Categories
Jeremiás

Jeremiás 11

Ítélet a szövetség megszegése miatt

1 Ezt az igét mondta azÚrJeremiásnak:

2 Halljátok meg e szövetség igéit, és mondjátok el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak!

3 Ezt mondd nekik: Így szól azÚr, Izráel Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat ennek a szövetségnek az igéire,

4 amelyet őseiteknek parancsoltam azon a napon, amikor kihoztam őket Egyiptomból, a vaskohóból, és ezt parancsoltam: Hallgassatok a szavamra, és teljesítsétek mindazt, amit én parancsolok nektek! Akkor az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek,

5 és teljesítem azt az esküt, amelyet atyáitoknak tettem, hogy nekik adom ezt a tejjel és mézzel folyó földet, ahogyan van ez ma is. Én pedig így válaszoltam: Bizony, így van,Uram!

6 Akkor ezt mondta nekem azÚr: Hirdesd mindezeket az igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: Halljátok meg, és teljesítsétek ennek a szövetségnek az igéit!

7 Mert attól fogva, hogy felhoztam őseiteket Egyiptomból, a mai napig állandóan intettem őket. Idejében intettem, hogy hallgassanak szavamra.

8 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem mindenki a maga megátalkodott gonosz szíve szerint élt. Ezért beteljesítettem rajtuk ennek a szövetségnek minden igéjét, amelyről megparancsoltam, hogy teljesítsék, de nem teljesítették.

9 Majd ezt mondta nekem azÚr: Föllázadtak ellenem Júda férfiai és Jeruzsálem lakói!

10 Visszatértek őseik korábbi bűneihez, akik nem voltak hajlandók hallgatni igéimre, más isteneket követtek, és azokat tisztelték. Izráel és Júda háza megszegte a szövetséget, amelyet őseikkel kötöttem.

11 Ezért így szól azÚr: Veszedelmet hozok rájuk, amely elől nem tudnak elmenekülni. Segítségért kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket.

12 Akkor majd mehetnek Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiálthatnak segítségért azokhoz az istenekhez, akiknek tömjénezni szoktak, de azok nem tudják megszabadítani őket a veszedelem idején.

13 Hiszen annyi istened van, Júda, ahány városod, és annyi oltárt készítettél a gyalázatos bálványnak, Jeruzsálem, ahány utcád van, oltárokat, hogy azokon tömjénezz Baalnak!

14 Te pedig ne imádkozz ezért a népért, és ne mondj értük esdeklő imádságot! Mert nem hallgatom meg őket, amikor segítségül kiáltanak hozzám a veszedelem miatt!

Nem használ az áldozat

15 Mit akarsz, kedves népem, templomomban?

Sok ravasz tervedet elérni?

Szent hússal elhárítani

a rád váró veszedelmet,

és aztán jót nevetni?

16 Zöldellő, szép gyümölcsű

és formás olajfának

nevezett el téged azÚr.

Nagy vihar zúgása közben

lángba borította lombját,

letördelte ágait.

17 A SeregekUra, aki elültetett téged, elhatározta, hogy veszedelmet hoz Izráel és Júda házára gonoszságuk miatt, amelyet a maguk kárára követtek el, mert Baalnak tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem.

Az anátótiak meg akarják ölni Jeremiást

18 AzÚrtudatta velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem, megmutatta nekem.

19 Én pedig olyan voltam, mint a gyanútlan bárány, melyet a vágóhídra visznek. Nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: Irtsuk ki ezt a fát gyökerestül! Vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevét se említsék többé!

20 Ó, SeregekUra, igaz bíró,

vesék és szívek vizsgálója!

Hadd lássam, hogy állsz bosszút rajtuk,

mert eléd tártam ügyemet!

21 Azért ezt mondta azÚraz anátótiakról, akik életedre törnek, és azt mondták: Ne prófétálj azÚrnevében, különben a saját kezünkkel ölünk meg!

22 Azért ezt mondja a SeregekUra: Én megbüntetem őket: az ifjak fegyver által fognak meghalni, fiaik és leányaik pedig éhen halnak.

23 Senki sem marad meg közülük, mert veszedelmet hozok az anátótiakra a büntetésük idején.

Categories
Jeremiás

Jeremiás 12

Miért boldogulnak a bűnösök?

1 Igaz vagy,Uram, ha perlek is veled.

Hadd tegyem szóvá mégis

azt, ami igazságtalan!

Miért szerencsés a bűnösök sorsa?

Miért boldogulnak mind,

akik csalárdul élnek?

2 Elültetted őket, gyökeret is vertek,

fejlődnek, gyümölcsöt is hoznak.

Közel vagy a szájukhoz,

de a szívüktől távol.

3 Te ismersz engem,Uram!

Látod, mert megvizsgáltad,

hogy tied a szívem.

Válaszd külön őket,

mint levágni való juhokat,

és készítsd őket elő

az öldöklés napjára!

4 Meddig gyászol még a föld,

meddig maradnak szárazak a mezei növények?

Lakóinak gonoszsága miatt

elpusztul jószág és madár,

ők pedig ezt gondolják:

Nem látja meg Isten a mi végünket!

5 Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz,

hogyan fogsz lovakkal versenyezni?

Ha csak békés tájon

érzed biztonságban magad,

mit fogsz csinálni a Jordán sűrűjében?!

6 Testvéreid és rokonaid is elárultak téged, teli torokból kiabálnak a hátad mögött. Ne higgy nekik, még ha szépen beszélnek is veled!

Az elpusztult ország szomorú képe

7 Elhagytam házamat,

magára hagytam örökségemet,

ellenség kezébe adtam azt,

akit lelkem kedvel.

8 Úgy bánt velem örökségem,

mint oroszlán az erdőben.

Hangosan ordított rám,

ezért meggyűlöltem.

9 Tarka madár az én örökségem,

körülfogják a madarak.

Gyűljetek össze, ti, mezei vadak,

jöjjetek, egyetek!

10 Sok pásztor pusztította szőlőmet,

taposta osztályrészemet.

Drága osztályrészemet

sivár pusztává tették.

11 Sivárrá tették, gyászba borult

előttem, mint a sivatag.

Sivárrá vált az egész ország,

de senki sem törődik vele.

12 A puszta kopár hegyein

pusztítók jönnek.

Mert azÚrfegyvere

pusztítja az országot

egyik szélétől a másikig.

Nincs békessége egy embernek sem!

13 Búzát vetettek, de tövist aratnak,

hasztalan fáradoztak.

Szégyent vallanak termésükkel

azÚrizzó haragja miatt.

Intelem a népekhez

14 Ezt mondja azÚrminden rossz szomszédomról, aki hozzányúl az örökséghez, amelyet népemnek, Izráelnek adtam: Kigyomlálom őket a földjükből, Júda házát is kigyomlálom!

15 De miután kigyomláltam őket, újból megkönyörülök rajtuk: visszahozok mindenkit a maga örökségébe, a maga földjére.

16 És ha majd jól megtanulják, hogy az én népem szokása szerint hogyan kell az én nevemre, az élőÚrra esküdni – ahogyan egykor ők tanították Baalra esküdni a népemet –, akkor újra felépülnek majd népemmel együtt.

17 De amelyik nem hallgat rám, azt a népet gyökerestül kigyomlálom és elpusztítom! – így szól azÚr.

Categories
Jeremiás

Jeremiás 13

Az övről mondott példázat

1 Ezt mondta nekem azÚr: Menj, vegyél magadnak egy lenvászon övet, és kösd a derekadra! Ne engedd, hogy víz érje!

2 Meg is vettem az övet azÚrparancsa szerint, és a derekamra kötöttem.

3 Másodszor így szólt hozzám azÚrigéje:

4 Fogd az övet, amelyet vettél, és a derekadon van! Indulj, menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban!

5 Elmentem tehát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogyan azÚrparancsolta nekem.

6 Hosszú idő múlva ezt mondta nekem azÚr: Indulj, menj el az Eufráteszhez, és vedd elő az övet, amelyről azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott!

7 Elmentem az Eufráteszhez, megkerestem és elővettem az övet onnan, ahová elrejtettem. És íme, az öv tönkrement, egészen hasznavehetetlen volt.

8 Ekkor így szólt hozzám azÚrigéje:

9 Ezt mondja azÚr: Így teszem tönkre Júda és Jeruzsálem nagy-nagy kevélységét!

10 Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek, és más isteneket követnek, azokat tisztelik és imádják. De olyan lesz ez a nép, mint ez az öv: egészen hasznavehetetlen.

11 Mert ahogyan az ember szorosan a derekára köti az övet, úgy kötöttem magamhoz Izráel és Júda egész házát – így szól azÚr–, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növekedésére. De ők nem hallgattak rám.

A boroskorsók példázata

12 Mondd el nekik ezt az igét: Így szól azÚr, Izráel Istene: Minden korsót meg kell tölteni borral! És ha azt mondják neked: Talán mi nem tudjuk, hogy minden korsót meg kell tölteni borral? –

13 akkor ezt válaszold nekik: Így szól azÚr: Majd én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegítő itallal.

14 Összetöröm őket, egyiket a másikkal, az apákat a fiakkal együtt – így szól azÚr. Nem kímélem és nem szánom őket, nem irgalmazok nekik, amikor elpusztítom őket!

Óvás az elbizakodottságtól

15 Hallgassatok, figyeljetek,

ne legyetek kevélyek,

mert azÚrszól.

16 Dicsőítsétek azUrat, a ti Isteneteket,

mielőtt sötétséget támaszt,

és mielőtt elbotlanátok

a homályba borult hegyeken.

Világosságra vártok, de azÚr

vakhomályt hoz el,

és sűrű sötétséget támaszt.

17 Ha nem hallgattok rám,

titkon sírni fogok kevélységetek miatt.

Áradnak könnyeim,

hull szememből a könny,

mert fogságba kerül azÚrnyája.

18 Mondd meg a királynak

és az anyakirálynőnek:

Alázkodjatok meg, és üljetek a porba,

mert leesett fejetekről

ékes koronátok!

19 Körül vannak zárva

a Délvidék városai,

nincs aki felszabadítsa őket.

Fogságba viszik egész Júdát,

fogságba mindenestül.

Panaszdal Jeruzsálem fölött

20 Tekints föl, Jeruzsálem, és nézd:

jönnek már északról!

Hol van a rád bízott nyáj,

pompás juhnyájad?

21 Mit fogsz mondani,

amikor föléd rendeli,

nyakadba ülteti azokat azÚr,

akiket barátokká akartál tenni?

Nem vesznek-e erőt

rajtad a fájdalmak,

mint a vajúdó asszonyon?

22 Ha pedig ezt kérded magadtól:

Miért történt ez velem? –

sok bűnöd miatt rántják le ruhádat,

és követnek el rajtad erőszakot.

23 Ha majd fehérre változtatja

bőrét az etióp,

vagy ha a párduc elrejti foltjait,

akkor tudtok ti is jót tenni,

úgy megtanultátok a rosszat!

24 Úgy szétszórom őket,

akár a pelyvát,

amelyet elsodor a pusztai szél.

25 Ez lesz a sorsod, ezt mérem ki rád

– így szól azÚr–,

mert elfeledtél engem,

és hazugságban bíztál!

26 Ezért én is arcodra borítom ruhádat,

hogy kilássék gyalázatod.

27 Bujaságodat, vihogásodat,

fajtalan paráznaságodat

és bálványaidat ott látom

a halmokon és a mezőn.

Jaj neked, Jeruzsálem!

Nem akarsz megtisztulni.

Mikor lesz ennek vége?!

Categories
Jeremiás

Jeremiás 14

A nagy szárazság

1 Ezt az igét mondta azÚrJeremiásnak a szárazságról:

2 Gyászba borult Júda,

kapuiban ájuldoznak,

gyászolnak országszerte,

Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik.

3 Az előkelők vízért küldik szolgáikat;

azok a ciszternákhoz mennek,

de vizet nem találnak.

Üres edényekkel térnek vissza,

szégyenkeznek, pirulnak,

fejüket eltakarják.

4 Rettegnek a termőföld miatt,

mert nem volt eső az országban.

Szégyent vallanak a szántóvetők,

fejüket eltakarják.

5 Még a szarvas is, ha megellett a mezőn,

otthagyja borját, mert nincsen fű.

6 A vadszamarak ott állnak

a hegytetőkön,

levegő után kapkodnak,

mint a sakálok,

tekintetük elhomályosul,

mert nincsen fű.

7 Ha bűneink ellenünk szólnak is,

tégy jót velünk,Uram,

a te nevedért!

Mert számtalanszor elpártoltunk,

vétkeztünk ellened!

8 Ó, Izráel reménysége,

szabadítója a nyomorúság idején!

Miért lennél olyan,

mint az ország jövevénye,

vagy mint a vándor, ki csak éjjelre tér be?

9 Miért lennél olyan,

mint a riadt férfi,

vagy mint a vitéz,

aki nem tud segíteni?

Hiszen te közöttünk vagy,Uram,

rólad neveztek el minket:

ne hagyj el bennünket!

A próféta közbenjár Istennél

10 Ezt mondja azÚrerről a népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a lábukat, ezért nem kedveli őket azÚr. Most emlékezetbe idézi bűnüket, és számon kéri vétkeiket.

11 Ezt mondta nekem azÚr: Ne imádkozz ennek a népnek a javáért!

12 Ha böjtölnek, nem hallgatok esdeklésükre. Ha égőáldozatot vagy ételáldozatot mutatnak be, azok sem lesznek kedvesek előttem. Sőt fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel irtom ki őket.

13 Én így szóltam: Ó, Uram,Uram! Hiszen a próféták ezt mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok, éhínség nem tör rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen.

14 De azÚrezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik.

15 Azért így szól azÚrezekről a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket! Mégis ezt mondogatják: Nem lesz ebben az országban fegyver és éhínség! – De majd ezeknek a prófétáknak fegyver és éhínség miatt lesz végük.

16 Az a nép pedig, amelynek prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket és feleségüket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom vissza rájuk saját gonoszságukat.

17 Mondd el nekik ezt az igét:

Szememből éjjel-nappal hullanak a könnyek,

nem apadnak el.

Mert súlyos sebet kapott

népem szűz leánya,

igen fájdalmas csapást.

18 Ha kimegyek a mezőre,

fegyverrel megölteket látok,

ha bemegyek a városba,

éhínségtől szenvedőket.

A próféták és a papok pedig

olyan ország felé kelnek útra,

amelyet nem ismernek!

19 Ennyire megvetetted Júdát,

szívből megutáltad Siont?

Miért sújtottál bennünket

gyógyíthatatlan csapással?

Békességre vártunk,

de nem jött semmi jó,

és a gyógyulás idejére,

de csak rettegünk!

20 Elismerjük,Uram, gonoszságunkat,

atyáink bűnét is:

vétkeztünk ellened.

21 A te nevedért kérünk, ne utálj meg minket,

ne engedd, hogy meggyalázzák

dicső trónodat!

Gondolj ránk, ne bontsd fel

a velünk kötött szövetséget!

22 Tudnak-e esőt adni

a népek bálványai?

Vagy az ég adja-e a záporesőket?

Nem, hanem te,Urunk, Istenünk,

benned reménykedünk:

hiszen te alkottad mindezeket!

Categories
Jeremiás

Jeremiás 15

Isten elutasítja a próféta kérését

1 De azÚrezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen. Kergesd el őket, menjenek előlem!

2 Ha pedig megkérdezik tőled, hogy hová menjenek, ezt válaszold nekik: Így szól azÚr:

Aki halált érdemel, a halálba,

aki fegyvert, a fegyver elé,

aki éhínséget, az éhínségre,

és aki fogságot, az a fogságba!

3 Mert négyféle csapással büntetem meg őket – így szól azÚr: fegyverrel, amely gyilkolja, kutyákkal, amelyek marcangolják, az ég madaraival és a föld állataival, amelyek fölfalják és pusztítják őket.

4 Elrettentő példává teszem őket a föld minden országa számára amiatt, amit Ezékiás fia, Manassé, Júda királya művelt Jeruzsálemben.

Jeruzsálem elpusztul

5 Ugyan ki könyörül

rajtad, Jeruzsálem,

és ki szánakozik rajtad?

Ki tér be hozzád,

hogy megkérdezze, jól vagy-e?

6 Te dobtál el engem

– így szól azÚr–,

hátat fordítottál nekem.

Ezért kinyújtom kezemet,

és elpusztítalak,

belefáradtam abba,

hogy mindig megsajnáljalak.

7 Szélnek szórom őket szórólapáttal

az ország városaiban,

gyermektelenné teszem,

elpusztítom népem,

mert nem tértek meg útjaikról.

8 Özvegyei többen lesznek,

mint a tengerparton a homok.

Pusztítót hozok ellenük,

anyára és ifjúra fényes délben;

a félelemtől hideglelést

bocsátok rájuk hirtelen.

9 Eleped a hétgyermekes anya,

kileheli lelkét,

idő előtt leáldozik napja,

szégyen és gyalázat éri.

Maradékukat kiszolgáltatom

az ellenség fegyverének!

– így szól azÚr.

A próféta panasza

10 Jaj nekem, anyám, mert arra szültél,

hogy perlekedjem és vitázzam

az egész országgal!

Nem adtam és nem kaptam kölcsönt,

mégis mindenki átkoz engem.

11 AzÚrmondta:

Javadat munkáltam,

közbeléptem érted

a veszedelem és nyomorúság idején

az ellenséggel szemben.

12 El lehet-e törni a vasat,

az északi vasat és rezet?

13 Vagyonodat és kincseidet

zsákmányul adom másoknak

– nem kapsz érte semmit! –

sok vétked miatt,

melyeket országszerte elkövettél.

14 Ellenségeid szolgájává teszlek

olyan országban,

amelyet nem ismersz,

mert lángra lobbant haragom,

miattatok ég!

15 Te ismersz,Uram!

Gondolj rám, és fogd pártomat,

állj bosszút üldözőimen!

Ne tartsd vissza tovább a haragod,

mert elfognak engem!

Tudd meg, hogy érted

szenvedek gyalázatot!

16 Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban,

igéd vidámságot szerzett nekem

és szívbeli örömöt,

hiszen rólad neveztek el engem,

Uram, Seregek Istene.

17 Nem ültem vigadozva

a tréfálkozók körében.

Magamra maradtam,

mert kezed rám nehezedett,

haraggal töltöttél el engem.

18 Miért tart fájdalmam szüntelen,

miért nincs gyógyulás súlyos sebemre?

Olyan vagy hozzám,

mint a csalóka patak,

amelynek nincsen állandóan vize.

Isten válasza

19 Erre így szólt azÚr:

Ha megtérsz, megengedem,

hogy újból szolgálatomba állj.

Ha értékes dolgokat beszélsz

értéktelenek helyett,

akkor szószólóm lehetsz.

Nekik kell hozzád térniük,

nem neked hozzájuk.

20 Bevehetetlen ércfallá teszlek

ezzel a néppel szemben.

Harcolni fognak ellened,

de nem bírnak veled,

mert én veled leszek:

megszabadítalak és megmentelek

– így szól azÚr.

21 Kiragadlak a gonoszok kezéből,

és kiváltalak az erőszakosak markából.

Categories
Jeremiás

Jeremiás 16

Jeremiás élete ítéletet példáz

1 Majd így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Ne végy senkit feleségül, ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen!

3 Mert ezt mondja azÚra fiakról és a leányokról, akik ezen a helyen születnek, az anyákról, akik szülik, és az apákról, akik nemzik őket ebben az országban:

4 Halálos betegségben halnak meg, nem gyászolják meg és nem temetik el őket, trágyává lesznek a föld színén. Fegyver és éhínség miatt lesz végük, holttestük pedig az ég madarainak és a föld állatainak lesz az eledele.

5 Mert ezt mondja azÚr: Ne menj be gyászolók házába, siratni se menj, részvétet se mutass irántuk! Mert elveszem a békességet ettől a néptől – így szól azÚr–, a szeretetet és az irgalmat.

6 Meghal ennek az országnak apraja-nagyja. Nem temetik el és nem gyászolják meg őket, nem vagdossák össze magukat, és hajukat sem nyírják le értük.

7 Nem törnek kenyeret a gyászolónak vigasztalásul a halottért, és nem itatják meg a vigasztalás kelyhével se apjáért, se anyjáért.

8 Lakodalmas házba se menj be, és enni-inni ne ülj le közéjük!

9 Mert ezt mondja a SeregekUra, Izráel Istene: Majd meglátjátok, hogy még a ti időtökben véget vetek ezen a helyen a hangos, vidám örvendezésnek, a vőlegény és a menyasszony örömének!

10 Ha majd elmondod ennek a népnek mindezeket, megkérdezik tőled: Miért fenyeget bennünket azÚrennyi nagy veszedelemmel? Milyen bűnt és vétket követtünk el Istenünk, azÚrellen?

11 Így válaszolj nekik: Azt, hogy őseitek elhagytak engem – így szól azÚr–, más isteneket követtek, azokat szolgálták és imádták. Engem pedig elhagytak, és nem tartották meg törvényemet.

12 Ti meg még őseiteknél is nagyobb gonoszságot követtetek el, hiszen ti mindnyájan megátalkodott gonosz szívetek szerint éltek, és nem hallgattok rám.

13 Ezért eldoblak benneteket ebből az országból egy olyan országba, amelyet nemcsak ti, de még őseitek sem ismertek. Ott majd szolgálhattok más isteneket éjjel-nappal. Nem kegyelmezek meg nektek!

Ígéret a hazatérésről

14 De majd eljön az idő – így szól azÚr–, amikor nem azt mondják többé, hogy él azÚr, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről,

15 hanem azt, hogy él azÚr, aki fölhozta Izráelt észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket. Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet őseiknek adtam.

16 Íme, sok halászt hívatok – így szól azÚr–, hogy halásszák ki őket. Azután sok vadászt hívatok, hogy hajtsák össze őket minden hegyről, minden halomról és sziklahasadékból.

17 Bizony, szemmel tartom minden útjukat. Nem rejtőzhetnek el előlem, és bűnük nem maradhat rejtve szemem előtt.

18 Előbb azonban kétszeresen megfizetek nekik bűnükért és vétkükért, mert meggyalázták országomat holt bálványaikkal, és megtöltötték örökségemet utálatos szokásaikkal.

A pogányok is megtérnek

19 Ó,Uram, én erőm és mentsváram,

menedékem a nyomorúság idején!

Hozzád jönnek majd a nemzetek

a föld legszéléről is, és ezt mondják:

Bizony, hamis isteneik

voltak elődeinknek,

hiábavalók, egyik sem ér semmit!

20 Hiszen nem istenek azok,

akiket istenként készít

magának az ember!

21 Ezért most megmutatom,

ezúttal megmutatom nekik

kezemnek hatalmát, és megtudják,

hogyÚraz én nevem!

Categories
Jeremiás

Jeremiás 17

Júda bűne és bűnhődése

1 Júda vétke föl van írva

vasból készült íróvesszővel,

rá van vésve gyémántheggyel

szívük táblájára

és oltáraik szarvára.

2 Mert fiaik is oltáraikkal

és bálványoszlopaikkal törődnek

a zöldellő fáknál,

a magas halmokon

3 és a síkságból kiemelkedő hegyeken.

Vagyonodat és minden kincsedet

zsákmányul adom másoknak

áldozóhalmaid és vétkeid miatt,

melyeket országszerte elkövettél.

4 Elveszíted örökségedet,

melyet neked adtam,

ellenségeid szolgájává teszlek

olyan országban,

amelyet nem ismersz,

mert lángra lobbantottad haragomat,

örökké égni fog!

Az Istenben bízók élete

5 Ezt mondja azÚr:

Átkozott az a férfi,

aki emberben bízik,

és testi erőre támaszkodik,

azÚrtól pedig elfordul szíve!

6 Olyan lesz, mint bokor a pusztában:

nem remélhet a jövőtől semmi jót.

Kövek között tengődik a pusztában,

a szikes, lakatlan földön.

7 De áldott az a férfi,

aki azÚrban bízik,

akinek azÚra bizodalma.

8 Mert olyan lesz,

mint a víz mellé ültetett fa,

amely a folyóig ereszti gyökereit.

Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség,

lombja üde zöld marad.

Száraz esztendőben sem kell aggódnia,

szüntelenül termi gyümölcsét.

Isten az emberi szívek ismerője

9 Csalárdabb a szív mindennél,

javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!

10 Én, azÚrvagyok

a szívek ismerője,

a vesék vizsgálója,

mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete

és tetteinek gyümölcse szerint megérdemli.

11 Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot,

olyan, mint a madár,

amely idegen tojásokon ül.

Élete derekán itt kell hagynia,

és a végén bolondnak tartják.

12 Ó, dicső trónus,

kezdettől fogva felséges

a hely, ahol szentélyünk áll!

13 Uram, te vagy Izráel reménysége,

megszégyenülnek mind,

akik elhagynak téged.

A tőled elpártolók nevét a porba írják,

mert elhagyták azUrat,

a friss víznek forrását.

A próféta Isten oltalmát kéri

14 Gyógyíts meg,Uram,

akkor meggyógyulok,

szabadíts meg, akkor megszabadulok,

csak téged dicsérlek.

15 Lásd, ők ezt mondogatják nekem:

Hol van azÚrigéje?

Teljesedjék már be!

16 Én nem vonakodtam attól,

hogy pásztorod legyek,

és a végzetes napot nem kívántam.

Te tudod, mi jött ki ajkamon,

ismert volt az előtted.

17 Ne ejts rémületbe engem,

légy oltalmam a veszedelem napján!

18 Szégyenüljenek meg üldözőim,

ne én szégyenüljek meg!

Ők rettegjenek, ne én rettegjek!

Rájuk hozd el a veszedelem napját,

ismételten zúzd össze őket!

Felhívás a szombat megszentelésére

19 Ezt mondta nekem azÚr: Menj, és állj ki a nép kapujába, amelyen Júda királyai járnak ki és be, azután Jeruzsálem valamennyi kapujába,

20 és ezt mondd nekik: Halljátok azÚrigéjét, Júda királyai, ti, júdaiak mind, és Jeruzsálem minden lakója, akik bejártok ezeken a kapukon!

21 Így szól azÚr: Nagyon vigyázzatok, ne hordjatok ki és ne vigyetek be semmiféle terhet Jeruzsálem kapuin szombaton!

22 Házatokból se vigyetek ki terhet szombaton, és ne végezzetek azon semmiféle munkát, hanem szenteljétek meg a szombati napot, ahogyan őseiteknek megparancsoltam!

23 De ők nem hallgattak és nem figyeltek rá, hanem megmakacsolták magukat, nem engedelmeskedtek, és nem fogadták meg az intést.

24 De ha ti figyelmesen hallgattok rám – így szól azÚr–, és nem visztek be terhet a város kapuin szombaton, és megszentelitek a szombati napot azzal, hogy semmiféle munkát nem végeztek azon,

25 akkor olyan királyok és vezérek fognak bejárni ennek a városnak a kapuin, akik Dávid trónján ülnek, és harci kocsin meg lovon járnak; bejárnak majd ők és vezéreik meg Júda férfiai és Jeruzsálem lakói, és lakott lesz ez a város örökre.

26 És ide járnak majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a Sefélá-alföldről, a hegyvidékről és a Délvidékről mindazok, akik égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és füstáldozatnak való tömjént hoznak, meg akik hálaáldozatot hoznak azÚrházába.

27 De ha nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombatot, ha terhet hordtok, és úgy mentek be szombaton Jeruzsálem kapuin, akkor olthatatlan tüzet gyújtok kapuiban, és az megemészti Jeruzsálem palotáit!

Categories
Jeremiás

Jeremiás 18

Jeremiás a fazekasnál

1 Ezt az igét mondta azÚrJeremiásnak:

2 Indulj, menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled igéimet.

3 Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen a korongon dolgozott.

4 De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta.

5 Ekkor így szólt hozzám azÚrigéje:

6 Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? – így szól azÚr. Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.

7 Megtörténik, hogy kimondom egy népről vagy országról, hogy kigyomlálom, lerombolom és elpusztítom.

8 De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam zúdítani rá.

9 Megtörténik, hogy megígérem egy népnek vagy egy országnak, hogy felépítem és elplántálom.

10 De ha azt műveli, amit rossznak látok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom, hogy jót akartam vele tenni.

11 Most azért mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak, hogy ezt mondja azÚr: Én most veszedelmet készítek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek meg azért mindnyájan gonosz útjaitokról, jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket!

12 De ők ezt mondták: Ne fáradj! Mert mi csak a magunk feje után megyünk, és megátalkodott, gonosz szívünk szerint élünk!

A nép hűtlensége érthetetlen

13 Azért ezt mondja azÚr:

Kérdezzétek csak meg a népeket:

ki hallott ilyesmit?

Nagyon borzalmas, amit elkövetett

Izráel szűz leánya.

14 Eltűnik-e a hó

a Libánon sziklás tetejéről?

Kiszáradnak-e a másoktól érkező,

hűs vizű patakok?

15 De az én népem elfelejtett engem,

és a hitvány bálványoknak tömjénezik!

Eltántorították őket útjukról,

a régi ösvényről,

hogy más csapásokon járjanak,

egyenetlen úton.

16 Így teszik pusztává országukat,

mely iszonyatos marad örökre;

aki csak arra jár, megborzad,

és a fejét csóválja.

17 Keleti szélként szórom szét őket

az ellenség előtt.

A hátamat mutatom nekik,

és nem az arcomat

a pusztulásuk napján.

A papok és a próféták összeesküsznek Jeremiás ellen

18 Akkor ezt mondták: Gyertek, találjuk ki, mit tehetnénk Jeremiás ellen! Mert nem igaz, hogy nincs már a papnál tanítás, a bölcsnél tanács és a prófétánál ige! Gyertek, győzzük le vitában, hogy ne kelljen többé figyelnünk soha a szavára!

19 Figyelj rám,Uram,

halld meg, mit beszélnek ellenfeleim!

20 Szabad a jóért rosszal fizetni?

Hiszen vermet ástak nekem!

Emlékezz rá, hogy eléd álltam,

és szót emeltem értük,

hogy elfordítsam róluk haragodat.

21 Büntesd azért fiaikat éhínséggel,

és tedd őket fegyver martalékává!

Asszonyaik legyenek

meddők és özvegyek,

férfiaikat terítse le a halál,

ifjaikat háborúban

a fegyver vágja le!

22 Jajkiáltás hangozzék házaikból,

ha portyázó csapatokat hozol

rájuk hirtelen!

Mert vermet ástak,

hogy megfogjanak,

és csapdákat raktak lábam elé.

23 De te,Uram, ismered

ellenem szőtt gyilkos terveiket.

Ne bocsásd meg bűnüket,

ne töröld el színed elől vétküket!

Roskadjanak össze előtted,

bánj el velük haragod idején!

Categories
Jeremiás

Jeremiás 19

Az eltört cserépedény

1 Ezt mondta azÚr: Menj el a fazekashoz, és vegyél tőle egy cserépkorsót! Azután végy magad mellé néhány embert a nép és a papok vénei közül,

2 és menj ki a Ben-Hinnóm-völgybe, a fazekasok kapujának bejáratához, és hirdesd ott azokat az igéket, amelyeket én mondok neked!

3 Ezt mondd:

Halljátok azÚrigéjét, Júda királyai és Jeruzsálem lakói! Így szól a SeregekUra, Izráel Istene: Én olyan veszedelmet hozok erre a helyre, hogy belecsendül a füle annak, aki csak hallja!

4 Mert elhagytak engem, ezt a helyet pedig idegenné tették számomra azzal, hogy más isteneknek tömjéneztek benne, akiket nem ismertek sem ők, sem őseik, sem Júda királyai. Sok ártatlan vért is ontottak ezen a helyen.

5 Áldozóhalmokat is építettek Baalnak, hogy elégessék fiaikat égőáldozatul Baalnak, pedig ezt nem parancsoltam, nem rendeltem el, sőt eszembe sem jutott!

6 Azért eljön az az idő – így szól azÚr–, amikor nem Tófetnek nevezik többé ezt a helyet, sem Ben-Hinnóm-völgynek, hanem az Öldöklés völgyének.

7 Meghiúsítom ezen a helyen Júda és Jeruzsálem terveit: kiszolgáltatom őket ellenségeiknek, akik az életükre törnek, hogy fegyverrel ejtsék el őket. Holttestüket pedig az ég madarainak és a föld állatainak adom eledelül.

8 Ezt a várost pusztává és iszonyatossá teszem, és aki csak erre jár, megborzad, és iszonyat fogja el a várost ért mindenféle csapás miatt.

9 Megetetem velük fiaik és leányaik húsát, egyik ember megeszi a másiknak a húsát az ostrom és a szorongatás idején, amikor majd szorongatják őket ellenségeik, akik az életükre törnek.

10 Ezután törd össze a korsót azoknak a férfiaknak szeme láttára, akik veled mentek,

11 és mondd nekik, hogy így szól a SeregekUra: Úgy összetöröm ezt a népet és ezt a várost, ahogyan összetörik a cserépedényt, úgyhogy nem lehet többé megjavítani. A Tófetben pedig temetni fognak, mert másutt nem lesz elég hely a temetkezéshez.

12 Így cselekszem ezzel a hellyel és lakóival – így szól azÚr. A Tófethez teszem hasonlóvá ezt a várost.

13 Jeruzsálem házai és Júda királyainak palotái olyan tisztátalanok lesznek, mint az egész Tófet, mindazokkal a házakkal együtt, amelyeknek a tetején az ég minden seregének tömjéneztek, és italáldozatokat mutattak be más isteneknek.

Pashúr kalodába záratja Jeremiást

14 Amikor Jeremiás visszaért a Tófetből, ahová prófétálni küldte azÚr, kiállt azÚrházának udvarára, és ezt mondta az egész népnek:

15 Így szól a SeregekUra, Izráel Istene: El fogom hozni erre a városra és a hozzá tartozó többi városra mindazt a veszedelmet, amit kijelentettem róla. Mert megmakacsolták magukat, és nem hallgattak az én igéimre.

Categories
Jeremiás

Jeremiás 20

1 De Pashúr pap, Immér fia, aki azÚrháza felügyelőinek volt a vezetője, meghallotta, hogy mit prófétált Jeremiás.

2 Ezért megverette Jeremiás prófétát, majd bezáratta abba a kalodába, amely a felső Benjámin-kapuban volt, azÚrháza mellett.

3 Reggel, amikor kivétette Pashúr Jeremiást a kalodából, ezt mondta neki Jeremiás: Nem Pashúrnak nevez téged azÚr, hanem így: Iszonyat mindenütt!

4 Mert ezt mondja azÚr: Iszonyatot támasztok benned és minden barátodban. Elhullanak ellenségeik fegyvere által szemed láttára. Egész Júdát pedig Babilónia királyának kezébe adom, aki fogságba viszi őket Babilóniába, vagy karddal vágatja le őket.

5 Neki adom ennek a városnak minden vagyonát, szerzeményét és értékét. Júda királyainak összes kincsét is ellenségeik kezébe adom. Zsákmányul ejtik, elveszik, és Babilóniába viszik.

6 Te pedig, Pashúr, házad összes lakójával együtt fogságba mégy, és Babilóniába kerülsz. Ott halsz meg, ott temetnek el téged is meg összes barátodat is, mivel hazugságot prófétáltál nekik!

Jeremiás kesereg, hogy próféta lett

7 Rászedtél,Uram,

és én hagytam, hogy rászedj.

Erősebb voltál nálam, és legyőztél!

Nevetnek rajtam egész nap,

engem gúnyol mindenki.

8 Ahányszor csak megszólalok,

kiáltanom kell és hirdetnem,

hogy erőszak és elnyomás uralkodik.

AzÚrigéje csak gyalázatot

és gúnyt szerzett nekem egész nap.

9 Azt gondoltam: nem törődöm vele,

nem szólok többé az ő nevében.

De perzselő tűzzé vált szívemben,

csontjaimba van rekesztve.

Erőlködtem, hogy magamban tartsam,

de nincs rajta hatalmam.

10 Hallom, hogy sokan suttogják:

Iszonyat mindenütt?!

Jelentsétek föl! Föl is jelentjük!

Akik jóakaróim voltak,

mind a bukásomra várnak:

Talán rá lehet szedni!

Hatalmunkba ejtjük,

és bosszút állunk rajta!

11 De azÚrvelem van,

mint egy erős vitéz.

Ezért elbuknak üldözőim,

nem bírnak velem.

Csúfosan felsülnek,

kudarcot vallanak,

gyalázatuk soha nem megy majd feledésbe!

12 Ó, SeregekUra,

aki megvizsgálod az igazat,

aki belelátsz a vesékbe és a szívekbe!

Hadd lássam, hogy állsz bosszút rajtuk,

mert eléd tártam ügyemet!

13 Énekeljetek azÚrnak,

dicsérjétek azUrat,

mert kiragadja a szegény ember életét

a gonoszok kezéből!

14 Átkozott az a nap,

amelyen születtem,

ne legyen áldott az a nap,

amelyen anyám szült!

15 Átkozott az az ember,

aki hírül vitte apámnak,

hogy fiúgyermeke született,

és nagy örömet szerzett neki!

16 Úgy járjon az az ember,

mint a városok,

amelyeket szánalom nélkül

elpusztított azÚr:

reggel jajkiáltást halljon,

délben harci zajt!

17 Miért nem öltek meg anyám méhében,

hogy anyám lett volna a sírom,

és méhe örökre terhes maradt volna!

18 Minek is jöttem ki anyám méhéből,

ha csak gyötrelmet és szenvedést látok,

és napjaim szégyenben érnek véget?!