és fügefádat.

Erős városaidat pedig,

amelyekben bízol,

fegyverrel rombolja le.

A fogság oka

18 De még akkor sem vetek véget nektek – így szól azÚr.

19 Ha pedig azt kérdezik: Miért tette velünk mindezt Istenünk, azÚr? – akkor így felelj nekik: Ahogyan elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok a saját országotokban, ugyanúgy fogtok idegeneknek szolgálni egy olyan országban, amely nem a tiétek.

Engedetlen nép és kapzsi vezetők

20 Mondjátok meg Jákób házának,

és hirdessétek Júdában:

21 Halljátok csak,

oktalan és esztelen nép,

amelynek van szeme, de nem lát,

van füle, de nem hall!

22 Nem féltek engem

– így szól azÚr–,

nem remegtek tőlem?

Hiszen én szabtam határt

homokból a tengernek

örökké tartó gátként,

melyet nem léphet át.

Ostromolja ugyan, de nem bír vele,

hullámai zúgnak, de nem lépik át.

23 De ennek a népnek

engedetlen és konok a szíve,

állandóan lázadozik.

24 Eszükbe sem jut, hogy féljék

Istenüket, azUrat,

aki az őszi és a tavaszi esőt

megadja a maga idejében,

és biztosítja az aratásra rendelt heteket.

25 Bűneitek miatt elmaradnak ezek,

vétkeitek miatt elestek e javaktól!

26 Mert bűnösök vannak népem soraiban,

orvul leselkednek, mint a madarászok,

csapdát állítanak, hogy embereket fogjanak.

27 Ahogy a kalitka tele van madárral,

úgy van tele házuk alattomossággal:

így lettek hatalmasok és gazdagok.

28 Meghíztak, kövérek,

gonosz beszédükben

nem ismernek határt.

Nem hoznak ítéletet

az árvák ügyében,

hogy boldogulhatnának,

a szegények igazát nem védik meg.

29 Ne kérjem számon ezeket

– így szól azÚr–,

és ne álljak bosszút az ilyen népen?!

30 Borzasztó, szörnyű dolgok

történnek az országban:

31 A próféták hazugságot prófétálnak,

a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak,

népem pedig ezt szereti!

De mit tesznek majd akkor,

ha eljön a vég?!