Category: Ézsaiás

Jeruzsálemet megmenti az Úr

1 Jaj azoknak,

akik Egyiptomba mennek segítségért,

akik lovakban reménykednek!

A harci kocsik tömegében bíznak,

és az abba fogott lovak nagy erejében;

de nem tekintenek Izráel Szentjére,

nem folyamodnak azÚrhoz.

2 De ő is bölcs, és veszedelmet hoz,

nem másítja meg szavát,

hanem rátámad a gonoszok házára,

és azokra, akik segítséget ígértek a gonosztevőknek.

3 Hiszen Egyiptom csak ember, nem Isten!

Lova is csak test, nem pedig lélek!

Ha kinyújtja kezét azÚr,

elbukik a segítő,

és elesik, akinek segített:

mindnyájan együtt pusztulnak el.

4 Mert ezt mondta nekem azÚr:

Ahogyan morog az oroszlán,

az erős, fiatal hím a zsákmánya fölött,

ha összegyűl is ellene

valamennyi pásztor,

és nem retten meg kiáltozásuktól,

nem hunyászkodik meg a lármától, amit csapnak:

úgy száll le a SeregekUra,

hogy harcoljon Sion hegyéért és dombjáért.

5 Mint repdeső madársereg,

úgy oltalmazza

a SeregekUra Jeruzsálemet:

oltalmazza és megmenti,

megvédi és megtartja.

6 Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze távolodtatok, Izráel fiai!

7 Azon a napon mindenki megveti ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket bűnös kezeitekkel készítettetek.

8 Elbukik Asszíria,

de nem férfiak kardjától,

nem emberek kardja pusztítja el.

Menekülnie kell a kard elől,

ifjainak pedig kényszermunkára kell menniük.

9 Kőszála riadtan menekül,

vezérei rettegve

hagyják el a zászlót.

Így szól azÚr, kinek tüze a Sionon,

kemencéje Jeruzsálemben van.

A Messiás-király uralkodása

1 Íme, igazságosan uralkodik majd egy király,

és törvényesen fognak

kormányozni a vezérek.

2 Mindegyik olyan lesz,

mint menedék a szél ellen

és fedett hely a zivatar idején,

mint patak a száraz tájon,

mint hatalmas kőszál árnyéka

a kiszikkadt földön.

3 Nem lesznek bekötve a szemek,

ha látni kell,

figyelmesek lesznek a fülek,

ha hallani kell.

4 A meggondolatlanok

ismerni fognak és szívükkel érteni,

a dadogó nyelvűek pedig majd folyékonyan,

világosan beszélnek.

5 Nem nevezik többé

a bolondot nemesnek,

és a gazembert sem mondják tisztességesnek.

6 Mert a bolond csak bolondot beszél,

szívében álnokságot forral:

elvetemülten jár el,

és hazug dolgokat hirdet azÚrról;

éhezni hagyja az éhezőt,

nem kínálja itallal a szomjazót.

7 A gazembernek gonoszak az eszközei,

és galádságot tervez:

hazug beszéddel

megrontja az alázatosokat,

még ha igaza is van a szegénynek.

8 De a nemes lelkű

nemesen gondolkozik,

és kitart a nemes dolgok mellett.

Jövendölés Júda büszke asszonyai ellen

9 Ti, könnyelmű asszonyok,

halljátok meg szavam!

Ti, elbizakodott leányok,

figyeljetek beszédemre!

10 Alig egy év múlva

reszketni fogtok, ti, elbizakodottak,

mert nem lesz többé szüret,

nem lesz gyümölcsszedés!

11 Borzadjatok, ti, könnyelműek,

reszkessetek, ti, elbizakodottak!

Vetkőzzetek meztelenre,

csak ágyékkötőt öltsetek!

12 Mellet verve gyászoljátok

a gyönyörű mezőket,

a termő szőlőtőkét,

13 népem termőföldjét,

melyet fölver a tövis és a gaz,

és a vigadozó város sok vidám házát!

14 Mert üres lesz a palota,

elnémul a város zaja.

A várhegy és a bástya

örökre állatok búvóhelye lesz,

zebrák viháncolnak ott,

és nyájak legelésznek.

Boldog jövendő

15 Végül kiárad ránk a lélek a magasból.

Akkor majd a puszta kertté válik,

a kert pedig erdőnek látszik.

16 A pusztában is jog lakik,

a kertben igazság honol.

17 Az igazság békét teremt,

és az igazság a nyugalmat és a biztonságot

szolgálja örökké.

18 Békés hajlékban lakik majd a népem,

biztonságos lakóhelyeken,

gondtalan nyugalomban.

19 De jégeső hull, és ledől az erdő,

a város pedig elsüllyed a mélyben.

20 Boldogok vagytok,

akik mindenütt víz mellett vethettek,

és szabadjára engedhetitek

az ökröt és a szamarat.

Csodálatos szabadulás az asszír veszélyből

1 Jaj neked, pusztító,

akit még nem ért pusztulás,

te rabló, akit még nem raboltak ki!

Ha befejezted a pusztítást,

el fogsz pusztulni,

ha bevégezted a rablást,

téged fognak kirabolni!

2 Uram, kegyelmezz nekünk,

benned reménykedünk!

Légy segítségünk reggelenként,

szabadítónk a nyomorúság idején!

3 Dörgő hangodtól elfutnak a népek,

ha felemelkedsz,

szétszóródnak a nemzetek.

4 Összeszedik a zsákmányt,

ahogyan a sáskák szedik,

úgy ugranak rá,

ahogy a szöcskék ugranak.

5 Fenséges azÚr, magasságban lakik,

betölti a Siont törvénnyel és igazsággal.

6 Nyugodt lesz az életed,

bölcsesség és ismeret teszi

szabaddá és gazdaggá;

azÚrfélelme lesz a kincse.

7 Aríél emberei az utcán kiáltoznak,

keservesen sírnak a békekövetek.

8 Kihaltak az országutak,

nem járnak az ösvényeken.

A pusztító megszegte a szövetséget,

megvetette a városokat,

semmibe vette az embereket.

9 Gyászol, elalél a föld,

hervadozik, megsárgul a Libánon,

olyan lett a Sárón, mint a pusztaság,

lehull a Básán és a Karmel lombja.

10 De most fölkelek, mondja azÚr,

most fölmagasodom és fölemelkedem!

11 Szalmával vagytok terhesek,

pelyvát szültök,

lihegésetek tűz,

megemészt benneteket!

12 A népek égetett mésszé lesznek,

és mint a kivágott gaz,

tűzben égnek el.

Az igaz élet jutalma

13 Halljátok meg, távol lakók,

hogy mit cselekedtem,

és ti közel levők,

ismerjétek meg hatalmamat!

14 Megrettentek a Sionon a vétkesek,

reszketés vett erőt az elvetemülteken:

Ki lakhat közülünk

perzselő tűz mellett,

ki lakhat közülünk

örökös izzás mellett?

15 Aki igazságosan él,

és őszintén beszél,

megveti az elnyomással szerzett nyereséget,

nem fogad el megvesztegetést,

hanem elhárítja a kezével,

bedugja a fülét,

hallani sem akar vérontásról,

befogja a szemét,

látni sem akar gonoszságot.

16 Az ilyen ember magas helyen lakik,

sziklaerőd a fellegvára.

Kenyerét megkapja,

vize állandóan van.

17 Saját szemeddel nézheted

a király szépségét,

láthatod tágas országodat.

18 Eszedbe jutnak a rémségek:

hol van már az összeíró,

hol az adószedő,

hol van az, aki összeírta a tornyokat?

19 Nem látod többé a galád népet,

a homályos, érthetetlen beszédű népet,

amelynek dadogó nyelvét

nem lehet érteni.

20 Nézd a Siont, ünnepeink városát!

Szemeid meglátják Jeruzsálemet,

a nyugalom hajlékát:

a sátrat, amelyet

nem bontanak le,

cövekeit nem húzzák ki soha,

és egy kötele sem szakad el,

21 mert dicsőséges lesz ott azÚr!

Folyók lesznek azon a helyen,

messze elágazó folyamok,

amelyeken nem járnak gályák,

és nem kelnek át büszke hajók.

22 Mert azÚra mi bíránk,

azÚra törvényadónk,

azÚra mi királyunk,

ő megsegít bennünket!

23 Meglazulnak a kötelek,

nem tartják az árbocrudat,

nem feszítik a vitorlát.

Tömérdek zsákmányon osztoznak majd,

még a sánták is bőséges

zsákmányhoz jutnak.

24 Nem mondja többé

Sion lakója, hogy beteg,

az ott lakó nép bűnei bocsánatot nyernek.

Edóm elpusztul

1 Jöjjetek ide, népek, halljátok,

figyeljetek, nemzetek!

Hallja meg a föld és ami rajta él,

a világ és minden szülötte!

2 Megharagudott azÚrvalamennyi népre,

haragra lobbant egész seregükre,

kiirtja, vágóhídra viszi őket.

3 Az elesettek kidobva hevernek,

bűzt árasztanak a hullák,

a hegyek is tocsognak a vértől.

4 Széthull az ég minden serege,

összecsavarodik az ég,

mint egy könyvtekercs;

úgy lehull egész serege,

ahogy a levél lehull a szőlőről,

vagy ahogy a lomb a fügefáról.

5 Vért akar inni mennyei kardom,

ezért lesújt Edómra,

a népre, amelyet kiirtásra ítéltem.

6 AzÚrkardja csupa vér,

csepeg róla a zsír,

bárányok és bakok vére,

kosok veséjének kövérje,

mert áldozatot tart azÚrBocrában,

nagy mészárlást Edóm országában.

7 Hullanak a bivalyok,

és a marhák az erős bikákkal együtt.

Vértől részegedik meg a földjük,

kövérjétől lesz zsíros ott a por.

8 Mert azÚrbosszúállásának napja ez,

a megtorlás esztendeje Sion perében.

9 Patakjai szurokká változnak,

pora kénkővé válik,

földje pedig égő szurokká.

10 Nem alszik el sem éjjel, sem nappal,

szüntelenül gomolyog a füstje.

Nemzedékről nemzedékre pusztaság marad,

soha senki nem jár arra.

11 Pelikán és bölömbika veszi majd birtokba,

fülesbagoly és holló tanyázik benne.

Mert kifeszíti fölötte azÚra mérőzsinórt, hogy kietlenné váljon,

és a mérőónt, hogy pusztává legyen.

12 Nemesei senkit sem

kiáltanak királlyá,

vezetői mind semmivé lesznek.

13 Palotáit gaz veri föl,

erődjeit csalán és tüskebozót.

Sakálok hajléka lesz,

struccmadarak tanyája.

14 Ott találkozik a vadmacska a hiénával,

egyik pusztai démon a másikkal.

Ott pihen az éjjeli boszorkány,

ott talál magának nyugvóhelyet.

15 Ott fészkel a bagoly,

oda rakja tojásait,

melengeti és kikölti azokat a maga árnyékában.

Ott gyülekeznek a kányák:

az anyamadár és a párja.

16 Keressétek majd ki

azÚrkönyvéből, és olvassátok el!

Egy sem fog hiányozni ezek közül,

sem egyik, sem másik

nem marad távol,

hiszen azÚrad parancsot nekik,

az ő lelke gyűjti össze őket.

17 Ő sorsolta ki ezt nekik,

az ő keze mérte ki mérőzsinórral a részüket.

Birtokba veszik azt örökre,

nemzedékről nemzedékre

benne tanyáznak.

Isten népe visszatér hazájába

1 Örülni fog a puszta

és a szomjú föld,

vigad a pusztaság,

és kivirágzik, akár egy liliom.

2 Virágba borul és vigad,

vígan örvendezik.

Része lesz a Libánon pompájában,

a Karmel és a Sárón díszében.

Meglátják azÚrdicsőségét,

Istenünk méltóságát.

3 Erősítsétek a lankadt kezeket,

tegyétek erőssé a megroskadt térdeket!

4 Mondjátok a remegő szívűeknek:

Legyetek erősek, ne féljetek!

Íme, jön Istenetek, és bosszút áll,

jön Isten, és megfizet,

megszabadít benneteket!

5 Akkor majd kinyílnak a vakok szemei,

és megnyílnak a süketek fülei.

6 Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas,

és ujjong majd a néma nyelve.

Mert víz fakad a pusztában,

és a kietlen tájon patakok.

7 Tóvá lesz a délibáb,

és víz fakad a szomjú földön.

Ahol azelőtt sakálok tanyáztak,

nád és káka fog teremni.

8 Jól megépített útja lesz,

amelyet szent útnak hívnak.

Nem jár azon tisztátalan,

csak azÚrnépe járhat rajta,

bolondok nem tévednek rá.

9 Nem lesz ott oroszlán,

nem járnak rajta ragadozók,

eggyel sem találkoznak ott,

hanem a megváltottak fognak járni rajta.

10 Így fognak visszatérni azok, akiket azÚrkiváltott,

és ujjongva vonulnak a Sionra.

Öröm koszorúzza fejüket örökre,

boldog örömben lesz részük,

a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.

Szanhérib hadjárata Jeruzsálem ellen

1 Ezékiás király uralkodásának tizennegyedik évében felvonult Szanhérib, Asszíria királya Júda összes erődített városa ellen, és bevette azokat.

2 Azután az asszír király elküldte kincstárnokát Lákísból Ezékiás király ellen erős hadsereggel Jeruzsálembe. Az megállt a Felső-tó vízvezetékénél, a ruhafestők mezejére vezető út mellett.

3 Kiment hozzá Eljákím, Hilkijjá fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó.

4 A kincstárnok ezt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak, hogy ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miféle elbizakodottság ez? Miben bízol?

5 Azt hiszed, hogy ész és erő nélkül, üres szavakkal is lehet csatát nyerni? Kiben bíztál, hogy föllázadtál ellenem?

6 Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? Aki erre támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja azt. Így járnak Egyiptom királyával, a fáraóval mindazok, akik benne bíznak.

7 Vagy ezt mondjátok nekem: Istenünkben, azÚrban bízunk?! De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg Ezékiás! Júdának és Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: Csak ez előtt az oltár előtt borulhattok le!

8 Fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával: Adok neked kétezer lovat, ha tudsz hozzájuk adni elég kocsihajtót!

9 Hogyan tudnál visszaverni egyetlen helytartót is az én uram legkisebb szolgái közül?! Vagy Egyiptom harci kocsijaiban és lovaiban bízol?

10 Talán azÚrtudta nélkül vonultam fel ez ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? AzÚrparancsolta nekem, hogy vonuljak fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsam el!

11 Ekkor Eljákím, Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak: Beszélj szolgáiddal arámul, mert megértjük. Ne beszélj velünk júdai nyelven a várfalon levő hadinép füle hallatára!

12 De a kincstárnok így felelt nekik: Vajon a te uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? Sőt inkább a várfalon ülő emberekhez, akiknek majd veletek együtt kell megenniük saját ganéjukat, és meginniuk saját vizeletüket!

13 Azzal odaállt a kincstárnok, és még hangosabban, kiabálva kezdett el beszélni júdai nyelven, és ezt mondta: Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét!

14 Ezt üzeni a király: Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Ezékiás, mert ő nem tud megmenteni benneteket!

15 És ne hagyjátok, hogy Ezékiás így biztasson benneteket azÚrral: Bizonyosan megment bennünket azÚr, és nem kerül ez a város Asszíria királyának kezébe!

16 Ne hallgassatok Ezékiásra, mert ezt üzeni Asszíria királya: Adjátok meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki a maga szőlőjéről és fügefájáról ehet, és mindenki a maga kútjának vizét ihatja,

17 amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket a ti földetekhez hasonló földre, gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre.

18 Mert félrevezet benneteket Ezékiás, amikor ezt mondja: AzÚrmegment bennünket! Megmentették-e más népek istenei a maguk országát Asszíria királyának a kezéből?

19 Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvajim istenei? Megmentették-e Samáriát az én kezemből?

20 Ezeknek az országoknak sok-sok istene közül melyik tudta megmenteni országát az én kezemből? Hát azÚrmegmentheti-e kezemből Jeruzsálemet?

21 De azok némák maradtak, nem válaszoltak neki egy szót sem, mert a király parancsa az volt, hogy ne válaszoljanak neki.

22 Ezután Eljákím, Hilkijjá fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh főtanácsadó, Ászáf fia megszaggatott ruhában elment Ezékiáshoz, és jelentették neki a kincstárnok szavait.

Ezékiás követeket küld Ézsaiáshoz

1 Amikor Ezékiás király ezeket meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött magára, majd bement azÚrházába.

2 Azután elküldte Eljákímot, a palota felügyelőjét, Sebná kancellárt és a papok véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához.

3 Azt mondták neki: Ezt üzeni Ezékiás: Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap, mint mikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de nincs erő megszülni őt.

4 Talán meghallja Istened, azÚra kincstárnok szavait, akit ideküldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Istent, és talán megbünteti Istened, azÚrazokért a szavakért, amelyeket meghallott. Imádkozz a még meglevő maradékért!

5 Amikor Ezékiás király emberei megérkeztek Ézsaiáshoz,

6 így szólt hozzájuk Ézsaiás: Mondjátok meg uratoknak: Így szól azÚr: Ne ijedj meg azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszír király emberei káromoltak engem.

7 Íme, én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva visszatérjen országába; saját országában pedig kard által ejtem el.

Szanhérib újabb felhívása, Ezékiás imádsága

8 A kincstárnok visszatért, de az asszír királyt már Libná ellen harcolva találta, mert meghallotta, hogy elvonult Lákísból.

9 Az asszír király ugyanis azt hallotta, hogy Tirháká, Etiópia királya háborúba indult ellene. Amikor ezt meghallotta, követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel:

10 Mondjátok meg Ezékiásnak, Júda királyának: Ne engedd, hogy rászedjen téged Istened, akiben bízva azt gondolod, hogy nem kerül Jeruzsálem az asszír király kezébe!

11 Hiszen te is hallottad, hogy mit műveltek Asszíria királyai a többi országban, kiirtva mindent. Te talán megmenekülhetsz?

12 Megmentették-e más népek istenei azokat, akiket elődeim elpusztítottak: Gózánt és Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak?

13 Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvajim városának a királya meg Héna és Ivvá?

14 Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta. Majd fölment azÚrházába, és kiterítette azt Ezékiás azÚrelőtt.

15 És így imádkozott Ezékiás azÚrhoz:

16 SeregekUra, Izráel Istene, aki a kerúbokon trónolsz! Egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad az eget és a földet!

17 Uram, fordulj hozzám figyelmesen, és hallgass meg!Uram, nyisd ki a szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib minden beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent!

18 Igaz,Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat.

19 Isteneiket tűzre vetették, mert azok nem is voltak istenek, hanem csak emberi kéz csinálmányai, fa és kő; ezért pusztíthatták el őket.

20 De most te,Urunk, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül azÚr!

Ézsaiás biztató üzenete

21 Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól azÚr, Izráel Istene: Mivel imádkoztál hozzám Szanhérib, Asszíria királya miatt,

22 ezt az igét jelentette ki róla azÚr:

Megvet, gúnyol téged

Sion szűz leánya,

fejét rázza mögötted

Jeruzsálem leánya!

23 Kit gyaláztál és káromoltál,

ki ellen emeltél szót?

Kire néztél gőgös szemmel?

Izráel Szentjére!

24 Embereid által az Urat gyaláztad,

amikor ezt mondtad:

Sok harci kocsimmal

fölmentem a legmagasabb hegyekre,

a meredek Libánonra is.

Kivágtam sudár cédrusait,

válogatott ciprusfáit;

eljutottam legtávolabbi csúcsára,

legsűrűbb erdejébe is.

25 Kutat ástam, és ittam vizet;

lépteimmel kiszárítom

Egyiptomban a Nílus minden ágát.

26 Nem hallottad még, hogy én ezt

régóta elvégeztem,

jó előre kiterveltem?

Most csak véghezviszem,

hogy halomra dőljenek,

rommá legyenek az erődített városok.

27 Lakóinak ereje elfogyott,

megrettentek, megszégyenültek;

olyanok lettek, mint a mezei növény,

mint a gyenge fűszál,

a háztetőn nőtt fű,

amely elszárad, mielőtt szárba szökken.

28 Én tudom, ha leülsz,

ha kimégy vagy bejössz,

és ahogyan tombolsz velem szemben!

29 Mivel tombolsz velem szemben,

és elbizakodott beszéded fülembe jutott,

horgomat orrodba vetem,

zablámat a szádba,

és visszaviszlek azon az úton,

amelyen idejöttél!

30 Neked pedig ezt a jelet adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben azt, ami annak a magvaiból hajt, a harmadik évben azonban vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek gyümölcsét!

31 Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn.

32 Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék, és a Sion hegyéről azok, akik megmenekülnek. A SeregekUrának féltő szeretete viszi véghez ezt!

Jeruzsálem megszabadul

33 Azért ezt mondja azÚrAsszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá, nem fordít feléje pajzsot, ostromsáncot sem épít ellene.

34 Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be – így szól azÚr.

35 Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért meg az én szolgámért, Dávidért.

36 Akkor eljött azÚrangyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek, mindenfelé holttestek hevertek.

37 Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt.

38 Egyszer aztán, amikor éppen istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, a fiai, Adrammelek és Szárecer levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Ararát földjére. Utána a fia, Észarhaddón lett a király.

Ezékiás gyógyulása és hálaéneke

1 Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól azÚr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!

2 Ezékiás erre arcát a fal felé fordítva imádkozott azÚrhoz,

3 és ezt mondta: Ó,Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel jártam a színed előtt, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt.

4 Ekkor így szólt azÚrigéje Ézsaiáshoz:

5 Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól azÚr, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel.

6 Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítalak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak.

7 Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti azÚrazt az igét, amelyet kijelentett:

8 visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.

9 Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése abból az időből, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből:

10 Már azt gondoltam,

hogy életem delén kell átmennem

a holtak hazájának kapuin,

megfosztva még hátralévő éveimtől.

11 Azt gondoltam,

hogy nem látom többé

azUrat az élők földjén,

nem láthatok többé embert

a világ lakói között.

12 Hajlékomat lebontják,

mint a pásztorok sátrát,

megfosztanak tőle.

Összetekeri életemet,

mint takács a kész vásznat,

elvágja azÚréletem fonalát;

még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem!

13 Reggelig igyekeztem megnyugodni,

de úgy törte össze minden csontomat,

mint az oroszlán;

még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem!

14 Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó,

úgy nyögtem, mint a galamb.

Szemeim bágyadtan néztek a magasba:

Uram, szenvedek, segíts rajtam!

15 Mit szóljak? Hiszen amit megmondott,

azt tette velem.

Messze elkerül az álom

lelkem keserűségére.

16 Uram, az éltet mindenkit,

és engem is az éltet,

hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem!

17 Bizony, javamra vált

a nagy keserűség.

Hiszen megmentettél

az enyészet vermétől,

és hátad mögé vetetted

minden vétkemet.

18 Mert nem a holtak hazájában

magasztalnak téged,

nem a halottak dicsőítenek,

akik már leszálltak a sírba,

hűségedben nem reménykedhetnek.

19 Az élő, csak az élő magasztalhat téged,

akárcsak én most.

Az apák tanítják fiaiknak,

hogy te hűséges vagy.

20 Megszabadított engem azÚr,

pengessük hát a lantot

azÚrházában

egész életünkben!

21 Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni.

22 Ekkor kérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmehetek azÚrházába?

Babiloni követek Ezékiásnál

1 Abban az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, Babilónia királyának a fia levelet és ajándékot küldött Ezékiásnak, mert hallotta, hogy beteg volt, de újra erőre kapott.

2 Ezékiás megörült a követeknek, és megmutatta nekik a kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom olajokat, egész fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna nekik Ezékiás.

3 Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messze földről, Babilóniából jöttek hozzám.

4 Ézsaiás így szólt: Mit láttak a palotádban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van; semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.

5 Akkor Ézsaiás így szólt Ezékiáshoz: Halld meg a SeregekUrának igéjét:

6 Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja azÚr!

7 Utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket te nemzel, elvisznek néhányat, és udvaroncok lesznek Babilónia királyának a palotájában.

8 Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: Jó azÚrigéje, amelyet hirdettél. Mert ezt gondolta: Akkor az én időmben béke és biztonság lesz.

Örömhír a fogságban

1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!

– mondja Istenetek.

2 Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel,

és hirdessétek neki,

hogy letelt rabsága,

megbűnhődött bűnéért,

hiszen kétszeresen sújtotta

azÚrkeze minden vétkéért.

3 Egy hang kiált:

Építsetek utat a pusztában azÚrnak!

Készítsetek egyenes utat

Istenünknek a kietlen tájon át!

4 Emelkedjék föl minden völgy,

süllyedjen le minden hegy és halom,

legyen az egyenetlen egyenessé

és a dombvidék síksággá!

5 Mert megjelenik azÚrdicsősége,

látni fogja minden ember egyaránt.

– AzÚrmaga mondja ezt.

6 Egy hang szól: Kiálts!

Én megkérdeztem: Mit kiáltsak?

Minden test csak fű,

és minden szépsége, mint a mezei virágé.

7 Elszárad a fű, elhervad a virág,

ha ráfúj azÚrszele.

– Bizony, csak fű a nép!

8 Elszárad a fű, elhervad a virág,

de Istenünk igéje örökre megmarad.

9 Magas hegyre menj föl,

ki örömhírt viszel a Sionnak,

harsány hangon kiálts,

ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek!

Kiálts, ne félj!

Mondd Júda városainak:

Itt van Istenetek!

10 Az én Uram, azÚr

jön hatalommal,

karja uralkodik.

Vele jön szerzeménye,

előtte jön, amiért fáradozott.

11 Mint pásztor, úgy legelteti nyáját,

karjára gyűjti a bárányokat,

ölébe veszi őket,

az anyajuhokat szelíden terelgeti.

Nincs Istenhez fogható senki

12 Ki mérte meg markával a tenger vizét,

ki mérte meg arasszal az eget?

Ki mérte meg vékával a föld porát,

ki tette mérlegre a hegyeket,

és mérlegserpenyőbe a halmokat?

13 Ki irányította azÚrlelkét,

ki volt tanácsadója, aki oktatta?

14 Kivel tanácskozott,

ki világosította fel őt?

Ki tanította meg a helyes eljárásra,

ki tanította tudományra,

és ki oktatta értelmes cselekvésre?

15 A népek olyanok előtte,

mint egy vízcsepp a vödörben,

annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn,

a szigetek egy homokszemnek számítanak.

16 A Libánon fája nem elég a tűzre,

állata nem elég az égőáldozathoz.

17 A népek mind semmik előtte,

puszta semmiségnek tartja őket.

18 Kihez hasonlíthatnátok az Istent,

és hogyan készíthetnétek el képmását?

19 A mesterember bálványszobrot önt,

az ötvös bevonja arannyal,

és ezüstláncot forraszt hozzá.

20 Aki szegény ahhoz, hogy ennyit adjon érte,

nem korhadó fát választ,

ügyes mesterembert keres,

hogy olyan bálványszobrot készítsen,

amely nem inog.

21 Hát nem tudjátok, nem hallottátok,

nem mondták el nektek a kezdetektől fogva,

nem magyarázták el a föld alapozását?

22 Az, aki ott trónol a földkerekség fölött,

ahonnan lakói csak sáskának látszanak,

fátyolként terítette ki az eget,

kifeszítette, mint egy lakósátrat.

23 Semmivé teszi a fejedelmeket,

a föld bíráit megsemmisíti.

24 Alig ültették el, alig vetették el őket,

alig vert gyökeret törzsük a földben,

ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak,

elragadja őket, mint szélvész a pelyvát.

25 Kihez hasonlíthatnátok engem,

kivel mérhetnétek össze?

– mondja a Szent.

26 Tekintsetek föl a magasba,

és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?

Kivezeti seregüket szám szerint,

mindnyájukat név szerint szólítja;

olyan hatalmas és erőteljes,

hogy egy sem mer hiányozni.

27 Miért mondod ezt, Jákób,

miért beszélsz így, Izráel:

Rejtve van sorsom azÚrelőtt,

nem kerül ügyem Isten elé.

28 Hát nem tudod, hát nem hallottad?

Örökkévaló Isten azÚr,

ő a földkerekség teremtője!

Nem fárad el, és nem lankad el,

értelme kifürkészhetetlen.

29 Erőt ad a megfáradtnak,

és az erőtlent nagyon erőssé teszi.

30 Elfáradnak és ellankadnak az ifjak,

még a legkiválóbbak is megbotlanak.

31 De akik azÚrban bíznak,

erejük megújul,

szárnyra kelnek, mint a sasok,

futnak, és nem lankadnak meg,

járnak, és nem fáradnak el.