Category: Ézsaiás

Isten szabadulással biztatja népét

1 Hallgassatok rám, szigetek!

Újuljon meg a nemzetek ereje!

Jöjjenek ide, azután beszéljenek,

szálljunk perbe egymással!

2 Ki indította el napkeletről azt,

akinek lépteit győzelem kíséri?

Ki adja hatalmába a népeket,

hogy királyokat tiporjon le?

Porrá zúzza őket fegyvere,

íja előtt szétszóródnak, mint a pelyva.

3 Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre,

lába is alig éri az ösvényt.

4 Ki tette ezt, ki vitte véghez?

Ki hívja elő örök idők óta a nemzedékeket?

Én, azÚrvagyok az első,

és én mindvégig ugyanaz maradok.

5 Látják ezt a szigetek, és megijednek,

a föld szélein is remegni kezdenek,

közelednek egymáshoz, és összejönnek.

6 Egyik a másikat támogatja,

és ezt mondják egymásnak: Légy erős!

7 Biztatja a kovács az ötvöst,

a kalapáccsal egyengető azt, aki az üllőt veri,

és ezt mondja a forrasztásról: Jól van!

– és megerősíti szegekkel,

hogy majd ne inogjon.

8 De te, szolgám, Izráel,

Jákób, akit kiválasztottam,

barátomnak, Ábrahámnak utóda!

9 A föld végén ragadtalak meg,

annak legszéléről hívtalak el.

Ezt mondtam neked: Szolgám vagy!

Kiválasztottalak, nem vetlek el téged!

10 Ne félj, mert én veled vagyok,

ne csüggedj, mert én vagyok Istened!

Megerősítelek, meg is segítelek,

sőt győzelmes jobbommal támogatlak.

11 Megszégyenülnek és gyalázatra jutnak

mindazok, akik gyűlölnek téged.

Semmivé lesznek, elpusztulnak,

akik veled perbe szállnak.

12 Keresed, és nem találod azokat,

akik téged támadnak.

Megsemmisülnek teljesen,

akik ellened harcolnak.

13 Mert én, azÚr, a te Istened,

erősen fogom a jobbodat,

és ezt mondom neked: Ne félj,

én megsegítelek!

14 Ne félj, férgecske Jákób,

maroknyi Izráel!

Én megsegítelek – így szól azÚr,

a te megváltód, Izráel Szentje. –

15 Új és éles fogú cséplőszánná teszlek.

Hegyeket csépelsz és törsz össze,

halmokat zúzol pozdorjává.

16 Feldobod őket, és a szél elhordja,

a szélvihar szétszórja őket.

Te pedig ujjongani fogsz azÚrnak,

dicsekedni fogsz Izráel Szentjével.

17 A nincstelenek és szegények

vizet keresnek, de nincs,

nyelvük kiszárad a szomjúságtól.

De én, azÚr, meghallgatom őket,

én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.

18 A kopár hegyeken folyókat fakasztok,

a völgyek mélyén forrásokat,

a pusztát bővizű tóvá változtatom

és a szomjú földet vizek forrásává.

19 A pusztában cédrust növesztek

meg akáciát, mirtuszt és olajfát,

a kietlen tájon borókát ültetek,

kőrist és ciprusfát.

20 Hadd lássák, és hadd tudják meg,

vegyék észre, és értsék meg,

hogy azÚrkeze vitte ezt végbe,

Izráel Szentje teremtette.

Egyedül az Úr az Isten

21 Álljatok elő peres ügyetekkel!

– mondja azÚr.

Adjátok elő érveiteket!

– mondja Jákób királya.

22 Adják elő és mondják meg nekünk,

hogy mi fog történni!

Mondják meg, mi volt régen,

hadd szívleljük meg;

jelentsék ki nekünk, mi fog következni,

hadd tudjuk meg a jövendőt!

23 Mondjátok meg, mi lesz ezután,

hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e?

Tegyetek akár jót, akár rosszat,

hadd lássuk azokat csodálkozva!

24 De ti semmik vagytok,

semmit sem ér, amit tesztek,

utálatos dolog, ha valaki titeket választ.

25 Elindítottam északról azt, aki eljött,

napkeletről azt, aki hirdeti nevemet.

Széttiporja a helytartókat,

mint a nyers vályogot,

ahogy a fazekas

az agyagot széttapossa.

26 Ki mondta meg ezt régen, hogy tudhatnánk,

jó előre, hogy azt mondhatnánk: igaz!

Senki sem mondta meg,

senki sem hirdette,

senki sem hallotta szavaitokat.

27 Én mondtam először Sionnak:

Itt vannak már!

Én küldtem Jeruzsálembe

az örömhírhozót.

28 Szétnézek, de nincs köztük senki,

aki tanácsot adhatna.

Ha megkérdezném őket,

egy szót se szólnának.

29 Mert semmik ők mindahányan,

semmit sem érnek tetteik!

Bálványaik csak olyanok,

mint a puszta szél.

Az Úr szolgája szelíd és szabadító

1 Ez az én szolgám, akit támogatok,

az én választottam, akiben gyönyörködöm.

Lelkemmel ajándékoztam meg,

törvényt hirdet a népeknek.

2 Nem kiált, nem lármáz,

és nem hallatja szavát az utcán.

3 A megrepedt nádszálat nem töri össze,

a füstölgő mécsest nem oltja ki,

hűen hirdeti a törvényt.

4 Nem alszik ki, és nem törik össze,

míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön;

tanítására várnak a szigetek.

5 Ezt mondja azÚristen,

aki az eget teremtette és kiterítette,

szilárddá tette a földet,

és abból növényeket sarjaszt,

leheletet ad a rajta lakó népnek,

és lelket a rajta járóknak:

6 Én, azÚr, elhívtalak az igazságért,

én fogom a kezedet.

Megőrizlek, és benned ajándékozom meg

szövetségemmel népemet,

világosságommal a nemzeteket.

7 Nyisd meg a vakok szemeit,

hozd ki a börtönből a foglyokat,

a fogházból a sötétben ülőket!

8 Én vagyok azÚr, ez a nevem,

nem adom dicsőségemet másnak,

sem dicséretemet a bálványoknak.

9 A régebbiek már beteljesedtek,

most újakat mondok.

Még mielőtt kibontakoznak,

tudatom veletek.

10 Énekeljetek azÚrnak új éneket,

dicséretet a föld határáig,

akik tengerre szálltok,

és ami a tengert betölti,

a szigetek és lakóik!

11 Zengjen a puszta és városai,

a falvak, amelyekben Kédár lakik!

Ujjongjanak a kősziklákon lakók,

a hegytetőkön is kiáltozzanak!

12 Dicsőítsék azUrat,

hirdessék dicséretét a szigeteken!

13 AzÚrkivonul, akár egy hős,

átjárja a harci kedv, akár egy katonát,

harsányan zengi a csatakiáltást,

és diadalmaskodik ellenségein.

Izráel nem értette Istenét

14 Sokáig hallgattam,

némán türtőztettem magam.

De most zihálva nyögök és lihegek,

akár egy szülő asszony.

15 Pusztává teszek hegyet és halmot,

kiszárítok rajtuk minden zöld növényt.

A folyókon gázlókat készítek,

és kiszárítom a mocsarakat.

16 A vakokat olyan úton vezetem,

amelyet nem ismertek,

ismeretlen ösvényeken viszem őket.

A sötétséget világossággá változtatom előttük,

a göröngyös utat egyenessé.

Ezeket a dolgokat véghezviszem,

nem mulasztom el!

17 Meghátrálnak, csúfosan megszégyenülnek,

akik bálványokban bíznak,

akik szobroknak mondogatják:

Ti vagytok az isteneink!

18 Ti süketek, halljatok!

Ti vakok, nézzetek föl, és lássatok!

19 Van-e olyan vak, mint az én szolgám,

és olyan süket, mint követem, akit küldök?

Van-e olyan vak, mint az én megbízottam,

olyan vak, mint azÚrszolgája?

20 Sokat láttál, de nem ügyeltél rá,

nyitva volt a füled, mégsem hallottál.

21 Igazsága érdekében akart azÚr

nagy és felséges tanítást adni.

22 Ezért lett ez a nép kirabolt és kifosztott;

csapdába és verembe estek mindnyájan,

és börtönbe vannak zárva.

Kirabolták őket,

és nem volt szabadító,

kifosztották őket,

és nem mondta senki: Add vissza!

23 Ki ügyel erre közületek,

ki hallgatja figyelmesen a jövő érdekében?

24 Ki engedte meg,

hogy kifosszák Jákóbot,

és kirabolják Izráelt?

Vajon nem azÚr,

aki ellen vétkeztünk?

Nem akartak útjain járni,

és nem hallgattak tanítására.

25 Ezért zúdította rá haragjának hevét

és a háború tombolását.

Lángolt körülötte, de nem értette,

égette őt, de nem szívlelte meg.

Isten Izráel megváltója

1 De most így szól azÚr,

a te teremtőd, Jákób,

a te formálód, Izráel:

Ne félj, mert megváltottalak,

neveden szólítottalak, enyém vagy!

2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok,

és ha folyókon, azok nem sodornak el.

Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg,

a láng nem éget meg téged.

3 Mert én, azÚrvagyok a te Istened,

Izráel Szentje, a te szabadítód!

Kárpótlásul adom érted Egyiptomot,

Etiópiát és Szebát adom helyetted.

4 Mivel drágának tartalak

és becsesnek, és mivel szeretlek,

embereket adok helyetted,

életedért cserébe nemzeteket.

5 Ne félj, mert én veled vagyok!

Napkeletről visszahozom gyermekeidet,

és napnyugatról összegyűjtelek.

6 Ezt mondom északnak: Add ide! –

és délnek: Ne tartsd fogva!

Hozd ide fiaimat a messzeségből,

leányaimat a föld széléről,

7 mindenkit, akit rólam neveztek el,

akit dicsőségemre teremtettem,

formáltam és alkottam.

Istenen kívül nincs más szabadító

8 Hozd ki a népet,

amely vak, pedig van szeme,

és süket, pedig van füle!

9 Gyűljön egybe minden nép,

jöjjenek össze a nemzetek!

Ki tudja közülük megmondani

és tudtunkra adni, hogy mi volt régen?

Állítsák elő tanúikat, bizonyítsák igazuk,

hogy aki hallja, azt mondja rá: Úgy van!

10 Ti vagytok a tanúim – így szól azÚr–,

és az én szolgám, akit kiválasztottam,

hogy megismerjetek, higgyetek bennem,

és megértsétek, hogy csak én vagyok.

Előttem nem lett isten,

és utánam sem lesz!

11 Én, én vagyok azÚr,

rajtam kívül nincs szabadító.

12 Én mondtam meg, hogy megszabadítalak,

én hirdettem, nem valami idegen isten.

Ti vagytok a tanúim – így szól azÚr–,

hogy én Isten vagyok.

13 Ezután is csak én leszek!

Nincs, aki kezemből kiragadjon,

ha én cselekszem, ki másíthatja meg?

Isten utat készít népének a pusztán át

14 Ezt mondja azÚr,

megváltótok, Izráel Szentje:

A ti érdeketekben küldök Babilonba,

letöröm az összes zárat,

a káldeusok pedig jajveszékelnek.

15 Én, azÚrvagyok a ti szentetek,

Izráel teremtője, a ti királyotok.

16 Ezt mondja azÚr,

aki utat készített a tengeren,

ösvényt a hatalmas vízen át,

17 aki hagyta, hogy kivonuljanak

a harci kocsik és lovak,

a hadsereg és a harcosok,

és most ott feküsznek,

nem kelnek föl többé,

elaludtak, elhamvadtak,

mint a mécses:

18 Ne a régi dolgokat emlegessétek,

ne a múlton tűnődjetek!

19 Mert én újat cselekszem,

most kezd kibontakozni –

talán nem tudjátok?

Már készítem az utat a pusztában,

a sivatagban folyókat fakasztok.

20 Még a mezei vadak is

dicsőíteni fognak engem,

a sakálok és a struccok is,

mert vizet fakasztok a pusztában

és folyókat a sivatagban,

hogy inni adjak választott népemnek,

21 a népnek, amelyet magamnak formáltam,

hogy hirdesse dicséretemet.

Izráel hűtlensége

22 De nem engem hívtál segítségül, Jákób,

nem értem fáradoztál, Izráel!

23 Nem nekem hoztál

bárányt égőáldozatul,

véresáldozataiddal

nem engem dicsőítettél.

Nem én voltam,

akinek ételáldozattal szolgáltál,

nem én voltam,

akiért tömjénezéssel fáradoztál.

24 Nem nekem vettél

drága pénzen jó illatú nádat,

nem engem árasztottál el

véresáldozataid kövérjével.

Bizony, nekem csak

vétkeiddel szolgáltál,

énértem csak bűnökkel fáradoztál.

25 Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis

álnokságodat önmagamért,

és vétkeidre többé nem emlékezem.

26 Panaszod van ellenem?

Akkor törvénykezzünk!

Mondd csak el, amivel igazolhatnád magad!

27 Már ősatyád is vétkezett ellenem,

és szószólóid elpártoltak tőlem.

28 Ezért vetettem el a szentély fejedelmeit,

hagytam, hogy pusztítsák Jákóbot,

és káromolják Izráelt.

Az Úr Lelkét ígéri népének

1 De most hallgass rám, szolgám, Jákób,

Izráel, akit kiválasztottam!

2 Ezt mondja azÚr, a te alkotód,

aki megformált az anyaméhben,

és aki megsegít:

Ne félj, szolgám, Jákób,

Jesúrún, akit kiválasztottam!

3 Mert vizet árasztok a szomjas földre,

patakokat a száraz tájra.

Kiárasztom lelkemet utódaidra,

áldásomat sarjadékaidra.

4 Növekednek, mint fű a víz mellett,

mint csatornák mentén a fűzfák.

5 Egyik ezt mondja majd:

Én azÚré vagyok!

A másik Jákób nevére hivatkozik.

A harmadik a kezébe írja:

AzÚré vagyok! –

és dicsekedve említi Izráel nevét.

6 Ezt mondja azÚr,

Izráel királya és megváltója,

a SeregekUra:

Én vagyok az első és az utolsó,

rajtam kívül nincs isten.

7 Kicsoda olyan, mint én? Szóljon,

mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt,

amióta hajdan népet alkottam;

és mondják el a jövendőt,

ami következik!

8 Ne rettegjetek, és ne féljetek!

Hiszen régóta hirdettem,

megmondtam, és ti vagytok a tanúim!

Van-e isten rajtam kívül?

Nincsen kőszikla, nem tudok róla!

A bálványimádás bolondság

9 A bálványszobrok készítői mind hiábavalók, és amiket kedvelnek, nem érnek semmit. Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit, ezért szégyent vallanak.

10 Ki formált istent, ki öntött bálványszobrot, amely semmit sem ér?

11 Akik a bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Majd megrettennek és szégyent vallanak valamennyien!

12 A kovácsmester vésőt fogva dolgozik az izzó szénnél. Pöröllyel készíti a szobrot, erős karral dolgozik rajta. Ha megéhezik, elveszti erejét; ha nem iszik vizet, kimerül.

13 A fafaragó kifeszíti a mérőzsinórt, krétával mintát rajzol, vésővel dolgozik a művén, majd ráspollyal igazít még rajta, míg el nem készít egy emberalakot, feldíszített emberhez hasonlót, hogy egy házban lakjék.

14 Cédrust vág ki, tölgyet vagy cserfát választ, amelyet az erdő fái között nevelt, kőrisfát ültet, amelyet az eső nevel.

15 Ez lesz az ember tüzelője: vesz belőle, hogy megmelegedjék, befűt vele, és kenyeret süt. De istent is csinál belőle, és leborul előtte; bálványszobrot készít, és imádja azt!

16 Felét eltüzeli: ennél a felénél pecsenyét süt, megeszi a húst, és jóllakik. Közben melegszik, és ezt mondja: De jól megmelegedtem, amíg néztem a tűz fényét!

17 A fa többi részéből istent készít: bálványszobrot. Leborulva imádja, és így könyörög hozzá: Ments meg engem, mert te vagy az istenem!

18 Nem tudnak és nem értenek semmit, mert szemük nem képes látni, és nincs eszük, nem értenek.

19 Nem gondolja meg az ilyen ember, nem tudja és nem látja be, hogy ezt mondaná: Felét eltüzeltem, kenyeret sütöttem parazsánál, húst is sütöttem, és megettem. A többi részéből hogy is csinálhatnék utálatos bálványt; hát egy fatuskót imádjak?!

20 Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti saját becsapott szíve. Nem mentheti magát, és nem mondhatja ezt: Csak hazugságra támaszkodtam!

Az Úr Círust küldi szabadítóul

21 Gondold meg, Jákób mindezeket,

mert te, Izráel az én szolgám vagy!

Én formáltalak, az én szolgám vagy te,

Izráel, nem feledkezem meg rólad!

22 Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget,

vétkeidet, mint a felhőt.

Térj meg hozzám, mert megváltottalak!

23 Ujjongjatok, egek,

mert ezt tette azÚr,

harsogjatok, földnek mélységei!

Ujjongásba törjetek ki, hegyek,

az erdő és minden fája,

mert megváltotta azÚrJákóbot,

megmutatja dicsőségét Izráelen!

24 Ezt mondja megváltód, azÚr,

aki az anyaméhben formált:

Én, azÚralkottam mindent:

egyedül feszítettem ki az eget,

magam tettem szilárddá a földet.

25 A jósok jeleit semmivé teszem,

és a varázslókat bolondokká,

a bölcseket meghátrálásra kényszerítem,

leleplezem, hogy tudományuk bolondság.

26 De valóra váltom szolgáim beszédét,

és követeim tervét megvalósítom.

Én mondom azt Jeruzsálemnek: Lakjanak tebenned! –

és Júda városainak: Épüljetek újjá! –

és romjait helyreállítom.

27 Én mondom a mély tengernek:

Apadj ki; a folyóidat is kiszárítom!

28 Én mondom Círust pásztoromnak,

és ő minden kívánságomat teljesíti,

amikor azt mondja:

Építsék föl Jeruzsálemet,

és rakják le a templom alapját!

1 Ezt mondja azÚr

fölkentjének, Círusnak,

akinek erősen fogom a jobb kezét,

népeket terítek le előtte,

és királyok övét oldom meg,

kitárulnak előtte az ajtók,

nem maradnak zárva a kapuk:

2 Én megyek előtted,

a rögös utat elegyengetem,

az ércajtókat betöröm,

és a vaszárakat leverem.

3 Neked adom a sötétség kincseit,

az elrejtett drágaságokat,

hogy megtudd: én vagyok azÚr,

aki téged néven szólított, Izráel Istene.

4 Szolgámért, Jákóbért,

választottamért, Izráelért

szólítottalak neveden;

nagy hírnevet szerzek neked,

noha nem ismertél.

5 Én vagyok azÚr, nincs más,

nincsen isten rajtam kívül!

Én öveztelek föl, noha nem ismertél.

6 Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig,

hogy rajtam kívül nincsen más,

én vagyok azÚr, senki más!

7 Én alkottam a világosságot,

én teremtettem a sötétséget,

én szerzek békességet,

én teremtek bajt,

én, azÚrcselekszem mindezt.

8 Egek, harmatozzatok a magasból,

hulljon igazság a fellegekből!

Táruljon fel a föld,

és teremjen szabadságot,

sarjadjon igazság is vele!

Én, azÚrteremtettem mindezt.

Egyedül az Úr ad szabadulást

9 Jaj annak, aki perbe száll alkotójával,

bár csak egy a földből készült

cserépedények között!

Mondhatja-e formálójának az agyag:

Mit csinálsz? –

és a készítmény ezt:

Nem ügyes a kezed!?

10 Jaj annak, aki ezt mondja apjának:

Miért nemzettél? –

és anyjának: Miért vajúdtál velem?!

11 Ezt mondja azÚr,

Izráel Szentje és alkotója:

Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően?

Parancsolni akartok kezem munkájában?

12 Én alkottam a földet,

és én teremtettem rá embert.

Az én kezem feszítette ki az eget,

minden serege az én parancsomra állt elő.

13 Én indítottam el őt győzelmesen,

egyengetem az útját mindenütt.

Ő építi föl városomat,

és hazaküldi foglyaimat,

nem fizetségért és nem ajándékért

– mondja a SeregekUra.

14 Ezt mondja azÚr:

Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége

és a szebáiak, e nagy termetű férfiak

hozzád mennek, tieid lesznek,

utánad mennek, megbilincselve vonulnak.

Feléd fordulva leborulnak,

feléd fordulva imádkoznak:

Csak nálad van Isten, nincsen máshol,

nincsen más isten!

15 Bizony, te rejtőzködő Isten vagy,

Izráel Istene, szabadító!

16 Szégyen és gyalázat éri őket,

a bálványkészítők

mind gyalázatra jutnak.

17 Izráelt megszabadítja azÚr

örökké tartó szabadítással;

nem ér benneteket szégyen és gyalázat

soha, soha többé.

18 Ezt mondja azÚr,

aki az eget teremtette,

ő, az Isten, aki a földet formálta,

alkotta és megszilárdította,

nem kietlennek teremtette,

hanem lakóhelynek formálta:

Én vagyok azÚr, senki más!

19 Nem rejtélyesen szóltam,

a földnek egy sötét helyén.

Nem azt mondtam Jákób utódainak,

hogy hiábavaló dolgokban keressenek engem.

Én, azÚr, igazat mondok,

a valóságot jelentem ki!

20 Gyűljetek össze és jöjjetek!

Lépjenek elő mindazok,

akik megmenekültek a nemzetek közül!

Semmit sem tudnak azok,

akik fából készült bálványokat hordoznak,

és olyan istenhez imádkoznak,

aki nem tud megszabadítani.

21 Mondjátok meg, adjátok elő,

tanácskozzatok csak egymással!

Hirdetett-e valaki valaha,

jelentett-e ki ilyet az ősidők óta?

Csak én, azÚr!

Nincs más isten rajtam kívül,

igaz és szabadító isten

nincsen rajtam kívül.

22 Rám figyeljetek a föld legvégéről is,

és megszabadultok,

mert én vagyok az Isten, nincsen más!

23 Magamra tettem esküt,

igazság jött ki számon,

szavam megmásíthatatlan:

Előttem hajlik meg minden térd,

rám esküszik minden nyelv,

24 és ezt mondják rólam:

Csak azÚrnál van igazság és erő!

Megszégyenülve mennek hozzá

mind, akik szembeszálltak vele.

25 AzÚráltal boldogul, vele dicsekszik

Izráel minden utóda.

A tehetetlen bálványok és a hatalmas Isten

1 Összerogyott Bél, leroskadt Nebó,

teherhordó állatokra

rakták szobraikat;

amiket eddig ti hordoztatok,

most fáradt állatokra kerülnek teherként.

2 Ám azok sem tudják menteni a terhet,

leroskadnak, összerogynak mind;

a bálványok maguk is fogságba kerülnek.

3 Hallgass rám, Jákób háza,

és Izráel házának egész maradéka,

ti, akiket születésetek óta hordozok,

világra jöveteletek óta viszlek:

4 Vénségetekig ugyanaz maradok,

ősz korotokig én hordozlak!

Én alkottalak, én viszlek,

én hordozlak, én mentelek meg.

5 Ugyan kihez hasonlíthatnátok engem,

kivel mérhetnétek össze,

kivel vethetnétek egybe,

akihez tényleg hasonlítanék?

6 Kiöntik az aranyat az erszényből,

kimérik az ezüstöt a mérlegen.

Ötvöst fogadnak,

hogy istent készítsen belőle,

és leborulva azt imádhassák.

7 Vállukra veszik, úgy hordozzák:

ha helyére teszik, ott áll,

el nem mozdul helyéről.

Ha segítségért kiáltanak hozzá, nem válaszol,

nem menti meg őket a nyomorúságból.

8 Emlékezzetek csak, és piruljatok,

szívleljétek meg ezt, ti hűtlenek!

9 Emlékezzetek vissza az ősrégi dolgokra:

én vagyok az Isten, nincsen más,

Isten én vagyok, nincs hozzám hasonló!

10 Előre megmondtam a jövendőt,

és régen a még meg nem történteket.

Ezt mondom: Megvalósul tervem,

mindent megteszek, ami nekem tetszik.

11 Elhívok napkeletről egy saskeselyűt,

tervem végrehajtóját messze földről.

Alig szóltam, máris elhozom,

kigondoltam, máris megteszem.

12 Hallgassatok rám, ti konok szívűek,

akik messze vagytok az igazságtól!

13 Közel van igazságom, nincs már messze,

szabadításom nem késik.

A Sionon szabadulást szerzek

ékességemnek, Izráelnek.

Babilon bukása

1 Szállj le, és ülj a porba,

Babilon szűz lánya!

Ülj a földre, nincs már trónus,

káldeusok lánya!

Nem neveznek többé

finomnak és dédelgetettnek.

2 Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet,

vedd le fátyladat!

Emeld föl ruhádat, takard ki combodat,

úgy gázolj át a folyókon!

3 Ne takarja semmi meztelenségedet,

hadd lássák gyalázatodat!

Bosszút állok kérlelhetetlenül!

4 – mondja a megváltónk, Izráel Szentje;

SeregekUra az ő neve.

5 Ülj némán, húzódj sötét helyre,

káldeusok lánya!

Nem neveznek többé

országok úrnőjének.

6 Megharagudtam népemre,

eltaszítottam örökségemet,

és kezedbe adtam őket.

Te pedig irgalmatlanul bántál velük,

az öregre is súlyos igát raktál.

7 Azt gondoltad, hogy úrnő maradhatsz

örökkön-örökké?

Nem fontoltad meg ezeket,

nem gondoltál arra, mi lesz ennek a vége.

8 De most halld meg ezt,

te, aki jóléthez szoktál,

biztonságban laktál,

és ezt mondtad magadban:

Csak én vagyok,

rajtam kívül nincs más!

Nem leszek özvegy,

nem tudom meg azt, milyen a gyermektelenség!

9 Pedig megéred mindkettőt hirtelen,

egyetlen napon:

rád nehezedik teljes súllyal

a gyermektelenség és az özvegység,

hiába a sok varázslás,

a nagy hatású varázsige!

10 Gonoszságodban bíztál,

azt gondoltad, hogy nem lát senki.

Bölcsességed és tudományod félrevezetett,

amikor ezt gondoltad magadban:

Csak én vagyok,

rajtam kívül nincs más!

11 Pedig utolér téged is a baj,

nem tudsz ellene varázsigét.

Rád szakad a veszedelem,

nem tudod elhárítani.

Hirtelen ér utol

a nem várt pusztulás.

12 Állj elő varázsigéiddel

és sok varázslásoddal,

amellyel ifjúságod óta vesződtél,

hátha segíthetsz magadon,

hátha elriasztod a bajt!

13 Egészen kimerülsz a tervezgetésben.

Álljanak hát elő, és segítsenek rajtad,

akik az eget vizsgálják,

a csillagokat nézik,

akik újhold napján meg szokták mondani,

hogy mi történik majd veled.

14 Úgy járnak, mint a tarló:

tűz égeti el őket.

Nem mentik meg életüket

a lángok hatalmától.

Nem melegedni való parázs az,

nem olyan tűz, amely mellett ülni szoktak.

15 Így jársz majd a varázslókkal,

akikkel ifjúságod óta vesződtél.

Mindenki hanyatt-homlok menekül,

nem segít rajtad senki!

Izráel képmutató és hűtlen

1 Halljátok meg ezt, Jákób háza,

akiket Izráelről neveztek el,

és akik Júdától származtok,

akik azÚrnevére esküsztök,

és Izráel Istenét emlegetitek,

de nem híven és nem igazán!

2 A szent városról nevezik magukat,

és Izráel Istenére támaszkodnak,

akinek SeregekUra a neve.

3 A korábbiakat már régen kijelentettem,

az én számból jöttek ki,

én hirdettem azokat.

Hirtelen véghezvittem, bekövetkeztek.

4 Tudom, hogy makacs vagy,

vasból vannak nyakadban az inak,

a homlokod pedig érc,

5 ezért jelentettem ki neked már régen,

mielőtt bekövetkezett, már meghirdettem,

nehogy azt mondhasd:

Bálványom tette ezt,

bálványszobrom parancsára történt.

6 Te hallottad és láthattad mindezt,

és mégsem tanúskodtál róla!

De mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked,

rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz.

7 Most teremtem őket, nem pedig régen,

ezelőtt nem hallottatok róluk;

nem mondhatod, hogy tudtál róluk.

8 Nem hallottad, nem is tudtad,

sohasem volt nyitva a füled.

Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy,

születésed óta hitszegőnek hívnak.

9 Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig,

dicsőségemért fékeztem magam,

és nem pusztítottalak el.

10 De megolvasztottalak, mint az ezüstöt,

a nyomorúság kohójában próbára tettelek.

11 Önmagamért, önmagamért cselekszem,

hogy engedhetném, hogy gyalázzanak?

Nem adom másnak dicsőségemet!

Eljött a szabadulás ideje

12 Hallgass rám, Jákób!

Izráel, akit elhívtam!

Én vagyok az első,

az utolsó is én vagyok!

13 Hiszen az én kezem vetett alapot a földnek,

az én jobbom feszítette ki az eget.

Ha szólítom őket, mind előállnak.

14 Gyűljetek össze mind,

és hallgassatok ide!

Ki mondta meg közülük azt,

hogy akit azÚrszeret,

az hajtja végre akaratát Babilonban,

és az szerez érvényt hatalmának a káldeusok között?!

15 Én, én mondtam meg,

aztán el is hívtam;

vezetem őt, hogy útján sikerrel járjon.

16 Jöjjetek ide hozzám,

halljátok meg ezt!

Régen sem beszéltem rejtélyesen,

és mióta ez történik, én jelen vagyok.

Most pedig az én Uram, azÚr

elküldött engem, és lelkét adta nekem.

17 Ezt mondja azÚr,

a te megváltód, Izráel Szentje:

Én, azÚrvagyok a te Istened,

arra tanítalak, ami javadra válik,

azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.

18 Bárcsak figyeltél volna parancsaimra!

Akkor folyamként áradna rád a jólét,

a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.

19 Annyi utódod lenne,

mint tenger partján a homok,

méhed gyümölcse annyi, mint a homokszemek:

Nevét nem törölnék ki,

és nem veszne ki előlem.

20 Menjetek ki Babilonból,

fussatok ki a káldeusok közül!

Ujjongó hangon mondjátok el,

hirdessétek és terjesszétek a föld határáig!

Mondjátok: Megváltotta azÚr

szolgáját, Jákóbot!

21 Nem szomjaznak, amíg

a pusztán át vezeti őket.

A kősziklából vizet fakaszt nekik,

megnyitja a kősziklát,

és víz ömlik belőle.

22 A bűnösöknek nincs békességük!

– mondja azÚr.

Az Úr a népekhez küldi szolgáját

1 Hallgassatok rám, ti szigetek,

figyeljetek, távoli nemzetek!

Már az anyaméhben

elhívott engem azÚr,

születésemtől fogva

emlegeti nevemet.

2 Éles karddá tette számat,

keze ügyében tartott engem.

Hegyes nyíllá tett,

tegzébe dugott engem.

3 Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel,

rajtad mutatom meg dicsőségemet!

4 Én azonban ezt mondtam:

Hasztalan fáradoztam,

semmiért, hiába pazaroltam erőmet.

De azÚrnál van az én ügyem,

és munkám jutalma Istenemnél.

5 Most pedig ezt mondja azÚr–

aki már az anyaméhben

szolgájának teremtett,

hogy visszavezessem hozzá Jákóbot,

és köréje gyűjtsem Izráelt,

mert nagyra becsül engem azÚr,

és Istenemnél megvan rá az erőm –,

6 ezt mondta: Kevésnek tartom,

hogy Jákób törzseinek helyreállításában

és a megmentett Izráel visszatérítésében

légy az én szolgám.

A népek világosságává teszlek,

hogy eljusson szabadításom

a föld határáig.

A hazatérés öröme

7 Ezt mondja azÚr,

Izráel megváltója, Szentje

annak, akit megvetnek az emberek,

akit utálnak a népek,

aki a zsarnokok szolgája:

Királyok kelnek föl, ha meglátnak,

és fejedelmek borulnak le

azÚrért, aki hűséges hozzád,

Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged.

8 Ezt mondja azÚr:

A kegyelem idején meghallgatlak,

a szabadulás napján megsegítelek.

Megőrizlek és megajándékozom általad

szövetségemmel népemet,

hogy te állítsd helyre az országot,

és oszd szét az elpusztult örökséget.

9 Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki!

A sötétségben levőknek:

Gyertek a napvilágra!

Útközben lesz mit enniük,

még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.

10 Nem éheznek és nem szomjaznak majd,

nem bántja őket a nap heve,

mert az terelgeti őket,

aki könyörült rajtuk,

az vezeti őket forrásvizekhez.

11 Utat készítek a hegyeken át,

és feltöltik majd az országutakat.

12 Ezek itt messze földről jönnek,

azok észak és nyugat felől,

amazok meg Színím földjéről!

13 Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld,

ujjongásba törjetek ki, hegyek!

Mert megvigasztalja népét azÚr,

és megkönyörül az elesetteken.

Sion biztatása

14 De Sion ezt mondta:

Elhagyott engem azÚr,

megfeledkezett rólam az én Uram!

15 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,

nem könyörül-e méhe gyermekén?

De ha ő meg is feledkeznék,

én akkor sem feledkezem meg rólad!

16 Íme, a tenyerembe véstelek be,

szüntelenül előttem vannak falaid.

17 Fiaid hozzád sietnek,

pusztítóid és rombolóid pedig

kivonulnak belőled.

18 Emeld föl a tekintetedet, és nézz körül:

mindnyájan összegyűltek, eljönnek hozzád.

Életemre mondom – így szól azÚr–,

hogy ékszerként veszed föl valamennyit,

magadra aggatod őket,

akár egy menyasszony!

19 Feldúlt országod pusztán heverő romjai

még szűkek lesznek az ott lakóknak,

mert eltávoznak pusztítóid.

20 Majd mondják még neked gyermekeid,

akiktől meg voltál fosztva:

Szűk nekem ez a hely,

menj odébb, hadd telepedjek ide én is!

21 Így töprengesz akkor majd magadban:

Ki szülte ezeket?

Hiszen én gyermektelen

és meddő voltam,

fogságban éltem, száműzötten.

Ki nevelte ezeket?

Hiszen én egyedül maradtam:

honnan valók hát ezek?

22 Ezt mondja az én Uram, azÚr:

Intek kezemmel a népeknek,

jelt adok a nemzeteknek,

és ölben hozzák haza fiaidat,

leányaidat pedig vállukra emelve.

23 Királyok lesznek a gondviselőid,

főrangú feleségeik a dajkáid.

Földre borulnak előtted,

és lábad porát nyaldossák.

Akkor majd megtudod,

hogy én vagyok azÚr,

és nem vallanak szégyent,

akik bennem bíznak.

24 El tudod-e venni a zsákmányt a harcostól,

elszökhetnek-e az erőstől a foglyok?

25 Igen! – ezt mondja azÚr.

A harcostól is el lehet venni a foglyokat,

és az erőstől is

elszökhet a zsákmány.

Perlőiddel én fogok perelni,

és fiaidat megszabadítom.

26 Elnyomóiddal megetetem

saját húsukat,

megrészegednek saját vérüktől,

mint az édes bortól.

Akkor majd megtudja minden ember,

hogy én, azÚrvagyok

a te szabadítód, és a te megváltód

Jákób Erőssége.

Isten nem vetette el népét

1 Ezt mondja azÚr:

Hol van anyátok válólevele,

amellyel elküldtem őt?

Van-e hitelezőm, akinek titeket eladtalak?

Csak bűneitek miatt adtalak el,

vétkeitek miatt küldtem el anyátokat!

2 Miért nem volt ott senki,

amikor hozzátok mentem?

Miért nem válaszolt senki,

amikor szólítottalak?

Olyan rövid már a kezem,

hogy nem tud megváltani?

Nincs már annyi erőm,

hogy megmentselek?

Íme, dorgáló szavammal

kiszárítom a tengert,

pusztává teszem a folyókat!

Bűzlenek a halak, mert nem lesz víz,

és elpusztulnak a szomjúságtól.

3 Feketébe öltöztetem az eget,

és zsákruhát adok rá.

Az Úr szolgáját szenvedés éri

4 Az én Uram, azÚrmegtanított engem

mint tanítványát beszélni,

hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak.

Minden reggel fölébreszt engem,

hogy hallgassam tanítványként.

5 Az én Uram, azÚr

megnyitotta fülemet.

Én pedig nem voltam engedetlen,

nem hátráltam meg.

6 Hagytam, hogy verjék a hátamat,

és tépjék a szakállamat.

Arcomat nem takartam el

a gyalázkodás és köpködés elől.

7 De az én Uram, azÚr

megsegít engem,

ezért nem maradok gyalázatban.

Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő,

mert tudom, hogy nem vallok szégyent.

8 Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem.

Ki mer perbe szállni velem?!

Álljunk elő együtt!

Ki az én vádlóm? Lépjen ide!

9 Íme, az én Uram, azÚr

megsegít engem,

ki mer bűnösnek mondani?

Mindnyájan szétmállanak, mint a ruha,

melyet megrágott a moly.

10 Aki köztetek féli azUrat,

hallgasson szolgája szavára!

Aki sötétségben jár,

és nem ragyog rá fény,

bízzon azÚrnevében,

és támaszkodjon Istenére!

11 Ti azonban, mindnyájan, akik tüzet szítotok,

gyújtónyilakat gyártotok,

saját tüzetek lángjába kerültök,

nyilaitok tüzébe, melyet ti gyújtottatok!

Az én kezem teszi ezt veletek,

kínok közé kell jutnotok!