Category: Zsoltárok

Az igazak és a bűnösök sorsa

1 Boldog ember az, aki nem jár

a bűnösök tanácsa szerint,

nem áll a vétkesek útjára,

és nem ül a csúfolódók székére,

2 hanem azÚrtörvényében gyönyörködik,

és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.

3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,

amely idejében megtermi gyümölcsét,

és nem hervad el a lombja.

Minden sikerül, amit tesz.

4 Nem így járnak a bűnösök,

hanem úgy, mint a pelyva,

amelyet szétszór a szél.

5 Ezért nem állhatnak meg

a bűnösök az ítélet idején

és a vétkesek az igazak közösségében.

6 Mert ismeri azÚraz igazak útját,

a bűnösök útja pedig semmibe vész.

Isten és felkentje diadalmaskodik

1 Miért tombolnak a népek,

milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?

2 Összegyűlnek a föld királyai,

a fejedelmek együtt tanácskoznak

azÚrellen és felkentje ellen:

3 Dobjuk le magunkról bilincseiket,

tépjük le köteleiket!

4 A mennyben lakozó kineveti,

az Úr kigúnyolja őket.

5 Majd így szól hozzájuk haragjában,

izzó haragjában így rémíti meg őket:

6 Én kentem föl királyomat

szent hegyemen, a Sionon!

7 Kihirdetem azÚrvégzését.

Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy!

Fiammá tettelek ma téged!

8 Kérd tőlem, és neked adom

örökségül a népeket,

birtokul a földkerekséget.

9 Összetöröd őket vasvesszővel,

szétzúzod, mint a cserépedényt!

10 Azért ti, királyok, térjetek észhez,

okuljatok, ti, bírái a földnek!

11 Félelemmel szolgáljátok azUrat,

reszketve vigadjatok!

12 Csókoljátok a fiút,

hogy meg ne haragudjék,

és el ne pusztuljatok az úton.

Mert hamar föllángol haragja,

de mind boldog, aki hozzá menekül!

Imádság veszélyben

1 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült.

2 Uram, mily sok ellenségem van,

mily sokan támadnak rám!

3 Sokan mondják rólam:

Nem segít rajta Isten! (Szela.)

4 De te,Uram, pajzsom vagy nekem,

dicsőségem, aki fölemeled fejem.

5 Hangosan kiáltok azÚrhoz,

és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.)

6 Lefekszem, alszom és fölébredek,

mert azÚrtámogat engem.

7 Nem félek a sok ezernyi néptől,

amely körülvett engem.

8 Állj mellém,Uram,

szabadíts meg, Istenem!

Hiszen te vered arcul

minden ellenségemet,

kitördeled a bűnösök fogait!

9 AzÚrtól jön a szabadítás.

Legyen áldásod népeden! (Szela.)

Esti imádság

1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára.

2 Hallgass meg, ha hozzád kiáltok,

igazságos Istenem!

Szorult helyzetemből adj nekem kiutat,

könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!

3 Ti, emberek!

Meddig gyalázzátok dicsőségemet?

Meddig szeretitek az üres beszédet,

meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.)

4 Tudjátok meg, hogy azÚr

csodákat tesz hívével!

Meghallgat azÚr, ha hozzá kiáltok.

5 Ha felindultok is, ne vétkezzetek!

Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken,

és csillapodjatok le! (Szela.)

6 Igaz áldozattal áldozzatok,

és bízzatok azÚrban!

7 Sokan mondják:

Bár jó napokat látnánk,

és ránk ragyogna orcád világossága,Urunk!

8 Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál,

akiknek bőven van búzájuk és boruk.

9 Békében fekszem le, és el is alszom,

mert csak te adod meg,Uram,

hogy biztonságban élhessek!

Isten igazán ítél

1 A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára.

2 Figyelj beszédemre,Uram,

vedd észre sóhajtozásomat!

3 Figyelj hangos kiáltozásomra,

Istenem, királyom,

mert hozzád imádkozom!

4 Hallgasd meg szavamat reggel,Uram,

reggel eléd készülök, és várlak.

5 Istenem, te nem leled

örömöd a bűnben,

nem talál otthonra nálad a gonosz.

6 Nem állhatnak meg

szemed előtt a dicsekvők,

gyűlölsz minden gonosztevőt.

7 Elpusztítod a hazudozókat;

a vérszomjas és álnok embert

utálja azÚr.

8 De én bemehetek házadba,

mert te nagyon szeretsz engem,

és szent templomodban leborulok,

mert tisztellek téged.

9 Vezess,Uram, igazságodban,

mert ellenségeim vannak,

egyengesd előttem az utat!

10 Mert nem jön ki szájukon őszinte szó,

belül romlottak,

nyitott sír a torkuk,

sima a nyelvük.

11 Derítsd ki vétküket, Istenem,

bukjanak bele fondorlataikba!

Taszítsd el őket sok vétkük miatt,

mert ellened lázadtak!

12 Mind örülnek majd,

akik hozzád menekülnek.

Örökké ujjonganak,

mert oltalmazod őket.

Örvendeznek általad,

akik szeretik nevedet.

13 Mert te,Uram, megáldod az igazat,

körülveszed kegyelmeddel,

mint pajzzsal.

Imádság halálfélelemben

1 A karmesternek: Mély hangú húros hangszerre. Dávid zsoltára.

2 Uram, ne feddj meg haragodban,

ne ostorozz indulatodban!

3 Kegyelmezz,Uram,

mert elcsüggedtem,

gyógyíts meg,Uram,

mert reszketnek tagjaim!

4 Lelkem is csupa reszketés,

és te,Uram, meddig késel?

5 Fordulj hozzám,Uram,

mentsd meg életemet,

szabadíts meg, mert irgalmas vagy!

6 Mert a halál után nem emlegetnek téged,

ki ad hálát neked a sírban?

7 Belefáradtam a sóhajtozásba.

Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat,

könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.

8 Szemem elhomályosodott a bánattól,

fénye megtört sok ellenségem miatt.

9 Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők,

mert meghallotta azÚrhangos sírásomat!

10 Meghallgatta könyörgésemet azÚr,

imádságomat elfogadta azÚr.

11 Megszégyenül és reszketni fog nagyon

minden ellenségem,

meghátrál és megszégyenül

egy pillanat alatt!

Ártatlan ember imádsága

1 Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt azÚrnak.

2 Uram, Istenem, hozzád menekülök!

Szabadíts meg üldözőimtől,

és ments meg engem,

3 hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán,

szét ne szaggassanak menthetetlenül.

4 Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem:

ha álnokságot követtem el,

5 ha rosszul bántam jóakarómmal,

ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,

6 akkor ellenség üldözzön

és érjen utol engem,

tiporja földre életemet,

tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)

7 Uram, lépj elő haragodban,

szállj szembe dühös ellenségeimmel!

Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!

8 Gyülekezzenek köréd a népek,

te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!

9 AzÚrítéletet tart a népek fölött.

Adj nekem igazat,Uram,

hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!

10 Vess véget a bűnösök gazságának,

és bátorítsd az igazat,

szívek és vesék vizsgálója,

igazságos Isten!

11 Az én pajzsom az Isten,

aki megszabadítja a tiszta szívűeket.

12 Igaz bíró az Isten,

olyan Isten, aki mindennap büntethet.

13 Már megint kardját élesíti a gonosz,

íját feszíti, és céloz.

14 Pedig őt találja el a halálos fegyver,

a tüzes nyilak, amelyeket készít.

15 Ha rosszakarat fogan meg benne,

nyomorúságot hordoz, és csalódást szül!

16 Vermet ás, jó mélyet,

de maga esik a gödörbe, melyet készített.

17 Visszahárul fejére a nyomorúság,

erőszakossága saját fejére száll.

18 Hálát adok azÚrnak, mert igaz,

zengem a felségesÚrnevét.

A Teremtő és az ember

1 A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

2 Ó,Urunk, mi Urunk!

Mily felséges a te neved az egész földön,

az égen is megmutattad fenségedet!

3 Gyermekek és csecsemők szája által is

építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben,

hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.

4 Ha látom az eget, kezed alkotását,

a holdat és a csillagokat,

amelyeket ráhelyeztél,

5 micsoda a halandó – mondom –,

hogy törődsz vele,

és az emberfia, hogy gondod van rá?

6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél,

dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.

7 Úrrá tetted kezed alkotásain,

mindent a lába alá vetettél:

8 a juhokat és marhákat mind,

még a mezei vadakat is,

9 az ég madarait, a tenger halait,

amelyek a tenger ösvényein járnak.

10 Ó,Urunk, mi Urunk!

Mily felséges a te neved az egész földön!

Isten az igazság őre

1 A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

2 Hálát adok azÚrnak teljes szívemből,

elbeszélem minden csodatettedet.

3 Örülök és vigadok neked,

zengem nevedet, ó, Felséges!

4 Mert meghátráltak ellenségeim,

elbuktak, és semmivé lettek előtted.

5 Mert igazságot szolgáltattál ügyemben,

trónodra ültél mint igaz bíró.

6 Megdorgáltad a népeket,

semmivé tetted a bűnösöket,

eltörölted nevüket mindörökre!

7 Vége van az ellenségnek!

Feldúltad városaikat,

hogy örökké romokban heverjenek,

még emlékük is kiveszett.

8 De azÚrörökké trónján ül,

fölállította bírói székét.

9 Igazságosan bíráskodik a világ fölött,

részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.

10 Az elnyomottak menedéke azÚr,

menedék a nyomorúság idején.

11 Benned bíznak, akik ismerik nevedet,

nem hagyod el,Uram, azokat,

akik hozzád folyamodnak.

12 Zengjetek azÚrnak, aki a Sionon lakik,

mondjátok el a népeknek felséges tetteit!

13 Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá,

nem feledkezik meg az elesettek jajkiáltásáról.

14 Légy kegyelmes,Uram, lásd meg,

milyen elesett vagyok gyűlölőim miatt!

Te emelhetsz föl a halál kapujából,

15 hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet

Sion leányának kapuiban,

és vigadhassak, mert megszabadítottál!

16 Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek,

rejtett hálójuk fogta meg lábukat.

17 Megismertette magát azÚr,

igazságot szolgáltatott.

A bűnöst saját kezének műve

ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)

18 A holtak hazájába kerülnek a bűnösök,

minden olyan nép, amely elfelejti Istent.

19 Nem marad örökre elfelejtve a szegény,

nem vész el végleg az elesettek reménye.

20 Ne engedd,Uram,

hogy erőszakoskodjanak az emberek!

Álljanak eléd ítéletre a népek!

21 Vigyél véghez,Uram, félelmetes tetteket közöttük,

hadd tudják meg a népek,

hogy ők csak emberek! (Szela.)

Isten az elnyomottak reménysége

1 Uram, miért állsz oly távol,

miért rejtőzöl el a szükség idején?

2 A bűnösök gőgjükben

üldözik a nincstelent,

de saját ármánykodásuk veszejti el őket.

3 Dicsekszik kapzsiságával a bűnös,

és áldást mond a haszonleső,

de ezzel megcsúfolja azUrat.

4 Fennhéjázva mondja a bűnös:

Nem lesz számonkérés, nincs Isten!

Ez minden gondolata.

5 Útjai mindenkor eredményesek,

azt hiszi, hogy messze van ítéleted,

semmibe veszi ellenségeit.

6 Azt mondja magában:

Nem rendülök meg,

nemzedékek váltják egymást,

de engem nem ér baj.

7 Szája tele van átokkal,

csalással és durvasággal,

nyelve nyomorúságot és bajt okoz.

8 Ólálkodik a házak körül,

titokban meggyilkolja az ártatlant,

szeme a gyámoltalant figyeli.

9 Lesben áll rejtekhelyén,

mint oroszlán a bozótban.

Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent.

Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent.

10 Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat,

ha a körmei közé jutnak.

11 Azt mondja magában:

Elfelejtett Isten,

eltakarta arcát, nem lát meg soha!

12 Állj elő,Uram,

emeld föl kezedet, Istenem!

Ne feledkezz meg a nincstelenekről!

13 Miért vetheti meg Istent a bűnös?

Miért mondhatja magában:

Nem lesz számonkérés?!

14 Pedig te látod a vészt és a bánatot,

rátekintesz, és kezedben tartod.

Rád bízhatja magát a gyámoltalan,

az árvának te vagy a segítője.

15 Törd össze a bűnös hatalmát,

a gonosztól kérd számon bűnét,

hogy nyoma se maradjon!

16 Király lesz azÚrmindörökké,

a pogányok pedig kivesznek országából.

17 Az alázatosok kívánságát

meghallgatod,Uram.

Megerősíted szívüket,

feléjük fordítod füledet,

18 véded az árva és elnyomott ügyét,

hogy ne hatalmaskodjék többé

senki a földön.