Category: Jónás

Jónás engedetlensége és büntetése

1 Így szólt azÚrigéje Jónáshoz, Amittaj fiához:

2 Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre!

3 El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön azÚrelől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen azÚrelől.

4 AzÚrazonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek.

5 Félelem fogta el a hajósokat, mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek rajta. Ezalatt Jónás, aki lement, és lefeküdt a hajó egyik zugában, mélyen aludt.

6 De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!

7 Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett.

8 Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy?

9 Ő így felelt nekik: Héber vagyok. AzUrat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.

10 Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy azÚrelől menekül – mert Jónás elmondta nekik –, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?!

11 Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett.

12 Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam zúdult rátok ez a nagy vihar.

13 Az emberek azonban megpróbáltak kievezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük.

14 Ekkor így kiáltottak azÚrhoz: Jaj,Uram, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te,Uram, azt teszed, amit akarsz!

15 Azzal fogták Jónást, és beledobták a tengerbe; a tenger pedig lecsendesedett.

16 Ezért az emberekben nagy félelem támadt azÚriránt; áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek azÚrnak.

Jónás imádsága

1 AzÚrazonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában.

2 Jónás ekkor a hal gyomrában Istenéhez, azÚrhoz imádkozott,

3 és ezt mondta:

Nyomorúságomban azÚrhoz kiáltottam,

és ő meghallgatott engem.

A halál torkából kiáltottam segítségért,

és te meghallottad hangomat.

4 Mélységbe dobtál, a tenger közepébe,

és áradat vett körül.

Minden habod és hullámod

átcsapott fölöttem.

5 Én már azt gondoltam,

hogy eltaszítottál magadtól,

és nem láthatom többé

szent templomodat.

6 Már-már életemet fenyegette a víz,

mélység és örvény vett körül,

hínár fonódott a fejemre.

7 Lesüllyedtem a hegyek alapjáig,

örökre bezárult mögöttem a föld.

De te kiemelted életemet a sírból,

ó,Uram, Istenem!

8 Amikor elcsüggedt a lelkem,

azÚrra gondoltam,

és imádságom eljutott hozzád,

szent templomodba.

9 Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak,

azok elhagyják jótevőjüket.

10 De én hálaéneket zengve áldozok neked,

és amit megfogadtam, teljesítem.

AzÚrtól jön a szabadulás!

11 AzÚrpedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.

Jónás prédikálására Ninive megtér

1 AzÚrigéje másodszor is szólt Jónáshoz:

2 Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet én mondok neked!

3 Jónás elindult, és elment Ninivébe azÚrszava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához.

4 Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra, és ezt hirdette: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!

5 Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja.

6 Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt a trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült.

7 Azután kihirdették Ninivében a király és a főemberek parancsára: Az emberek és állatok, a marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak!

8 Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel!

9 Ki tudja, talán felénk fordul és megszán az Isten, megfékezi izzó haragját, és nem veszünk el!

10 Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról, megbánta Isten, hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és nem tette meg.

Jónás vitája Istennel

1 Ez azonban nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott.

2 Így imádkozott azÚrhoz: Ó,Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még otthon voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet.

3 Most azért,Uram, vedd el az életemet, mert jobb nekem meghalnom, mint élnem!

4 AzÚrazonban ezt kérdezte: Igazad van-e, hogy haragszol?!

5 Azután kiment Jónás a városból, letelepedett a várostól keletre, készített ott magának egy kunyhót, és odaült az árnyékába, hogy lássa, mi történik majd a várossal.

6 AzÚristen pedig úgy rendelte, hogy nőjön ott egy bokor; az felfutott Jónás fölé, és árnyékot tartott a feje fölött, hogy megvédje a rosszulléttől. Jónás nagyon örült a bokornak.

7 Isten azonban úgy rendelte, hogy másnap, amint hajnalodni kezdett, megrágja egy féreg a bokrot, és az elszáradjon.

8 Amikor kisütött a nap, Isten úgy rendelte, hogy tikkasztó keleti szél támadjon. Jónás napszúrást kapott, ájuldozott, a halált kívánta magának, és azt mondta: Jobb nekem meghalnom, mint élnem!

9 Akkor Isten ezt kérdezte Jónástól: Igazad van-e, amikor haragszol e miatt a bokor miatt? Ő így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig!

10 AzÚrezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél, amely egyik éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult.

11 Én pedig ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott az a sok állat is!