Category: Ézsaiás

Eljön a kegyelem ideje

1 Uramnak, azÚrnak lelke nyugszik rajtam,

mert felkent engem azÚr.

Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,

bekötözzem a megtört szíveket,

szabadulást hirdessek a foglyoknak,

és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.

2 Hirdetem azÚrkegyelmének esztendejét,

Istenünk bosszúállásának napját,

vigasztalok minden gyászolót.

3 Hamu helyett fejdíszt adok

Sion gyászolóinak,

gyászfátyol helyett illatos olajat,

csüggedés helyett öröméneket.

Igazság fáinak nevezik őket,

azÚrültetvényének: őt ékesítik.

4 Felépítik az ősi romokat,

helyreállítják a régi omladékokat,

újjáépítik a lerombolt városokat,

amelyek nemzedékeken át

romokban hevertek.

5 Jelentkeznek majd az idegenek,

hogy legeltessék nyájaitokat,

és más népek fiai lesznek

földműveseitek és szőlőmunkásaitok.

6 Titeket pedig azÚrpapjainak neveznek,

Istenünk szolgáinak mondanak.

A népek gazdagságát élvezitek,

kincseikkel büszkélkedhettek.

7 A kétszeres szégyen és gyalázat után

ujjongani fognak osztályrészüknek,

mert kétszer annyi jut

mindenkinek az országban,

örökké tartó örömben lesz részük.

8 Mert én, azÚr, szeretem az igazságot,

gyűlölöm a rablást és az álnokságot.

Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát,

és örök szövetséget kötök velük.

9 Híresek lesznek utódaik a népek között,

és leszármazottaik a nemzetek között.

Bárki látja őket, fölismeri,

hogy ezt a népet megáldotta azÚr.

10 Nagy örömöm telik azÚrban,

víg örömre indít Istenem,

mert az üdvösség ruhájába öltöztetett,

az igazság palástját terítette rám,

mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét,

mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.

11 Mert ahogyan a föld növényeket hajt,

és a kert veteményeket sarjaszt,

úgy sarjaszt majd igazságot

az én Uram, azÚris,

és öröméneket minden nép hallatára.

Jeruzsálem boldog jövője

1 Nem hallgathatok Sion miatt,

nem nyughatom Jeruzsálem miatt,

míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény,

és szabadulása, mint az égő fáklya.

2 Látni fogják igazságodat a népek,

dicsőségedet az összes király.

Új neveden szólítanak téged,

amelyet azÚrmaga ad majd neked.

3 Ékes korona leszel azÚrkezében,

királyi fejdísz Istened tenyerén.

4 Nem mondanak többé elhagyottnak,

országodat sem mondják pusztaságnak,

hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem,

országodat pedig úgy, hogy férjnél van.

Mert gyönyörködik majd benned azÚr,

és országodnak ő lesz a férje.

5 Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont,

úgy vesz el téged, aki felépít;

ahogy a vőlegény örül menyasszonyának,

úgy örül majd neked Istened.

6 Falaidra, Jeruzsálem,

őröket állítottam. Soha ne hallgassanak,

se nappal, se éjjel!

Ti, akik azUrat emlékeztetitek,

ne legyetek némák!

7 Ne engedjétek, hogy néma maradjon,

amíg helyre nem állítja

és dicséretre méltóvá nem teszi

Jeruzsálemet a földön.

8 AzÚresküre emelte

jobb kezét, erős karját:

Nem adom többé gabonádat

eledelül ellenségeidnek.

Nem isszák többé idegenek mustodat,

amelyért te fáradoztál,

9 hanem azok élvezik, akik betakarítják,

és dicsérik azUrat,

azok isszák meg szent udvaraimban,

akik leszüretelik.

10 Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon,

építsetek utat a népnek!

Töltsétek, töltsétek föl az országutat,

hányjátok le róla a köveket,

állítsatok útjelzőket a népek között!

11 Hírül adta azÚra föld határáig:

Mondjátok meg Sion leányának:

Jön már Szabadítód!

Vele jön szerzeménye,

előtte jön, amiért fáradozott.

12 Szent népnek nevezik őket,

azÚrmegváltottainak,

téged pedig sokat látogatott városnak hívnak,

nem pedig elhagyatottnak!

Ítélet a népek fölött

1 Ki jön ott Edómból,

vérvörös ruhában Bocrából,

pompás öltözetben,

erőteljes léptekkel?

– Én, aki igazat beszélek,

és van erőm a szabadításhoz!

2 – Miért vörös az öltözeted,

miért olyan a ruhád,

mint azé, aki borsajtóban tapos?

3 – A sajtóban egyedül tapostam,

a népek közül senki sem volt velem.

Tapostam őket haragomban,

tiportam őket felindulásomban.

Levük a ruhámra fröccsent,

egész öltözetemet beszennyeztem.

4 Mert kitűztem magamban a bosszúállás napját,

eljött a megtorlás esztendeje.

5 Körbenéztem, de nem volt, aki segítene,

és csodálkoztam, hogy nincsen, aki támogasson.

Saját karom segített hát engem,

saját felindulásom támogatott.

6 Népeket tapostam el haragomban,

szétzúztam őket felindulásomban,

és levüket kiontottam a földre.

Bűnbánó imádság

7 AzÚrhűségét magasztalom,

azÚrdicső tetteit:

mindazt, amit értünk tett azÚr,

jótéteményeinek sorát Izráel háza iránt,

mert irgalmasan bánt velünk,

nagyon hűségesen.

8 Mert ezt mondta:

Mégiscsak az én népem ez,

fiaim, akik nem fognak rászedni.

Ezért szabadította ki őket

9 minden nyomorúságukból.

Nem követ vagy angyal,

hanem ő maga szabadította meg őket:

szeretetével és könyörületével

ő váltotta meg őket.

Felkarolta és hordozta őket

ősidőktől fogva.

10 Ők azonban engedetlenek voltak,

és megszomorították szent lelkét.

Ezért ellenségükké vált,

és harcba szállt ellenük.

11 De visszaemlékezett népe

a régi időkre, Mózesre:

Hol van, aki a tengerből kihozta

nyájának pásztorát?

Hol van, aki belé öntötte szent lelkét?

12 Hol van, aki dicső karjával

megragadta Mózes jobb kezét?

Kettéhasította előttük a vizet,

örök nevet szerezve magának.

13 Átvezette őket a mélységes vizeken,

mint egy lovat a pusztán,

még csak meg sem botlottak.

14 Mint mikor a jószág

pihenni tér a völgybe,

úgy pihentette meg őket azÚrlelke.

Így terelgetted népedet,

dicső nevet szerezve magadnak.

Könyörgés szabadulásért

15 Tekints le az égből,

nézz le szent és dicső hajlékodból:

Hol van féltő szereteted és hatalmad?

Szánalmadat, irgalmadat

miért vonod meg tőlünk?

16 Hiszen te vagy a mi atyánk,

Ábrahám nem ismer bennünket,

Izráel nem törődik velünk.

Uram, te vagy a mi atyánk,

ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.

17 Miért engeded,Uram,

hogy letévedjünk utaidról?

Miért engeded, hogy a szívünk

kemény legyen, és ne féljen téged?

Fordulj oda ismét a te szolgáidhoz,

a törzsekhez, melyek a te örök tulajdonod!

18 Kis időre elfoglalták

szent néped birtokát,

szentélyedet ellenségeink taposták.

19 Olyanok lettünk, mintha sohasem

uralkodtál volna rajtunk,

mintha nem rólad

neveztek volna el minket.

Bárcsak szétszakítanád az eget,

és leszállnál,

hogy meginogjanak előtted a hegyek!

1 Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét,

és felforralja a tűz a vizet,

úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel:

reszkessenek tőled a népek,

2 ha majd váratlanul

félelmetes dolgokat művelsz:

ha majd leszállsz, hogy meginogjanak előtted a hegyek.

3 Soha senki sem hallotta,

fülébe nem jutott,

szemével nem látta,

hogy volna isten rajtad kívül,

aki ilyet tenne a benne bízókért.

4 Örömmel fogadod az örvendezőt,

mert igazak tettei,

utaidon jár, és rád gondol.

De te megharagudtál, mert vétkeztünk.

Régóta így vagyunk,

bárcsak megszabadulnánk!

5 Mindnyájan olyanok lettünk,

mint a tisztátalanok,

minden igazságunk olyan,

mint a szennyes ruha.

Elhervadunk mindnyájan,

mint a falevél,

bűneink elsodornak bennünket,

mint a szél.

6 Nincs, aki nevedet segítségül hívná,

aki buzgón ragaszkodnék hozzád.

Elrejtetted orcádat előlünk,

bűneink hatalmába adtál bennünket.

7 Uram, atyánk vagy te mégis!

Mi vagyunk az agyag,

te a mi formálónk,

kezed alkotásai vagyunk mindannyian.

8 Uram, ne haragudj ennyire,

ne emlékezz örökké bűneinkre!

Tekints le ránk:

mindannyian a te néped vagyunk!

9 Szent városaid pusztává lettek,

pusztává lett a Sion is,

Jeruzsálem pedig lakatlanná.

10 Szent és dicső templomunk,

ahol őseink magasztaltak téged,

tűz martaléka lett,

romba dőlt minden,

ami drága volt nekünk.

11 Még ezek után is

türtőzteted magad,Urunk?

Hallgatsz, és még tovább

gyötörsz bennünket?

A bálványimádás

1 Megkereshettek volna,

de nem kérdeztek,

megtalálhattak volna,

de nem kerestek.

Itt vagyok, itt vagyok!

– mondtam a népnek,

amely nem hívta segítségül nevemet.

2 Kitártam kezemet naphosszat

az engedetlen nép felé,

amely nem a jó úton jár,

hanem a saját feje után.

3 Ez a nép csak bosszant engem,

dacol velem szüntelen.

Kertekben mutatnak be áldozatot,

téglaoltárokon tömjéneznek.

4 Sírkamrákban üldögélnek,

kriptákban töltik az éjszakát,

disznóhúst esznek,

és undorító moslék van az edényükben.

5 Azt mondják: Maradj távol,

ne közelíts hozzám,

mert én szent vagyok!

Olyanok ezek, mintha egész nap égő tűz

füstje csavarná orromat.

6 Föl van ez írva nálam.

Nem hallgatok,

amíg meg nem fizettem.

De megfizetek nekik, ahogy megérdemlik!

7 Ezt mondja azÚr: A ti bűneitekért,

de egyben őseitek bűneiért is,

akik a hegyeken tömjéneztek,

és a halmokon gyaláztak engem,

régi tetteik büntetését mérem ki rájuk.

Az Úr megmenti híveit

8 Ezt mondja azÚr:

Ha mustot találnak a szőlőfürtben,

ezt mondják: Ne pusztítsd el,

mert áldás van benne!

Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is:

nem pusztítom el valamennyit.

9 Adok még Jákóbnak utódokat,

Júdának is, akik hegyeimet öröklik.

Választottaim veszik birtokukba,

szolgáim laknak rajta.

10 A Sárón juhok legelője lesz,

az Ákór-völgy marhák delelője,

népem birtoka;

azoké, akik engem keresnek.

11 De nektek, akik elhagyjátok azUrat,

elfeledkeztek szent hegyemről,

a szerencseistennek terítetek asztalt,

a sorsistennőnek öntötök italáldozatot,

12 fegyver lesz a sorsotok,

valamennyien a vágóhídra kerültök.

Mert szóltam, de nem feleltetek,

beszéltem, de nem hallgattatok rám,

hanem azt tettétek,

amit rossznak látok,

azt választottátok,

ami nem tetszik nekem.

13 Azért ezt mondja az én Uram, azÚr:

Szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek!

Szolgáim inni fognak,

ti pedig szomjaztok!

Szolgáim örülni fognak,

ti pedig szégyent vallotok!

14 Szolgáim ujjongani fognak

örvendező szívvel,

ti pedig majd fájó szívvel kiáltoztok,

és jajgattok összetört lélekkel!

15 Neveteket csak átok formájában

hagyjátok választottaimra:

Így öljön meg az én Uram, azÚr! –

Szolgáinak pedig más nevet ad.

16 Mert aki áldást mond a földön,

az igaz Isten nevével mond áldást,

és aki esküszik a földön,

az igaz Istenre esküszik.

Feledésbe mennek a régi bajok,

eltűnnek szemem elől.

Új teremtés

17 Mert én új eget és új földet teremtek,

a régire nem is emlékeznek,

senkinek sem jut eszébe.

18 Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké

annak, amit majd teremtek!

Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem,

népét pedig örömre.

19 Vigadozni fogok Jeruzsálemmel,

és örvendezni népemmel.

Nem hallatszik ott többé

sírás és jajkiáltás hangja.

20 Nem lesz ott olyan csecsemő,

aki csak néhány napig él,

sem öregember, aki magas kort ne érne.

Mert a legfiatalabb is

százévesen hal meg,

és aki nem ér meg száz évet,

átkozottnak számít.

21 Házakat építenek, és ők laknak majd bennük,

szőlőket ültetnek, és ők élvezik majd azoknak gyümölcsét.

22 Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne,

nem úgy ültetnek, hogy majd más élvezze.

Mert népem élete

oly hosszú lesz, mint a fáké,

és amiért megdolgoztak,

választottaim maguk élvezhetik.

23 Nem hiába fáradoznak,

nem veszedelemre szülnek,

mert azÚráldott népe ez,

ők és leszármazottaik.

24 Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok,

még beszélnek, én már meghallgatom.

25 A farkas a báránnyal együtt legel,

az oroszlán szalmát eszik, mint a marha,

és a kígyónak por lesz a kenyere.

Nem árt és nem pusztít

szent hegyemen senki – mondja azÚr.

A hamis vallásosság ítélete

1 Ezt mondja azÚr:

A menny az én trónusom,

a föld pedig lábam zsámolya.

Milyen házat akartok építeni nekem,

és milyen helyen kellene tartózkodnom?

2 Hiszen mindent az én kezem alkotott,

így keletkezett minden – így szól azÚr.

Mert én arra tekintek,

aki elesett és megtört szívű,

és aki igéimet tiszteli.

3 Bikát vágnak le,

de embert is ölnek,

juhot áldoznak,

de kutya nyakát is szegik.

Ételáldozatot mutatnak be,

de disznóvért is,

tömjéneznek emlékeztetőül,

de a bálványt is áldják.

Ők is maguk választották meg útjukat,

és förtelmes bálványaikban gyönyörködtek.

4 Én is magam választom meg,

hogy mivel bántsam őket,

és rájuk hozom, amitől borzadnak.

Mert szóltam, de nem feleltek,

beszéltem, de nem hallgattak rám,

hanem azt tették, amit rossznak látok,

azt választották, ami nem tetszik nekem.

5 Halljátok azÚrigéjét,

akik tisztelitek igéit:

Honfitársaitok, akik gyűlölnek

és kitaszítanak benneteket az én nevem miatt,

ezt mondogatják: Mutassa meg dicsőségét azÚr,

látni akarjuk örömötöket!

Ők azonban szégyent vallanak.

6 Zúgás hangzik a városból,

hangzik a templomból:

azÚrhangja, aki megfizet

ellenségeinek érdemük szerint.

Jeruzsálem jövendő boldogsága

7 Mielőtt vajúdott, már meg is szült;

mielőtt rájött a fájdalom,

fiút hozott a világra.

8 Ki hallott ilyet, ki látott ehhez foghatót?

Vajon egy országért

csak egy napig kell vajúdni?

Születik-e nép csak úgy egyszerre?

Hiszen alig vajúdott Sion,

máris megszülte fiait.

9 Csak megindítsam,

és ne vezessem le a szülést?

– kérdezi azÚr. Vagy én, aki a szülést vezetem,

megakadályozzam? – kérdezi Istened.

10 Örüljetek Jeruzsálemmel!

Vigadjatok vele mindnyájan,

akik szeretitek!

Szívből örüljetek vele mind,

akik gyászoltátok!

11 Mert jóllakásig szophattok

vigasztalást nyújtó melleiből,

gyönyörködve szívhatjátok duzzadó kebleit.

12 Bizony, ezt mondja azÚr:

Folyamként árasztom rá a békességet,

mint megáradt patakot

a népek gazdagságát.

Megszoptatnak, karjukon hordoznak

és térdükön ringatnak benneteket.

13 Ahogyan az anya vigasztalja fiát,

úgy vigasztallak én titeket:

Jeruzsálemben kaptok vigasztalást!

14 Meglátjátok, és szívből örvendeztek,

testetek is virul, mint a fű.

Megtudják, hogy azÚr

támogatja szolgáit,

ellenségeit pedig megbünteti.

15 Mert eljön azÚrtűzben,

harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél.

Rájuk zúdítja lángoló haragját,

és fenyítését lángoló tűzben.

16 Mert tűzzel ítél azÚr,

kardja minden embert elér,

és sokan lesznek, akiket megöl azÚr.

17 Elpusztulnak mindazok, akik megszentelik és megtisztítják magukat, de csak azért, hogy kertekben áldozzanak egy középen álló körül, és akik disznóhúst, undorító állatot és egeret esznek – így szól azÚr.

18 Ismerem tetteiket és gondolataikat. Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző nyelvű népeket. Jöjjenek és lássák dicsőségemet!

19 Felállítok majd köztük egy jelet, és akik megmenekültek közülük, elküldöm azokat a népekhez: Tarsísba, Pút és Lúd íjászaihoz, Túbalhoz és Jávánhoz, a messzi szigetekre, amelyek még nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet: vigyék hírül dicsőségemet a népeknek!

20 Elhozzák minden honfitársatokat az összes nép közül ajándékul azÚrnak: lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken, szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja azÚr–, ahogyan Izráel fiai szokták elhozni ajándékukat tiszta edényben azÚrházába.

21 Én pedig ezek közül is választok papokat és lévitákat – mondja azÚr.

22 Mert ahogyan megmarad

az új ég és az új föld,

amelyet én alkotok – így szól azÚr–,

ugyanúgy megmaradnak

utódaitok és a nevetek is.

23 Azután újholdról újholdra

és szombatról szombatra

eljön minden ember,

és leborul előttem – mondja azÚr.

24 És amikor kimennek,

ott látják majd azoknak a holttestét,

akik hűtlenül elpártoltak tőlem.

Nem pusztulnak el ott a férgek,

a tűz sem alszik ki,

és minden ember undorodni fog tőlük.