Isten hűséges szeretete
1 Még gyermek volt Izráel,
mikor megszerettem,
Egyiptomból hívtam ki fiamat.
2 Minél jobban hívtam őket,
annál jobban távolodtak tőlem:
a Baaloknak áldoztak,
és a bálványoknak tömjéneztek.
3 Pedig én tanítottam járni Efraimot,
kézen fogtam őket,
de ők nem ismerték fel,
hogy én viselem gondjukat.
4 Emberi kötelekkel vontam őket,
a szeretet kötelékével.
Úgy bántam velük,
mint amikor valaki
arcához emeli gyermekét:
jóságosan enni adtam nekik.
5 Vissza fog térni Egyiptomba,
vagy Asszíria lesz a királya,
mert nem akarnak megtérni.
6 Fegyver pusztít városaiban,
véget vet a fecsegésnek,
és megemészti őket terveik miatt.
7 Népem megrögzötten elfordul tőlem.
Hívják őt a Felségeshez,
de senki sem mozdul.
8 Hogyan adnálak oda, Efraim,
hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel?
Hogyan adnálak oda, mint Admát,
hogyan bánnék veled
úgy, mint Cebójimmal?
Megindult a szívem,
egészen elfogott a szánalom.
9 Nem izzó haragom szerint bánok vele,
nem döntöm újból romlásba Efraimot,
mert Isten vagyok én, nem ember.
Szent vagyok köztetek,
hogyan is törnék a vesztetekre?
10 AzUrat fogják követni,
mert oroszlánként ordít majd,
és ha ordít, remegve jönnek
fiai nyugat felől.
11 Remegve jönnek Egyiptomból,
mint a madár,
és az asszírok földjéről,
mint a galamb.
Letelepítem majd őket házaikba
– így szól azÚr.