Category: 5Mózes

Emlékeztetés az Úr csodáira

1 Szeresd azUrat, a te Istenedet, és tartsd meg mindenkor, amit ő elrendelt: rendelkezéseit, törvényeit és parancsolatait!

2 Ti már ismeritek, nem úgy, mint fiaitok, akik nem ismerik, mert nem látták Isteneteknek, azÚrnak fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját,

3 azokat a jeleket és tetteket, amelyeket Egyiptomban vitt véghez Egyiptom királyán, a fáraón és egész országán;

4 és hogy mit tett Egyiptom haderejével, lovaival és harci kocsijaival, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét, amikor üldöztek benneteket, és hogyan veszítette el őket azÚrmind a mai napig;

5 és hogy mit tett veletek a pusztában, míg el nem érkeztetek erre a helyre;

6 mit tett Dátánnal és Abírámmal, Rúben fiának, Elíábnak a fiaival, amikor megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével, sátraikkal és minden jószágukkal együtt, ami az övék volt egész Izráelben.

7 Ti a saját szemetekkel láttátok azÚrnak valamennyi nagy tettét, amelyet véghezvitt.

Az engedelmesség áldása és az engedetlenség átka

8 Tartsátok hát meg mindazokat a parancsolatokat, amelyeket én ma parancsolok nektek, hogy erősek legyetek, bemehessetek, és birtokba vehessétek azt a földet, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek;

9 és hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyről megesküdött azÚratyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.

10 Mert az a föld, ahova most bemégy, hogy birtokba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek. Ott, ha elvetetted a magot, fáradságos munkával kellett öntöznöd, mint a kertben a zöldségeket.

11 Az a föld pedig, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes föld, az égből hulló eső vize itatja.

12 AzÚr, a te Istened viseli gondját annak a földnek, állandóan szemmel tartja azt Istened, azÚr, az év elejétől az év végéig.

13 Ha engedelmesen hallgattok parancsolataimra, amelyeket ma parancsolok nektek, ha szeretni fogjátok azUrat, a ti Isteneteket, ha teljes szívből és teljes lélekből szolgáljátok őt,

14 akkor esőt adok földetekre a maga idejében, őszi esőt és tavaszi esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat,

15 és adok füvet a meződre állataidnak; így jóllakásig ehetsz majd.

16 Vigyázzatok, hogy szívetek el ne csábítson benneteket, és el ne forduljatok tőlem: ne tiszteljetek más isteneket, és ne imádjátok azokat,

17 mert akkor fellángol azÚrharagja ellenetek, bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem hozza meg termését, ti pedig hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet nektek ad azÚr.

18 Fogadjátok azért a szívetekbe és lelketekbe ezeket az igéket, kössétek azokat jelként a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon.

19 Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is: ezekről beszélj, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!

20 Írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra,

21 hogy hosszú ideig élhessetek ti és a ti fiaitok azon a földön, amelyről megesküdött atyáitoknak azÚr, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld felett.

22 Ha hűségesen megtartjátok mindezeket a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, és teljesítitek azokat; ha szeretni fogjátok Isteneteket, azUrat, mindenben az ő útjain jártok, és hozzá ragaszkodtok,

23 akkor kiűzi előletek azÚrmindezeket a népeket, és nálatok nagyobb és erősebb népek birtokát foglalhatjátok el.

24 Tietek lesz minden hely, amelyre lábatokkal léptek. A pusztától a Libánonig, és a folyamtól, az Eufrátesz folyamtól a nyugati tengerig terjed határotok.

25 Senki sem állhat meg veletek szemben. Rettegést és félelmet kelt előttetek Istenetek, azÚraz egész országban, ahova csak léptek, ahogyan megígérte nektek.

26 Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek.

27 Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, azÚrnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek.

28 De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, azÚrnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.

29 Amikor bevisz téged Istened, azÚrarra a földre, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd, mondd el az áldást a Garizím-hegyen, az átkot pedig az Ébál-hegyen.

30 Ott vannak ezek a Jordánon túl a nyugati út mögött a kánaániak földjén, akik az Arábá-völgyben laknak Gilgállal szemben, Móre tölgyfái mellett.

31 Ti most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, azÚrad nektek. Birtokba is veszitek, és ott laktok majd.

32 De vigyázzatok: teljesítsétek mindazokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma elétek adok!

Csak egy helyen szabad áldozni

1 Ezeket a rendelkezéseket és törvényeket kell megtartanotok azon a földön, amelyet atyáid Istene, azÚrad neked birtokul, és teljesítenetek mindenkor, amíg azon a földön éltek:

2 Pusztítsátok el mindazokat a helyeket, ahol azok a népek, amelyeknek majd elfoglaljátok birtokát, a maguk isteneit szolgálják a magas hegyeken, halmokon és minden zöldellő fa alatt.

3 Romboljátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, égessétek el szent fáikat, isteneik bálványszobrait pedig vágjátok darabokra! Még a nevüket is töröljétek ki arról a helyről!

4 Ti ne így szolgáljátok Isteneteket, azUrat,

5 hanem azt a helyet keressétek fel, amelyet kiválaszt Istenetek, azÚrvalamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, és ott lakjék. Oda menjetek,

6 és oda vigyétek égőáldozataitokat és véresáldozataitokat, tizedeiteket és felajánlásaitokat, fogadalmi és önkéntes áldozataitokat, marháitok és juhaitok elsőszülöttjét.

7 Ott egyetek Isteneteknek, azÚrnak a színe előtt, és örvendezzetek házatok népével együtt mindennek, amit szereztetek, amellyel megáldott benneteket Istenetek, azÚr.

8 Ne tegyetek úgy, ahogyan ma itt még megtehetjük, mindenki ahogyan jónak látja,

9 mert még nem mentetek be a nyugalom helyére, az örökségbe, amelyet majd neked ad Istened, azÚr.

10 Majd ha átkeltek a Jordánon, és letelepedtek azon a földön, amelyet örökségül ad nektek Istenetek, azÚr, amikor mindenfelől nyugalmat ad nektek ellenségeitektől, és biztonságban laktok,

11 akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt Istenetek, azÚr, hogy ott lakjék a neve, oda vigyétek mindazt, amit parancsolok nektek: égőáldozataitokat és véresáldozataitokat, tizedeiteket és felajánlásaitokat meg válogatott fogadalmi áldozataitokat, amit odaígértetek azÚrnak.

12 Örvendezzetek Isteneteknek, azÚrnak színe előtt fiaitokkal és leányaitokkal, szolgáitokkal és szolgálóleányaitokkal együtt, meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden van, mert neki nincs örökrésze közöttetek.

13 Vigyázz, ne mutasd be égőáldozataidat bármelyik helyen, amelyet meglátsz,

14 hanem csak azon a helyen, amelyet kiválaszt azÚregyik törzsedben. Ott mutasd be égőáldozataidat, és ott teljesítsd mindazt, amit megparancsolok neked!

15 Amikor csak kívánod, bármely lakóhelyeden vághatsz és ehetsz húst, amennyivel megáldott és amit adott neked Istened, azÚr. Tisztátalan és tiszta ember egyaránt ehet belőle, mintha gazella vagy szarvas lenne.

16 Csak a vért nem ehetitek meg. Öntsd azt a földre, mint a vizet!

17 Nem szabad megenned lakóhelyeden sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak a tizedét, sem marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjét, sem fogadalmi áldozataidat, amelyeket odaígértél, sem önkéntes áldozataidat, sem felajánlásaidat.

18 Csak Istenednek, azÚrnak a színe előtt, azon a helyen, amelyet kiválaszt Istened, azÚr, ott eheted meg azokat fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóleányoddal együtt, meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden él, és örvendezz Istenednek, azÚrnak színe előtt minden szerzeményednek.

19 Vigyázz, ne feledkezz meg a lévitáról, amíg csak földeden élsz!

A vért nem szabad megenni

20 Ha majd kiterjeszti határodat Istened, azÚr, ahogyan megígérte, és arra gondolsz, hogy jó volna húst enni, mert húst kívánsz enni: egyél húst, amikor csak kívánod.

21 Ha messze lesz tőled az a hely, amelyet kiválaszt Istened, azÚr, hogy oda helyezze nevét, akkor is vághatsz marháidból és juhaidból, amelyeket neked adott azÚr, ahogy megparancsoltam neked, és megeheted a lakóhelyeden, amikor csak kívánod.

22 De úgy edd meg, mintha gazellát vagy szarvast ennél: tisztátalan és tiszta ember egyaránt ehet belőle.

23 De abban légy állhatatos, hogy vért ne egyél, mert a vér lélek. Ne egyél lelket a hússal együtt!

24 Ne edd meg azt, hanem öntsd a földre, mint a vizet.

25 Ne edd meg azt; akkor majd jó dolgod lesz neked és utódaidnak, mert azt tetted, amit jónak és helyesnek lát azÚr.

26 De ha valamit azÚrnak szentelsz, vagy fogadalomként felajánlasz abból, amire szert teszel, vidd el majd magaddal arra a helyre, amelyet kiválaszt azÚr:

27 égőáldozataidat – húsával-vérével együtt – Istenednek, azÚrnak oltárán mutasd be, véresáldozataidnak a vérét pedig Istenednek, azÚrnak az oltárára kell öntened, hogy a húsát megehesd.

28 Tartsd meg engedelmesen mindezeket az igéket, amelyeket neked megparancsolok; akkor majd jó dolgod lesz neked és utódaidnak mindenkor, mert azt tetted, amit jónak és helyesnek lát Istened, azÚr.

29 Ha majd kiirtja előled Istened, azÚrazokat a népeket onnan, ahova bemégy, hogy elfoglald azok birtokát, és ha elfoglaltad a birtokukat, és a földjükön laksz,

30 vigyázz, nehogy csapdába ess azokat követve, akik kipusztultak előled. Ne kérdezősködj isteneik felől, és ne mondd: Hogyan tisztelik ezek a népek az isteneiket? Én is úgy akarok tenni!

31 Te ne úgy tégy azÚrral, a te Isteneddel! Mert azok csupa olyan dolgot műveltek isteneik tiszteletére, ami azÚrelőtt utálatos, és amit gyűlöl. Még fiaikat és leányaikat is elégették isteneiknek!

A bálványimádásra csábítók büntetése

1 Tartsátok meg és teljesítsétek mindazt, amit megparancsolok nektek! Semmit se tégy ahhoz hozzá, és semmit se végy el belőle!

2 Ha próféta vagy álomlátó támad közöttek, és meghirdet egy jelet vagy egy csodát,

3 még ha be is következik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, de közben azt mondja: Kövessünk más isteneket, akiket nem ismertél, és tiszteljük azokat,

4 akkor se hallgass annak a prófétának a szavára vagy arra az álomlátóra! Mert csak próbára tesz benneteket azÚr, a ti Istenetek, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e azUrat, a ti Isteneteket.

5 AzUrat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, az ő parancsolatait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és hozzá ragaszkodjatok!

6 Annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia, mert szavaival el akart téríteni benneteket Istenetektől, azÚrtól, aki kihozott benneteket Egyiptom földjéről, és kiváltott benneteket a szolgaság házából. El akart tántorítani attól az úttól, amelyről megparancsolta neked Istened, azÚr, hogy azon járj: takarítsd ki azért a gonoszt a magad köréből!

7 Ha testvéred – még ha anyád fia is, vagy a saját fiad, leányod, a feleséged, akit karjaidba zársz – vagy testi-lelki jó barátod titokban így csábítgat: Menjünk, és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid,

8 azoknak a népeknek az istenei közül, akik körülöttetek vannak, akár közel hozzád, akár tőled távol, bárhol is a föld egyik szélétől a másikig,

9 ne engedj neki, és ne hallgass rá, ne szánd meg, ne kíméld és ne mentegesd,

10 hanem öld meg irgalom nélkül! Amikor kivégzik, te emelj rá először kezet, és azután az egész nép!

11 Kövezd halálra, mert arra törekedett, hogy eltántorítson azÚrtól, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

12 Hallja meg ezt egész Izráel, és féljen, és többé senki se kövessen el ilyen gonosz dolgot közöttetek!

13 Ha valamelyik városodról, amelyet Istened, azÚrad neked, hogy ott lakj, azt hallod, hogy

14 elvetemült emberek támadtak köztetek, akik eltántorítják városuk lakóit, mert ezt mondják: Menjünk, tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertetek,

15 akkor keress, kutass és kérdezz utána alaposan, és ha valóban igaz a dolog, és megtörtént ez az utálatosság közöttetek,

16 irgalom nélkül hányd kardélre annak a városnak a lakóit; irtsd ki a várost mindenestül, ami benne van: még az állatokat is hányd benne kardélre!

17 A város összes zsákmányát gyűjtsd a piactér közepére, azután égesd fel a várost összes zsákmányával együtt Istenednek, azÚrnak szóló teljes áldozatul. Maradjon örökre romhalmaz, ne építsétek fel többé!

18 Semmit se tarts meg magadnak abból, amit ki kell irtani, hogy elforduljon rólad azÚrizzó haragja, és irgalmazzon neked, és irgalmában megszaporítson, ahogyan megesküdött atyáidnak,

19 ha hallgatsz Istenednek, azÚrnak szavára, és megtartod minden parancsolatát, amelyeket ma neked megparancsolok, és azt teszed, amit helyesnek lát Istened, azÚr.

A pogányos gyász tilalma

1 Ti azÚrnak, a ti Isteneteknek a gyermekei vagytok. Ne vagdossátok hát össze magatokat halottért, a homlokotok fölött se nyírjátok kopaszra a fejeteket!

2 Hiszen te Istenednek, azÚrnak szent népe vagy. Téged választott ki azÚrvalamennyi nép közül, amely a földön él, hogy az ő tulajdon népe légy.

A tiszta és tisztátalan állatok

3 Ne egyetek meg semmit, ami utálatos!

4 Ezek azok az állatok, amelyeket megehettek: a marhát, a juhot és a kecskét,

5 a szarvast, a gazellát és az őzet, a zergét, az antilopot, a bölényt és a vadkecskét,

6 és megehettek minden kérődző állatot, amely hasított körmű, mégpedig egészen kettéhasadt a két körme.

7 De nem ehetitek meg a kérődzők és a hasított körműek közül ezeket: a tevét, a nyulat és a hörcsögöt, mert kérődzők ugyan, de nem hasított körműek, ezért tisztátalanok a számotokra.

8 A disznó is legyen tisztátalan a számotokra, mert hasított körmű ugyan, de nem kérődzik. Ne egyetek a húsukból, sőt még a tetemüket se érintsétek!

9 Mindabból, ami a vízben él, ezeket ehetitek meg: megehetitek mindazt, aminek uszonya és pikkelye van.

10 De nem ehettek meg semmi olyat, amelynek nincs uszonya és pikkelye; ezek számotokra tisztátalanok!

11 Minden tiszta madarat megehettek.

12 De nem ehetitek meg ezeket: a sast, a keselyűt és a halászsast,

13 a sólymot, a héját és a kányaféléket,

14 mindenfajta hollót;

15 a struccot, a baglyot, a sirályt és a karvalyféléket;

16 a kuvikot, a fülesbaglyot és a bölömbikát;

17 a pelikánt, a dögkeselyűt és a vöcsköt;

18 a gólya- és szarkaféléket, a búbos bankát és a denevért.

19 A kisebb szárnyas állatok is legyenek a számotokra mind tisztátalanok: ne egyétek meg azokat!

20 A tiszta szárnyasokat mind megehetitek.

21 Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot. A lakóhelyeden élő jövevénynek odaadhatod, ő megeheti, vagy add el idegennek, hiszen te Istenednek, azÚrnak szent népe vagy! Ne főzz gödölyét anyjának tejében!

A tized

22 Add meg a tizedet vetésed minden terméséből, ami a mezőn évről évre terem!

23 AzÚrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg, azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék a neve. Ezt tedd gabonádnak, mustodnak és olajodnak a tizedével, marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni Istenedet, azUrat mindenkor!

24 De ha túlságosan hosszú odáig az út, és nem tudod odavinni, mert messze van tőled az a hely, amelyet kiválaszt Istened, azÚr, hogy oda helyezze nevét, pedig megáldott Istened, azÚr,

25 akkor add el pénzért, a kapott pénzt tedd erszénybe, és úgy menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, azÚr.

26 Vásárolj a pénzen bármit, amit kívánsz: marhát vagy juhot, bort vagy egyéb részegítő italt, bármit, amit csak megkívánsz, és egyél ott Istenednek, azÚrnak színe előtt, és örvendezz házad népével együtt!

27 A lakóhelyeden élő lévitáról se feledkezz meg, mert neki nincs birtokrésze és öröksége, mint neked.

28 Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet, és raktározd el lakóhelyeden,

29 hogy ha majd eljön a lévita, akinek nincs birtokrésze és öröksége, mint neked, meg a jövevény, az árva és az özvegy, akik lakóhelyeden élnek, ők is ehessenek, és jóllakhassanak. Így megáldja Istened, azÚrkezed minden munkáját, amit csak végzel.

Az elengedés esztendeje

1 Minden hetedik év végén engedd el az adósságokat!

2 Az adósságelengedés módja pedig ez: minden hitelező engedje el azt a kölcsönt, amelyet a felebarátjának adott: ne hajtsa be azt felebarátjától, a testvérétől, mert adósságelengedést hirdettek azÚrért.

3 Az idegentől követelheted, de amivel testvéred tartozik neked, azt engedd el!

4 Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld majd téged azÚrazon a földön, amelyet Istened, azÚrörökségül ad neked, hogy birtokba vedd,

5 de csak akkor, ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, azÚrnak a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma megparancsolok neked.

6 Bizony, megáld téged Istened, azÚr, ahogyan megígérte neked. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre; uralkodsz a többi népen, de azok nem uralkodnak rajtad.

7 Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet neked ad majd Istened, azÚr, ne légy keményszívű és szűkmarkú az elszegényedett testvéreddel szemben,

8 hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, és amiben szükséget szenved.

9 Vigyázz, ne támadjon szívedben ilyen alávaló gondolat: közeledik a hetedik esztendő, az adósságelengedés éve, és ne nézz emiatt rossz szemmel szegény testvéredre! Mert ha nem adsz neki, azÚrhoz kiált majd miattad, és vétek fog terhelni téged.

10 Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, azÚrminden munkádat és minden vállalkozásodat.

11 Mert a szegények nem fogynak el a földről; ezért megparancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő elesett és szegény testvéredhez.

A héber rabszolgák szabadon bocsátása

12 Ha eladja magát neked valamelyik testvéred, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon téged, de a hetedik évben bocsásd őt szabadon!

13 Amikor szabadon bocsátod, ne üres kézzel bocsásd el,

14 hanem lásd el bőven a nyájadból, a szérűdről és a borsajtódból; adj neki abból, amivel megáldott téged Istened, azÚr!

15 Emlékezz arra, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, de kiváltott téged Istened, azÚr. Ezért parancsolom ezt ma neked.

16 De ha azt mondja neked: Nem megyek el tőled! – mert megszeretett téged és házad népét, mert jó dolga volt nálad –,

17 akkor fogj egy árt, és szúrd a fülén keresztül az ajtófélfába, azután legyen örökös rabszolgád. Ugyanígy járj el a rabszolganő esetében is!

18 De ne essék nehezedre, ha szabadon kell bocsátanod, mert hat év alatt kétszer annyit dolgozott neked, mint amennyit egy napszámos pénzért dolgozott volna. Így megáld téged Istened, azÚrmindenben, amit cselekszel.

Az állatok elsőszülöttjét fel kell áldozni

19 Szenteld oda Istenednek, azÚrnak marháid és juhaid minden hím elsőszülöttjét. Ne fogd munkára marhádnak első borját, és ne nyírd meg juhod első bárányát!

20 AzÚrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg azt házad népével együtt évről évre azon a helyen, amelyet kiválaszt azÚr.

21 Ha pedig valamilyen fogyatékossága van: ha sánta, vak vagy bármiféle súlyos fogyatékossága van, akkor ne áldozd fel Istenednek, azÚrnak.

22 A lakóhelyeden megeheted, akár tiszta vagy, akár tisztátalan, ugyanúgy, mint a gazellát vagy a szarvast.

23 Csak a vérét nem eheted meg, öntsd azt a földre, mint a vizet!

A három főünnep

1 Ügyelj az ábíb hónapra, és tarts páskát Istenednek, azÚrnak, mert ábíb hónapban hozott ki téged Egyiptomból – egy éjjel – Istened, azÚr.

2 Páskaáldozatul vágj le Istenednek, azÚrnak juhot vagy marhát azon a helyen, amelyet kiválaszt azÚr, hogy ott lakjék a neve.

3 Ne egyél hozzá kovászos ételt! Hét napon át nyomorúságos kovásztalan kenyeret egyél hozzá, mert sietve jöttél ki Egyiptomból. Így emlékezz életed minden napján arra a napra, amelyen kijöttél Egyiptomból!

4 Látni se lehessen nálad kovászt hét napon át, sehol a te határaidon belül. Abból a húsból pedig, amelyet levágsz az első nap estéjén, semmi se maradjon meg reggelre!

5 Nem szabad levágni a páskaáldozatot akármelyik lakóhelyeden, amelyet neked ad majd Istened, azÚr,

6 hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt Istened, azÚr, hogy ott lakjék a neve, ott vágd le majd a páskaáldozatot: este, napnyugtakor, abban az időpontban, amikor kijöttél Egyiptomból.

7 Azon a helyen főzd és edd meg, amelyet kiválaszt Istened, azÚr. Reggel azután indulj, és eredj haza!

8 Hat napig kovásztalan kenyeret egyél! A hetedik napon, Istenednek, azÚrnak ünnepnapján ne végezz semmiféle munkát!

9 Számolj azután hét hetet! Attól fogva kezdd számolni a hét hetet, hogy sarlóval kezdenek aratni.

10 Akkor tartsd meg a hetek ünnepét Istenednek, azÚrnak, és adj önkéntes áldozatot aszerint, ahogyan megáldott téged Istened, azÚr.

11 Örvendezz Istenednek, azÚrnak színe előtt – fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóleányoddal meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden él, és a jövevénnyel, az árvával és az özveggyel, akik veled vannak – azon a helyen, amelyet kiválaszt Istened, azÚr, hogy ott lakjék a neve.

12 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, tartsd meg és teljesítsd hát ezeket a rendelkezéseket!

13 Tartsd meg a lombsátrak ünnepét hét napig, amikor megtörténik a betakarítás szérűdről és borsajtódból.

14 Örvendezz az ünnepeden fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóleányoddal meg a lévitával és a jövevénnyel, az árvával és az özveggyel együtt, akik lakóhelyeden élnek.

15 Hét napon át ünnepelj Istenednek, azÚrnak azon a helyen, amelyet kiválaszt azÚr. Mert megáldotta Istened, azÚrminden termésedet és kezed minden munkáját: örvendezz tehát!

16 Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi Istenednek, azÚrnak a színe előtt azon a helyen, amelyet ő kiválaszt: a kovásztalan kenyér ünnepén, a hetek ünnepén és a lombsátrak ünnepén. De senki se jelenjék meg üres kézzel azÚrszíne előtt!

17 Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, azÚrtól, aki adja azt neked.

Igazságos ítélkezés

18 Állíts törzsenként bírákat és elöljárókat minden lakóhelyeden, amelyet Istened, azÚrad neked, és ezek ítéljék a népet igaz ítélettel!

19 Ne kerüld meg a törvényt, ne légy személyválogató, és ne fogadj el vesztegetést, mert a vesztegetés elvakítja a bölcseket is, és félreviszi azoknak az ügyét, akiknek igaza van.

20 Az igazságra és csakis az igazságra törekedj, hogy életben maradj, és megtarthasd birtokodban azt a földet, amelyet Istened, azÚrad neked.

Pogány szokások tiltása és büntetése

21 Ne ültess magadnak semmiféle szent fát azÚrnak, a te Istenednek oltára mellé, amelyet magadnak építesz!

22 Szent oszlopot se állíts magadnak, mert gyűlöli azt Istened, azÚr!

1 Ne áldozz Istenednek, azÚrnak olyan marhát vagy juhot, amelynek fogyatékossága vagy bármiféle hibája van, mert utálatos az Istened, azÚrelőtt.

2 Ha valamelyik lakóhelyeden azok közül, amelyeket Istened, azÚrad neked, akad köztetek valaki – akár férfi, akár nő –, aki olyasmit követ el, amit rossznak lát Istened, azÚr, és megszegi a szövetségét,

3 ha elmegy, és más isteneket tisztel, és azokat imádja: a napot, a holdat vagy az ég minden seregét, amit én nem parancsoltam,

4 és ezt jelentik neked, és meghallod, akkor jól vizsgáld meg az ügyet! És ha valóban igaz, hogy ilyen utálatos dolog történt Izráelben,

5 akkor vezesd ki a városkapuhoz azt a férfit vagy nőt, aki ezt a gonoszságot elkövette, és kövezd halálra azt a férfit vagy nőt!

6 Csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad valakit halálra ítélni; egyetlen tanú vallomása alapján nem szabad.

7 A tanúk emeljenek rá először kezet, amikor kivégzik, csak azután az egész nép. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!

A legfőbb törvényszék

8 Ha egy ügy annyira bonyolult számodra, hogy nem tudsz ítéletet hirdetni a magad lakóhelyén – legyen az vérontás, károkozás, testi sértés vagy egyéb peres ügy –, akkor menj fel arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, azÚr.

9 Menj el a lévita papokhoz és ahhoz a bíróhoz, aki abban az időben hivatalban lesz, és kérj tanácsot, majd ők kimondják az ítéletet.

10 Te pedig aszerint járj el, amit ők mondanak neked azon a helyen, amelyet kiválaszt azÚr. Vigyázz, és tegyél meg mindent, amire utasítanak!

11 A kapott utasítás és a kimondott ítélet szerint járj el, és attól ne térj el se jobbra, se balra, amit ők mondanak neked!

12 Ha pedig valaki öntelten meg meri tenni, hogy nem hallgat arra a papra vagy bíróra, aki ott áll Istenednek, azÚrnak szolgálatában, az az ember haljon meg. Így takarítsd ki a gonoszt Izráelből!

13 Hallja meg ezt az egész nép, és féljen, és ne viselkedjenek többé elbizakodottan!

A királytörvény

14 Ha majd bemégy arra a földre, amelyet neked ad Istened, azÚr, birtokba veszed, ott laksz, és ezt mondod: Királyt akarok emelni magam fölé, mint a körülöttem élő többi nép,

15 csak azt emeld magad fölé királlyá, akit Istened, azÚrkiválaszt. Testvéreid közül emelj királyt magad fölé; nem tehetsz magad fölé idegen embert, aki nem testvéred.

16 Csak sok lovat ne tartson, és ne vigye vissza a népet Egyiptomba, hogy sok lovat szerezzen, mert megmondta nektek azÚr, hogy ne térjetek vissza többé azon az úton.

17 Ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon, és túl sok ezüstöt és aranyat se gyűjtsön.

18 Amikor elfoglalja királyi trónját, másoltassa le magának egy könyvbe ezt a törvényt, amely a lévita papoknál található.

19 Tartsa azt magánál, és olvassa azt egész életében, hogy megtanulja félni azUrat, az ő Istenét, s hogy megtartsa ennek a törvénynek minden igéjét, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket.

20 Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra, se balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben.

A lévita papok javadalma

1 A lévita papoknak, Lévi egész törzsének ne legyen birtokrésze és öröksége Izráelben. AzÚrnak szóló tűzáldozatokból, az ő örökségéből éljenek.

2 Ne legyen öröksége testvérei között; azÚraz ő öröksége, ahogyan megígérte neki.

3 Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát, az állkapcsát meg a gyomrot.

4 Add neki gabonád, mustod és olajad első termését is meg juhaidnak először lenyírt gyapját.

5 Mert őt választotta ki Istened, azÚrvalamennyi törzsed közül, hogy ott álljon és szolgáljon, és áldást mondjon azÚrnevével, ő és fiai minden időben.

6 Ha egy lévita bárhonnan Izráelből, bármelyik lakóhelyedről, ahol jövevényként él, el akar majd jönni arra a helyre, amelyet kiválaszt azÚr, hadd jöjjön el, amikor csak kívánja,

7 hadd végezzen szolgálatot Istenének, azÚrnak nevében éppúgy, mint többi lévita testvére, akik azÚrszíne előtt állnak.

8 Velük egyenlő részt kapjon azon kívül, amije van a családi tulajdon eladásából.

A varázslás tiltása

9 Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, azÚrad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek.

10 Ne legyen olyan nálad, aki a fiát vagy a leányát áldozatul elégeti, ne legyen jós, se varázslást űző, jelmagyarázó vagy igéző!

11 Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó!

12 Mert utálatos azÚrelőtt mindaz, aki ilyet cselekszik: éppen ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket a népeket Istened, azÚr.

13 Légy feddhetetlen Istened, azÚrelőtt!

14 Mert ezek a népek, amelyeknek a földjét birtokba veszed, varázslókra és jósokra hallgatnak, de neked ezt nem engedi meg Istened, azÚr.

Igaz próféta ígérete

15 Prófétát támaszt majd testvéreid közül Istened, azÚr: olyat, mint én – őreá hallgassatok!

16 Egészen úgy, ahogyan kérted Istenedtől, azÚrtól a Hóreben, az összegyülekezés napján, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni Istenemnek, azÚrnak a szavát, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet, mert meghalok.

17 Akkor azÚrígy szólt hozzám: Helyesen mondták.

18 Prófétát támasztok nekik testvéreik közül, olyat, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok.

19 És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben hirdet, azt majd én felelősségre vonom.

20 Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét hirdet az én nevemben, amelyet nem én parancsoltam meg neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg!

21 De gondolhatnád magadban: Miről ismerhetjük fel, hogy nem azÚrmondott egy igét?

22 Ha egy próféta azÚrnevében mond egy igét, de az nem történik meg és nem teljesedik be: azt az igét nem azÚrmondta, hanem a próféta mondta önteltségében; ne tarts hát tőle!

Menedékvárosok

1 Amikor Istened, azÚrkiirtja azokat a népeket, amelyeknek a földjét neked adja Istened, azÚr, és te birtokba veszed, és letelepszel városaikban és házaikban,

2 jelölj ki három várost országodban, amelyet Istened, azÚrad neked birtokul.

3 Mérd le a hozzájuk vezető utat, és oszd fel három részre országod területét, amelyet örökségül ad neked Istened, azÚr, hogy oda menekülhessen mindenki, aki gyilkolt.

4 Életben maradhat az oda menekülő gyilkos abban az esetben, ha nem szándékosan ölte meg felebarátját, és nem gyűlölte azelőtt.

5 Ha tehát valaki elmegy az erdőbe felebarátjával fát vágni, és favágás közben meglendül keze a fejszével, a vas lerepül a nyeléről, és úgy eltalálja felebarátját, hogy az meghal, akkor meneküljön e városok egyikébe, hogy életben maradjon.

6 Mert ha a bosszúálló rokon haragra lobban, és üldözőbe veszi a gyilkost, utolérhetné és megölhetné, ha túl hosszú az út, pedig nem méltó a halálra, hiszen nem gyűlölte azt azelőtt.

7 Ezért parancsolom meg neked, hogy jelölj ki három várost.

8 Ha majd kiterjeszti határaidat Istened, azÚr, ahogyan megesküdött atyáidnak, és neked adja az egész országot – amelyről megígérte atyáidnak, hogy odaadja,

9 ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma megparancsolok neked, ha szereted azUrat, a te Istenedet, és ha az ő útjain jársz minden időben –, akkor jelölj ki még három várost e mellé a három mellé,

10 hogy ne ontsanak ártatlan vért országodban, amelyet Istened, azÚrad neked örökségül, és ne terheljen téged vérontás.

11 De ha valaki gyűlöli felebarátját, meglesi és rátámad, és úgy megüti, hogy az belehal, majd e városok egyikébe menekül,

12 akkor küldjenek érte városának a vénei, hozzák el onnan, és adják a bosszúálló rokon kezébe, hogy meghaljon.

13 Ne szánakozz rajta, hanem távolítsd el Izráelből az ártatlanul kiontott vért, akkor lesz jó dolgod.

A hamis tanúzás büntetése

14 Ne mozdítsd el felebarátod határát, amelyet az elődök jelöltek ki örökségedben, amelyet örökségül megkapsz azon a földön, amelyet Istened, azÚrad neked birtokul.

15 Nem elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában, bármilyen vétket követett is el. Csak két vagy három tanú vallomása elég az ítélethez.

16 Ha valaki ellen hamis tanú áll elő, és törvénytelenséggel vádolja őt,

17 akkor az a két ember, akinek pere van egymással, álljon azÚrszíne elé, a papok és a bírák elé, akik akkor hivatalban lesznek.

18 A bírák vizsgálják ki jól az ügyet, és ha hazudott a tanú, hazugságot vallott embertársa ellen,

19 azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával. Így irtsd ki a gonoszt a magad köréből!

20 Hallják ezt meg a többiek, és féljenek, és többé ne kövessenek el köztetek ilyen gonoszságot.

21 Ne szánakozz rajta! Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért!

A hadviselés szabályai

1 Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovakat, harci kocsikat és nálad nagyobb sereget, ne félj tőlük, mert veled lesz azÚr, a te Istened, aki fölhozott téged Egyiptom földjéről.

2 Amikor készültök az ütközetre, lépjen elő a pap, és beszéljen a néphez.

3 Ezt mondja nekik: Halld meg, Izráel! Arra készültök most, hogy megütközzetek ellenségeitekkel. Ne lágyuljon meg a szívetek, ne féljetek, ne rettegjetek, és ne rémüljetek meg tőlük!

4 Mert Istenetek, azÚrveletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket.

5 Az elöljárók pedig így beszéljenek a néphez: Van-e itt olyan ember, aki új házat épített, és még nem avatta fel? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki avassa fel azt, ha ő meghal a harcban.

6 Van-e olyan ember, aki szőlőt ültetett, de még nem vette hasznát? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki vegye hasznát, ha ő meghal a harcban.

7 Vagy van-e olyan ember, aki eljegyzett egy leányt, de még nem vette el? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki vegye azt el, ha ő meghal a harcban.

8 Azután még ezt is mondják meg az elöljárók a népnek: Van-e itt olyan ember, aki fél, és lágyszívű? Az menjen vissza a házához, ne csüggessze el társainak a szívét a magáéhoz hasonlóan!

9 Amikor az elöljárók befejezik a néphez intézett beszédüket, rendeljenek csapatparancsnokokat a nép élére!

10 Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel azt békés megadásra!

11 Ha békés megadással válaszol, és megnyitja előtted kapuit, akkor legyen az egész benne lakó nép adófizető szolgáddá.

12 De ha nem fogadja el a békét, hanem harcba száll veled, akkor kezdd meg az ostromát!

13 És ha kezedbe adja Istened, azÚr, akkor hányj kardélre benne minden férfit!

14 De a nőket, a gyermekeket, az állatokat és mindazt a zsákmányt, ami a városban van, vedd birtokodba, és élvezd az ellenségtől szerzett zsákmányt, amit neked adott Istened, azÚr.

15 Így bánj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, és nem az itt levő népek városai közül valók.

16 De az itt lakó nemzetek városaiban, amelyeket örökségül ad neked Istened, azÚr, ne hagyj életben egy lelket sem!

17 Irtsd ki őket mindenestül: a hettitákat, az emóriakat, a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogyan megparancsolta neked Istened, azÚr;

18 azért, hogy meg ne tanítsanak benneteket mindazoknak az utálatos dolgoknak az elkövetésére, amelyeket ők isteneik tiszteletére elkövetnek, és így ne vétkezzetek Istenetek, azÚrellen.

19 Ha egy várost hosszabb időn át kell ostromolnod, hogy legyőzd és elfoglald, ne pusztítsd ki a fákat, fejszét emelve rájuk! Egyél róluk, de ne vágd ki azokat, mert nem ember a mezőn levő fa, hogy az is ostrom alá kerüljön miattad.

20 Csak azt a fát pusztítsd el és vágd ki, amelyről tudod, hogy nem gyümölcsfa. Abból építs ostromműveket az ellen a város ellen, amely harcba szállt veled, míg csak el nem esik.