Category: Mikeás

Isten megítéli Izráelt

1 Ez azÚrigéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemről.

2 Halljátok meg mind, ti, népek,

figyeljen a föld, és aki rajta él!

Mert az én Uram, azÚr

tanúskodik ellenetek,

igen, az Úr az ő szent templomából.

3 AzÚreljön szent helyéről,

leszáll, és a föld magaslatain lépked.

4 Megolvadnak alatta a hegyek,

és a völgyek meghasadoznak,

mint a viasz a tűztől,

vagy mint a lejtő a lezúduló víztől.

5 Jákób bűne miatt történik mindez,

és Izráel házának vétkei miatt.

Honnan ered Jákób bűne?

Nem Samáriából?

Honnan ered Júda vétke?

Nem Jeruzsálemből?

6 Samáriát romhalmazzá teszem,

mezővé és szőlőskertté,

lezúdítom köveit a völgybe,

láthatóvá teszem az alapjait.

7 Bálványszobrai mind összetörnek,

és minden szerzeménye a tűz martaléka lesz.

Összes bálványát megsemmisítem:

paráznák béréből

gyűjtötte azokat,

paráznák bérévé lesznek hát ismét.

A próféta siratóéneke

8 Emiatt gyászolok és jajgatok,

mezítláb és ruhátlanul járok.

Üvöltök gyászomban, mint a sakálok,

és jajgatok, mint a struccok.

9 Mert halálos a csapás, amely Júdát érte,

egészen népem kapujáig,

Jeruzsálemig eljutott.

10 Ne mondjátok el Gátban,

ne is sírjatok!

A Bét-Afrában lakók

porban hemperegjenek!

11 Vonulj el, Sáfír lakossága,

szégyenkezve, mezítelenül!

Nem mer kijönni a lakosság Caanánból,

Bét-Écel gyásza miatt

nem lehet ott megmaradni.

12 Hogy várja a jó hírt

Márót lakossága!

Milyen veszedelem jött azÚrtól

Jeruzsálem kapujára!

13 Fogd be a lovakat harci kocsid elé,

Lákís lakossága!

Itt kezdődött el a vétke

Sion leányának,

bizony, benned találhatók

Izráel bűnei!

14 Ezért adj válólevelet

Móreset-Gátnak!

Akzíb házai rá fogják majd szedni

Izráel királyait.

15 Elhozom, aki meghódít téged,

Márésá lakossága!

Adullámig terjed csak

Izráel dicsősége.

16 Vágd le a hajad gyászodban,

drága gyermekeid miatt!

Olyan kopaszra nyírd magad,

amilyen a keselyű nyaka,

mert fogságba mennek a tieid!

A gazdagok kifosztják a népet

1 Jaj azoknak,

akik álnokságot és gaztetteket

terveznek fekhelyükön,

és kora reggel végrehajtják,

mert van hozzá hatalmuk!

2 Megkívánják a mezőket, és elorozzák,

a házakat is elveszik,

kihasználják az embert és házát,

őt magát és birtokát.

3 Azért ezt mondja azÚr:

Most én tervezek rosszat

e nemzetség ellen,

nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat,

és nem járhattok majd kevélyen,

mert gonosz idő lesz az!

4 Azon a napon példázatot költenek

és siratóéneket mondanak rólatok,

amely így szól: Végünk van,

el kell vesznünk!

Népem öröksége gazdát cserél!

Jaj, elveszik tőlünk,

és bitorlók közt osztják szét mezeinket!

5 Ezért nem lesz senki,

aki földet mérjen sorsolással

azÚrgyülekezetében.

A prófétát kigúnyolják

6 Ne prédikáljatok – prédikálják ők –,

ne prédikáljatok ilyeneket!

Nem érhet minket ilyen szégyen!

7 Szabad-e ilyet mondani

Jákób házáról?

Talán elfogyott azÚrtürelme?

Ilyeneket tenne velünk?

Az ő igéi javára válnak annak,

aki becsületesen él!

A próféta válasza

8 Ti ellenségként támadtok népemre,

letépitek a ruhát, a köntöst

a gyanútlan járókelőkről,

akik kerülik a háborúskodást.

9 Népem asszonyait kiűzitek

kényelmes otthonukból,

gyermekeiktől elveszitek

ékes országomat örökre.

10 Keljetek föl, menjetek innen,

mert nincs itt hely a számotokra!

Elpusztultok a tisztátalanság miatt,

a megsemmisítő pusztulás miatt!

11 Ha egy szélhámos és csaló

így hazudozna:

Borról és italról prédikálok

– az lenne csak prófétája

ennek a népnek!

Isten összegyűjti szétszórt népét

12 Összeszedem az egész Jákóbot,

összegyűjtöm Izráel maradékát.

Összeterelem őket,

mint juhokat a karámba,

mint nyájat az akolba,

tömegestül lesznek ott emberek.

13 Előttük megy, aki utat tör,

áttörnek, átmennek a kapun,

és kivonulnak.

Előttük megy át királyuk,

élükön maga azÚr.

A gonosz vezetők és a hamis próféták ellen

1 Ezt mondtam:

Halljátok meg, Jákób elöljárói,

Izráel házának vezetői!

Nem tinektek kell-e

ismerni a törvényt?

2 Ti gyűlölitek a jót,

és szeretitek a rosszat!

Lenyúzzátok az emberekről a bőrt,

és csontjaikról a húst.

3 Ti megettétek népem húsát,

lenyúztátok róluk a bőrt,

csontjaikat összetörtétek

és feldaraboltátok, mint a húst,

amely fazékba vagy bográcsba kerül.

4 Majd kiáltanak még azÚrhoz,

de ő nem válaszol nekik;

elrejti majd akkor az arcát előlük,

mert gonosz tetteket követtek el.

5 Ezt mondja azÚr

azokról a prófétákról,

akik félrevezetik népemet,

akik békességet hirdetnek,

ha van harapnivalójuk,

de hadat indítanak az ellen,

aki nem ad nekik enni:

6 Olyan éjszaka száll rátok,

amelyben nem lesz látomás,

és olyan sötétség,

amelyben nem lesz jövendölés.

Leáldozik a próféták napja,

nappal is sötétség borul majd rájuk.

7 Szégyent vallanak a látnokok,

pironkodnak a jósok,

eltakarják arcukat mindnyájan,

mert nem kapnak választ Istentől.

8 Engem azonban betölt azÚrlelke

erővel, igazsággal és hatalommal,

hogy megmondjam Jákóbnak, mi a bűne,

és Izráelnek, hogy mi a vétke.

9 Halljátok meg ezt,

Jákób házának elöljárói,

Izráel házának vezetői,

akik utáljátok a törvényt,

és minden igaz ügyet kiforgattok!

10 Vérontással építitek a Siont,

álnoksággal Jeruzsálemet!

11 Elöljárói megvesztegetve bíráskodnak,

papjai megkérik az árát a tanításnak,

prófétái pénzért jósolnak,

és még azÚrra hivatkozva mondják:

Közöttünk van azÚr,

nem érhet minket baj!

12 Ezért miattatok felszántják a Siont,

mint a mezőt,

Jeruzsálem romhalmaz lesz,

a templomhegy pedig erdős magaslat.

A béke korszaka

1 Az utolsó napokban

azÚrházának hegye

szilárdan fog állni a többi hegy fölött,

és kimagaslik majd a halmok közül.

Özönlenek hozzá a népek.

2 Eljön a sok nép, és ezt mondják:

Jöjjetek, menjünk föl azÚrhegyére,

Jákób Istenének házához!

Tanítson minket útjaira,

hogy az ő ösvényein járjunk.

Mert a Sionról jön a tanítás,

és azÚrigéje Jeruzsálemből.

3 Igazságot szolgáltat majd valamennyi nép között,

ítéletet hoz a távoli,

erős nemzetek ügyében.

Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak,

lándzsáikból pedig metszőkéseket;

nép a népre kardot nem emel,

hadakozást többé nem tanul.

4 Mindenki a saját szőlőjében

vagy fügefája alatt ülhet,

és senki sem háborgatja őket.

Maga a SeregekUra mondta ezt!

5 Ha minden nép a maga

istenének nevében jár is,

mi azÚrnak, a mi Istenünknek

nevében járunk mindörökké.

6 Azon a napon – így szól azÚr–

összeszedem a sántákat,

összegyűjtöm a szétszórtakat,

akikre veszedelmet hoztam.

7 A sántákból gyűjtök maradékot,

a gyengékből egy erős nemzetet,

és azÚruralkodik fölöttük

a Sion hegyén

mostantól fogva örökké.

8 És te, őrtornya a nyájnak,

Sionnak várhegye!

Visszatér hozzád, és helyreáll

a régi hatalom,

Jeruzsálem királysága.

Sion megpróbáltatása

9 Miért kiáltozol annyira?

Talán nincs királyod?

Vagy elveszett a tanácsadód,

hogy rád tört a vonaglás,

mint a szülő nőre?

10 Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya,

mint a szülő asszony!

Mert el kell hagynod a várost,

a mezőn fogsz tanyázni,

Babilóniába kell menned.

Onnan menekülsz majd meg,

ott vált meg téged azÚr

ellenségeid kezéből.

11 Most sok nép gyűlt össze ellened.

Ezt mondják: Elbukott!

Megvetéssel nézhetünk a Sionra!

12 De ők nem ismerik

azÚrgondolatait,

és nem értik tervét.

Hiszen ő gyűjtötte össze őket,

mint kévéket a szérűre.

13 Indulj és csépelj, Sion!

Mert olyanná teszem szarvaidat,

mint a vas,

patáidat pedig olyanná,

mint az érc.

Összezúzod a sok népet,

szerzeményüket azÚrnak áldozod,

vagyonukat az egész föld Urának.

14 Vagdosd magad össze gyászodban,

mert ostromot indítottak ellenünk!

Bottal verik arcul Izráel bíráját.

A Messiás uralkodása

1 Te pedig, efrátai Betlehem,

bár a legkisebb vagy

Júda nemzetségei között,

mégis belőled származik az,

aki uralkodni fog Izráelen.

Származása visszanyúlik

a hajdani időkbe, a távoli múltba.

2 Csak annyi időre szolgáltatja ki őket,

amíg egy asszony szül,

de honfitársainak maradéka haza fog térni

Izráel fiaival együtt.

3 A nyáj elé áll, és legelteti

azÚrhatalmával,

azÚristen fenséges nevével.

Akkor nyugodtan élnek,

mert hatalma kiterjed a föld határáig.

4 Ez lesz a békesség!

Ha Asszíria országunkra támad,

és behatol palotáinkba,

hét pásztort állítunk ki ellene,

és nyolc főrangú embert.

5 Ezek fegyverrel verik le Asszíriát,

kivont karddal Nimród országát.

Megment, ha Asszíria

országunkra támad,

és behatol a földünkre.

6 Olyan lesz Jákób maradéka

a többi nép között,

mint azÚrtól jövő harmat,

mint a fűre hulló zápor,

mert nem emberben reménykedik,

nem emberekben bízik.

7 Olyan lesz Jákób maradéka

a nemzetek között, a többi nép között,

mint az oroszlán az erdő vadjai között,

mint a fiatal hím oroszlán

a juhnyájak között:

amerre jár, tipor

és tép menthetetlenül.

8 Kezed ellenfeleidre nehezedik,

minden ellenségedet kiirtod.

9 Azon a napon – így szól azÚr–

kiirtom a lovaidat,

és elpusztítom harci kocsijaidat.

10 Kiirtom országod városait,

és lerombolom minden erődödet.

11 Kiirtom varázsszereidet a kezedből,

nem lesznek többé jelmagyarázóid.

12 Kiirtom bálványszobraidat

és szent oszlopaidat az országból;

nem borulsz le többé

kezed csinálmánya előtt.

13 Kiszaggatom szent fáidat,

és elpusztítom városaidat.

14 Az engedetlen népeken pedig

lángoló haraggal állok majd bosszút!

A helyes istentisztelet

1 Hallgassátok meg,

amit azÚrmond!

Tárd a hegyek elé peredet,

hadd hallják meg hangodat a halmok!

2 Halljátok meg, hegyek,

azÚrperbeszédét,

ti is, ősrégi alapjai a földnek!

Mert pere van népével azÚrnak,

törvénykezni akar Izráellel.

3 Én népem, mit vétettem ellened,

mivel bántottalak? Felelj nekem!

4 Hiszen fölhoztalak Egyiptom földjéről,

kiváltottalak a szolgaság házából.

Elküldtem Mózest,

Áront és Mirjámot,

hogy vezessenek.

5 Én népem, emlékezz csak!

Mit tervezett Bálák, Móáb királya,

mit válaszolt neki Bálám, Beór fia,

és mi történt Sittímtől Gilgálig?

Akkor megismered azÚrigaz tetteit!

6 Mivel járuljak azÚrelé?

Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt?

Talán égőáldozattal járuljak elébe,

esztendős borjakkal?

7 Talán kedvét leli azÚr

a kosok ezreiben,

vagy az olajpatakok tízezreiben?

Talán elsőszülöttemet

áldozzam bűnömért,

drága gyermekemet

vétkes életemért?

8 Ember, megmondta neked,

hogy mi a jó,

és hogy mit kíván tőled azÚr!

Csak azt, hogy élj törvény szerint,

törekedj szeretetre,

és légy alázatos Isteneddel szemben.

9 AzÚrhangosan kiált a városnak

– és üdvös dolog félni az ő nevét –:

Engedelmeskedjetek a vesszőnek,

és annak, aki azt rendelte!

10 Még mindig van bűnös ház

bűnös kincsekkel tele,

és van átkozott, hamis véka!

11 Eltűrhetem-e a hamis mérleget

és a zacskóban levő hamis súlyokat?

12 Hiszen gazdagságuk

csupa rablott holmi,

a város lakói hazugságot beszélnek,

csalárd nyelv van szájukban.

13 Pedig én már elkezdtelek verni téged,

és pusztítani vétkeid miatt.

14 Eszel majd, de nem laksz jól,

hanem éhen maradsz.

Ha félreraksz is, nem mentheted meg,

mert amit meg akarsz menteni,

fegyver martalékává teszem.

15 Vetni fogsz, de nem aratsz,

olajbogyót sajtolsz,

de nem kened magad olajjal,

mustot is préselsz,

de nem iszol bort.

16 Omrí szokásaihoz ragaszkodtok,

Aháb házának cselekedeteihez,

és az ő tanácsaik szerint éltek.

Ezért pusztasággá teszem az országot,

lakóira pedig iszonyodva néznek,

a népek gyalázkodását kell elviselniük.

Panasz a nép romlottsága miatt

1 Jaj nekem, mert úgy jártam,

mint mikor valaki

gyümölcsöt akar szedni,

szőlőt akar szüretelni,

de nincs ehető fürt,

sem korai füge, amire vágyódott.

2 Kivesztek az országból a hívek,

nincs becsületes ember.

Alattomban mindnyájan vért ontanak,

hálóval vadásznak egymásra.

3 Jól használják kezüket a rosszra:

a vezető ember követelőzik,

a bíró fizetségre vár,

a főrangú ember kimondja, mit kíván,

és csak csűrik-csavarják az ügyeket.

4 Aki a legjobb köztük,

olyan, mint a tüskebokor,

a legbecsületesebb is

olyan, mint a tövisbokor.

De eljön még számodra az ítélet napja,

amelyet őrállóid láttak.

Akkor lesz majd zűrzavar!

5 Ne higgyetek a barátnak,

ne bízzatok a jó ismerősben,

még asszonyod előtt is,

akit magadhoz ölelsz,

vigyázz, hogy mit mondasz!

6 Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával,

a lány anyja ellen támad,

a meny az anyósa ellen,

az embernek saját háza népe is az ellensége.

Reménység a nyomorúság idején

7 De én azUrat várom,

szabadító Istenemben reménykedem:

meg is fog hallgatni Istenem!

8 Ne örülj bajomnak, ellenségem,

mert ha elestem is, fölkelek,

ha sötétségben lakom is,

azÚraz én világosságom.

9 Viselnem kell azÚrharagját,

mert vétkeztem ellene.

De majd ő intézi peremet,

és igazságot szolgáltat nekem.

Kivisz a világosságra,

és gyönyörködöm igazságában.

10 Látja majd ezt ellenségem,

és szégyen borítja el,

bár most ezt kérdezi tőlem:

Hol van azÚr, a te Istened?

Saját szememmel látom majd,

hogy összetapossák, akár az utca sarát!

11 Eljön a nap, amikor felépítik falaidat,

azon a napon szélesre tágul a határ.

12 Azon a napon jönnek majd hozzád

Asszíriából és Egyiptom városaiból,

Egyiptomból és az Eufrátesz mellől,

a tengereken át, a hegyeken át,

13 bár puszta volt az ország lakói miatt,

tetteik gyümölcseképpen.

14 Pásztorold botoddal népedet,

tulajdon nyájadat,

amely elhagyatva élt az erdőben,

termékeny földön!

Hadd legeljenek Básánban és Gileádban,

mint a régi időkben!

15 Csodás dolgokat mutatok neked,

mint amikor kijöttél Egyiptomból.

16 Látják majd ezt a népek,

és szégyenkeznek,

elvesztik minden erejüket,

kezüket szájukra teszik,

füleik megsüketülnek,

17 port nyalnak, mint a kígyó,

mint a föld férgei,

reszketve jönnek elő rejtekhelyükről,

rettegve folyamodnak

Istenünkhöz, azÚrhoz,

és félnek majd tőled is.

18 Van-e olyan Isten, mint te,

aki megbocsátja a bűnt,

és elengedi népe maradékának büntetését?

Nem tartja meg haragját örökké,

mert abban telik kedve,

hogy kegyelmet ad.

19 Újra irgalmas lesz hozzánk,

eltapossa bűneinket,

minden vétkünket

a tenger mélyére dobja!

20 Hűségesen bánsz Jákóbbal,

kegyelmesen Ábrahámmal,

ahogyan megesküdtél őseinknek

a régi időkben.