Revised Hungarian Bible (RÚF) – Page 42 – Revised Hungarian Bible (RÚF)

Ezsdrás 8

Az Ezsdrással hazatért családfők

1 Ezek a családfők és a származási jegyzékbe fölvett férfiak jöttek velem Artahsasztá király uralkodása alatt Babilóniából:

2 Fineás fiai közül Gérsóm, Ítámár fiai közül Dániel, Dávid fiai közül Hattús,

3 Sekanjá fia. Parós fiai közül Zekarjá és vele százötven, a származási jegyzékbe fölvett férfi.

4 Pahat-Móáb fiai közül Eljehóénaj, Zerahjá fia és vele kétszáz férfi.

5 Sekanjá fiai közül Jahazíél fia és vele háromszáz férfi.

6 Ádín fiai közül Ebed, Jónátán fia és vele ötven férfi.

7 Élám fiai közül Jesajá, Ataljá fia és vele hetven férfi.

8 Sefatjá fiai közül Zebadjá, Míkáél fia és vele nyolcvan férfi.

9 Jóáb fiai közül Óbadjá, Jehíél fia és vele kétszáztizennyolc férfi.

10 Selómít fiai közül Jószifjá fia és vele százhatvan férfi.

11 Bébaj fiai közül Zekarjá, Bébaj fia és vele huszonnyolc férfi.

12 Azgád fiai közül Jóhánán, Hakkátán fia és vele száztíz férfi.

13 Adóníkám fiai közül az ifjabbak, akiknek nevei: Elífelet, Jeíél meg Semajá és velük hatvan férfi.

14 Bigvaj fiai közül Útaj meg Zabbúd és vele hetven férfi.

Az Ezsdrással hazatért léviták és templomszolgák

15 Összegyűjtöttem őket az Ahavába ömlő folyónál, és ott táboroztunk három napig. Szemügyre vettem a népet és a papokat, de a léviták közül nem találtam ott senkit.

16 Elküldtem azért Elíézer, Aríél, Semajá, Elnátán, Járíb, Elnátán, Nátán, Zekarjá és Mesullám családfőket, továbbá Jójáríb és Elnátán tanítókat,

17 és odarendeltem őket egy Kászifjá nevű helyre Iddó főemberhez, miután szájukba adtam, hogy mit mondjanak Iddónak és szolgatársainak, a templomszolgáknak azon a Kászifjá nevű helyen, hogy szolgálattevőket hozhassanak Istenünk háza számára.

18 Istenünk jóakarata által el is hoztak nekünk egy hozzáértő embert Mahlí utódai közül, aki Lévi fia, Izráel unokája volt; továbbá Sérébját fiaival és testvéreivel, összesen tizennyolcat

19 meg Hasabját és vele Jesaját, Merárí fiai közül, testvéreivel és fiaival, összesen húszat,

20 a templomszolgák közül pedig, akiket még Dávid és a vezető emberek rendeltek a léviták szolgálatára, kétszázhúsz templomszolgát; mindnyájuk neve föl van jegyezve.

21 Ekkor böjtöt hirdettem ott az Ahavá-folyó mellett, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és jó utat kérjünk tőle magunknak, hozzátartozóinknak és minden jószágunknak.

22 Mert szégyelltem sereget és lovasokat kérni a királytól, hogy oltalmazzanak az ellenséggel szemben az úton, hiszen azt mondtuk a királynak: Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják.

23 Böjtöltünk tehát, és könyörögtünk ezért Istenünkhöz, ő pedig meghallgatott minket.

A templomra gyűjtött adományok

24 Ezután kiválasztottam a papok vezetői közül tizenkettőt: Sérébját, Hasabját és még tíz szolgatársukat.

25 Kimértem előttük az Istenünk házának felajánlott ezüstöt, aranyat és edényeket, amelyeket a király és tanácsosai, vezető emberei, valamint az egész ott élő Izráel ajánlott fel.

26 Kimértem és átadtam nekik hatszázötven talentum ezüstöt, száz talentum értékű ezüstedényt és száz talentum aranyat,

27 továbbá ezer dárik értékben húsz aranykelyhet és két szépen kifényesített rézedényt, amelyek olyan becsesek voltak, mint az arany.

28 Majd ezt mondtam nekik: Ti azÚrnak vagytok szentelve, ezek az edények is szentek, ez az ezüst és arany őseitek Istenének, azÚrnak felajánlott önkéntes adomány.

29 Vigyázzatok rá, és őrizzétek meg, amíg ki nem méritek a papok és a léviták vezetői előtt meg Izráel családjainak a vezetői előtt Jeruzsálemben, azÚrháza kamráiban!

30 Ekkor átvették a papok és léviták a kimért ezüstöt, aranyat és az edényeket, hogy elszállítsák Jeruzsálembe, Istenünk házába.

31 Ezután elindultunk az Ahavá-folyó mellől az első hónap tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe menjünk. Istenünk ereje velünk volt, és megóvott bennünket az ellenségtől és az útonállóktól.

32 Amikor megérkeztünk Jeruzsálembe, három napig pihentünk.

33 A negyedik napon azután kimérték az ezüstöt, aranyat és az edényeket Istenünk házában, és átadták Merémót papnak, Úrijjá fiának. Vele volt Eleázár, Fineás fia is, meg ott volt velük a léviták közül Józábád, Jésúa fia meg Nóadjá, Binnúj fia is.

34 Mindent megszámoltak és megmértek, és mindjárt föl is jegyezték mindennek a súlyát.

35 Amikor megérkeztek a fogságból a száműzöttek, égőáldozatot mutattak be Izráel Istenének: tizenkét bikát egész Izráelért, kilencvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét vétekáldozati bakot, mindezt égőáldozatul azÚrnak.

36 És átadták a király rendelkezését a királyi kormányzóknak és a Folyamon túli helytartóknak. Ezek támogatták a népet és az Isten házát.

Ezsdrás

Ezsdrás 9

Ezsdrás bűnbánati imádsága

1 Mindezek után eljöttek hozzám a vezető emberek, és ezt mondták: Izráel népe, még a papok és léviták sem különültek el az ország népeitől, a kánaániak, a hettiták, a perizziek, a jebúsziak, az ammóniak, a móábiak, az egyiptomiak és az emóriak utálatos szokásaitól,

2 mert ezeknek a leányai közül vettek feleséget maguknak és fiaiknak, úgyhogy összekeveredett a szent mag az ország népeivel, sőt a vezető emberek és elöljáróik jártak élen ebben a hűtlenségben.

3 Amikor ezt meghallottam, megszaggattam a ruhámat és a köpenyemet, megtéptem a hajamat és szakállamat, és ott ültem magamba roskadva.

4 Akkor körém gyűltek mindazok, akik remegve gondoltak Izráel Istenének az igéire a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. Én pedig magamba roskadva ültem egészen az esti áldozatig.

5 Az esti áldozatkor pedig fölkeltem onnan, ahova leroskadtam, majd megszaggatott ruhában és köpenyben térdre hulltam, imádkozva emeltem kezeimet Istenem, azÚrfelé,

6 és ezt mondtam:

Istenem! Szégyenkezem, és nem merem fölemelni arcomat hozzád, Istenem, mert bűneink elborították fejünket, és vétkünk az égig növekedett.

7 Őseink idejétől fogva mind a mai napig nagy vétekben vagyunk, és bűneink miatt jutottunk királyainkkal és papjainkkal együtt más országok királyainak a kezébe, hogy gyilkoljanak, fogságba vessenek, kifosszanak és megszégyenítsenek bennünket, ahogyan van ez ma is.

8 Még csak rövid ideje annak, hogy megkönyörült rajtunk Istenünk, azÚr, mert meghagyott belőlünk egy maradékot, és adott nekünk egy talpalatnyi földet szent helyén, visszaadta szemünk ragyogását Istenünk, és hagyta, hogy egy kissé feléledjünk szolgaságunkban.

9 Mert szolgák vagyunk, de Istenünk szolgaságunkban sem hagyott el bennünket. Kiterjesztette ránk a perzsa királyok szeretetét, és megengedte, hogy feléledve fölépítsük Istenünk házát, hogy helyreállítsuk azt romjaiból, és védőfalat adott nekünk Júdában és Jeruzsálemben.

10 És most mit mondjunk ezután, Istenünk? Hiszen elhagytuk parancsolataidat,

11 amelyeket a te szolgáid, a próféták által adtál, amikor ezt mondtad: Az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld az országban lakó népek tisztátalansága és utálatos szokásai miatt, mert megtöltötték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukkal.

12 Azért ne adjátok hozzá leányaitokat az ő fiaikhoz, és az ő leányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak! Ne törődjetek békességükkel és javukkal soha, akkor megerősödtök, élhettek a föld javaival, és örökségül hagyhatjátok azt utódaitokra örökre.

13 Mindazok után, amik utolértek bennünket gonosz tetteink és nagy bűneink miatt, te, Istenünk, bűneinkhez képest kíméletesen bántál velünk, sőt megengedted, hogy közülünk néhányan megmeneküljenek.

14 Vajon ha újból megszegjük parancsolataidat, és összeházasodunk ezekkel az utálatos népekkel, nem semmisíthetsz-e meg bennünket haragodban, hogy közülünk senki se maradjon és meneküljön meg?!

15 Uram, Izráel Istene! Igaz vagy te, hiszen mi, akik megmenekültünk, megmaradhattunk mind a mai napig. Mi vétkesek vagyunk előtted, pedig így senki sem állhat színed elé!

Ezsdrás

Ezsdrás 10

A hazatérteket gyűlésbe hívják

1 Miközben Ezsdrás Isten háza előtt leborulva így imádkozott, és sírva elmondta ezt a bűnvallást, Izráelből igen nagy sokaság gyűlt össze körülötte: férfiak, asszonyok és gyermekek, mert a nép igen keservesen sírt.

2 Akkor megszólalt az Élám fiai közül való Sekanjá, Jehíél fia, és ezt mondta Ezsdrásnak: Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, mert idegen nőket vettünk feleségül az ország népei közül. De ennek ellenére is van még remény Izráel számára!

3 Most azért kössünk szövetséget Istenünkkel úgy, hogy elbocsátjuk mindezeket az asszonyokat és gyermekeiket uramnak és azoknak a határozata szerint, akik remegve gondolnak Istenünk parancsolatára. A törvény szerint kell eljárni.

4 Kelj föl, mert ez a te dolgod, és mi veled leszünk. Légy erős, és cselekedj!

5 Fölkelt tehát Ezsdrás, és megeskette a papok, a léviták és egész Izráel vezetőit, hogy az elhangzottak szerint járnak el; ők pedig megesküdtek.

6 Akkor fölkelt Ezsdrás az Isten háza elől, és elment Jóhánánnak, Eljásíb fiának a kamrájába. Bement oda, de nem evett és nem ivott semmit, mert gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt.

7 Azután közhírré tették Júdában és Jeruzsálemben mindazok között, akik a fogságból hazatértek, hogy gyűljenek össze Jeruzsálemben.

8 Ha pedig valaki nem jön el három napon belül, annak a jószágát a vezetők és a vének határozata értelmében ki kell irtani, őt magát pedig ki kell zárni a hazatértek gyülekezetéből.

9 Harmadnapra tehát összegyűlt minden júdai és benjámini férfi Jeruzsálembe, és a kilencedik hónap huszadik napján ott ült az egész nép az Isten háza előtti téren, reszketve az ügy meg a zuhogó eső miatt.

Az idegen asszonyok elbocsátása

10 Akkor előállt Ezsdrás pap, és ezt mondta nekik: Hűtlenséget követtetek el azzal, hogy idegen asszonyokat vettetek feleségül, és így szaporítottátok Izráel vétkét.

11 Valljátok meg ezt őseitek Istenének, azÚrnak, és cselekedjetek az ő tetszése szerint: váljatok külön az ország népeitől és az idegen asszonyoktól!

12 Erre az egész gyülekezet hangosan ezt válaszolta: Igen! A te beszéded szerint kell tennünk!

13 De nagy ez a nép, és esős időszak van, ezért nem álldogálhatunk a szabadban. Nem is egy-két napi munka ez, hiszen sokan vagyunk, akik vétkeztünk ebben a dologban.

14 Képviseljék a vezetők az egész gyülekezetet! Városainkból pedig mindazok, akik idegen asszonyokat vettek feleségül, jöjjenek ide egy-egy meghatározott időpontban, ők és velük együtt az adott város vénei és bírái egészen addig, amíg el nem fordították rólunk Istenünk izzó haragját, amely e dolog miatt támadt!

15 Csak Jónátán, Aszáél fia és Jahzejá, Tikvá fia álltak ennek ellene, és Mesullám meg a lévita Sabbetaj támogatták őket.

16 A fogságból hazatértek azonban így jártak el. Kiválasztották Ezsdrás papot meg egyes férfiakat, családonként a családfőket, mindnyájukat név szerint. Ezek a tizedik hónap első napján összegyűltek, hogy megvizsgálják az ügyet.

17 Az első hónap első napjáig elintézték minden férfi ügyét, aki idegen asszonyt vett feleségül.

18 A papok között is akadtak olyanok, akik idegen asszonyt vettek el: Jésúának, Jócádák fiának és testvéreinek a fiai közül Maaszéjá, Elíézer, Járíb és Gedaljá.

19 Ezek kezet adtak arra, hogy elbocsátják feleségüket. A vétkük miatt hozott jóvátételi áldozat egy kos volt.

20 Immér fiai közül Hanání és Zebadjá,

21 Hárim fiai közül Maaszéjá, Élijjá, Semajá, Jehíél és Uzzijjá,

22 Pashúr fiai közül Eljóénaj, Maaszéjá, Jismáél, Netanél, Józábád és Elászá.

23 A léviták közül Józábád, Simí és Kélájá, azaz Kelítá, továbbá Petahjá, Jehúdá és Elíézer.

24 Az énekesek közül Eljásíb. A kapuőrök közül Sallúm, Telem és Úrí.

25 Izráelből: Parós fiai közül Ramjá, Jizzijjá, Malkijjá, Mijjámín, Eleázár, Malkijjá és Benájá.

26 Élám fiai közül Mattanjá, Zekarjá, Jehíél, Abdí, Jerémót és Élijjá.

27 Zattú fiai közül Eljóénaj, Eljásíb, Mattanjá, Jerémót, Zábád és Azízá.

28 Bébaj fiai közül Jóhánán, Hananjá, Zabbaj és Atlaj.

29 Bání fiai közül Mesullám, Mallúk és Adájá, Jásúb, Seál és Jerémót.

30 Pahat-Móáb fiai közül Adná és Kelál, Benájá, Maaszéjá, Mattanjá, Becalél, Binnúj és Manassé.

31 Hárim fiai közül Elíézer, Jissijjá, Malkijjá, Semajá, Simeon,

32 Benjámin, Mallúk és Semarjá.

33 Hásum fiai közül Mattenaj, Mattattá, Zábád, Elífelet, Jerémaj, Manassé és Simí.

34 Bání fiai közül Maadaj, Amrám és Úél,

35 Benájá, Bédejá és Keluhú,

36 Vanjá, Merémót és Eljásíb,

37 Mattanjá, Mattenaj és Jaaszaj,

38 Bání, Binnúj és Simí,

39 Selemjá, Nátán és Adájá,

40 Maknadbaj, Sásaj és Sáraj,

41 Azarél, Selemjá és Semarjá,

42 Sallúm, Amarjá és Jószéf.

43 Nebó fiai közül Jeíél, Mattitjá, Zábád, Zebíná, Jaddaj, Jóél és Benájá.

44 Mindezek idegen nőket vettek feleségül. Voltak közöttük olyan asszonyok, akiknek már fiaik is voltak.

Nehémiás

Nehémiás 1

Nehémiás szomorúsága és imádsága

1 Nehémiásnak, Hakaljá fiának a története.

A huszadik évben, kiszlév hónapban történt, amikor Súsán várában voltam,

2 hogy megérkezett hozzám egyik rokonom, Hanání és vele együtt néhány Júdából való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült júdaiakról, akik a fogság után megmaradtak, meg Jeruzsálemről.

3 Elmondták nekem, hogy azok, akik a fogság után megmaradtak, nagy bajban és gyalázatban élnek abban a tartományban, Jeruzsálem várfala pedig csupa rés, és kapui tűzben égtek el.

4 Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt,

5 és ezt mondtam: Ó,Uram, menny Istene, te nagy és félelmetes Isten! Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik szeretnek téged, és megtartják parancsolataidat.

6 Fordulj hozzám figyelmesen, tekints reám, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted a te szolgáidért, Izráel fiaiért. Vallást teszek Izráel fiainak a vétkeiről, amelyeket elkövettünk ellened. Vétkeztem én is és atyám háza népe is!

7 Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál.

8 Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél a te szolgádnak, Mózesnek: Ha ti hűtlenek lesztek, én szétszélesztelek benneteket a népek közé,

9 de ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat, akkor ha az ég széléig űztelek is el benneteket, még ott is összeszedlek és elviszlek benneteket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott lakjék az én nevem.

10 Hiszen a te szolgáid ők, és a te néped, akiket megváltottál hatalmaddal és erős kezeddel!

11 Ó, Uram, méltasd figyelemre a te szolgád és szolgáid imádságát, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert a te szolgádnak, és add, hogy legyen hozzá irgalmas az az ember! Én ugyanis a király pohárnoka voltam.

Nehémiás

Nehémiás 2

Nehémiás engedélyt kap a hazatérésre

1 Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében, niszán hónapban történt: bor volt előttem, én pedig fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam előtte kimutatni a szomorúságomat,

2 ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem,

3 és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, romhalmazzá vált, és kapuit tűz emésztette meg!

4 Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez,

5 majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá a te szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt!

6 A király így válaszolt, miközben a királyné mellette ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot.

7 Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Júdába.

8 Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz és ahhoz a házhoz, amelyikbe majd én költözöm. A király megadta ezt nekem, mert velem volt az én Istenemnek jóakarata.

9 Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, átadtam nekik a király leveleit. A király adott mellém katonatiszteket és lovasokat is.

10 Meghallotta ezt a hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni hivatalnok, és nagyon rosszallották, hogy jött egy ember, aki Izráel fiainak a javát keresi.

Nehémiás megnézi Jeruzsálem falainak a romjait

11 Miután megérkeztem Jeruzsálembe, és három napot eltöltöttem ott,

12 elindultam éjszaka néhány emberrel. De senkinek sem árultam el, miféle tettekre indította szívemet az én Istenem Jeruzsálemért. Még állat sem volt velem azon kívül, amelyen lovagolni szoktam.

13 Kimentem tehát éjjel a Völgy-kapun a Sárkány-forrás felé, majd a Szemét-kapuhoz, és megvizsgáltam Jeruzsálem lerombolt falait és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg.

14 Azután továbbmentem a Forrás-kapuhoz meg a Király-tóhoz. De mivel nem volt elég hely ahhoz, hogy továbbmenjen az állat, amelyen ültem,

15 ezért még akkor éjjel gyalog mentem föl a völgyből, és megvizsgáltam a várfalakat. Azután visszafordultam, bementem a Völgy-kapun, és hazatértem.

16 Az elöljárók nem tudták, hová mentem és mit csináltam. Ugyanis sem a júdaiaknak, sem a papoknak, sem az előkelőknek, sem az elöljáróknak, sem a többieknek, akiknek a munkákban majd részt kellett venniük, nem mondtam még semmit.

17 Ekkor azonban így szóltam hozzájuk: Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem romhalmazzá vált, kapui pedig tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket!

18 Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakarattal volt hozzám, és hogy milyen szavakat intézett hozzám a király. Erre ők így feleltek: Kezdjük hát el az építkezést! És hozzáfogtak nagy buzgalommal a nemes feladathoz.

19 Amikor meghallotta ezt a hóróni Szanballat, Tóbijjá, az ammóni hivatalnok és az arab Gesem, gúnyolódtak rajtunk, és így csúfoltak bennünket: Miben mesterkedtek? Talán a király ellen akartok lázadni?

20 Én azonban így válaszoltam nekik: Maga a menny Istene vezet bennünket sikerre, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmiféle birtokrészre nincsen itt jogotok, emléketek sem marad Jeruzsálemben.

Nehémiás

Nehémiás 3

Jeruzsálem várfalának az építői

1 Eljásíb főpap és rokonai, a papok kezdték építeni a Juh-kaput. Föl is szentelték azt, és fölszerelték rá az ajtószárnyakat. Azután a Méá-toronyig és a Hananél-toronyig terjedő részt is ők szentelték föl.

2 Mellettük a jerikóiak építettek. Ezek mellett Zakkúr, Imrí fia épített.

3 A Hal-kaput Szenáá fiai építették, ők gerendázták be, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit.

4 Mellettük Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája építette a falat. Mellettük Mesullám, Berekjá fia, Mesézabél unokája építette a falat. Mellettük Cádók, Baaná fia építette a falat.

5 Ezek mellett a tekóaiak építették a falat. Előkelőik azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába.

6 A Régi-kaput Jójádá, Pászéah fia és Mesullám, Beszódjá fia építették. Ők gerendázták be, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit.

7 Mellettük a gibeóni Melatjá és a mérónóti Jádón építette a falat, a Folyamon túli helytartóság alá tartozó gibeóni és micpái férfiak.

8 Mellette Uzzíél, Harhajá fia, az ötvös építette a falat. Mellette Hananjá, a kenőcskészítők egyike építette a falat. Helyreállították Jeruzsálemet, egészen a széles várfalig.

9 Mellettük Refájá, Húr fia, a jeruzsálemi kerület felének vezetője építette a falat.

10 Mellettük Jedájá, Harúmaf fia építette a falat, éppen a maga házával szemben. Mellette Hattús, Hasabnejá fia építette a falat.

11 Egy másik részt meg a Kemencék tornyát Malkijjá, Hárim fia és Hassúb, Pahat-Móáb fia építette.

12 Mellette Sallúm, Lóhés fia, a jeruzsálemi kerület másik felének vezetője építette a falat a leányaival.

13 Hánún és Zánóah lakói építették a Völgy-kaput. Ők építették fel azt, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. A várfalból is építettek ezerkönyöknyit a Szemét-kapuig.

14 Malkijjá, Rékáb fia, a bét-hakkeremi kerület vezetője építette a Szemét-kaput. Ő építette föl azt, és ő szerelte föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit.

15 Sallún, Kol-Hóze fia, a micpái kerület vezetője építette a Forrás-kaput. Ő építette föl azt, ő tetőzte be, és ő szerelte föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. A Selah-tónál levő várfalat is kijavította a király kertjénél, a Dávid városából levezető lépcsőig.

16 Utána Nehemjá, Azbúk fia, a bét-cúri kerület felének vezetője építette a falat Dávid sírjaival szemben, a mesterséges tóig és a vitézek házáig.

17 Utána a léviták építették a falat: Rehúm, Bání fia, mellette Hasabjá, a keílái kerület felének vezetője építette a falat a maga kerületénél.

18 Utána testvérei építették a falat: Bavvaj, Hénádád fia, a keílái kerület másik felének vezetője.

19 Mellette egy másik részt Ézer, Jésúa fia, Micpá vezetője épített a szögleten levő fegyvertár feljáratával szemben.

20 Utána Bárúk, Zakkaj fia épített buzgón egy másik részt a szöglettől Eljásíb főpap házának a bejáratáig.

21 Utána egy másik részt Merémót, Úrijjá fia, Kóc unokája épített Eljásíb házának a bejáratától Eljásíb házának a végéig.

22 Utána a Jordán környékéről való papok építették a falat.

23 Utánuk Benjámin és Hassúb építették a falat a maguk házával szemben. Utánuk Azarjá, Maaszéjá fia, Ananjá unokája építette a falat a saját háza mellett.

24 Utána egy másik részt Binnúj, Hénádád fia épített Azarjá házától egészen a szögletig és a sarokig.

25 Pálál, Úzaj fia a szöglettel és a felső toronnyal szemben építette a falat, amely a királyi palotából ugrik ki a börtön udvara felé. Utána Pedájá, Parós fia

26 és a templomszolgák, akik a Várhegyen laktak, a Vízi-kapuval szemben a kelet felé eső részt építették a kiugró toronyig.

27 Utána egy másik részt a tekóaiak építettek, a kiugró nagy toronnyal szemben levő részt a Várhegy faláig.

28 A Lovak kapuján túl a papok építették a falat, mindenki a saját házával szemben.

29 Utánuk Cádók, Immér fia építette a falat a saját házával szemben. Utána Semajá, Sekanjá fia, a keleti kapu őre építette a falat.

30 Utána egy másik részt Hananjá, Selemjá fia és Hánún, Cáláf hatodik fia épített. Utána Mesullám, Berekjá fia építette a falat a saját kamrájával szemben.

31 Utána Malkijjá, az ötvösök egyike építette a falat a templomszolgák és a kereskedők házáig, a Mifkád-kapuval szemben a sarok fölötti helyiségig,

32 a sarok fölötti helyiség és a Juh-kapu között pedig az ötvösök és a kereskedők építették a falat.

A samaritánus Szanballat gúnyolódása

33 Amikor meghallotta Szanballat, hogy építjük a várfalat, haragra lobbant, és nagy bosszúságában gúnyolni kezdte a júdaiakat.

34 Ezt mondta honfitársainak, Samária seregének: Mit csinálnak ezek a nyomorult júdaiak? Hát megengedik ezt nekik? Talán már áldozni is akarnak, mert még ma befejezik? Életre kelthetik-e ezt a halom követ, amely porrá égett?

35 Mellette állt az ammóni Tóbijjá, és ezt mondta: Csak hadd építsenek! Hiszen ha ráugrik egy róka, az is ledönti azt a kőfalat!

36 Halld meg, Istenünk, hogyan csúfolnak minket! Fordítsd vissza fejükre gyalázkodásukat! Legyenek prédává száműzetésük földjén!

37 Ne nézd el bűnüket, és ne töröld el vétküket, mert téged bosszantottak, amikor az építőket gúnyolták.

38 Mi azonban építettük tovább a várfalat, és el is készült az egész várfal félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.

Nehémiás

Nehémiás 4

Az ellenség nehezíti az építést

1 Amikor Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, ammóniak és asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem várfalainak a javítása előrehaladt, és a réseket kezdik betömni, nagyon megharagudtak,

2 és mindnyájan egy akarattal úgy határoztak, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen, és zavart keltenek benne.

3 De mi imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük védelmül éjjel-nappal.

4 A júdaiak azonban ezt mondták: Megrokkant a teherhordók ereje, pedig sok a törmelék, és mi már nem tudjuk építeni a várfalat!

5 Ellenségeink meg ezt mondták: Meg sem tudják, észre sem veszik, egyszer csak rájuk törünk, legyilkoljuk őket, és azzal véget vetünk a munkának.

6 A szomszédságukban lakó júdaiak azonban tízszer is figyelmeztettek bennünket: Mindenhol, ahová visszatértünk, ellenünk készülődnek!

7 Azért odaállítottam a népet a fal tövébe, a várfal mögé a hézagokba, odaállítottam őket nemzetségenként kardokkal, dárdákkal és íjakkal.

8 Majd szemlét tartottam, és eléjük állva ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!

Az építést fölfegyverkezve folytatják

9 Ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így Isten meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához.

10 Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére.

11 A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a fegyverüket tartották.

12 Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig mellettem volt.

13 Akkor ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi tagjának: A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól.

14 Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk! Istenünk harcol értünk!

15 Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig.

16 Ugyanekkor azt is megmondtam a népnek, hogy mindenki bent töltse az éjszakát Jeruzsálemben a legényével együtt, és éjjel őrködjenek, nappal pedig dolgozzanak.

17 Sem én, sem rokonaim, sem legényeim, sem az őrszemélyzet, amely engem kísért, nem vetettük le ruhánkat; még a vízhez is a fegyverével ment mindenki.

Nehémiás

Nehémiás 5

Nehémiás harca az uzsorások ellen

1 Közben erősen zúgolódni kezdett a köznép és az asszonyok júdai honfitársaik ellen.

2 Voltak, akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabonát kell kapnunk, hogy ehessünk, és életben maradjunk!

3 Voltak, akik meg ezt mondták: Zálogba kell adnunk mezőinket is, szőlőinket is, házainkat is, hogy gabonát tudjunk venni az éhínségben.

4 Voltak olyanok is, akik ezt mondták: Mezőnkre és szőlőnkre pénzt kellett kölcsönöznünk, hogy adót fizethessünk a királynak.

5 És bár a mi testünk épp olyan, mint honfitársainké, és a mi fiaink épp olyanok, mint az ő fiaik, mégis rabszolgáknak kell eladnunk fiainkat és leányainkat. Vannak is már így eladott leányaink, de mi tehetetlenek vagyunk, mert mezőnk és szőlőnk már a másé.

6 Amikor panaszukat meghallva értesültem ezekről a dolgokról, nagyon megharagudtam,

7 és miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Kiszipolyozzátok honfitársaitokat! Azután összehívtam egy nagy gyűlést az ügyükben,

8 ahol ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint visszavásároltuk júdai honfitársainkat, akik eladták magukat a pogány népeknek. Ti pedig eladjátok honfitársaitokat, mert ők kénytelenek nekünk eladni magukat. Azok pedig hallgattak, és nem találtak szavakat.

9 Akkor ezt mondtam: Nem helyes, amit műveltek. Hát nem akartok istenfélő életet élni, hogy ne gyalázhassanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink?!

10 Én magam, a rokonaim és a legényeim is kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát; mi elengedjük nekik ezt a tartozást.

11 Ti pedig adjátok vissza nekik még ma mezeiket, szőlőiket, olajfakertjeiket és házaikat, sőt a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is!

12 Azok így feleltek: Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogyan kívánod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy így fognak eljárni.

13 Majd kiráztam ruhám ráncait, és ezt mondtam: Így rázzon ki Isten minden embert a házából és vagyonából, és ilyen kirázott és üres legyen mindenki, aki nem teljesíti ezt az ígéretet! Az egész gyülekezet áment mondott rá, és dicsérte azUrat. A nép pedig eszerint járt el.

Nehémiás példát mutat áldozatkészségével

14 Attól a naptól fogva, hogy Artahsasztá király kinevezett Júda országának a helytartójává, uralkodása huszadik évétől a harminckettedik évéig, azaz tizenkét éven át nem vettük fel a helytartónak járó jövedelmet, sem én, sem a rokonaim.

15 A korábbi helytartók viszont, akik előttem voltak, megterhelték a népet, mert kenyérre és borra több mint negyven sekel ezüstöt szedtek be tőlük, és legényeik is hatalmaskodtak a népen. De én nem tettem így, mert istenfélő vagyok.

16 Ennek a várfalnak az építésénél magam is dolgoztam, mezőt nem szereztem, és a legényeim mind részt vettek a közös munkában.

17 Az én asztalomnál étkeztek a júdaiak, a százötven elöljáró meg mindazok, akik a körülöttünk levő pogány népek közül jártak be hozzánk.

18 Az én költségemre készítettek el naponként egy ökröt, hat kövér juhot és szárnyasokat, és tíznaponként mindenféle bor is volt bőségesen. De én nem követeltem a helytartónak járó jövedelmet, mert nehéz munkát kellett végeznie a népnek.

19 Tartsd emlékezetben, Istenem, az én javamra mindazt, amit ezért a népért tettem!

Nehémiás

Nehémiás 6

Nehémiást fenyegetik ellenfelei

1 Amikor hírül vitték Szanballatnak, Tóbijjának, az arab Gesemnek és többi ellenségünknek, hogy fölépítettem a várfalat, és nem maradt rajta egyetlen rés sem, csak még ajtószárnyakat nem szereltettem föl a kapukra,

2 ezt az üzenetet küldte nekem Szanballat és Gesem: Gyere, találkozzunk Kefírímben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis merényletet terveztek ellenem.

3 Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha itthagynám, és elmennék hozzátok.

4 Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik.

5 Akkor Szanballat ötödször is hasonló üzenetet küldött nekem legényével, nyílt levéllel a kezében,

6 amelyben ez állt: A pogány népek között az a hír járja, és Gasmú is azt mondja, hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni.

7 Sőt prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Még a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet. Ezért gyere, és tanácskozzuk meg a dolgot egymással!

8 Én azonban ezt üzentem neki: Nem történt semmi olyasmi, amit te állítasz, csak magadtól találtad ezt ki.

9 Mindenki meg akart bennünket félemlíteni, mert azt gondolták: Majd elmegy a kedvük a munkától, és nem készülnek el vele. – Azért te erősíts engem!

10 Azután elmentem Semajának, Delájá fiának, Mehétabél unokájának a házába, aki be volt zárkózva. Ezt mondta: Találkozzunk az Isten házában, a templom belsejében, és zárjuk be a templom ajtóit, mert el fognak jönni, hogy meggyilkoljanak téged, mégpedig éjjel jönnek el, hogy meggyilkoljanak.

11 Én azonban ezt feleltem: Illik-e menekülnie a magamfajta embernek? Az olyan ember, mint én, nem mehet be a templomba, csak hogy mentse az életét! Nem megyek!

12 Mert felismertem, hogy nem Isten küldte, hanem azért mondta rólam ezt a próféciát, mert fölbérelte Tóbijjá és Szanballat.

13 Azért bérelték föl, hogy félelmemben így cselekedjem, és vétkezzem, azután rossz híremet költsék, és gyalázzanak.

14 Ne feledkezz meg, Istenem, Tóbijjának és Szanballatnak a tetteiről, se Nóadjá prófétanőről, se a többi prófétáról, akik meg akartak félemlíteni engem!

A várfal felépül

15 A várfal elúl hónap huszonötödikére, ötvenkét nap alatt készült el.

16 Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nem tartották többé olyan nagyra magukat, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett csak véghezvinni ezt a munkát.

17 Azokban a napokban a júdai előkelők is sokat leveleztek Tóbbijjával, Tóbijjá meg velük.

18 Júdában ugyanis sokan eskü révén álltak kapcsolatban vele. Ő Sekanjának, Árah fiának volt a veje; a fia, Jóhánán pedig Mesullámnak, Berekjá fiának a leányát vette el.

19 Jótetteit is emlegették előttem, és az én beszédeimet hírül vitték neki. Tóbijjá pedig leveleket küldött, hogy megfélemlítsen engem.

Nehémiás

Nehémiás 7

1 Amikor fölépült a várfal, fölszereltettem az ajtószárnyakat, és szolgálatba állították a kapuőröket, az énekeseket meg a lévitákat.

2 Jeruzsálem parancsnokává testvéremet, Hanánít és Hananját, a várnagyot neveztem ki, mert ő megbízhatóbb és istenfélőbb volt a többségnél.

3 Meghagytam nekik, hogy ne nyissák ki addig Jeruzsálem kapuit, amíg melegen nem süt a nap, és még mielőtt lemenne, csukják be az ajtószárnyakat, és reteszeljék be őket. Jeruzsálem lakói közül pedig állítsanak őröket: egyeseket az őrhelyekre, másokat meg a saját házukkal szemben.

A hazatértek névsora

4 A város igen nagy kiterjedésű, de gyér népességű volt, és a házak még nem voltak fölépítve.

5 Ekkor Isten azt a gondolatot adta nekem, hogy gyűjtsem össze az előkelőket, az elöljárókat és a népet, hogy származási jegyzéket készítsünk. Megtaláltam a származási jegyzékét azoknak, akik elsőként tértek haza, és abban ezt találtam följegyezve:

6 A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből – Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába –,

7 és jöttek meg Zerubbábellel, Jésúával, Nehemjával, Azarjával, Raamjával, Nahamáníval, Mordokajjal, Bilsánnal, Miszperettel, Bigvajjal, Rehúmmal és Baanával.

Az Izráel népéhez tartozó férfiak szám szerint a következők voltak:

8 Parósnak kétezer-százhetvenkét leszármazottja,

9 Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja,

10 Árahnak hatszázötvenkét leszármazottja,

11 Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizennyolc leszármazottja,

12 Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja,

13 Zattúnak nyolcszáznegyvenöt leszármazottja,

14 Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja,

15 Binnújnak hatszáznegyvennyolc leszármazottja,

16 Bébajnak hatszázhuszonnyolc leszármazottja,

17 Azgádnak kétezer-háromszázhuszonkét leszármazottja,

18 Adóníkámnak hatszázhatvanhét leszármazottja,

19 Bigvajnak kétezer-hatvanhét leszármazottja,

20 Ádínnak hatszázötvenöt leszármazottja,

21 Átérnak Hizkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja,

22 Hásumnak háromszázhuszonnyolc leszármazottja,

23 Bécajnak háromszázhuszonnégy leszármazottja,

24 Hárífnak száztizenkét leszármazottja,

25 Gibeónnak kilencvenöt leszármazottja.

26 Betlehemiek és Netófából valók száznyolcvannyolcan voltak,

27 Anátótból valók százhuszonnyolcan,

28 bét-azmávetiek negyvenketten,

29 kirjat-jeárímiak, kefíráiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman,

30 rámáiak és gebaiak hatszázhuszonegyen,

31 Mikmászból valók százhuszonketten,

32 Bételből és Ajból valók százhuszonhárman,

33 a másik Nebóból valók ötvenketten,

34 a másik Élámból valók ezerkétszázötvennégyen,

35 hárimiak háromszázhúszan,

36 jerikóiak háromszáznegyvenöten,

37 lódiak, hádídiak és ónóiak hétszázhuszonegyen,

38 szenááiak pedig háromezer-kilencszázharmincan voltak.

A papok, léviták és templomszolgák névsora

39 A papok a következők voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából kilencszázhetvenhárman,

40 Immér leszármazottai ezerötvenketten,

41 Pashúr leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten,

42 Hárim leszármazottai ezertizenheten.

43 A léviták a következők voltak: Jésúa, Bání, Kadmíél és Hódavjá leszármazottai hetvennégyen.

44 Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai száznegyvennyolcan.

45 A kapuőrök ezek voltak: Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai százharmincnyolcan.

46 Templomszolgák voltak Cíhá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai,

47 Kérósz fiai, Szíá fiai, Pádón fiai,

48 Lebáná fiai, Hagábá fiai, Salmaj fiai,

49 Hánán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai,

50 Reájá fiai, Recín fiai, Nekódá fiai,

51 Gazzám fiai, Uzzá fiai, Pászéah fiai,

52 Bészaj fiai, Meúním fiai, Nefúszím fiai,

53 Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai,

54 Baclút fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai,

55 Barkósz fiai, Szíszerá fiai, Temah fiai,

56 Necíah fiai, Hatífá fiai.

57 Salamon szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Perúdá fiai,

58 Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,

59 Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebájím fiai és Ámón fiai.

60 A templomszolgáknak és Salamon szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak.

A származásukat igazolni nem tudók névsora

61 Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, azt, hogy valóban Izráelből valók:

62 Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszáznegyvenketten.

63 A papok közé tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez utóbbi a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla kapta a nevét.

64 Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papi szolgálattól.

65 A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrímmal és a tummímmal.

66 Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt,

67 azonkívül hétezer-háromszázharminchét szolga és szolgálóleány meg kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő.

68 Volt négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk.

Adományok az építkezésre

69 A családfők egy része adakozott az építkezésre. A királyi helytartó ezer aranydrahmát adott át a kincstárnak meg ötven hintőedényt és ötszázharminc papi köntöst.

70 Néhány családfő húszezer aranydrahmát és kétezer-kétszáz ezüstminát adott az építkezés költségeire.

71 A nép többi része pedig húszezer aranydrahmát, kétezer ezüstminát és hatvanhét papi köntöst adott.

72 A papok, a léviták, a kapuőrök és az énekesek, a köznépből valók és a templomszolgák, tehát egész Izráel letelepedett a maga városaiban. A hetedik hónap kezdetére már saját városaikban laktak Izráel fiai.