Revised Hungarian Bible (RÚF)

A jó pásztor

1 Dávid zsoltára.

AzÚraz én pásztorom,

nem szűkölködöm.

2 Füves legelőkön terelget,

csendes vizekhez vezet engem.

3 Lelkemet felüdíti,

igaz ösvényen vezet az ő nevéért.

4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is,

nem félek semmi bajtól,

mert te velem vagy:

vessződ és botod megvigasztal engem.

5 Asztalt terítesz nekem

ellenségeim szeme láttára.

Megkened fejemet olajjal,

csordultig van poharam.

6 Bizony, jóságod és szereteted kísér

életem minden napján,

és azÚrházában lakom

egész életemben.

A dicső király bevonulása

1 Dávid zsoltára.

AzÚré a föld és ami betölti,

a földkerekség és a rajta lakók.

2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken,

ő rögzítette a folyókon.

3 Ki mehet föl azÚrhegyére,

és ki állhat meg szent helyén?

4 Az ártatlan kezű, a tiszta szívű,

aki nem sóvárog hiábavalóság után,

és nem esküszik hamisan.

5 Áldást nyer az ilyen azÚrtól,

igazságot a szabadító Istentől.

6 Ilyen az a nemzedék,

amely hozzá folyamodik,

akik Jákób Istenének

orcáját keresik. (Szela.)

7 Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk,

emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók,

hogy bemehessen a dicső király!

8 Ki az a dicső király?

Az erős és hatalmasÚr,

azÚr, aki hatalmas a harcban.

9 Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk,

emeljétek föl, ti, ősi ajtók,

hogy bemehessen a dicső király!

10 Ki az a dicső király?

A SeregekUra,

ő a dicső király! (Szela.)

Könyörgés Istenhez vezetésért

1 Dávidé.

Uram, utánad sóvárog a lelkem!

2 Benned bízom, Istenem,

ne szégyenüljek meg,

ne nevessenek ki ellenségeim!

3 Senki se szégyenüljön meg,

aki benned reménykedik,

azok szégyenüljenek meg,

akik ok nélkül elpártolnak tőled!

4 Utaidat,Uram, ismertesd meg velem,

ösvényeidre taníts meg engem!

5 Vezess hűségesen, és taníts engem,

mert te vagy szabadító Istenem,

mindig benned reménykedem.

6 Gondolj,Uram,

irgalmadra és kegyelmedre,

melyek öröktől fogva vannak.

7 Ifjúkorom vétkeire

és bűneimre ne emlékezz!

Kegyelmesen gondolj rám,

mert te jóságos vagy,Uram!

8 Jó és igaz azÚr,

ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.

9 Az alázatosakat igazságosan vezeti,

és az ő útjára tanítja az alázatosakat.

10 AzÚrminden ösvénye

szeretet és hűség

azoknak, akik megtartják

szövetségét és intelmeit.

11 A te nevedért, ó,Uram,

bocsásd meg bűneimet, mert sok van!

12 Azt az embert, aki féli azUrat,

oktatja ő, hogy melyik utat válassza.

13 Élete boldog marad,

és utódai öröklik a földet.

14 Közösségben van azÚraz őt félőkkel,

szövetségére tanítja őket.

15 Szemem állandóan azÚrra néz,

mert ő szabadítja ki

lábamat a csapdából.

16 Fordulj felém, és könyörülj rajtam,

mert magányos és nyomorult vagyok.

17 Enyhítsd szívem szorongását,

szorult helyzetemből szabadíts ki!

18 Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet,

és bocsásd meg minden vétkemet!

19 Nézd, mennyi ellenségem van!

Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel.

20 Tartsd meg életemet, ments meg,

ne szégyenüljek meg,

mert hozzád menekültem!

21 Feddhetetlen becsület őrizzen engem,

mert benned reménykedem.

22 Szabadítsd ki, ó, Isten,

Izráelt minden nyomorúságából!

Ártatlan ember imádsága

1 Dávidé.

Uram, szolgáltass nekem igazságot,

mert feddhetetlenül éltem,

azÚrban bíztam ingadozás nélkül!

2 Vizsgálj meg,Uram, és próbálj meg,

kutasd át szívemet-lelkemet!

3 Mert hűséged szemem előtt van,

igazságod szerint járok-kelek.

4 Nem ülök hitvány emberek közé,

alattomosokkal nem járok együtt.

5 Gyűlölöm a gonoszok társaságát,

nem ülök le a bűnösök közé.

6 Ártatlan vagyok, megmosom kezemet,

úgy járom körül oltárodat,Uram,

7 hangos hálaéneket zengve,

felsorolva sok csodatettedet.

8 Uram, szeretem házadat,

ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét.

9 Ne ragadd el lelkemet a vétkesekkel,

életemet a vérontókkal együtt,

10 akiknek a keze tele van gyalázattal,

jobbjuk megvesztegetéssel.

11 Hiszen én feddhetetlenül élek,

válts meg, és könyörülj rajtam!

12 Lábam biztos talajon áll,

áldom azUrat a gyülekezetben.

Békesség Istennél

1 Dávidé.

Világosságom és segítségem azÚr,

kitől félnék?

Életemnek ereje azÚr,

kitől rettegnék?

2 Ha rám támadnak is a gonoszok,

szorongató ellenségeim,

hogy marcangoljanak engem,

majd megbotlanak, és elesnek.

3 Ha egy egész tábor jön is ellenem,

nem fél a szívem.

Ha háború tör is rám,

én akkor is bizakodom.

4 Egy dolgot kérek azÚrtól,

azért esedezem:

hogy azÚrházában lakhassam

egész életemben;

láthassam, milyen jóságos azÚr,

és gyönyörködhessem templomában.

5 Megóv engem sátrában

a veszedelem napján.

Elrejt sátra mélyén,

magas kősziklára helyez engem.

6 Így hát fölemelt fővel állok

ellenségeim között,

ezért örvendezve mutatok be

áldozatot azÚrsátrában,

és éneket zengek azÚrnak.

7 Halld meg,Uram, hívó hangomat!

Könyörülj rajtam, hallgass meg!

8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé,

szívem így válaszol:

Színed elé járulok,Uram!

9 Ne rejtsd el előlem orcádat,

ne utasítsd el haragosan szolgádat!

Te vagy az én segítségem,

ne vess el, ne hagyj el,

szabadító Istenem!

10 Ha apám, anyám elhagyna is,

azÚrmagához fogad engem.

11 Uram, taníts meg utadra,

vezess a helyes ösvényen,

mert ellenségeim vannak!

12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának,

mert hamis tanúk támadtak rám,

bosszút lihegnek.

13 De én hiszem, hogy még meglátom

azÚrjóságát az élők földjén.

14 Reménykedj azÚrban,

légy erős és bátor szívű,

reménykedj azÚrban!

Isten meghallgat

1 Dávidé.

Téged hívlak,Uram, kősziklám,

ne fordulj el tőlem némán!

Mert ha némán elfordulsz,

hasonló leszek a sírba roskadókhoz.

2 Halld meg esedező hangomat,

amikor segítségért kiáltok,

kezemet fölemelve

szent templomod felé.

3 Ne sorolj a bűnösök

és gonosztevők közé,

akik békésen beszélnek felebarátaikkal,

de rossz szándék van a szívükben.

4 Fizess meg nekik tetteik szerint,

gonosz cselekedeteik szerint!

Kezük munkája szerint fizess meg nekik,

torold meg rajtuk, amit elkövettek!

5 Mivel nem figyelnek azÚrtetteire,

sem kezének munkájára,

lerombolja, nem építi őket.

6 Áldott azÚr, mert meghallgatta

esedező hangomat.

7 Erőm és pajzsom azÚr,

benne bízik szívem.

Ő megsegített, ezért vidám a szívem,

és énekelve adok neki hálát.

8 AzÚraz ő népének erőssége,

felkentjének megsegítő ereje.

9 Segítsd meg népedet,

áldd meg örökségedet,

légy pásztora, és gondozd örökké!

Isten hatalma a zivatarban

1 Dávid zsoltára.

Magasztaljátok azUrat,

ti, mennyei lények,

magasztaljátok azÚr

dicsőségét és hatalmát!

2 Magasztaljátok azÚrdicső nevét,

boruljatok le azÚr

előtt szent öltözetben!

3 AzÚrhangja zeng a vizek fölött,

mennydörög a dicsőséges Isten,

azÚr, a nagy vizek fölött.

4 AzÚrhangja hatalmas,

azÚrhangja fenséges.

5 AzÚrhangja cédrusokat tördel,

összetöri azÚra Libánon cédrusait.

6 A Libánon ugrál miatta,

mint egy borjú,

és a Szirjón, mint egy bivalyborjú.

7 AzÚrhangjára lángok törnek elő.

8 AzÚrhangja megremegteti a pusztát,

megremegteti azÚrKádés pusztáját.

9 AzÚrhangja megriasztja a szarvasokat,

letarolja az erdőket.

Templomában mindenki őt dicsőíti.

10 AzÚrtrónol az áradat fölött,

ott trónol azÚr,

az örökkévaló király.

11 AzÚrerőt ad népének,

azÚrmegáldja népét békességgel.

Hálaadás az életért

1 Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.

2 Magasztallak,Uram,

mert megmentettél.

Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.

3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam,

és meggyógyítottál engem.

4 Uram, kihoztál engem

a holtak hazájából,

életben tartottál,

nem roskadtam a sírba.

5 Zengjetek azÚrnak, ti, hívei,

magasztaljátok szent nevét!

6 Mert csak egy pillanatig tart haragja,

de egész életen át a kegyelme.

Este szállást vesz a sírás,

reggelre itt az ujjongás.

7 Míg jó dolgom volt, azt gondoltam:

Nem tántorodom meg soha.

8 Uram, kegyelmedből

hatalmas hegyre állítottál.

De mikor elrejtetted orcádat,

nagyon megrettentem.

9 Ekkor hozzád kiáltottam,Uram,

és így esedeztem az Úrhoz:

10 Mit használ neked a vérem,

ha leszállok a sírgödörbe?

Hálát ad-e neked, aki porrá lett,

hirdeti-e hűségedet?

11 Hallgass meg,Uram, kegyelmesen,

légy segítségemre,Uram!

12 Te pedig gyászomat örömre fordítottad,

leoldoztad gyászruhámat,

és örömbe öltöztettél.

13 Ezért szüntelen zeng neked a szívem,

örökké magasztallak,Uram, Istenem!

A reménység nem szégyenít meg

1 A karmesternek: Dávid zsoltára.

2 Hozzád menekülök,Uram,

ne szégyenüljek meg soha!

Ments meg engem irgalmasan!

3 Fordítsd felém füledet,

siess, ments meg engem!

Légy erős kősziklám,

erős váram, segíts rajtam!

4 Mert te vagy az én sziklaváram;

vezess és terelgess engem nevedért!

5 Szabadíts ki a hálóból,

amelyet titkon vetettek nekem,

mert te vagy az erősségem.

6 Kezedre bízom lelkemet,

te váltasz meg engem,

Uram, igaz Isten!

7 Gyűlölöm a hitvány bálványok híveit,

mert én csak azÚrban bízom.

8 Ujjongva örülök hűségednek,

mert látod nyomorúságomat,

ismered lelkem szorongásait.

9 Nem adtál ellenség kezébe,

hanem tágas térre állítottad lábamat.

10 Légy kegyelmes,Uram,

mert bajban vagyok,

szemem elhomályosodott a bánattól,

odavan testem-lelkem.

11 A gond miatt vége lesz életemnek,

a sóhajtozás miatt esztendeimnek.

Bűnöm miatt megrokkant az erőm,

csontjaim sorvadoznak.

12 Minden ellenségem gyaláz engem,

szomszédaim félnek,

ismerőseim megrettennek,

ha látnak az utcán, elfutnak előlem.

13 Elfelejtettek, mintha meghaltam volna,

olyan lettem, mint egy kallódó tárgy.

14 Mert hallom sokak suttogását:

Iszonyú baj van vele!

Rólam tanácskoznak egymás közt,

el akarják venni az életemet.

15 De én bízom benned,Uram,

vallom: Te vagy Istenem!

16 Kezedben van sorsom, ments meg

ellenségeim és üldözőim kezéből!

17 Ragyogjon rá orcád szolgádra,

segíts rajtam hűségesen!

18 Uram, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged!

Szégyenüljenek meg a bűnösök,

tűnjenek el a holtak hazájában!

19 Némuljanak el a hazug ajkak,

amelyek kihívóan, gőgösen

és megvetően beszélnek az igazról!

20 Milyen nagy a te jóságod,

melyet a téged félőknek tartogatsz!

Ebben részesíted a hozzád menekülőket

minden ember szeme láttára.

21 Jól elrejted őket magadnál

az emberek áskálódása elől.

Megőrzöd őket sátradban

a perlekedő nyelvektől.

22 Áldott azÚr,

aki csodálatos hűséggel bánt velem

az ostromlott városban!

23 Én már azt gondoltam ijedtemben,

hogy eltaszítottál magadtól.

De te meghallgattad

könyörgő szavamat,

amikor hozzád kiáltottam segítségért.

24 Szeressétek azUrat, ti, hívei mind!

Az állhatatosokat megtartja azÚr,

de kamatostul megfizet a gőgösöknek.

25 Legyetek erősek és bátor szívűek

mind, akik azÚrban reménykedtek!

Bűnbánat és bűnbocsánat

1 Dávid tanítókölteménye.

Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott,

vétke eltöröltetett.

2 Boldog az az ember,

akinek azÚrnem rója fel bűnét,

és nincs lelkében álnokság.

3 Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim,

egész nap jajgatnom kellett.

4 Mert éjjel-nappal

rám nehezedett kezed,

erőm ellankadt,

mint a nyári hőségben. (Szela.)

5 Megvallottam neked vétkemet,

bűnömet nem takargattam.

Elhatároztam, hogy bevallom

hűtlenségemet azÚrnak,

és te megbocsátottad bűnömet,

amit vétettem. (Szela.)

6 Ezért hozzád imádkozzék minden hívő,

amíg megtalálhat.

Ha nagy vizek áradnak is,

nem érik el őt.

7 Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól,

körülveszel a szabadulás örömével. (Szela.)

8 Bölccsé teszlek, és megtanítalak,

melyik úton kell járnod.

Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.

9 Ne legyetek olyan oktalanok,

mint a ló vagy az öszvér,

amelynek kantárral és zablával

kell fékezni szilajságát,

másképpen nem közelít hozzád.

10 Sok fájdalom éri a bűnöst,

de aki bízik azÚrban,

azt ő szeretettel veszi körül.

11 Örüljetek azÚrnak,

ujjongjatok, ti, igazak!

Vigadjatok mind, ti, igaz szívűek!