Revised Hungarian Bible (RÚF)

Izsák születése

1 Azután meglátogatta azÚrSárát, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett azÚrSárával, ahogy megígérte.

2 Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Isten.

3 Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki.

4 Azután körülmetélte Ábrahám a fiát, Izsákot nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Isten.

5 Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett.

6 Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja.

7 Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ábrahámnak, hogy fog még Sára fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára.

8 Amikor a gyermek nagyobb lett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen elválasztották Izsákot.

Hágár és Izmael elűzése

9 Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát, akit Hágár szült Ábrahámnak,

10 ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálóleányt és a fiát, mert nem örökölhet együtt egy szolgálóleány fia az én fiammal, Izsákkal!

11 Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett, a fia miatt.

12 De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne bánkódj a fiú és a szolgálóleányod miatt! Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni.

13 De a szolgálóleány fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik.

14 Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában.

15 Amikor kifogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket az egyik bokor alá,

16 maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.

17 De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol fekszik!

18 Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle!

19 És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút.

20 Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett.

21 Párán pusztájában lakott, anyja pedig Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.

Ábrahám és Abímelek szövetsége

22 Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól azt mondta Ábrahámnak: Isten van veled mindenben, amit cselekszel.

23 Esküdj meg nekem most Istenre, hogy nem csalsz meg sem engem, sem a fiamat, sem az unokámat, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel, ahol jövevény vagy, ahogyan én bántam veled!

24 Ábrahám így felelt: Megesküszöm.

25 De Ábrahám szemrehányást tett Abímeleknek amiatt, hogy Abímelek szolgái erőszakkal elfoglaltak tőle egy kutat.

26 Abímelek ezt mondta: Nem tudom, ki tette ezt. Te sem szóltál nekem, én sem hallottam róla, csak ma.

27 Akkor Ábrahám juhokat meg marhákat hozatott, és Abímeleknek adta. Majd szövetséget kötöttek egymással.

28 De Ábrahám különállított a nyájból hét bárányt.

29 Abímelek megkérdezte Ábrahámtól: Mire való ez a hét bárány, amelyeket különállítottál?

30 Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt, annak bizonyságául, hogy én ástam ezt a kutat.

31 Azért nevezték el azt a helyet Beérsebának, mert ott tettek esküt ők ketten.

32 Miután megkötötték a szövetséget Beérsebában, fölkelt Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére.

33 Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott azÚrnak, az Örökkévaló Istennek a nevét.

34 Azután még hosszú ideig élt jövevényként Ábrahám a filiszteusok földjén.

Isten próbára teszi Ábrahám hitét

1 Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok.

2 Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!

3 Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki.

4 A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről.

5 Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok.

6 Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt.

7 Egyszer csak Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van a bárány az áldozathoz?

8 Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.

9 Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, elrendezte rajta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére.

10 De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát,

11 kiáltott neki azÚrangyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok.

12 Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.

13 Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.

14 Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: AzÚrgondoskodik. Ma ezt mondják: AzÚrhegyén a gondviselés.

15 AzÚrangyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből,

16 és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól azÚr, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet,

17 azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját,

18 és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra.

19 Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott.

Náhór utódai

20 Ezek után hírül adták Ábrahámnak: Milká is szült fiúkat öcsédnek, Náhórnak:

21 Úcot, az elsőszülöttjét, Búzt, annak öccsét, és Kemúélt, Arám atyját,

22 továbbá Keszedet, Hazót és Pildást, Jidláfot és Betúélt.

23 Betúél nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak, Ábrahám öccsének.

24 Másodfelesége, akinek Reúmá volt a neve, szintén szült neki: Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát.

Sára halála és temetése

1 Sára százhuszonhét évig élt, ennyi volt Sára életkora.

2 Amikor meghalt Sára Kirjat-Arbában, azaz a Kánaán földjén lévő Hebrónban, Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja és elsirassa őt.

3 Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől, és így szólt a hettitákhoz:

4 Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat!

5 A hettiták ezt felelték Ábrahámnak:

6 Hallgass meg bennünket, urunk! Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk, hogy az ő sírhelyére temesd halottadat.

7 Ekkor fölkelt Ábrahám, meghajolt a föld tulajdonosai, a hettiták előtt,

8 és így szólt hozzájuk: Ha igazán azt akarjátok, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok meg engem, és bírjátok rá Efrónt, Cóhar fiát,

9 hogy adja el nekem a makpélai barlangját, amely a szántóföldje végén van! Teljes áron adja el, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek!

10 Efrón is ott ült a hettiták között. Ez a hettita Efrón így szólt Ábrahámhoz a hettitáknak és mindazoknak a füle hallatára, akik a város kapujában összejöttek:

11 Nem, uram! Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő barlanggal együtt. Népem fiainak a szeme láttára adom azt neked. Temesd csak el a halottadat!

12 Ábrahám meghajolt a föld tulajdonosai előtt,

13 és így szólt Efrónhoz a föld tulajdonosainak a füle hallatára: Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld árát, fogadd el tőlem, azután oda temetem halottamat.

14 De Efrón így felelt Ábrahámnak:

15 Hallgass rám, uram! Négyszáz sekel ezüstöt ér ez a föld. Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat!

16 Ábrahám engedett Efrónnak, és kimért Ábrahám Efrónnak annyi ezüstöt, amennyit mondott a hettiták füle hallatára: négyszáz sekel ezüstöt a kereskedők által használt sekel szerint.

17 Így ment át Efrón makpélai szántóföldje, amely Mamréval szemben van: a szántóföld, a rajta lévő barlang és minden fa a szántóföld egész határában körös-körül

18 Ábrahám birtokába a hettitáknak és mindazoknak a szeme láttára, akik a város kapujában összejöttek.

19 Azután eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát a makpélai szántóföld barlangjában, Mamréval, azaz Hebrónnal szemben, Kánaán földjén.

20 Így került Ábrahám birtokába sírhelyül a hettitáknak ez a szántóföldje a rajta levő barlanggal együtt.

Ábrahám feleséget hozat Izsáknak

1 Ábrahám élemedett korú, öreg ember lett, és azÚrmindennel megáldotta Ábrahámot.

2 Egyszer azt mondta Ábrahám háza legöregebb szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá,

3 hadd eskesselek meg azÚrra, az ég és föld Istenére, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom,

4 hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Izsáknak!

5 De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél?

6 Ábrahám így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy visszavidd oda a fiamat!

7 AzÚr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! – ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozhass feleséget a fiamnak.

8 Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda.

9 Ekkor a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak a csípője alá, és megesküdött neki erre a dologra.

10 Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának tevéi közül az útra, és magához vett urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Arám-Naharajimba, Náhór városába.

11 A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál estefelé, amikor vízért jártak az asszonyok.

12 Akkor ezt mondta:Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt!

13 Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni.

14 Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet az én uram iránt!

15 Még végig sem mondta ezt, máris jött Rebeka korsóval a vállán. Ő Betúélnak, Milká fiának volt a leánya, Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége.

16 Nagyon szép leány volt, hajadon, akinek még nem volt dolga férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött.

17 Ekkor a szolga odaszaladt hozzá, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból!

18 A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki.

19 Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.

20 Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odaszaladt meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének.

21 Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját azÚr, vagy sem.

22 Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt, és a leány kezére való két karperecet, tíz aranysekel súlyút,

23 és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra hely éjszakára apád házánál?

24 Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült.

25 Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára.

26 Akkor az ember meghajolt, leborult azÚrelőtt,

27 és ezt mondta: Áldott azÚr, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűségét és szeretetét uramtól. AzÚrvezérelt engem ezen az úton uram testvérének házához.

Ábrahám szolgája Betúél házában

28 A leány pedig elszaladt, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt.

29 Rebekának pedig volt egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz.

30 Látta ugyanis a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és hallotta húgának, Rebekának a szavait, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember. Odament tehát ahhoz az emberhez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál,

31 és így szólt: Jöjj be, áldott embere azÚrnak, mit állsz idekint? Én már előkészítettem a házat és a tevék helyét is.

32 Az ember bement a házba, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is.

33 Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt: Beszélj!

34 Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok.

35 AzÚrigen megáldotta az én uramat, aki meggazdagodott: adott neki juhokat, marhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket és szamarakat.

36 Uram felesége, Sára öregkorában szült fiút uramnak, és ő mindenét a fiúnak adta.

37 Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom,

38 hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak!

39 S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem? –

40 akkor így felelt nekem: AzÚr, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából.

41 Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól.

42 Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam:Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat, amelyen járok!

43 Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból,

44 és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek! – az legyen az a leány, akit azÚraz én uram fiának rendelt.

45 Még végig sem mondtam ezt magamban, máris jött Rebeka korsóval a vállán, lement a forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom!

46 Ő gyorsan levette a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam, és ő a tevéket is megitatta.

47 Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok, akit Milká szült Náhórnak. Ekkor a függőt az orrába tettem, a karpereceket pedig a kezére.

48 Azután meghajoltam, leborultam azÚrelőtt, és áldottam azUrat, Ábrahámnak, az én uramnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy az én uram testvérének leányát vihessem el feleségül a fiának.

49 Most azért, ha meg akarjátok mutatni, hogy szeretitek uramat, és hűek vagytok hozzá, mondjátok meg nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert akkor máshol kell tovább keresgélnem!

Rebeka feleségül megy Izsákhoz

50 Lábán és Betúél így válaszolt: AzÚrtól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót.

51 Itt van Rebeka, fogd és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte azÚr.

52 Amikor Ábrahám szolgája hallotta ezeket a szavakat, földre borult azÚrelőtt.

53 Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is.

54 Majd ettek és ittak az emberekkel együtt, akik vele voltak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reggel, így szólt: Bocsássatok el uramhoz!

55 A leány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet!

56 De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza, hiszen azÚrszerencséssé tette utamat! Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz!

57 Azok ezt mondták: Hívjuk ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát!

58 Odahívták Rebekát, és azt kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegyek!

59 Elbocsátották tehát húgukat, Rebekát és a dajkáját meg Ábrahám szolgáját embereivel együtt.

60 Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki:

Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer!

Vegye birtokba utódod ellenségei városát!

61 Azután fölkelt Rebeka és szolgálóleányai, felültek a tevékre, és követték azt az embert. A szolga pedig fogta Rebekát, és elment.

62 Izsák éppen megérkezett a Lahajrói-kúttól, mert a Délvidéken lakott.

63 Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek.

64 Rebeka is föltekintett, és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről,

65 és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rebeka fátylat vett elő, és eltakarta magát.

66 A szolga pedig elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett.

67 Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után.

Ábrahám második házassága

1 Ábrahám ismét megnősült, feleségének Ketúrá volt a neve.

2 Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot.

3 Joksán nemzette Sábát és Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak, a letúsiak és a leummiak.

4 Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrá leszármazottjai.

5 Ábrahám azonban Izsáknak adta mindenét,

6 a fiaknak, akiket másodfeleségei szültek Ábrahámnak, Ábrahám csak ajándékokat adott, és még életében eltávolította őket fia, Izsák mellől kelet felé, egy keleti országba.

Ábrahám halála és temetése

7 Ábrahám életkora, amit megért, százhetvenöt év volt.

8 Akkor elhunyt Ábrahám, meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került.

9 Fiai, Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén, Mamréval szemben,

10 azon a szántóföldön, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot, ahol Sárát, a feleségét.

11 Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát, Izsákot. Izsák a Lahajrói-kútnál lakott.

Izmael nemzetsége

12 Ez Ábrahám fiának, Izmaelnek a nemzetsége, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálóleánya szült Ábrahámnak.

13 Így hívták Izmael fiait nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje volt Nebájót, azután következett Kédár, Adbeél és Mibszám,

14 továbbá Mismá, Dúmá és Masszá,

15 Hadad, Témá, Jetúr, Náfís és Kédmá.

16 Ezek Izmael fiai, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem, törzseiknek megfelelően.

17 Izmael életkora százharminckét esztendő volt. Akkor elhunyt, meghalt, és elődei mellé került.

18 Izmael utódai Havílától Súrig tanyáztak, amely Egyiptomtól keletre, Assúr felé van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is.

Izsák fiai: Ézsau és Jákób

19 Ez Izsáknak, Ábrahám fiának a nemzetsége: Ábrahám nemzette Izsákot.

20 Izsák negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arám Betúél leányát, az arám Lábán húgát Paddan-Arámból.

21 És Izsák könyörgött azÚrnak feleségéért, mert meddő volt. AzÚrpedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége.

22 De fiai tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze azUrat.

23 AzÚrpedig ezt mondta neki:

Két nép van méhedben,

két nemzet válik ki belsődből:

az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál,

de a nagyobbik szolgál a kisebbnek.

24 Elérkezett szülésének a napja, s íme, ikrek voltak a méhében.

25 Világra jött az első: vöröses volt, és mindenütt szőrös, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el.

26 Azután világra jött a testvére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva. Ezért őt Jákóbnak nevezték el. Izsák hatvanesztendős volt, amikor ezek megszülettek.

Ézsau eladja elsőszülöttségi jogát

27 Amikor a fiúk felnőttek, Ézsau a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett, Jákób ellenben a szokásokat tisztelő sátorlakó.

28 Ezért Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka viszont Jákóbot szerette.

29 Egyszer Jákób valami főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan megjött a mezőről.

30 Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak.

31 De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat!

32 Ézsau ezt mondta: Mindjárt éhen halok; mit számít nekem az az elsőszülöttségi jog?

33 Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak.

34 Jákób ekkor adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Ézsau evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot.

Izsák és Rebeka Gerárban

1 Egyszer éhínség támadt az országban, azon az első éhínségen kívül, amely Ábrahám idejében volt. Ekkor elment Izsák Abímelekhez, a filiszteusok királyához Gerárba.

2 Mert megjelent neki azÚr, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba, hanem abban az országban lakj, amelyet én mondok neked!

3 Maradj jövevényként ebben az országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind, és megtartom azt az esküt, amelyet apádnak, Ábrahámnak tettem.

4 És úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe,

5 mert hallgatott Ábrahám a szavamra, és megtartotta mindazt, amit elrendeltem: parancsolataimat, rendelkezéseimet és utasításaimat.

6 Izsák Gerárban telepedett le.

7 Amikor annak a helynek a lakosai a felesége felől kérdezősködtek, a húgának mondta őt. Félt bevallani, hogy a felesége, hogy meg ne öljék annak a helynek a lakói Rebeka miatt, hiszen szép asszony volt.

8 Amikor már jó ideje ott lakott, történt, hogy Abímelek, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon, és meglátta Izsákot, amint a feleségével, Rebekával nevetgélt.

9 Ekkor hívatta Abímelek Izsákot, és ezt mondta: Mégiscsak a feleséged ő! Hogy mondhattad, hogy a húgod?! Izsák ezt felelte neki: Mert azt gondoltam, hogy meg fogok halni miatta.

10 Akkor így szólt Abímelek: Miért tetted ezt velünk? Könnyen megeshetett volna, hogy valaki a nép közül a feleségeddel hál, és akkor bűnbe kevertél volna bennünket.

11 Abímelek ezért megparancsolta az egész népnek: Aki ehhez az emberhez és feleségéhez nyúl, halállal lakoljon!

Izsák küzdelmei a kutakért

12 Izsák ezután vetett azon a földön, és százszorosát aratta abban az esztendőben, úgy megáldotta őt azÚr.

13 Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett.

14 Volt juhnyája, marhacsordája és nagy szolgahada, s ezért féltékenyek lettek rá a filiszteusok.

15 Mindazokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében apja szolgái ástak, betömték a filiszteusok, és teleszórták földdel.

16 Abímelek ekkor így szólt Izsákhoz: Menj el tőlünk, mert sokkal hatalmasabb lettél, mint mi!

17 El is ment onnan Izsák. Gerár völgyében ütött tábort, és ott lakott.

18 Majd ismét kiásta Izsák azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében ástak, de Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat, ahogyan apja nevezte őket.

19 Egyszer Izsák szolgái a völgyben ástak, és ott olyan kutat találtak, amelyben forrásvíz volt.

20 A gerári pásztorok azonban perlekedni kezdtek Izsák pásztoraival, és ezt mondták: Mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Észeknek: mert civakodtak vele.

21 Azután egy másik kutat ástak, de amiatt is perlekedtek vele, ezért azt Szitnának nevezte el.

22 Onnan is továbbvonult, és egy másik kutat ásott, amely miatt már nem perlekedtek vele, ezért azt Rehóbótnak nevezte el, mert ezt mondta: Most már tágas helyet szerzett nekünk azÚr, és szaporodhatunk ezen a földön.

23 Onnan fölment Beérsebába.

24 Azon az éjszakán megjelent neki azÚr, és ezt mondta:

Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene.

Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak,

és megsokasítom utódaidat szolgámért, Ábrahámért!

25 Ezért Izsák épített ott egy oltárt, és segítségül hívta azÚrnevét. Majd felverte ott a sátrát, szolgái pedig kutat ástak ott.

26 Majd elment hozzá Abímelek Gerárból barátjával, Ahuzzattal és hadseregparancsnokával, Píkóllal.

27 Izsák ezt kérdezte tőlük: Miért jöttetek hozzám? Hiszen ti gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül.

28 De ők ezt felelték: Meg kellett látnunk, hogy veled van azÚr. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel kötött megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled,

29 hogy nem teszel rosszat velünk, ahogyan mi sem bántottunk téged, csak jót tettünk veled, és békével bocsátottunk el. Hiszen azÚráldott embere vagy te!

30 Akkor lakomát készített nekik, majd ettek és ittak.

31 Amikor reggel fölkeltek, esküt tettek egymásnak, azután elbocsátotta őket Izsák, és békével mentek el tőle.

32 Még aznap megérkeztek Izsák szolgái, és jelentették, hogy kutat ástak, és ezt mondták neki: Vizet találtunk!

33 És elnevezte azt Sibának, ezért Beérseba annak a városnak a neve még ma is.

34 Amikor Ézsau negyvenéves volt, feleségül vette Juditot, a hettita Beérí leányát és Boszmatot, a hettita Élón leányát.

35 Ezek igen megkeserítették Izsák és Rebeka életét.

Jákób csalással szerzi meg az apai áldást

1 Amikor Izsák megöregedett, és annyira meggyengült már a szeme, hogy nem is látott, behívta a nagyobbik fiát, Ézsaut, és így szólt hozzá: Fiam! Ő felelt neki: Itt vagyok.

2 Izsák ezt mondta: Lásd, én megöregedtem, bármikor meghalhatok.

3 Most hát fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és lőj nekem valami vadat!

4 Azután készíts nekem finom falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok!

5 Rebeka azonban hallgatózott, amikor Izsák a fiával, Ézsauval beszélt. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat lőjön, és elhozza,

6 Rebeka ezt mondta fiának, Jákóbnak: Hallottam, hogy apád a bátyáddal, Ézsauval beszélt, és ezt mondta:

7 Hozz nekem vadat, és készíts finom falatokat, hogy egyem, és megáldjalak azÚrszíne előtt, mielőtt meghalok!

8 Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit most megparancsolok neked!

9 Menj el a nyájhoz, és hozz onnan két kecskegidát a javából, hadd készítsek abból apádnak finom falatokat, ahogyan ő szereti!

10 Azután vidd be apádnak, hogy egyék, és téged áldjon meg, mielőtt meghal!

11 De Jákób ezt mondta anyjának, Rebekának: Igen, de Ézsau bátyám szőrös, én pedig simabőrű vagyok.

12 Hátha megtapogat az apám, és akkor azt hiszi, hogy csúfot űzök belőle, és áldás helyett átkot szerzek magamnak.

13 De az anyja ezt mondta neki: Engem sújtson az az átok, fiam! Te csak hallgass a szavamra, eredj, és hozd, amit mondtam!

14 Elment tehát, elhozta a gidákat, és bevitte anyjának. Anyja pedig elkészítette a finom falatokat, ahogyan az apja szerette.

15 Akkor fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a legszebb ruháját, amely nála volt otthon, és felöltöztette Jákóbot, a kisebbik fiát,

16 a kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a sima nyakát.

17 Azután kezébe adta fiának, Jákóbnak a finom falatokat és a kenyeret, amelyet készített.

18 Akkor Jákób bement az apjához, és így szólt: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Ki vagy te, fiam?

19 Jákób ezt felelte apjának: Én vagyok Ézsau, az elsőszülötted. Úgy cselekedtem, ahogyan mondtad nekem. Gyere, ülj hát fel, és egyél a vadpecsenyéből, azután áldj meg engem!

20 Izsák azt kérdezte a fiától: Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam? Ő erre így felelt: Mert Istened, azÚrelém vezette.

21 Akkor Izsák ezt mondta Jákóbnak: Gyere közelebb, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy csakugyan te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem?

22 Jákób közelebb ment apjához, Izsákhoz, aki megtapogatta, és ezt gondolta: A hang Jákób hangja, de a kéz Ézsau keze.

23 Nem ismerte meg őt, mivel szőrös volt a keze, mint bátyjának, Ézsaunak a keze, ezért áldotta meg őt.

24 De megkérdezte: Te vagy az, fiam, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok.

25 Akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből, hogy utána megáldjalak téged! Odavitte neki, és ő megette. Bort is vitt neki, ő pedig megitta.

26 Akkor ezt mondta neki az apja, Izsák: Gyere közelebb, és csókolj meg, fiam!

27 Erre odament, és megcsókolta őt. Amikor Izsák megérezte ruhájának az illatát, megáldotta őt, és ezt mondta:

Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata,

amelyet megáldott azÚr.

28 Adjon neked az Isten égi harmatot,

zsíros földet, sok gabonát és mustot!

29 Népek szolgáljanak neked,

nemzetek boruljanak le előtted!

Légy ura testvéreidnek,

boruljanak le előtted anyádnak fiai!

Átkozott lesz, aki átkoz,

áldott, aki téged áld!

30 Miután elmondta Izsák Jákób felett az áldást, Jákób éppen csak kijött apjától, Izsáktól, amikor a bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból.

31 Ő is elkészítette a finom falatokat, bevitte apjának, és ezt mondta neki: Kelj föl, apám, egyél a fiad vadpecsenyéjéből, és azután áldj meg engem!

32 De az apja, Izsák, ezt kérdezte tőle: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad, Ézsau.

33 Ekkor megrendült Izsák, nagyon-nagyon megrendült, és ezt kérdezte: Ki volt akkor az, aki vadat lőtt, behozta nekem, meg is ettem mind, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam, és áldott is lesz!

Ézsau bánata és haragja

34 Amikor meghallotta Ézsau apja szavait, hangosan és igen keservesen fölkiáltott, és azt mondta apjának: Áldj meg engem is, apám!

35 De ő ezt felelte: Öcséd álnok módon bejött, és elvette az áldásodat.

36 Ézsau így felelt: Méltán nevezték el Jákóbnak, hiszen már másodszor csapott be engem! Elvette az elsőszülöttségi jogomat, most pedig elvette az áldásomat is. Majd ezt kérdezte: Nem tartottál meg nekem az áldásból valamit?

37 Izsák ezt felelte Ézsaunak: Már úrrá tettem őt feletted, és szolgájává tettem valamennyi testvérét. Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetnék hát érted, fiam?

38 Ézsau ezt mondta apjának: Csak az az egy áldásod volt, apám? Áldj meg engem is, apám! És Ézsau keserves sírásra fakadt.

39 Apja, Izsák erre megszólalt, és ezt mondta neki:

Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed,

nem hull rád égi harmat.

40 Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod.

De ha nekifeszülsz, letöröd igáját nyakadról!

41 Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen az áldás miatt, amellyel megáldotta őt az apja. Ezt mondta magában Ézsau: Közelednek már a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor majd megölöm az öcsémet, Jákóbot.

42 De Rebekának hírül vitték nagyobbik fiának, Ézsaunak a szavait, ezért magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Bátyád, Ézsau bosszút forral ellened, és meg akar ölni.

43 Azért, fiam, hallgass a szavamra: indulj, menekülj bátyámhoz, Lábánhoz Háránba!

44 Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja elmúlik.

45 Ha majd elfordul rólad bátyád haragja, és elfelejti, hogy mit követtél el ellene, akkor majd érted küldök, és hazahozatlak onnan. Miért veszítenélek el mindkettőtöket ugyanazon a napon?

46 Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Megutáltam az életemet a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget, olyat, mint ezek, ennek az országnak a leányai közül, mit ér akkor az életem?

Izsák Lábánhoz küldi Jákóbot

1 Ekkor Izsák hívatta Jákóbot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül!

2 Indulj, eredj el Paddan-Arámba, anyád apjának, Betúélnek a házához, és ott végy feleséget anyád bátyjának, Lábánnak a leányai közül!

3 A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokasága támadjon belőled!

4 Adja neked Ábrahám áldását, neked és utódaidnak veled együtt, hogy birtokba vedd ezt az országot, ahol jövevény vagy, amelyet Ábrahámnak adott az Isten.

5 Így küldte el Izsák Jákóbot, hogy Paddan-Arámba menjen Lábánhoz, az arám Betúél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának a bátyjához.

6 Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elküldte Paddan-Arámba, hogy ott vegyen feleséget, és amikor megáldotta, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül,

7 és Jákób engedelmeskedett apjának és anyjának, és elment Paddan-Arámba.

8 Látta tehát Ézsau, hogy apja, Izsák a kánaáni leányokat rosszaknak tartja.

9 Elment ezért Ézsau Izmaelhez, és feleségül vette addigi feleségei mellé Mahalatot, Ábrahám fiának, Izmaelnek a leányát, Nebájótnak a húgát.

Jákób álma és fogadalma

10 Jákób pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott.

11 Elért egy helyre, és ott töltötte az éjszakát, mert a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen.

12 És álmot látott: Egy lépcső állt a földön, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le.

13 Odafönt pedig azÚrállt, és ezt mondta: Én vagyok azÚr, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak.

14 Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége.

15 Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.

16 Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára azÚrvan ezen a helyen, és én nem tudtam!

17 Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.

18 Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére.

19 Azután elnevezte azt a helyet Bételnek – azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve.

20 És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát,

21 és épségben visszatérek apám házába, akkor azÚrlesz az én Istenem.

22 Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.

Jákób Lábán házában

1 Jákób azután útnak indult, és elment a keleten élő népek földjére.

2 És látta, hogy egy kút van a mezőn, és három juhnyáj heverészik mellette. Abból a kútból szokták ugyanis itatni a nyájakat. A kút száján egy nagy kő volt:

3 amikor minden nyájat összetereltek, akkor szokták elgördíteni a követ a kút szájáról, hogy megitassák a juhokat, azután vissza szokták tenni a követ a kút szájára.

4 Jákób megszólította őket: Hova valók vagytok, barátaim? Azok ezt felelték: Hárániak vagyunk.

5 Akkor megkérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Azt felelték: Ismerjük.

6 Majd ezt kérdezte: Jól van-e? Azok így feleltek: Jól. Nézd, a leánya, Ráhel éppen itt jön a juhokkal.

7 Ekkor így szólt: Hosszú még a nap, nincs itt az ideje, hogy betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat, azután menjetek, legeltessetek!

8 De azok ezt felelték: Nem tehetjük, amíg minden nyájat össze nem terelnek, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.

9 Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az apja juhaival, mert ő legeltette azokat.

10 Amikor Jákób meglátta Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak a leányát és anyja bátyjának, Lábánnak a juhait, odalépett Jákób, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak a juhait.

11 Jákób azután megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt.

12 Jákób elmondta Ráhelnek, hogy ő rokona az apjának, mert Rebekának a fia. A leány ekkor elszaladt, és elbeszélte ezt az apjának.

13 Amikor Lábán meghallotta a hírt Jákóbról, húgának a fiáról, eléje futott, megölelte, megcsókolta, és bevezette a házába. Ő pedig beszámolt mindenről Lábánnak.

14 Lábán ezt mondta neki: Bizony, az én csontom és húsom vagy te! Jákób aztán ott lakott nála egy hónapig.

15 Akkor Lábán ezt mondta Jákóbnak: Ha rokonom vagy is, nem kell ingyen szolgálnod nekem. Mondd meg nekem: mi legyen a béred?

16 Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak a neve Lea, a kisebbiknek a neve Ráhel.

17 Leának kedves szemei voltak, Ráhel azonban szép termetű és szép arcú volt.

18 Jákób Ráhelt szerette meg, ezért ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráhelért.

19 Lábán azt felelte: Jobb, ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam!

20 Így szolgált Jákób hét esztendeig Ráhelért, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.

Jákób házassága Leával és Ráhellel

21 Utána Jákób ezt mondta Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert letelt az időm! Hadd menjek be hozzá!

22 Lábán össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi lakóját, és lakodalmat rendezett.

23 De amikor este lett, fogta a leányát, Leát, és őt vitte be hozzá. Jákób be is ment hozzá.

24 Lábán a szolgálóleányát, Zilpát leányának, Leának adta szolgálóleányul.

25 Jákób csak reggel vette észre, hogy Lea van vele. Akkor ezt mondta Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem?

26 Lábán így felelt: Nem szokás nálunk férjhez adni a kisebbik leányt a nagyobbik előtt.

27 Töltsd el ezt a lakodalmi hetet, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam.

28 Jákób úgy is tett, eltöltötte azt a hetet. Azután Lábán hozzáadta Ráhelt, a leányát feleségül.

29 Lábán a szolgálóleányát, Bilhát leányának, Ráhelnek adta szolgálóul.

30 Jákób bement Ráhelhez is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így szolgált még Lábánnál másik hét esztendeig.

Jákób gyermekei

31 De azÚrlátta Lea megvetett voltát, és megnyitotta a méhét; Ráhel ellenben meddő maradt.

32 Lea teherbe esett, és fiút szült. Rúbennek nevezte el, mert azt mondta: Meglátta azÚrnyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem.

33 Azután ismét teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Bizony, meghallotta azÚr, hogy milyen megvetett vagyok, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Simeonnak.

34 Majd újra teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Lévinek.

35 Megint teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már hálát adok azÚrnak. Ezért nevezte el őt Júdának. Azután nem szült egy ideig.

1 Amikor Ráhel látta, hogy ő nem szülhet Jákóbnak, féltékeny lett Ráhel a nővérére, és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!

2 Jákób megharagudott Ráhelre, és így szólt: Talán Isten vagyok én, aki megtagadja tőled az anyaméh gyümölcsét?

3 Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha, a szolgálóleányom, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam.

4 Így adta hozzá feleségül Bilhát, a szolgálóleányát, Jákób pedig bement ahhoz.

5 Bilha teherbe esett, és fiút szült Jákóbnak.

6 Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak.

7 Megint teherbe esett Bilha, Ráhel szolgálója, és másik fiút szült Jákóbnak.

8 Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben, amikor a nővéremmel küzdöttem, és győztem is. Ezért nevezte el őt Naftálinak.

9 Amikor látta Lea, hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóleányát, Zilpát, és feleségül adta Jákóbhoz.

10 És Zilpa, Lea szolgálóleánya fiút szült Jákóbnak.

11 Akkor ezt mondta Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak.

12 Zilpa, Lea szolgálója másik fiút is szült Jákóbnak.

13 Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem a leányok. Ezért nevezte el őt Ásérnak.

14 Egyszer Rúben búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából!

15 De ő azt felelte neki: Nem elég neked, hogy elvetted a férjemet, még a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért!

16 Amikor este megjött Jákób a mezőről, Lea eléje ment, és ezt mondta: Hozzám gyere be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján! És Jákób vele hált azon az éjszakán.

17 Isten pedig meghallgatta Leát, aki teherbe esett, és egy ötödik fiút szült Jákóbnak.

18 Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten annak a bérét, hogy szolgálóleányomat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Issakárnak.

19 Megint teherbe esett Lea, és hatodjára is fiút szült Jákóbnak.

20 És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten egy szép ajándékkal: Most már énvelem fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem neki! Ezért nevezte el őt Zebulonnak.

21 Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.

22 De megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét.

23 Ő teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat!

24 És elnevezte Józsefnek, mert ezt mondta: Adjon nekem azÚrmég másik fiút is!

Jákób meggazdagodik

25 Történt, hogy miután Ráhel megszülte Józsefet, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek haza a szülőföldemre!

26 Add ki a feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el, hiszen te tudod, hogy mennyit dolgoztam nálad!

27 Lábán azt felelte neki: Bárcsak elnyerném jóindulatodat! Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem azÚr.

28 És hozzátette: Szabd meg a béredet, amit szeretnél tőlem, és én megadom neked!

29 Jákób azt felelte neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett nálam a jószágod.

30 Az a kevés, amid érkezésem előtt volt, sokra szaporodott, mert megáldott téged azÚra lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is?

31 Ekkor Lábán azt kérdezte: Mit adjak hát neked? Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat.

32 De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyest és tarkát, meg minden feketét a juhok közül, és a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem.

33 Az mutatja meg, hogy igaz ember vagyok-e, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet, lopott jószág lesz nálam mindaz, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között, és nem fekete a juhok között.

34 Lábán ezt mondta: Jó, legyen úgy, ahogy mondod!

35 És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat, minden pettyes és tarka kecskét, mindazt, amelyiken valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és a fiaira bízta.

36 Majd háromnapi járóföldet hagyott maga és Jákób között. Jákób pedig tovább legeltette Lábán többi juhait.

37 Jákób ekkor gyenge nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket vágott, majd fehér csíkokat faragott beléjük úgy, hogy lecsupaszította a vesszőket a fehér részig,

38 és odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak párzani, amikor inni jártak.

39 Ott párzott a nyáj a vesszők előtt, és ezért csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj.

40 Azután különválasztotta Jákób a juhokat, és szembefordította a nyájat Lábán csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat, amelyeket nem eresztett Lábán juhai közé.

41 Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak, odarakta Jákób a vesszőket a vályúkba a nyáj elé, hogy a vesszőket látva pározzanak.

42 De amikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák, Jákóbnak pedig a fejlettebbek.

43 Így ez az ember egyre jobban gyarapodott: lett neki sok nyája, szolgálóleánya, szolgája, tevéje és szamara.