Categories
Náhum

Náhum 1

Jó az Úr, de a bűnöst megbünteti

1 Fenyegető jövendölés Ninivéről. Az elkósi Náhum látomásának könyve.

2 Indulatos és bosszúálló Isten azÚr,

bosszúálló azÚrés haragvó.

Bosszút áll ellenfelein azÚr,

és haragtartó ellenségeivel szemben.

3 Türelmes azÚr, de nagy a hatalma;

senkit sem hagy azÚrbüntetés nélkül.

Förgeteg és forgószél

kíséri az útján,

felhő a lépteinek pora.

4 Megdorgálja a tengert és kiszárítja,

a folyamokat mind kiapasztja.

Elhervad a Básán és a Karmel,

a Libánon virágai is elhervadnak.

5 Megrendülnek előtte a hegyek,

és a halmok megremegnek.

Tekintetétől megindul a föld,

a földkerekség és minden lakója.

6 Ha megharagszik, ki állhat meg előtte,

izzó haragjának ki állhat ellene?

Lángoló haragja árad, mint a tűz,

még a sziklák is szétporladnak tőle.

7 Jó azÚr!

Oltalom a nyomorúság idején,

gondja van arra, aki hozzá menekül.

8 De elsöprő áradattal

vet véget ellenfeleinek,

ellenségeit sötétség üldözi.

9 Mit terveztek ti azÚrellen?

Ha ő véget vet valaminek,

nem lesz szükség még egy csapásra!

10 Összefonódhatnak, mint a tüskebokor ágai,

lehetnek üdék és nedvesek,

akkor is megégnek,

mint a teljesen kiszáradt tarló.

11 Belőled indultak útnak,

akik gonoszat terveztek azÚrellen,

pusztító szándékkal.

Izráel szabadulása, Ninive pusztulása

12 Így szól azÚr:

Ha erejük teljében

és oly sokan vannak is,

levágják őket, és elmúlnak.

Megaláztalak ugyan,

de többé nem alázlak meg.

13 Most összetöröm a rád nehezedő igát,

és köteleidet leszaggatom.

14 Rólad, Ninive, ezt parancsolta azÚr:

Neved nem marad fenn többé,

isteneid házából kiirtom

a faragott és öntött bálványokat,

megásom sírodat, mert átkozott vagy!

Categories
Náhum

Náhum 2

1 Jön már a hegyeken

az örömhírhozó,

aki békességet hirdet!

Ünnepeld, Júda, ünnepeidet,

teljesítsd fogadalmaidat,

mert nem gázol át rajtad

többé a pusztító,

teljesen megsemmisült!

2 Ostromló vonul ellened, Ninive!

Őrizd az erődöt, figyeld az utat,

öltözz fegyverbe,

szedd össze minden erődet!

3 Visszaadja azÚrJákób méltóságát,

Izráel méltóságát,

bár rablók rabolták ki őket,

levagdalták ágaikat.

Ninive feldúlása

4 A vitézek pajzsa vörös,

a katonák ruhája bíborszínű.

Harci kocsijaik acélosan csillognak,

amikor harcra készülnek,

és fenyegetve rázzák a lándzsát.

5 Harci kocsik robognak az utcákon,

fel-alá száguldoznak a tereken,

ragyognak, mint a fáklyák,

cikáznak, mint a villámok.

6 Felriadnak a parancsnokok,

hanyatt-homlok rohannak,

sietnek a várfalakra,

de már áll az ostrom.

7 A folyam felőli kapuk föltárultak,

a palota rémületbe esik.

8 A királynőt fogolyként hurcolják el,

szolgálólányai keseregnek,

mint a nyögő galambok,

és mellüket verik.

9 Olyan lett Ninive, mint egy víztároló,

amelynek elfolyt a vize.

Álljatok meg, álljatok meg! – kiáltják,

de senki sem fordul vissza.

10 Raboljatok ezüstöt,

raboljatok aranyat!

Határtalan sok a kincs,

tömegével van mindenféle drága holmi!

11 Dúlás, pusztulás, felfordulás!

Megdermed a szív,

reszketnek a térdek,

meggörnyed minden derék,

minden arc elsápad.

12 Hová lett az oroszlánok tanyája,

az oroszlánkölykök barlangja,

ahová hazajárt nőstényéhez a hím oroszlán,

ahol a kölykeivel lakott,

és senki sem merte fölriasztani?!

13 Az oroszlán bőven szerzett

zsákmányt kölykeinek,

és öldökölt nőstényeinek,

megtöltötte barlangjait zsákmánnyal,

tanyáit pedig prédával.

14 De én most rád támadok

– így szól a SeregekUra –,

és porrá égetem harci kocsijaidat!

Oroszlánkölykeidet

fegyver emészti meg,

véget vetek zsákmányszerzésednek a földön,

és nem hallatszik többé

követeid szava.

Categories
Náhum

Náhum 3

Ninive összeomlása

1 Jaj a vérontó városnak!

Az egész csupa hazugság,

rablással van tele,

nincs vége a zsákmányszerzésnek.

2 Csattog az ostor,

dübörög a kerék,

lovak dobognak,

harci kocsik robognak,

3 lovak ágaskodnak,

kardok ragyognak,

dárdák villognak,

tömérdek a halálra sebzett,

rengeteg a hulla,

számtalan a holttest,

lépni se lehet a hulláktól.

4 Mert rengeteget paráználkodott

ez a parázna nő,

a szépséges és bűbájos asszony,

aki népeket ejtett rabul paráznaságával,

és nemzetségeket bűbájával.

5 Én most rád támadok

– így szól a SeregekUra –,

ruhádat az arcodra borítom,

megmutatom meztelenségedet a népeknek,

gyalázatodat az országoknak!

6 Szemetet szórok rád,

megszégyenítelek,

és pellengérre állítalak.

7 Aki csak lát, menekül előled,

és ezt mondja:

Elpusztult Ninive! Ki sajnálja?

Hol találnék olyanokat,

akik részvéttel vannak iránta?

8 Jobb vagy-e Nó-Ámónnál,

mely a Nílus ágai között fekszik?

Víz veszi körül, ereje a tenger,

tenger a várfala.

9 Etiópia és Egyiptom

végtelenül erőssé tette,

Pút és Líbia őt segítette.

10 Mégis számkivetésbe,

fogságba kellett mennie.

Csecsemőit is falhoz verték

az utcasarkokon.

Előkelőire sorsot vetettek,

főrangú embereit

mind bilincsbe verték.

11 Te is lerészegedsz majd,

elveszted eszedet,

te is keresed majd a menedéket

az ellenség elől!

12 Minden erődöd olyan,

mint a fügefa korai gyümölcse:

aki enni akar, csak megrázza,

és a füge a szájába hull.

13 Harcosaid olyanok,

mint az asszonyok.

Országod kapui

az ellenség előtt

tárva-nyitva állnak,

tűz pusztítja el a kapuzárakat.

14 Gyűjts vizet az ostrom idejére,

erősítsd meg falaidat!

Dagaszd a sarat, taposd az agyagot,

készítsd a téglát!

15 Mindjárt megemészt téged a tűz,

kiirt a fegyver, megesz, mint a sáska,

ha annyian vagytok is, mint a sáskák,

annyian is, mint a szöcskék!

16 Hiába vannak többen kalmáraid,

mint égen a csillag:

„Megvedlik a sáska, és elrepül!”

17 Tisztviselőd annyi van, mint a sáska,

írnokod, mint a sáskaraj,

hideg időben a falakon tanyáznak,

de ha kisüt a nap, odébb állnak:

senki sem tudja, hova lettek.

18 Alszanak már pásztoraid,

Asszíria királya!

Nyugosznak előkelőid.

Elszéledt néped a hegyeken,

nincs, aki összegyűjtse.

19 Nincs enyhülés bajodra,

sebed gyógyíthatatlan.

Akik híredet hallják,

mind tapsolnak,

mert van-e, akin nem gázolt át

örökös gonoszságod?!