Category: Ézsaiás

Isten megtartja ígéretét

1 Hallgassatok rám,

akik igazságra törekedtek,

és azUrat keresitek!

Tekintsetek a kősziklára,

melyből kivágattatok,

és a kút üregére,

melyből kiásattatok!

2 Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra,

és Sárára, aki szült benneteket!

Csak egymaga volt, amikor elhívtam,

de megáldottam és megszaporítottam.

3 Bizony, megvigasztalja Siont azÚr,

minden romot megvigasztal benne.

Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden,

kopár földjét, mint azÚrkertje.

Boldog örvendezés hangzik majd benne,

magasztalás és hangos zsoltárének.

Isten ítéletet tart a világ fölött

4 Figyeljetek rám, ti, népek,

hallgassatok rám, ti, nemzetek!

Mert tanítás származik tőlem,

és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan.

5 Közel van igazságom,

jön már szabadításom,

és karommal népeket ítélek.

Bennem reménykednek a szigetek,

szabadulásukat az én karomtól várják.

6 Emeljétek szemeteket az égre,

tekintsetek le a földre,

mert az ég szétfoszlik, mint a füst,

és a föld szétmállik, mint a ruha,

lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek.

De az én szabadításom

örökre megmarad,

és igazságom nem rendül meg.

7 Hallgassatok rám,

akik ismeritek az igazságot,

népem, mely szívébe zárta tanításomat!

Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,

szitkozódásuktól meg ne rettenjetek!

8 Mert úgy járnak, mint a ruha,

melyet megrág a moly,

mint a gyapjú, melyet megrág a féreg.

De az én igazságom örökre megmarad,

és szabadításom nemzedékről nemzedékre.

Régi csoda és új teremtés

9 Ébredj, ébredj, szedd össze erődet,

ó,Úrnak karja!

Ébredj, mint hajdanában,

az ősrégi nemzedékek idején!

Hiszen te vágtad ketté Rahabot,

te döfted le a tengeri szörnyet!

10 Te szárítottad ki a tengert,

a nagy mélység vizeit,

te készítettél utat a tenger fenekén,

hogy átkelhessenek rajta a megváltottak!

11 Így fognak visszatérni

azok, akiket azÚrkiváltott,

és ujjongva vonulnak a Sionra.

Öröm koszorúzza fejüket örökre,

boldog örömben lesz részük,

a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.

12 Én, én vagyok a vigasztalótok!

Miért félsz a halandótól,

az olyan embertől, aki a fű sorsára jut?

13 Elfelejtetted alkotódat, azUrat,

aki az eget kifeszítette,

és alapot vetett a földnek?

Miért rettegsz szüntelen, mindennap

az elnyomó izzó haragjától,

mellyel el akar pusztítani?

De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!

14 Hamarosan megszabadul a megkötözött,

nem hal meg, nem kerül a sírba,

nem fogy el a kenyere.

15 Mert én, azÚrvagyok a te Istened,

aki fölriasztom a tengert,

hogy zúgnak hullámai.

SeregekUra a nevem!

16 Igéimet adom a szádba,

és kezem árnyékával takarlak be,

amikor újra kifeszítem az eget,

és alapot vetek a földnek,

Sionnak pedig ezt mondom:

Az én népem vagy!

Vége a nép nyomorúságának

17 Ébredj már, ébredj már,

kelj föl, Jeruzsálem!

Kiittad már a harag poharát,

melyet azÚrkeze tartott eléd,

az öblös poharat, amelytől tántorogsz,

kiittad, kiürítetted.

18 Fiai közül, akiket szült,

senki sem nyújthat támaszt most neki;

fiai közül, akiket fölnevelt,

senki sem foghatja a kezét.

19 Két dolog történt veled,

s még csak nem is szánnak:

pusztulás és összeomlás,

éhínség és fegyver.

Ki vigasztalhatna meg téged?

20 Fiaid aléltan feküdtek

minden utcasarkon,

mint antilop a hálóban,

betelt rajtuk azÚrharagja,

Istened dorgáló szava.

21 Ezért halld meg ezt, te szegény,

aki részeg vagy, de nem bortól:

22 Ezt mondja Urad, azÚr,

Istened, aki népéért perel:

Kivettem már kezedből a poharat,

melytől tántorogsz,

nem kell tovább innod

haragom öblös poharából.

23 Kínzóid kezébe adom azt,

akik ezt mondták neked:

Hajolj le, hadd tapossunk rajtad!

Te pedig olyanná tetted

hátadat, mint a föld,

mint az utca, amelyen taposnak.

A szabadulás örömhíre

1 Ébredj, ébredj, Sion,

szedd össze erődet!

Öltözz ékes ruhába,

Jeruzsálem, te szent város,

mert nem jön már ide többé

körülmetéletlen és tisztátalan.

2 Rázd le magadról a port, kelj föl,

fogságba vitt Jeruzsálem,

oldd le nyakadról bilincsedet,

Sion fogságba vitt lánya!

3 Ezt mondja azÚr: Ingyen adtalak oda, nem pénzen váltalak meg.

4 Mert ezt mondja az én Uram, azÚr: Egykor Egyiptomba került népem, és jövevény volt ott, aztán Asszíria sanyargatta, pedig semmit sem fizetett érte.

5 Most pedig mit tegyek – így szól azÚr–, hiszen ingyen vitték el népemet?! Ujjonganak, akik uralkodnak rajta – így szól azÚr–, és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap.

6 Ezért majd megismeri népem a nevemet azon a napon, hogy én vagyok az, aki így szólt: Itt vagyok!

7 Milyen kedves annak az érkezése,

aki örömhírrel jön a hegyeken át!

Békességet hirdet, örömhírt hoz,

szabadulást hirdet.

Azt mondja Sionnak:

Istened uralkodik!

8 Hallgasd csak! Őrállóid hangosan kiáltanak,

együtt ujjonganak,

mert saját szemükkel látják,

hogy visszatér azÚra Sionra.

9 Vígan ujjongjatok mindnyájan,

Jeruzsálem romjai!

Mert megvigasztalta népét azÚr,

megváltotta Jeruzsálemet!

10 Kinyújtotta szent karját azÚr

minden nép szeme láttára;

meglátják majd mindenütt a földön

Istenünk szabadítását.

11 Távozzatok, távozzatok,

vonuljatok ki onnan,

tisztátalan dolgot ne érintsetek!

Vonuljatok ki belőle,

tisztítsátok meg magatokat,

akik azÚredényeit hordozzátok!

12 De nem kell sietve vonulnotok,

futva menekülnötök,

mert azÚrjár előttetek,

és Izráel Istene lesz mögöttetek is.

A félreismert szolga diadala

13 Íme, eredményes lesz a szolgám!

Magasztos lesz és felséges, igen magasra emelkedik.

14 Sokan csak iszonyodtak tőle,

annyira torz volt; nem volt már emberi a külseje,

kinézete nem volt emberhez hasonló.

15 De bámulatba ejt majd sok népet,

királyok is befogják előtte szájukat,

mert olyan dolgot látnak,

amiről senki sem beszélt nekik,

olyasmit tudnak meg,

amiről addig nem hallottak.

1 Ki hitte volna el, amit hallottunk,

és azÚrkarjának ereje ki előtt volt nyilvánvaló?

2 Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk,

mint gyökér a szikkadt földből.

Nem volt neki szép alakja,

amiben gyönyörködhettünk volna,

sem olyan külseje,

amiért kedvelhettük volna.

3 Megvetett volt, és emberektől elhagyatott,

fájdalmak férfia, betegség ismerője.

Eltakartuk arcunkat előle,

megvetett volt, nem törődtünk vele.

4 Pedig a mi betegségeinket viselte,

a mi fájdalmainkat hordozta.

Mi meg azt gondoltuk,

hogy Isten csapása

sújtotta és kínozta.

5 Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket,

bűneink miatt törték össze.

Ő bűnhődött, hogy nekünk

békességünk legyen,

az ő sebei árán gyógyultunk meg.

6 Mindnyájan tévelyegtünk,

mint a juhok,

mindenki a maga útját járta.

De azÚrőt sújtotta

mindnyájunk bűnéért.

7 Amikor kínozták, alázatos maradt,

száját sem nyitotta ki.

Mint a bárány, ha vágóhídra viszik,

vagy mint a juh,

mely némán tűri, hogy nyírják,

ő sem nyitotta ki száját.

8 Fogság és ítélet nélkül hurcolták el,

de kortársai közül ki törődött azzal,

hogy amikor kiirtják a földön élők közül,

népe vétke miatt éri a büntetés?!

9 A bűnösök közt adtak sírt neki,

a gazdagok közé jutott halála után,

bár nem követett el gonoszságot,

és nem beszélt álnokul.

10 AzÚrakarata volt az,

hogy betegség törje össze.

De ha fel is áldozta magát jóvátételül,

mégis meglátja utódait, sokáig él.

AzÚrakarata célhoz jut vele.

11 Lelki gyötrelmeitől megszabadulva,

elégedetten szemléli majd őket.

Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével,

és ő hordozza bűneiket.

12 Ezért a nagyok között

adok neki részt,

a hatalmasokkal együtt

részesül zsákmányban,

hiszen önként ment a halálba,

hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják,

pedig sokak vétkét vállalta magára,

és közbenjárt a bűnösökért.

Isten örök hűsége és irgalma

1 Ujjongj, meddő, aki nem szültél,

vígan ujjongj!

Örvendj, aki nem vajúdtál,

mert több fia lesz az elhagyottnak,

mint a férjes asszonynak!

– mondja azÚr.

2 Tágas helyet keress a sátradnak,

feszítsd ki sátorlapjaidat,

ahogy csak lehet!

Húzd meg jól a köteleidet,

erősen verd le cövekeidet!

3 Mert jobbra is, balra is

terjeszkedni fogsz,

utódaid elfoglalják a népek birtokát,

és elpusztított városokat telepítenek be.

4 Ne félj, mert nem vallasz szégyent,

ne pironkodj, mert nem ér gyalázat!

Ifjúkorod szégyenét is elfelejted,

özvegységed gyalázatára

többé nem emlékezel.

5 Mert aki alkotott, az a férjed,

akinek SeregekUra a neve,

és aki megváltott, az Izráel Szentje,

akit az egész föld Istenének hívnak.

6 Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt,

megszólít téged azÚr,

és mint ifjú menyasszonynak,

ha megvetett volt is, ezt mondja Istened:

7 Magadra hagytalak néhány pillanatra,

de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek.

8 Túláradó haragomban egy pillanatra

elrejtettem előled arcomat,

de örök hűséggel irgalmazok neked

– mondja megváltóUrad.

9 Mert úgy teszek, mint Nóé idejében:

Ahogyan megesküdtem,

hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet,

úgy esküszöm meg most,

hogy nem haragszom rád,

és nem dorgállak meg többé.

10 Mert a hegyek megszűnhetnek,

és a halmok meginoghatnak,

de hozzád való hűségem nem szűnik meg,

és békességem szövetsége

nem inog meg

– mondja könyörülőUrad.

11 Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan!

Íme, én drágakövekre építem falaidat,

zafírokból rakom le alapodat.

12 Rubinból készítem el bástyáid ormait,

kapuidat briliánskövekből,

falaidat körös-körül pedig gyémántokból.

13 Fiaid mind azÚrtanítványai lesznek,

és nagy lesz fiaid békessége.

14 Igazság által leszel erős,

nem kell félned az elnyomástól:

távol marad tőled,

sem a rettentéstől:

nem közelít hozzád.

15 Ha rád támadnak is,

nem tőlem lesz az.

Aki rád támad,

elesik veled szemben.

16 Hiszen én teremtettem a kovácsot,

aki a parazsat éleszti,

és fegyvert készít munkájával,

én teremtettem az öldöklőt is,

hogy pusztítson.

17 Célt téveszt minden fegyver,

amit ellened kovácsoltak,

meghazudtolsz minden nyelvet,

mely törvénykezni mer veled.

Ez az öröksége azÚrszolgáinak,

így szolgáltatok nekik igazságot

– így szól azÚr.

Isten hívó szava

1 Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért,

még ha nincs is pénzetek!

Jöjjetek, vegyetek és egyetek!

Jöjjetek, vegyetek bort és tejet,

nem pénzért és nem fizetségért!

2 Miért adnátok pénzt azért,

ami nem kenyér,

fáradozásotok jutalmát olyanért,

amivel nem lehet jóllakni?

Hallgassatok rám,

és finomat ehettek,

élvezni fogjátok a kövér falatokat!

3 Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám!

Hallgassatok rám, és élni fogtok!

Örök szövetséget kötök veletek,

mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen.

4 Tanúvá tettem őt a népek között,

fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött.

5 Te pedig olyan népet hívsz,

melyet nem is ismersz,

és olyan népek futnak hozzád,

amelyek nem ismertek:

Istenednek, azÚrnak dicsőségére, Izráel Szentjének dicsőségére,

hogy fölékesítsen téged.

Isten igéje eléri célját

6 Keressétek azUrat, amíg megtalálható!

Hívjátok segítségül, amíg közel van!

7 Hagyja el útját a bűnös,

és gondolatait az álnok ember!

Térjen azÚrhoz, mert irgalmaz neki,

Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.

8 Bizony, a ti gondolataitok

nem az én gondolataim,

és a ti utaitok nem az én utaim

– így szól azÚr.

9 Mert amennyivel magasabb

az ég a földnél,

annyival magasabbak

utaim a ti utaitoknál,

és gondolataim a ti gondolataitoknál.

10 Mert ahogyan az eső és a hó

lehull az égből,

és nem tér oda vissza,

hanem megöntözi a földet,

termővé és gyümölcsözővé teszi;

magot ad a magvetőnek

és kenyeret az éhezőnek,

11 ilyen lesz az én igém is,

amely számból kijön:

nem tér vissza hozzám üresen,

hanem véghezviszi, amit akarok,

eléri célját, amiért küldtem.

12 Bizony, örömmel vonultok majd ki,

és békességben vezetnek titeket.

A hegyek és a halmok

vígan ujjonganak előttetek,

és a mező fái mind tapsolnak.

13 A tövis helyén boróka nő,

a csalán helyén mirtusz nő.

AzÚrdicsőségére történik ez:

örök jelként, amelyet nem lehet eltörölni.

Idegeneknek is szól a kegyelem

1 Ezt mondja azÚr:

Tartsátok meg a törvényt,

cselekedjetek igazságosan,

mert hamarosan eljön szabadításom,

és nyilvánvalóvá lesz igazságom.

2 Boldog az a halandó, aki így cselekszik,

az az ember, aki ehhez ragaszkodik:

vigyáz, hogy meg ne sértse a szombatot,

és vigyáz, hogy keze

semmi rosszat ne tegyen.

3 Ne mondja ezt az idegen,

aki azÚrhoz csatlakozott:

Bizonyára elkülönít engem népétől azÚr.

Ne mondja a herélt sem:

Én már kiszáradt fa vagyok!

4 Mert ezt mondja azÚr:

Ha a heréltek megtartják szombatjaimat,

azt választják, ami nekem kedves,

és ragaszkodnak szövetségemhez,

5 akkor fenntartom nevük emlékét

házamban és falaimon belül,

különbül, mint a fiak és a leányok.

Örök nevet adok nekik,

amelyet nem lehet eltörölni.

6 Az idegeneket, akik csatlakoznak

azÚrhoz, és őt szolgálják,

akik szeretik azÚrnevét,

és az ő szolgái lesznek,

mindazokat, akik vigyáznak,

hogy meg ne sértsék a szombatot,

és ragaszkodnak szövetségemhez,

7 elviszem szent hegyemre,

és örömet szerzek nekik

abban a házban,

ahol hozzám imádkoznak.

Égőáldozataik és véresáldozataik

kedvesek lesznek oltáromon,

mert az én házamat

imádság házának fogják majd nevezni,

minden nép számára!

8 Így szól az én Uram, azÚr,

aki összegyűjti a szétszóródott Izráelt:

Még gyűjtök azokhoz,

akiket összegyűjtöttem!

Izráel vezetői felelőtlenek

9 Ti, mezei vadak, jöjjetek mind, és egyetek –

mind, ti, erdei vadak!

10 Az őrök mind vakok,

nem vesznek észre semmit.

Mindannyian néma kutyák,

nem tudnak ugatni:

álmosan heverésznek,

szeretnek szunnyadozni,

11 telhetetlen kutyák,

nem tudnak jóllakni.

Ilyen pásztorok ők,

nem tudnak figyelni!

Mindegyik a maga útját járja,

mindegyik a maga haszna után,

kivétel nélkül:

12 Jöjjetek – mondják –, hozok bort,

igyuk részegre magunkat!

Legyen a holnap is olyan, mint a ma,

vagy még sokkal jobb!

1 Az igaz ember elvész,

és senki sem törődik vele.

A hűséges emberek kimúlnak,

és senkit sem érdekel.

A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz,

2 de békességre jut;

fekvőhelyén megpihen,

aki egyenes úton járt.

A bálványimádók ítélete

3 Jöjjetek csak ide, boszorkányivadékok,

hűtlen és parázna fajzatok!

4 Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat,

miért öltögetitek a nyelveteket?

Hiszen hűtlen gyermekek vagytok,

hazug fajzatok,

5 akik a cserfák mellett bujálkodtok,

minden zöldellő fa alatt,

gyermekeket vágtok le a patakoknál,

a sziklahasadékokban!

6 A patak sima köveit tetted örökségeddé,

azokat választottad osztályrészedül.

Italáldozatot is bemutatsz nekik,

ételáldozatot is viszel.

Én ebbe belenyugodjak?

7 Magasba nyúló hegyen

helyezted el fekvőhelyedet,

oda is fölmész áldozatot bemutatni.

8 Az ajtó mögé, az ajtófélfához

tetted bálványod jelképét.

Tőlem elszakadva levetkőztél,

fölmentél széles fekvőhelyedre.

Megegyeztél az egyikkel,

akinek a fekvőhelyét szereted,

és fajtalankodtál vele.

9 Molokhoz zarándokoltál olajjal

és sok illatszerrel.

Messzire küldted követeidet,

le egészen a holtak hazájáig.

10 A sokféle mesterkedés elfárasztott,

mégsem vallottad be, hogy hasztalan,

hanem újból erőt gyűjtöttél,

ezért nem betegedtél bele.

11 Kitől tartottál és féltél,

hogy hazudoznod kell?

Miért nem törődtél velem,

miért nem gondoltál rám?

Talán hallgatok én ősidők óta,

azért nem félsz engem?!

12 Én tudom megmondani,

hogyan boldogulsz.

De amit te művelsz,

az nem használ neked.

13 Ha segítségért kiáltasz,

tud-e rajtad segíteni

bálványaid tömege?

Valamennyit fölkapja a szél,

a szellő is elsodorja.

De aki hozzám folyamodik,

az örökli az országot,

és részt kap szent hegyemen.

Isten felséges, de könyörülő

14 Ezt mondja:

Töltsétek, töltsétek föl,

építsétek az utat,

vegyétek el népem útjából,

amiben megbotolhat!

15 Ezt mondja a magasztos, a felséges,

aki örök hajlékában lakik,

szent az ő neve:

Magasságban és szentségben lakom,

de a megtörttel és alázatos lelkűvel is.

Felüdítem az alázatosak lelkét,

felüdítem a megtörtek szívét.

16 Mert nem örökké perlek,

és nem vég nélkül haragszom,

hiszen elalélna előttem a lélek,

az emberek, akiket én alkottam.

17 Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt,

haragomban megvertem őt, és elrejtőztem.

Ő azonban elpártolt tőlem,

és ment a maga feje után.

18 Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom!

Vezetem őt,

vigasztalással fizetek

neki és gyászolóinak.

19 Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét:

Békesség, békesség közel és távol!

Ezt mondja azÚr: Meggyógyítom őt!

20 De a bűnösök olyanok,

mint a háborgó tenger,

amely nem tud megnyugodni,

iszapot és sarat kavarnak hullámai.

21 A bűnösöknek nincs békességük!

– mondja Istenem.

Igaz istentisztelet

1 Kiálts, ne sajnáld a torkod!

Harsogjon hangod, mint a kürt!

Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne,

Jákób házának, hogy mi a vétke!

2 Ők mindennap keresnek engem,

szeretnék megismerni utaimat.

Úgy tesz ez a nép, mintha igaz módon élne,

és nem hagyta volna el Istene törvényét:

döntést kérnek tőlem az igazságról,

szeretnék Istent a közelükben tudni.

3 Miért böjtölünk – kérdik –,

ha te meg sem látod,

miért gyötörjük magunkat,

ha nem akarsz tudni róla?

De hiszen ti a böjti napokon is

megtaláljátok kedvteléseteket,

és az embereiteket mind munkára hajszoljátok.

4 Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök,

sőt bűnösen, ököllel verekedve.

Nem úgy böjtöltök,

ahogyan ma illenék,

nem úgy, hogy meghalljam

hangotokat a magasságban.

5 Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik?

Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri?

Ha lehajtja fejét, mint a káka,

zsákruhát ölt, és hamut szór maga alá,

azt nevezed böjtnek

és azÚrkedves napjának?

6 Nekem az olyan böjt tetszik,

amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket,

kibontod a járom köteleit,

szabadon bocsátod az elnyomottakat,

és összetörsz minden jármot!

7 Oszd meg kenyeredet az éhezővel,

vidd be házadba a szegény hajléktalant,

ha meztelen embert látsz, ruházd fel,

és ne zárkózz el testvéred elől!

8 Akkor eljön világosságod,

mint a hajnalhasadás,

és hamar beheged a sebed.

Igazságod jár előtted,

és azÚrdicsősége lesz mögötted.

9 Ha segítségül hívod azUrat,

ő válaszol,

ha kiáltasz, ezt mondja:

Itt vagyok!

Ha majd senkire sem raksz jármot,

nem mutogatsz ujjal,

és nem beszélsz álnokul,

10 ha falatodat megosztod az éhezővel,

és jól tartod a nincstelent,

akkor fölragyog a sötétben világosságod,

és homályod olyan lesz,

mint a déli napfény.

11 AzÚrvezet majd szüntelen;

kopár földön is jól tart téged,

és csontjaidat megerősíti.

Olyan leszel, mint a jól öntözött kert,

mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.

12 Fölépítik fiaid az ősi romokat,

falat emelsz a régiek által

lerakott alapokra;

a rések befalazójának neveznek,

aki romokat tesz újra lakhatóvá.

13 Ha nem járkálsz a nyugalom napján,

kedvteléseid után az én szent napomon,

ha a nyugalom napját

gyönyörűségesnek hívod,

azÚrszent napját dicsőségesnek,

és azzal dicsőíted,

hogy abbahagyod munkáidat,

nem keresed kedvteléseidet,

és nem tárgyalsz ügyeidről,

14 akkor gyönyörködni fogsz azÚrban,

én pedig a föld magaslatain foglak hordozni,

és táplállak ősödnek,

Jákóbnak örökségében.

– AzÚrmaga mondja ezt.

Bűn és bűnbánat

1 Nem azÚrkeze rövid

ahhoz, hogy megsegítsen,

nem az ő füle süket

ahhoz, hogy meghallgasson,

2 hanem a ti bűneitek választottak el

titeket Istenetektől,

a ti vétkeitek miatt rejtette el

orcáját előletek, és nem hallgatott meg.

3 Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve,

ujjaitokhoz bűn tapad,

ajkatok hazugságot szól,

nyelvetek álnokságot suttog.

4 Nincs, aki igaz vádat emelne,

nincs, aki helyesen ítélkeznék.

Haszontalanságban bíznak,

és hiábavalóságot beszélnek,

nyomorúságot fogannak,

és bajt szülnek.

5 Mérges kígyó tojásait költik ki,

és pókhálót szőnek.

Meghal, aki tojásaikból eszik:

amikor felnyitja, vipera bújik ki belőle.

6 Pókhálójukból nem lesz ruha,

nem takarózhatnak abba, amit készítettek;

amit készítettek, csak bajt okoz,

erőszakos tetteket követnek el.

7 Lábuk gonosz cél után fut,

sietnek ártatlan vért ontani.

Gondolataik ártó gondolatok,

pusztulás és romlás jelzi az útjaikat.

8 A békesség útját nem ismerik,

eljárásuk soha nem törvényes.

Ösvényeik görbék: aki azokon jár,

az békét nem ismer.

9 Ezért van távol tőlünk a törvény,

és nem ér el hozzánk az igazság.

Világosságra várunk,

de csak sötétség van,

napfényre, de homályban járunk.

10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok,

tapogatózunk, mint akinek nincs szeme.

Botladozunk fényes délben,

mintha alkonyat volna,

olyan sötétségben vagyunk,

mint a halottak.

11 Morgunk mindnyájan, mint a medvék,

nyögünk, mint a galambok.

Törvényességre várunk, de nincs,

segítségre, de távol van tőlünk.

12 Bizony, sok bűnt követtünk el veled szemben,

vétkeink ellenünk beszélnek.

Bizony, tele vagyunk bűnnel,

gonoszságunkat be kell ismernünk.

13 Bűnösök vagyunk,

megtagadtuk azUrat,

hűtlenül eltértünk Istenünktől.

Erőszakot és lázadást hirdettünk,

szívünk csupa hazugságot gondolt és szólt.

Bűn és büntetés

14 Háttérbe szorul a törvény,

távol marad az igazság,

elbukik a hűség a tereken,

és a becsület nem érvényesül.

15 Odalett a hűség,

és aki a rosszat kerüli, zsákmányul esik.

Látta ezt azÚr, és rossznak ítélte,

hogy nincs törvényes rend.

16 Amikor látta, hogy nincs ott senki,

és elámult, hogy nincs, aki közbelépjen,

saját karja segítette őt,

saját igazsága támogatta.

17 Felöltötte az igazságot mint páncélt,

a szabadítás sisakja volt a fején.

A bosszúállás ruháit öltötte magára,

felindulása mint köpeny borul rá.

18 Amilyenek voltak a tettek,

aszerint fog megfizetni.

Haraggal fizet ellenfeleinek,

tetteik szerint ellenségeinek,

tetteik szerint fizet meg a szigeteknek.

19 Félni fogják azÚrnevét napnyugaton,

és dicsőségét napkeleten,

amikor eljön, mint egy sebes folyam,

amelyet azÚrszele korbácsolt föl.

20 De eljön Sionhoz a Megváltó,

Jákób megtérő bűnöseihez!

– így szól azÚr.

21 Ilyen szövetségem van velük – mondja azÚr: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké – mondja azÚr.

A megváltott nép boldogsága

1 Kelj fel, tündökölj,

mert eljött világosságod,

rád ragyogott azÚrdicsősége.

2 Bár még sötétség borítja a földet,

sűrű homály a nemzeteket,

de fölötted ott ragyog azÚr,

dicsősége meglátszik rajtad.

3 Világosságodhoz népek jönnek,

és királyok a rád ragyogó fényhez.

4 Emeld föl tekintetedet, és nézz körül!

Mindnyájan összegyűltek,

és már jönnek hozzád:

fiaid messziről jönnek,

leányaidat ölben hozzák.

5 Ha majd látod, örömre derülsz,

ujjongva repes a szíved.

Özönlik hozzád a tengerek kincse,

a népek gazdagsága hozzád kerül.

6 Ellep a tevék sokasága,

Midján és Éfá állatai.

Mindnyájan Sábából jönnek,

aranyat és tömjént hoznak,

és azÚrdicső tetteit hirdetik.

7 Kédár minden nyáját hozzád terelik,

Nebájót kosai szolgálatodra állnak,

hogy oltáromra kerüljenek

kedves áldozatként.

Így ékesítem föl

dicső templomomat.

8 Kik ezek, akik úgy repülnek, mint a felhő,

és mint dúcaikhoz a galambok?

9 Csak szavamra várnak a szigetek,

élükön a Tarsís-hajók,

hogy elhozzák fiaidat messziről,

ezüstjükkel és aranyukkal együtt

Istened, azÚrnevének dicsőségére,

Izráel Szentje dicsőségére,

hogy fölékesítsen téged.

10 Idegenek építik várfalaidat,

és királyaik szolgálatodra állnak.

Bár haragomban megvertelek,

de most kegyelmesen irgalmazok neked.

11 Kapuid állandóan legyenek nyitva,

ne legyenek zárva se éjjel, se nappal,

hogy elhozhassák a népek gazdagságát,

és királyaikat eléd vezethessék.

12 De azok a népek és országok,

amelyek nem szolgálnak téged, elpusztulnak,

azok a népek egészen kipusztulnak.

13 Hozzád kerül a Libánon dicsősége:

a boróka, a kőris és a ciprusfa egyaránt,

hogy szent helyemet ékesítse.

Így teszem lábam zsámolyát dicsőségessé.

14 Meghajolva járulnak eléd sanyargatóid fiai,

lábad elé borulnak mind,

akik megvetettek,

és így neveznek: AzÚrvárosa,

Izráel Szentjének Sionja.

15 Bár elhagyott és gyűlölt voltál,

feléd sem járt senki,

de majd örökre fenségessé teszlek,

és örvendezhetsz majd nemzedékről nemzedékre.

16 Népek tejét szopod,

királyi emlőkön táplálkozol,

és megtudod, hogy én, azÚrvagyok

a te szabadítód, és a te megváltód

Jákób Erőssége.

17 Réz helyett aranyat hozatok,

vas helyett ezüstöt,

fa helyett rezet hozatok,

és kő helyett vasat.

A békét teszem meg elöljáróddá,

és az igazságot felügyelőddé.

18 Híre sem lesz országodban többé erőszaknak,

határaid között pusztulásnak, romlásnak.

Isten szabadítását mondod falaidnak,

és dicséretét városkapuidnak.

19 Nem a nap lesz többé napvilágod,

és nem a hold fénye világít neked,

hanem azÚrlesz örök világosságod,

és Istened lesz ékességed.

20 Nem megy le többé a napod,

és a holdad sem fogy el,

mert azÚrlesz örök világosságod,

letelnek a gyászod napjai.

21 Egész néped igaz lesz,

örökre birtokában marad az ország;

facsemete, amelyet én ültettem,

kezem alkotása,

amely dicsőségemet hirdeti.

22 A kevés is ezerré nő,

a kicsiny is hatalmas néppé.

Én, azÚrnem tétovázom, véghezviszem ezt a maga idejében!