Category: Prédikátor

1 Osztogasd bő kézzel kenyeredet,

mert idő múltával visszanyered azt!

2 Oszd el hét- vagy nyolcfelé is,

mert nem tudod, milyen csapás

érheti a földet!

3 Ha megtelnek a fellegek,

esőt hullatnak a földre.

Ha ledől a fa, akár délre, akár északra,

ugyanazon a helyen marad, ahová ledőlt.

4 Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet,

és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.

5 Ahogyan nem ismered a szél útját

vagy a csontok formálódását

a terhes asszony méhében,

éppúgy nem ismered Isten munkáját,

aki mindent alkotott.

6 Reggel fogj a magvetéshez,

és ne pihentesd a kezed este sem,

mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz,

vagy mind a kettő egyaránt jó lesz.

7 Édes a világosság,

és jó látni szemünkkel a napot.

8 Azért ha sok évig élhet az ember,

örüljön mindig,

de gondoljon arra,

hogy sok sötét napja is lesz,

és ami következik,

az mind hiábavalóság!

Féld Istent, mert ítélőszéke elé kerülsz!

9 Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy,

légy jókedvű ifjúságod idején,

és élj szíved vágya szerint,

ahogy jónak látod!

De tudd meg, hogy mindezekért

Isten megítél téged!

10 Távolítsd el szívedből a bosszúságot,

és tartsd távol magadtól a rosszat,

mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó!

1 Gondolj Teremtődre ifjúságod idején,

míg el nem jönnek a rossz napok,

és el nem érkeznek azok az évek,

melyekről ezt mondod:

nem szeretem őket!

2 míg el nem sötétedik a nap világa

meg a hold és a csillagok,

és újra felhők nem érkeznek az eső után.

3 Akkor reszketni fognak a ház őrei,

támolyognak az erős férfiak;

megállnak az őrlő lányok,

mert kevesen vannak,

és elhomályosulnak az ablakon kinézők.

4 Bezárulnak az utcára nyíló ajtók,

elcsendesül a malom zúgása.

Fölkelnek a madárszóra is,

és elhalkul minden énekszó.

5 Még egy kis emelkedőtől is félnek,

és ijedeznek az úton.

A mandulafa kivirágzik,

a sáska nehezen vonszolja magát,

és mit sem ér a fűszer,

mert elmegy az ember örök otthonába,

és az utcán körös-körül siratók járnak.

6 Végül elszakad az ezüstkötél,

összetörik az aranypohár,

a korsó eltörik a forrásnál,

és a kerék belezuhan a kútba.

7 A por visszatér a földbe,

olyan lesz, mint volt,

a lélek pedig visszatér Istenhez,

aki adta.

8 Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság!

9 Bölcs volt a Prédikátor, és azonfelül a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett.

10 Igyekezett a Prédikátor arra, hogy értékes mondásokat találjon, és őszintén leírta az igaz mondásokat.

11 A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók.

12 Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet.

13 Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!

14 Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.