Category: Ézsaiás

Izráel bűne és büntetése

1 Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomása, amelyet akkor látott Júdáról és Jeruzsálemről, amikor Uzzijjá, Jótám, Áház és Ezékiás voltak Júda királyai.

2 Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld,

mert azÚrszól:

Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam,

de ők elpártoltak tőlem!

3 Az ökör ismeri gazdáját,

a szamár is urának jászlát,

de Izráel nem ismer,

népem nem ért meg engem.

4 Jaj, vétkes nemzet,

bűnnel terhelt nép!

Gonosz utódok, romlott fiak!

Elhagyták azUrat,

megvetették Izráel Szentjét,

elfordultak tőle!

5 Minél több verést kaptok,

annál jobban ellenkeztek!

Egészen beteg már a fej,

egészen gyenge már a szív.

6 Tetőtől talpig nincs rajta ép hely,

csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb.

Nem nyomták ki, nem kötözték be,

olajjal sem gyógyítgatták.

7 Országotok pusztaság,

városaitokat fölperzselték,

földeteket szemetek láttára

idegenek tarolták le,

pusztaság, mint ahol idegenek dúltak.

8 Olyan maradt Sion leánya,

mint kunyhó a szőlőben,

mint csőszház az uborkaföldön,

vagy mint egy ostromlott város.

9 Ha a SeregekUra nem hagyott volna

néhány menekültet,

olyanok lennénk, mint Sodoma,

Gomorához hasonlítanánk.

Az áldozat nem elég, meg kell térni

10 Halljátok azÚrigéjét,

Sodoma vezetői!

Figyeljetek Istenünk tanítására,

Gomora népe!

11 Mit kezdjek a sok véresáldozattal?

– mondja azÚr. –

Elegem van az égőáldozati kosokból,

a hízott marhák kövérjéből!

A bikák, a bárányok és a bakok vérében

nem telik kedvem.

12 Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek,

hogy megjelenjetek előttem,

és tapossátok udvaromat?

13 Ne hozzatok többé hazug áldozatot,

még a füstjét is utálom!

Újhold, szombat, ünnepi összejövetel?

Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést!

14 Újholdjaitokat és ünnepeiteket

gyűlölöm én,

terhemre vannak, fáraszt elviselni.

15 Ha felém nyújtjátok kezeteket,

eltakarom előletek a szemem;

bármennyit is imádkoztok,

nem hallgatlak meg benneteket,

hiszen a kezetekhez vér tapad!

16 Mossátok tisztára magatokat!

Vigyétek el szemem elől

gonosz tetteiteket!

Ne tegyetek többé rosszat,

17 tanuljatok meg jót cselekedni!

Törekedjetek igazságra,

térítsétek jó útra az erőszakoskodót!

Védjétek meg az árvák igazát,

képviseljétek az özvegy peres ügyét!

Isten ítélettel tisztítja meg népét

18 Jöjjetek, szálljunk most perbe egymással!

– mondja azÚr. –

Ha vétkeitek skarlátpirosak is,

hófehérekké válhattok,

ha vörösek is, mint a bíbor,

fehérekké lehettek, mint a gyapjú.

19 Ha készségesen hallgattok rám,

élhettek az ország javaival.

20 De ha vonakodva elpártoltok tőlem,

fegyver pusztít el titeket.

– AzÚrmaga mondja ezt.

21 Jaj, milyen parázna lett a hűséges város!

Törvényességgel volt tele,

igazság lakott benne,

most pedig gyilkosok!

22 Ezüstöd salakká változott,

tiszta borodat vízzel hígították.

23 Vezéreid megátalkodottak,

tolvajok barátai.

Mindegyik szereti a megvesztegetést,

ajándékot hajhász.

Az árvák igazát nem védik,

az özvegy peres ügye nem kerül eléjük.

24 Azért így szól az Úr, a SeregekUra,

Izráel Erőssége:

Majd elégtételt veszek ellenfeleimen,

bosszút állok ellenségeimen!

25 Ellened fordítom kezemet,

és kiolvasztom salakodat, mint a lúg,

eltávolítok belőled minden ónt.

26 Megint olyan bírákat adok, mint régen,

és olyan tanácsadókat, mint kezdetben.

Akkor majd így neveznek:

Igaz város, hűséges város!

27 Sion ítélettel váltatik meg,

megtérői igazság által.

28 De összetörnek a hűtlenek

a vétkesekkel együtt,

és akik elhagyják azUrat,

megsemmisülnek.

29 Megszégyenültök a cserfák miatt,

amelyekben gyönyörködtetek,

pirulni fogtok a kertek miatt,

amelyeket kedveltetek.

30 Hasonlók lesztek a cserfához,

amelynek elhervadt a lombja,

és a kerthez, amelynek nincs vize.

31 Mert kenderkóccá lesz a hatalmas,

és munkája szikrává:

mindketten együtt égnek el,

és nem oltja el senki.

A béke korszaka

1 Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről:

2 Az utolsó napokban

szilárdan fog állni

azÚrházának hegye

a többi hegy fölött,

és kimagaslik majd a halmok közül.

Özönlik majd hozzá valamennyi nép.

3 Eljön a sok nép, és ezt mondják:

Jöjjetek, menjünk föl azÚrhegyére,

Jákób Istenének házához!

Tanítson minket útjaira,

hogy az ő ösvényein járjunk.

Mert a Sionról jön a tanítás,

és azÚrigéje Jeruzsálemből.

4 Igazságot szolgáltat a nemzetek között,

ítéletet hoz minden nép ügyében.

Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak,

lándzsáikból pedig metszőkéseket;

nép a népre kardot nem emel,

hadakozást többé nem tanul.

5 Jákób háza, jöjjetek,

járjunk azÚrvilágosságában!

Isten elítéli a bálványimádókat

6 Eltaszítottad népedet, Jákób házát,

mert tele vannak keleti szokásokkal,

varázslást űzőkkel, mint a filiszteusok,

és idegenekkel barátkoznak.

7 Tele van az ország ezüsttel, arannyal,

kincseinek se szeri, se száma.

Tele van az ország lovakkal,

harci kocsijainak se szeri, se száma.

8 Tele van az ország bálványokkal,

kezeik csinálmánya előtt borulnak le,

amit ujjaikkal csináltak.

9 Ezért meg kell hajolnia az embernek,

meg kell alázkodnia a halandónak,

és te nem bocsátasz meg nekik.

10 Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba

azÚrfélelmetes fensége

és méltósága elől!

11 Megalázza a kevély tekintetű embert,

a halandók nagyságát porba hajtja.

Csak azÚrmagasztaltatik föl

azon a napon.

12 Mert jön a SeregekUrának napja

minden kevély és magas ellen,

mindenki ellen, aki nagyra tartja magát,

de majd meg kell alázkodnia;

13 a Libánon minden cédrusa ellen,

amelyek magasra emelkednek,

a Básán minden tölgyfája ellen;

14 minden magas hegy ellen

és minden kiemelkedő halom ellen,

15 minden büszke torony ellen

és minden erős vár ellen,

16 minden Tarsís-hajó ellen

és minden gyönyörű gálya ellen.

17 Porba hajtja az ember büszkeségét,

és megalázza a halandók nagyságát.

Csak azÚrmagasztaltatik föl

azon a napon.

18 A bálványok pedig semmivé lesznek egészen.

19 Bebújnak majd a sziklabarlangokba

és a föld repedéseibe

azÚrfélelmetes fensége

és méltósága elől,

amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.

20 Azon a napon odadobja az ember

a vakondoknak és a denevéreknek

ezüst- és aranybálványait,

amelyeket azért csinált,

hogy leboruljon előttük.

21 Bebújnak a sziklák szakadékaiba

és a kőszálak hasadékaiba

azÚrfélelmetes fensége

és méltósága elől,

amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.

22 Ne bízzatok az emberben,

hiszen csak lehelet van az orrában:

mire lehet hát becsülni?

Jeruzsálem nyomorúsága az ítélet idején

1 Az Úr, a SeregekUra eltávolít

Jeruzsálemből és Júdából

mindenféle támaszt:

minden támaszt, amit a kenyér nyújt,

minden támaszt, amit a víz jelent,

2 a zsoldost és a sorkatonát,

a bírót és a prófétát,

a jóst és a véneket,

3 a hadnagyot és a főrendűt,

a tanácsost, az ügyes mestert

és a varázsláshoz értőt.

4 Ifjoncokat teszek vezéreikké,

és sihederek uralkodnak rajtuk.

5 Sanyargatja a nép között

ember az embertársát,

egyik ember a másikat.

Rátámad az ifjú a vénre,

a hitvány a tekintélyesre.

6 Ha valaki így unszolja

rokonsága egyik tagját:

Neked még van ruhád,

légy te a vezetőnk,

légy úrrá ezen a felforduláson! –

7 akkor az így fog válaszolni:

Nem akarok sebkötöző lenni!

Nincs a házamban se kenyér, se ruha,

ne tegyetek engem a nép vezetőjévé!

8 Bizony, elbukik Jeruzsálem,

és elesik Júda,

mert nyelvükkel és tetteikkel

azÚrellen fordulnak,

és dicsőségével szemben engedetlenek.

9 Személyválogatásuk ellenük beszél,

vétkeiket Sodoma módjára hirdetik,

még csak nem is titkolják. Jaj nekik,

mert maguknak okoznak bajt!

10 Mondjátok az igazaknak,

hogy jó dolguk lesz,

mert tetteiknek gyümölcsét élvezhetik.

11 Jaj a gonosznak! Rossz dolga lesz,

mert saját tettei szerint bánnak el vele.

12 Ó, népem! Gyermekek sanyargatnak,

asszonyok uralkodnak rajtad!

Ó, népem! Vezetőid félrevezetnek,

tévútra visznek téged!

13 Előlép perelni azÚr,

készen áll, hogy ítélkezzék népe fölött.

14 Törvényt tart azÚr

népének vénei és vezérei fölött:

Letaroltátok a szőlőt,

szegényektől elrabolt holmi

van házaitokban!

15 Hogy meritek összezúzni népemet,

összetörni a nincsteleneket?! –

Az Úrnak, a SeregekUrának szava ez.

Isten elítéli a júdai nőket hiúságuk miatt

16 Ezt mondta azÚr:

Mivel Sion leányai büszkélkednek,

fejüket fenn hordva,

szemükkel kacsingatva járnak,

kényeskedve lépegetnek,

és lábpereceikkel csilingelnek,

17 ezért kopasszá teszi az Úr

Sion leányainak a fejét,

és fölnyíratja halántékukat azÚr.

18 Azon a napon eltávolítja ékszereiket az Úr: a lábpereceket, a napocskákat és holdacskákat,

19 a függőket, karpereceket és fátylakat,

20 a fejdíszeket, lábláncokat, díszes öveket, az illatszeres szelencéket és a talizmánokat,

21 a gyűrűket és orrpereceket,

22 a díszruhákat, köpenyeket, sálakat és tarsolyokat,

23 a tükröket, az alsóruhákat, a turbánokat és a vállkendőket.

24 Akkor majd a balzsamillat helyén bűz lesz,

az öv helyén kötél,

a fodorított haj helyén kopaszság,

a díszköpeny helyén daróc,

a szépség helyén pedig szégyenbélyeg.

25 Embereid fegyvertől hullnak el,

vitézeid a harcban.

26 Szomorkodnak és gyászolnak a kapukban,

és kisemmizve ülnek a földön.

1 Hét asszony ragad majd meg

egy férfit azon a napon,

és ezt mondják:

A magunk kenyerét esszük,

a magunk ruhájába öltözünk,

csak hadd viseljük a nevedet!

Vedd le rólunk a gyalázatot!

Az új Jeruzsálem dicsősége

2 Azon a napon ékes és dicső

sarjat támaszt majd azÚr,

a föld gyümölcse pedig

pompás és díszes lesz

azoknak, akik Izráelből megmaradnak.

3 Akkor szentnek mondják majd azt, aki megmarad a Sionon, és életben marad Jeruzsálemben, aki csak föl van írva az élők közé a jeruzsálemiek közül.

4 Ha lemosta az Úr Sion leányainak a szennyét, és leöblítette Jeruzsálem vérét ítélő lelkével, megtisztító lelkével,

5 a Sion-hegy egész területe és a gyülekezet fölé nappal felhőt és ködöt teremt azÚr, éjjel pedig lángoló tűz fényét. Mindezek fölött azÚrdicsősége lesz majd az oltalom.

6 Sátor lesz árnyékul nappal a hőség ellen, menedék és rejtekhely a zivatar és az eső ellen.

Dal a terméketlen szőlőről

1 Dalt éneklek kedvesemről,

szerelmesem szőlőjéről.

Szőlője volt kedvesemnek

kövér hegyoldalon.

2 Fölásta és megtisztította a kövektől,

beültette nemes vesszővel.

Közepére tornyot emelt,

sajtót is vágatott benne.

Várta, hogy jó szőlőt teremjen,

de az vadszőlőt termett!

3 Most azért, Jeruzsálem lakói

és Júda férfiai,

tegyetek igazságot

köztem és a szőlőm között!

4 Mit kellett volna még a szőlőmmel tenni,

amit meg nem tettem?

Azt vártam, hogy jó szőlőt terem majd,

miért termett mégis vadszőlőt?

5 Megmondom én nektek,

most mit teszek szőlőmmel:

kerítését lerombolom, hogy lelegeljék,

kőfalát kidöntöm, hogy összetiporják!

6 Hagyom, hogy elvaduljon:

nem metszik, nem kapálják,

fölveri a tövis és a gaz.

Megparancsolom a felhőknek is,

hogy ne adjanak rá esőt!

7 A SeregekUrának szőlője:

Izráelnek háza,

és gyönyörű ültetvénye:

Júda férfiai.

Törvényességre várt,

és lett önkényesség,

igazságra várt,

és lett kiáltó gazság!

Jaj a dőzsölő gazdagoknak

8 Jaj azoknak,

akik házat házhoz ragasztanak,

és mezőt mező mellé szereznek,

míg hely sem marad másnak,

és csak ti laktok ebben az országban!

9 Ezt hallottam a SeregekUrától:

Az a sok ház romba dől majd,

a nagyok és szépek lakatlanná lesznek.

10 Tíz hold szőlő csak egy bat bort terem,

tíz véka vetőmag csak egy vékát terem!

11 Jaj azoknak,

akik már reggel is ital után járnak!

Estig elmulatnak, bor hevíti őket.

12 Citera és lant, dob, fuvola

és bor mellett lakmároznak,

de azÚrtetteit nem veszik észre,

kezének munkáját nem látják meg.

13 Ezért megy fogságba népem,

bár még nem tudja.

Éhen halnak előkelői,

a köznép pedig szomjan eleped.

14 Ezért tátja ki torkát a sír,

mérhetetlen nagyra fölnyitja a száját.

Odakerül az előkelő és a köznép,

a zajongók és a vigadozók.

15 Meg kell hajolnia az embernek,

megalázkodnia a halandónak,

a kevély tekintetű embereknek

meg kell alázkodniuk.

16 De magasztos lesz a SeregekUra,

mikor ítéletet tart,

és a szent Isten megmutatja szentségét,

mikor igazságot tesz.

17 Bárányok legelnek ott, mint a legelőkön,

a gazdagok romjain

kecskék keresgélnek.

18 Jaj azoknak,

akik a gonoszság kötelein

húzzák maguk után a bűnt,

és a vétket szíjakkal, mint valami kocsit,

19 akik ezt mondják: Siessen,

cselekedjék hamar,

hadd lássuk már!

Teljesedjék be mielőbb

Izráel Szentjének terve,

hadd ismerjük meg!

20 Jaj azoknak, akik azt mondják

a rosszra, hogy jó, és a jóra azt, hogy rossz,

akik a sötétséget világosságnak,

a világosságot pedig sötétségnek mondják,

akik azt állítják a keserűről, hogy édes,

az édesről pedig azt, hogy keserű!

21 Jaj azoknak,

akik bölcseknek képzelik magukat,

és magukat tartják okosnak.

22 Jaj azoknak,

akik a borivásban hősök,

és vitézek az italok keverésében,

23 akik vesztegetésért

igaznak mondják ki a bűnöst,

de az igazaknak elvitatják az igazát.

24 Ezért ahogyan a tarlót

megemésztik a lángnyelvek,

és a széna összeroskad a tűzben,

úgy korhad el gyökerük.

Viráguk elszáll, mint a por,

mert megvetik a SeregekUrának tanítását,

és utálják Izráel Szentjének beszédét.

25 Ezért lobbant haragra népe ellen azÚr,

kinyújtja kezét, és megveri.

Megrendülnek a hegyek,

és annyi lesz a hulla,

mint utcán a szemét.

Mindezzel nem múlt el haragja,

és keze még ki van nyújtva.

26 Jelt ad egy távoli népnek,

magához szólítja a föld széléről,

és az sietve, gyorsan ott terem.

27 Nem lesz közte fáradt és botladozó,

nem szunnyad egy sem és nem alszik,

nem oldódik meg derekán az öv,

és nem szakad el saruszíja.

28 Nyilai kifenve, íjai mind felajzva már.

Lovainak patája mintha kova volna,

kerekei olyanok, akár a forgószél.

29 Ordítása, mint az oroszláné,

ordít, mint a fiatal hímek,

morog, és zsákmányt ragad,

elviszi menthetetlenül.

30 Rámordul azon a napon,

mint a morajló tenger.

Ha rátekint valaki az országra,

sötétséget lát és nyomort:

ahol világos volt,

elsötétül minden a viharfelhőktől.

Ézsaiás elhívatása

1 Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, amint egy trónon ült. Magasztos volt és felséges; palástja betöltötte a templomot.

2 Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel az arcát takarta el, kettővel a lábát takarta el, kettővel pedig repült.

3 Ezt harsogták egymásnak felváltva:

Szent, szent, szent a SeregekUra,

dicsősége betölti az egész földet!

4 A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel.

5 Ekkor megszólaltam:

Jaj nekem! Elvesztem,

mert tisztátalan ajkú vagyok,

és tisztátalan ajkú nép között lakom.

Hiszen a Királyt, a SeregekUrát

látták szemeim!

6 Ekkor odarepült hozzám egy szeráf,

kezében parázs volt,

amelyet fogóval vett le az oltárról.

7 Számhoz érintette, és ezt mondta:

Íme, ez megérintette ajkadat,

bűnöd el van véve,

vétked meg van bocsátva.

8 Majd az Úr szavát hallottam,

amint ezt kérdezi:

Kit küldjek el,

ki lesz a követünk?

Én ezt mondtam:

Itt vagyok, engem küldj!

9 Ő így felelt: Menj,

és mondd meg ennek a népnek:

Hallván halljatok, de ne értsetek,

látván lássatok, de ne ismerjetek!

10 Tedd kövérré e nép szívét,

tedd süketté a fülét,

és kösd be a szemét,

hogy szemével ne lásson,

fülével ne halljon,

szívével ne értsen,

és megtérve meg ne gyógyuljon.

11 Megkérdeztem:

Meddig tart ez, Uram?

Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak

és lakatlanok nem lesznek a városok,

a házak elhagyatottá nem lesznek,

a föld pedig pusztává nem válik.

12 Eltávolítja azÚraz embert,

és nagyon elhagyott lesz az ország.

13 Ha megmarad belőle egy tized,

azt is újból pusztulás éri,

ahogy a csernek vagy a tölgynek

a kivágás után lelegelik az új hajtásait.

De egy ilyen hajtás végül szent maggá válik!

A szír–efraimi háború

1 Áháznak, Jótám fiának, Uzzijjá unokájának, Júda királyának az idejében történt, hogy háborút indított Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen; de nem tudták legyőzni.

2 Amikor hírül vitték Dávid házának, hogy összefogott Arám Efraimmal, reszketni kezdett a szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben.

3 Akkor így szólt azÚrÉzsaiáshoz: Menj ki Seár-Jásúb fiaddal együtt Áházhoz a Felső-tó vízvezetékének a végéhez, a ruhafestők mezejéhez vezető útra,

4 és mondd meg neki: Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt, az arámi Recínnek és Remaljá fiának a haragja miatt!

5 Mivel ezt a tervet szőtte ellened az arámi Recín az efraimi Remaljá fiával együtt:

6 Vonuljunk föl Júda ellen, törjünk rá, kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királyává Tábeél fiát! –

7 azért ezt mondja az én Uram, azÚr:

Nem sikerül, nem úgy lesz,

8 még ha Arámnak

Damaszkusz is a fővárosa,

és Damaszkusznak Recín is a vezetője!

Hatvanöt év múlva összeomlik Efraim,

és nem lesz többé nép;

9 még ha Efraimnak

Samária is a fővárosa,

és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője!

De ha nem hisztek,

nem maradtok meg!

Az Immánuél-jövendölés

10 Ezután így szólt azÚrÁházhoz:

11 Kérj egy jelet Istenedtől, azÚrtól, akár lentről a mélyből, akár fentről a magasból!

12 De Áház így válaszolt: Nem kérek, nem kísértem azUrat!

13 Akkor ezt mondta Ézsaiás: Halljátok meg, Dávid háza! Nem elég, hogy embereket fárasztotok, még Istenemet is fárasztjátok?

14 Ezért maga az Úr fog jelet adni nektek: Íme, egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezi majd el.

15 Tejszínt és mézet fog az enni, amíg meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani.

16 Mert mielőtt ez a gyermek meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani, elhagyottá válik az a föld, amelynek két királyától rettegsz.

17 Hoz majd azÚrrád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek még nem voltak, mióta Efraim elvált Júdától: elhozza Asszíria királyát.

18 Azon a napon idehívja azÚr

a legyeket Egyiptom folyói mellől,

és a méheket Asszíria földjéről.

19 Mind eljönnek, és letelepszenek

a mély medrekben

és a sziklahasadékokban,

minden tövisbokron

és minden itatóhelyen.

20 Azon a napon megborotválja az Úr

a Folyamon túl bérelt késsel,

az asszír királlyal

a fejet és a szőrös lábat,

a szakállt is levágja.

21 Azon a napon mindenki

csak egy tehenet és két juhot fog tartani,

22 de azok annyi tejet adnak,

hogy mindenki tejszínt eszik.

Tejszínt és mézet eszik mindenki,

aki az országban megmarad.

23 És azon a napon minden helyet,

ahol most ezer ezüstöt érő

ezer szőlőtőke van,

felver majd a tövis és a gaz.

24 Nyilakkal és íjjal mennek majd oda,

mert tövis és gaz lesz az egész ország.

25 Nem mennek föl egyetlen hegyoldalba sem,

amelyet meg szoktak kapálni,

mert félnek a tövistől és a gaztól.

Csak marhák járnak ott,

és juhok legelésznek.

Ézsaiás fiának jelképes neve

1 Ezt mondta nekem azÚr: Fogj egy nagy írótáblát, és írd rá közönséges írással: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára!

2 Megbízható tanúkul magam mellé vettem Úrijjá papot és Zekarját, Jeberekjá fiát.

3 Miután a prófétaasszonynál voltam, teherbe esett, és fiút szült. Akkor ezt mondta nekem azÚr: Legyen a neve: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára!

4 Mert mielőtt a gyermek ki tudja mondani, hogy „apám” és „anyám”, elviszik Damaszkusz gazdagságát és a Samáriában összeszedett zsákmányt Asszíria királyának.

Ítélet és ígéret

5 Még ezt is mondta nekem azÚr:

6 Mivel megvetette ez a nép

a Silóah csendesen folydogáló vizét,

és Recínnek meg Remaljá fiának örül,

7 azért rájuk zúdítja az Úr

az Eufrátesz hatalmas és nagy vizét,

Asszíria királyát teljes hatalmával.

Mindenütt kilép medréből,

és elárasztja mindenütt a partjait.

8 Betör Júdába,

végigzúdul rajta, és nyakig ér.

De ha kiterjesztett szárnyaival

széltében ellepi az országot,

„velünk lesz az Isten”!

9 Tomboljatok csak, népek,

majd meg fogtok rettenni!

Figyeljetek mind, ti messzi országok!

Fegyverkezzetek csak,

majd meg fogtok rettenni,

fegyverkezzetek csak,

majd meg fogtok rettenni!

10 Szőjetek csak terveket,

majd meghiúsulnak,

tárgyaljatok csak, úgysem sikerül,

mert „velünk az Isten”!

11 Így szólt hozzám azÚr, amikor keze megragadott, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek az útján:

12 Ne mondjátok összeesküvésnek mindazt,

amit ez a nép összeesküvésnek mond,

amitől fél, attól ne féljetek,

és ne rettegjetek!

13 A SeregekUrát tartsátok szentnek,

őt féljétek, tőle rettegjetek,

14 akkor ő lesz a szentélyetek.

De Izráel két háza számára

olyan kő lesz, amelybe beleütköznek,

olyan szikla, amelybe belebotlanak,

Jeruzsálem lakóinak pedig

kelepce és csapda.

15 Sokan megbotlanak közülük,

elesnek és összetörnek,

megfogja őket a csapda.

A próféta hisz jövendölése igazában

16 Lezárom ezt az intelmet,

lepecsételem ezt a tanítást

tanítványaim számára.

17 És várom azUrat,

aki Jákób háza elől

eltakarta arcát,

és benne reménykedem.

18 Én pedig és e gyermekek,

akiket azÚradott nekem,

intő jelek vagyunk Izráelben

a SeregekUrának akaratából,

aki a Sion hegyén lakik.

A babona büntetése

19 Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett?

20 A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője.

21 Szomorúan és éhesen

bolyong a nép az országban.

Ha éheznie kell, fölháborodik,

gyalázza királyát és Istenét.

Fölfelé néz,

22 majd a földre tekint,

de csak nyomorúságot és sötétséget lát,

nyomasztó borút, homályba taszítva.

A Messiás uralkodása

23 De nem marad ott sötétség,

ahol elnyomás van.

Először megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de végül megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli részt, a pogányok területét.

1 A nép, amely sötétségben jár,

nagy világosságot lát,

a homály földjén lakókra

világosság ragyog.

2 Te megszaporítod a népet,

nagy örömöt szerzel neki.

Úgy örülnek színed előtt,

ahogyan aratáskor szoktak örülni;

ahogyan vigadni szoktak,

akiknek zsákmányt osztanak.

3 Mert terhes igáját,

a hátát verő botot,

sanyargatójának vesszejét

összetöröd, mint Midján napján.

4 Mert minden dübörögve menetelő csizma

és véráztatta köpönyeg

elég, és tűz martaléka lesz.

5 Mert egy gyermek születik nekünk,

fiú adatik nekünk.

Az uralom az ő vállán lesz,

és így fogják nevezni:

Csodálatos Tanácsos, Erős Isten,

Örökkévaló Atya,

Békesség Fejedelme!

6 Uralma növekedésének és a békének

nem lesz vége Dávid trónján és országában,

mert megerősíti és megszilárdítja

törvénnyel és igazsággal

mostantól fogva mindörökké.

A SeregekUrának féltő szeretete

viszi véghez ezt!

Isten megbünteti Izráelt

7 Egy igét küldött Jákóbnak az Úr,

és az eljutott Izráelhez,

8 hogy megtudja az egész nép,

Efraim és Samária lakossága,

amely gőgösen és dölyfös szívvel mondja:

9 Téglák omlottak le,

de mi faragott kőből építünk!

Vadfügefákat vágtak ki,

de mi cédrusokkal pótoljuk!

10 Fölbujtja ellene azÚr

Recín vezéreit,

és ráuszítja ellenségeit:

11 az arámokat elölről,

a filiszteusokat hátulról,

és falják Izráelt tele szájjal.

Mindezzel nem múlt el haragja,

és keze még ki van nyújtva.

12 De ez a nép nem tért meg ostorozójához,

és nem kereste a SeregekUrát.

13 Ezért kiirtotta azÚrIzráelből

a fejet és a farkat,

a pálmát és a kákát egyszerre.

14 A vén és a főrendű a fej,

a hazugságot tanító próféta pedig a farok.

15 Mert tévútra vezették

ezt a népet vezetői,

és megzavarodtak azok, akiket vezettek.

16 Ezért nem örül ifjainak az Úr,

nem könyörül árváin és özvegyein,

mert mindenki elvetemült gonosztevő,

és minden száj bolondságot beszél.

Mindezzel nem múlt el haragja,

keze még ki van nyújtva.

17 Mert föllángol a gonoszság, mint a tűz,

megemészti a tövist és a gazt.

Meggyújtja az erdő bozótját,

gomolyogva száll föl a füstje.

18 A SeregekUrának haragja miatt

borul lángba az ország,

a nép pedig tűz martaléka lesz;

senki sem könyörül a másikon.

19 Jobbjába is beleharap,

mert olyan éhes,

balját is megenné,

mert nincs mivel jóllaknia;

saját karjáról is leenné mindenki a húst:

20 Manassé Efraimra, Efraim Manasséra,

mindketten Júdára támadnak.

Mindezzel nem múlt el haragja,

keze még ki van nyújtva.

A gonosz vezetők ítélete

1 Jaj azoknak,

akik jogtalan rendeleteket hoznak,

és irataik csak terheket rónak ki.

2 Mert elnyújtják a nincstelenek perét,

megfosztják jogaiktól

népem szegényeit.

Az özvegyeket kizsákmányolják,

és az árvákat kifosztják.

3 De mit csináltok majd

az ítélet napján,

amikor megjön a távolból a pusztulás?

Kihez futtok majd segítségért,

hol hagyjátok kincseiteket?

4 Aki nem térdel a foglyok közé,

a legyilkoltak között esik el.

Mindezzel nem múlt el haragja,

keze még ki van nyújtva.

Isten megalázza a gőgös Asszíriát

5 Jaj Asszíriának, haragom botjának,

melynek kezében van

dühömnek vesszeje!

6 Elvetemült nemzet ellen küldöm,

az ellen a nép ellen rendelem,

amelyre haragszom,

hogy zsákmányt raboljon,

prédát szerezzen,

és eltapossa, mint az utca sarát.

7 De ő nem így képzeli,

ő maga nem így gondolkodik,

mert szíve vágya az, hogy pusztítson,

és minél több nemzetet ki akar irtani.

8 Mert ezt mondja:

Vezéreim nem mind királyok-e?

9 Nem az történt-e Kalnóval,

ami Karkemissel?

Nem úgy járt-e Hamát,

mint Arpád?

Nem úgy járt-e Samária,

mint Damaszkusz?

10 Ahogyan elérte kezem

a bálványok országait,

bár több bálványszobruk volt,

mint Jeruzsálemnek és Samáriának,

11 ahogyan elbántam

Samáriával és bálványaival,

úgy fogok elbánni

Jeruzsálemmel és bálványaival is.

12 De ha véghezvitte az Úr minden tettét a Sion hegyén és Jeruzsálemen, megbünteti majd az asszír király dölyfös szívének gyümölcsét és nagyralátó szemének dicsekvését.

13 Mert ezt mondta:

Kezem erejével vittem véghez ezt,

és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok:

megszüntettem a népek határait,

értékeiktől megfosztottam őket,

hatalmammal letaszítottam

a trónon ülőket.

14 Elérte kezem a népek gazdagságát,

mint a madárfészket,

és ahogy megszerzik

az elhagyott tojásokat,

úgy szereztem meg én az egész földet.

Nem volt senki,

aki szárnyával verdesett,

csőrét kinyitotta, vagy csipogott volna.

15 Dicsekedhet-e a fejsze

azzal szemben, aki vág vele?

Hát henceghet a fűrész

azzal szemben, aki őt húzza?

Mintha a bot akarná azt suhogtatni,

aki őt fölvette,

és a vessző fölvenni

az embert!

16 Ezért az Úr, a SeregekUra

sorvadást bocsát Asszíria kövérjeire,

és dicsősége alatt láng lobban majd fel,

tűznek lobogása.

17 Izráel Világossága lesz a tűz,

és Szentje a láng,

amely elégeti és megemészti benne

egyetlen napon a tövist és a gazt.

18 Pompás erdejét és kertjét

mindenestül megsemmisíti,

mintha sorvadás sorvasztaná.

19 Oly kevés fa marad erdejében,

hogy egy gyermek is össze tudja írni.

A maradék megtérése és szabadulása

20 Azon a napon nem támaszkodik többé

ostorozójára Izráel maradéka

és Jákób házának megmenekült része,

hanem azÚrra, Izráel Szentjére

támaszkodik hűségesen.

21 A maradék megtér:

Jákób maradéka az erős Istenhez.

22 Mert ha annyi volna is néped, Izráel,

mint tengerparton a homok,

csak a maradék tér meg.

El van rendelve pusztulásod,

igazságos ítélet árad rád.

23 Mert elhatározta az Úr, a SeregekUra, hogy elpusztítja az egész országot.

24 Ezért így szólt az Úr, a SeregekUra: Ne félj, népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette.

25 Mert rövid idő múlva véget ér haragom, és dühös indulatom majd őket pusztítja.

26 Ostorral csapkodja a SeregekUra, ahogyan megverte Midjánt az Óréb-sziklánál; vesszejével rácsap a tengerre, mint ahogy Egyiptomban tette.

27 Azon a napon

lekerül terhe válladról,

igája leszakad nyakadról.

Elvonul Samária mellett,

28 Ajba érkezik, átvonul Migrónon,

Mikmászba rendeli fölszerelését.

29 Átvonulnak a hágón,

Gebában térnek éjjeli szállásra.

Remegés tör Rámára, Saul Gibeája menekül.

30 Sikolts hangosan, Gallím leánya,

figyelj rá, Lajis, felelj rá, Anátót!

31 Madméná elmenekült,

Gébím lakói elrejtőztek.

32 Még ma odaér Nóbba,

öklével fenyegeti

Sion leányának hegyét,

Jeruzsálem dombját.

33 De az Úr, a SeregekUra

kegyetlenül levagdalja az ágakat,

a sudár termetűeket kivágja,

és elterülnek a magasra törők.

34 Kivágja fejszével az erdő bozótját,

ledőlnek Libánon büszke cédrusai!