Category: 4Mózes

Izráel bosszút áll Midjánon

1 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

2 Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután elődeid mellé kerülsz.

3 Azután így beszélt Mózes a néphez: Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a harcra, és támadják meg Midjánt, hogy bosszút álljanak Midjánon azÚrért.

4 Ezret küldjetek egy-egy törzsből, Izráel mindegyik törzséből a harcba.

5 Kivezényeltek tehát Izráel soraiból törzsenként ezret: tizenkétezer harcra fölfegyverzett embert.

6 Azután csatába küldte őket Mózes, törzsenként ezret; velük együtt csatába küldte Fineást, Eleázár pap fiát is, mert ő kezelte a szent eszközöket és a riadót jelző harsonákat.

7 Csatába is szálltak Midján ellen, ahogyan megparancsolta Mózesnek azÚr, és megöltek minden férfit.

8 Midján királyait is megölték azokkal, akiket lemészároltak: Evít, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát: Midján öt királyát. Megölték fegyverrel Bálámot, Beór fiát is.

9 Midján asszonyait és gyermekeit azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elvitték zsákmányként minden állatukat, jószágukat és egész vagyonukat.

10 Fölperzseltek lakóhelyükön minden várost és sátortábort.

11 Azután fogták az egész zsákmányt és az összes megszerzett embert és állatot,

12 és odavitték Mózeshez, Eleázár paphoz és Izráel fiai közösségéhez a foglyokat és a megszerzett zsákmányt a táborba, Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.

13 Mózes, Eleázár pap és a közösség összes fejedelme kivonult eléjük a táboron kívülre.

14 De Mózes megharagudott a hadsereg vezetőire, az ezredesekre és a századosokra, akik hazatértek a megvívott harcból.

15 Ezt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az egész asszonynépet?!

16 Hiszen ők csábították hűtlenségre azÚrellen Izráel fiait Bálám tanácsa szerint Peór kedvéért! Ezért érte csapás azÚrközösségét.

17 Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és öljetek meg minden nőt is, akinek már volt dolga férfival úgy, hogy vele hált.

18 De hagyjatok életben magatoknak minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást.

19 Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Mindaz, aki megölt valakit, vagy megérintett egy elesettet, tisztítsa meg magát a harmadik napon és a hetedik napon: ti is, meg a foglyaitok is.

20 Tisztítsatok meg minden ruhát, bőrholmit, kecskeszőrkészítményt és minden faeszközt.

21 Eleázár pap pedig ezt mondta a katonáknak, akik megjárták a háborút: Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt Mózesnek azÚr:

22 Az arany-, ezüst-, réz-, meg a vas-, ón- és ólomholmit,

23 mindazt, ami tűzálló, tartsátok tűzbe, hogy megtisztuljon, de még tisztítóvízzel is tisztítsátok meg. Ami pedig nem tűzálló, azt merítsétek vízbe!

24 Ruhátokat is mossátok ki a hetedik napon, hogy tiszták legyetek. Azután bejöhettek a táborba.

25 Azután ezt mondta Mózesnek azÚr:

26 Számold össze a foglyokat, az elfogott embereket és állatokat, Eleázár pappal és a közösség családfőivel együtt.

27 Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között.

28 Végy el egy részt azÚrnak a hadba vonult harcosoktól, ötszázból egyet: embert, marhát, szamarat és juhot egyaránt.

29 Abból a feléből vegyétek el, ami nekik jutott, és add azt Eleázár papnak azÚrnak szóló felajánlásként.

30 Az Izráel fiainak jutott feléből pedig végy el ötvenenként egyet: embert és marhát, szamarat meg juhot, mindenféle állatot. Add azokat a lévitáknak, akik azÚrhajlékánál végzik a tennivalókat.

31 Mózes és Eleázár pap úgy járt el, ahogyan megparancsolta Mózesnek azÚr.

32 Ez volt az, ami a megszerzett zsákmányból megmaradt; abból, amit zsákmányolt a hadinép: hatszázhetvenötezer juh,

33 hetvenkétezer marha,

34 hatvanegyezer szamár

35 és harminckétezer ember: azok a nők, akik nem ismerték a férfival való hálást.

36 Ennek az a fele, amely a hadba vonultak része volt, szám szerint a következő volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh,

37 ebből azÚrnak járó rész hatszázhetvenöt juh volt;

38 harminchatezer marha, ebből azÚrnak járó rész hetvenkettő volt;

39 harmincezer-ötszáz szamár, ebből azÚrnak járó rész hatvanegy volt;

40 és tizenhatezer ember, közülük azÚrnak járó rész harminckét lélek volt.

41 Mózes átadta Eleázár papnak azÚrnak felajánlott részt, ahogyan megparancsolta Mózesnek azÚr.

42 Az Izráel fiainak jutott felerész, amelyet elvett Mózes a harcosoktól,

43 tehát a közösségre eső felerész ennyi volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh,

44 harminchatezer marha,

45 harmincezer-ötszáz szamár

46 és tizenhatezer ember.

47 Az Izráel fiainak jutott felerészből elvett Mózes minden ötven emberből és állatból egyet, és odaadta azokat a lévitáknak, akik azÚrhajlékánál végezték a tennivalóikat, ahogyan megparancsolta Mózesnek azÚr.

48 Akkor odamentek Mózeshez a sereg egységeinek a parancsnokai, az ezredesek és a századosok,

49 és ezt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid, összeszámoltuk a ránk bízott harcosokat, és senki sem hiányzik közülünk.

50 Ezért elhoztuk mindnyájan azÚrnak szóló áldozatul az arany ékszereket, ki-ki amit talált: a bokaláncokat és karpereceket, a gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk azÚrelőtt.

51 Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat, csupa mesterművet.

52 Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok felajánlottak azÚrnak, tizenhatezer-hétszázötven sekel súlyú volt;

53 a katonáik pedig a saját zsákmányukat megtartották maguknak.

54 Mózes és Eleázár pap átvették az aranyat az ezredesektől és századosoktól, és bevitték a kijelentés sátrába azÚrelé, emlékeztetőül Izráel fiaira.

A Jordántól keletre eső országrész felosztása

1 Rúben és Gád fiainak igen sok jószága volt. Amikor látták, hogy Jazér és Gileád földje alkalmas hely a jószágtartásra,

2 odamentek Gád és Rúben fiai Mózeshez és Eleázár paphoz meg a közösség fejedelmeihez, és ezt mondták:

3 Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón,

4 az a föld, amelyet megvert azÚrIzráel közössége előtt, jószágtartásra való föld, szolgáidnak pedig jószágaik vannak.

5 Ha jóindulattal vagy hozzánk – mondták –, hadd kapják meg szolgáid ezt a földet tulajdonul, és ne vigyél át bennünket a Jordánon!

6 Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!

7 Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet nekik adott azÚr?

8 Atyáitok is így cselekedtek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy megtekintsék az országot.

9 Fölmentek az Eskól-völgyig, és megnézték az országot, de elvették Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy bemenjenek abba az országba, amelyet nekik adott azÚr.

10 Ezért fellángolt azÚrharagja azon a napon, és ezt az esküt tette:

11 Az Egyiptomból feljött férfiak, húszévestől fölfelé, nem látják meg azt a földet, amelyet esküvel ígértem oda Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mert nem követtek engem hűségesen,

12 kivéve Kálébot, a kenizzi Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők hűségesen követték azUrat.

13 Fellángolt azÚrharagja Izráel ellen, és hagyta őket bolyongani a pusztában negyven évig, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely olyat követett el, ami nem tetszett azÚrnak.

14 És most ti, vétkesek fajzata, atyáitok nyomdokába léptek, hogy még növeljétek azÚrIzráel ellen fellángolt haragját?!

15 Ha elfordultok tőle, még tovább hagyja népét a pusztában, és ennek az egész népnek a vesztét okozzátok!

16 Ekkor közelebb léptek hozzá, és ezt mondták: Csak juhaklokat építünk itt a jószágnak, meg városokat a családunknak,

17 aztán mi magunk is fölfegyverkezünk, és megyünk Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket a területükre. De a családunk hadd maradjon megerősített városokban az ország lakosai miatt.

18 Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét.

19 Hiszen mi nem akarunk velük együtt örökséget kapni ott a Jordánon túl, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.

20 Mózes így felelt nekik: Ha ezt megteszitek, ha fölfegyverkeztek a harcra azÚrszíne előtt,

21 és minden fegyveresetek átkel a Jordánon azÚrszíne előtt, amíg ki nem űzi ellenségeit maga elől,

22 és ha akkor tértek vissza, miután meghódolt az a föld azÚrelőtt, akkor ártatlanok lesztek azÚrés Izráel szemében, és birtokul kapjátok ezt a földet azÚrelőtt.

23 De ha nem így tesztek, vétkeztek azÚrellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése.

24 Építsetek hát városokat családotoknak és aklokat nyájaitoknak, de amit kimondtatok, azt tegyétek meg!

25 Akkor ezt mondták Gád és Rúben fiai Mózesnek: Úgy cselekszenek szolgáid, ahogyan te parancsolod, urunk!

26 Gyermekeink, asszonyaink, jószágunk és az összes állatunk ott marad Gileád városaiban.

27 Szolgáid pedig mindnyájan hadba szállnak azÚrelőtt, fölfegyverkezve a harcra, amint kívánod, uram.

28 Mózes ekkor parancsot adott Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, meg az izráeli törzsek családfőinek velük kapcsolatban.

29 Ezt mondta nekik Mózes: Ha Gád és Rúben fiai átkelnek veletek a Jordánon, mindnyájan fölfegyverkezve a harcra azÚrszíne előtt, és ha majd meghódol előttetek az a föld, akkor adjátok nekik Gileád földjét birtokul.

30 Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek, Kánaán földjén kapjanak birtokot.

31 Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogyan azÚrszolgáidnak megmondta.

32 Mi átkelünk fegyveresen azÚrszíne előtt Kánaán földjére, de az örökségül kapott birtokunk legyen itt, a Jordánon innen.

33 Mózes tehát nekik, Gád és Rúben fiainak meg József fiai közül Manassé törzse felének adta Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a földet városaival és a városok körüli területekkel együtt.

34 Gád fiai fölépítették Díbónt, Atárótot és Aróért,

35 Atrót-Sófánt, Jazért és Jogbohát,

36 Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket a megerősített városokat és a juhok aklait.

37 Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét és Kirjátajimot,

38 Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Így nevezték el azokat a városokat, amelyeket fölépítettek.

39 Manassé fiának, Mákírnak a fiai pedig Gileádba vonultak, elfoglalták azt, és kiűzték az ott lakó emóriakat.

40 Mózes Manassé fiának, Mákírnak adta Gileádot, aki letelepedett ott.

41 Manassé másik fia, Jáír fölvonult, és elfoglalta az emóriak sátorfalvait. Elnevezte azokat Jáír sátorfalvainak.

42 Nóbah is fölvonult, elfoglalta Kenátot és falvait, és saját magáról Nóbahnak nevezte el.

Izráel táborhelyei a pusztában

1 Ezek Izráel fiainak a táborhelyei attól fogva, hogy seregeik Mózes és Áron vezetésével kivonultak Egyiptomból.

2 Mózes ugyanis azÚrparancsára mindig följegyezte, ha továbbindultak a táborhelyeikről. Ezek azok a táborhelyek, ahonnan elindultak:

3 Elindultak Ramszeszből az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A páskát követő napon jöttek ki Izráel fiai azÚrkezének oltalma alatt egész Egyiptom szeme láttára,

4 miközben az egyiptomiak sorra temették mindazokat az elsőszülötteket, akiket megölt azÚr, mert azÚrítéletet tartott isteneiken.

5 Elindultak tehát Izráel fiai Ramszeszből, és tábort ütöttek Szukkótban.

6 Elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.

7 Elindultak Étámból, és Pí-Hahírót felé fordultak Baal-Cefónnal szemben, és tábort ütöttek Migdól előtt.

8 Elindultak Pí-Hahírótból, és a tengeren átkelve elérkeztek a pusztába. Háromnapi utat tettek meg az Étám-pusztában, és tábort ütöttek Márában.

9 Elindultak Márából, és eljutottak Élimbe. Élimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa. Tábort ütöttek ott.

10 Elindultak Élimből, és tábort ütöttek a Vörös-tenger mellett.

11 Elindultak a Vörös-tengertől, és tábort ütöttek a Szín-pusztában.

12 Elindultak a Szín-pusztából, és tábort ütöttek Dofkában.

13 Elindultak Dofkából, és tábort ütöttek Álúsban.

14 Elindultak Álúsból, és tábort ütöttek Refídímben. Ott nem volt a népnek ivóvize.

15 Elindultak Refídímből, és tábort ütöttek a Sínai-pusztában.

16 Elindultak a Sínai-pusztából, és tábort ütöttek Kibrót-Taavában.

17 Elindultak Kibrót-Taavából, és tábort ütöttek Hacérótban.

18 Elindultak Hacérótból, és tábort ütöttek Ritmában.

19 Elindultak Ritmából, és tábort ütöttek Rimmón-Pérecben.

20 Elindultak Rimmón-Pérecből, és tábort ütöttek Libnában.

21 Elindultak Libnából, és tábort ütöttek Risszában.

22 Elindultak Risszából, és tábort ütöttek Kehélátában.

23 Elindultak Kehélátából, és tábort ütöttek a Sefer-hegynél.

24 Elindultak a Sefer-hegytől, és tábort ütöttek Harádában.

25 Elindultak Harádából, és tábort ütöttek Makhélótban.

26 Elindultak Makhélótból, és tábort ütöttek Tahatban.

27 Elindultak Tahatból, és tábort ütöttek Terahban.

28 Elindultak Terahból, és tábort ütöttek Mitkában.

29 Elindultak Mitkából, és tábort ütöttek Hasmónában.

30 Elindultak Hasmónából, és tábort ütöttek Mószérótban.

31 Elindultak Mószérótból, és tábort ütöttek Bené-Jaakánban.

32 Elindultak Bené-Jaakánból, és tábort ütöttek Hór-Haggidgádban.

33 Elindultak Hór-Haggidgádból, és tábort ütöttek Jotbátában.

34 Elindultak Jotbátából, és tábort ütöttek Abrónában.

35 Elindultak Abrónából, és tábort ütöttek Ecjón-Geberben.

36 Elindultak Ecjón-Geberből, és tábort ütöttek a Cin-pusztában levő Kádésban.

37 Elindultak Kádésból, és tábort ütöttek a Hór-hegynél, Edóm országának a határán.

38 Ott Áron főpap fölment a Hór-hegyre azÚrparancsa szerint, és meghalt a negyvenedik évben azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból az év ötödik hónapjában, a hónap első napján.

39 Áron százhuszonhárom éves volt, amikor meghalt a Hór-hegyen.

40 Akkor hallotta meg a kánaáni Arád királya, aki Kánaán földjén, a Délvidéken lakott, hogy jönnek Izráel fiai.

41 Ők pedig elindultak a Hór-hegytől, és tábort ütöttek Calmónában.

42 Elindultak Calmónából, és tábort ütöttek Púnónban.

43 Elindultak Púnónból, és tábort ütöttek Óbótban.

44 Elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Abárímban, Móáb határán.

45 Elindultak Ijjé-Abárímból, és tábort ütöttek Díbón-Gádban.

46 Elindultak Díbón-Gádból, és tábort ütöttek Almón-Diblátajimban.

47 Elindultak Almón-Diblátajimból, és tábort ütöttek az Abárím-hegységnél Nebóval szemben.

48 Elindultak az Abárím-hegységtől, és tábort ütöttek Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.

49 Ott táboroztak a Jordán mentén Bét-Hajjesímóttól Ábél-Hassittímig Móáb síkságán.

50 Azután így beszélt Mózeshez azÚrMóáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:

51 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon Kánaán földjére,

52 űzzétek ki magatok elől az ország minden lakosát, pusztítsátok el összes bálványukat, öntött bálványszobraikat is mind pusztítsátok el, és tegyétek tönkre valamennyi áldozóhalmukat!

53 Vegyétek birtokba az országot, és lakjatok abban, mert nektek adtam azt a földet, hogy ti birtokoljátok.

54 Sorsvetéssel osszátok fel örökségül az országot nemzetségeitek között. A nagyobbnak nagyobb örökséget adjatok, a kisebbnek pedig kisebb örökséget juttassatok. Mindenki azt kapja, ami a sorsvetéssel jut neki. Az ősi törzsek szerint osszátok szét az örökséget!

55 De ha nem űzitek ki magatok elől az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük, és szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen lakni fogtok,

56 és majd veletek bánok el úgy, ahogyan ővelük akartam elbánni.

Az ígéret földjének határai

1 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha majd bementek Kánaán földjére, az a föld, Kánaán földje jut nektek örökségül a következő határok szerint:

3 A déli határvidék a Cin-pusztától Edóm mentén legyen. Ez legyen a déli határotok: keleten a Sós-tenger végétől induljon,

4 kerülje meg a határ délről az Akrabbím-hágót, és menjen Cin felé, nyúljon le Kádés-Barneától délre, majd haladjon Hacar-Addárig, és menjen tovább Acmón felé.

5 Acmóntól forduljon a határ Egyiptom patakja felé, és végződjék a tengernél.

6 A nyugati határotok a Nagy-tenger és annak partvidéke legyen. Ez legyen a nyugati határotok.

7 Ez legyen az északi határotok: A Nagy-tengertől a Hór-hegyig jelöljétek ki,

8 a Hór-hegytől jelöljétek ki a Hamátba vezető útig, majd a határ nyúljon ki Cedád felé,

9 azután haladjon a határ Zifrón felé, és a vége Hacar-Énánnál legyen. Ez legyen az északi határotok.

10 A keleti határt Hacar-Énántól Sefámig jelöljétek ki,

11 Sefámtól menjen le a határ Riblá felé, Ajintól keletre, majd menjen tovább a határ lefelé, amíg el nem éri a Kinneret-tó keleti partján levő magaslatokat.

12 Azután menjen le a határ a Jordán felé, és végződjék a Sós-tengernél. Ez legyen országotok határa körös-körül.

13 Azután ezt parancsolta Mózes Izráel fiainak: Ezt a földet osszátok fel örökségül sorsvetéssel, ahogyan megparancsolta azÚr, és adjátok oda a kilenc és fél törzsnek.

14 Mert Rúben törzsének a nagycsaládjai és Gád törzsének a nagycsaládjai már megkapták örökségüket, és Manassé törzsének a fele is megkapta.

15 Ez a két és fél törzs a Jordánon innen, keleten, Jerikóval szemben kapta meg örökségét.

Az ország felosztói

16 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

17 Név szerint ezek legyenek azok a férfiak, akik felosztják közöttetek örökségül az országot: Eleázár pap és Józsué, Nún fia.

18 Törzsenként egy-egy fejedelmet válasszatok melléjük az ország felosztására.

19 Név szerint ezek legyenek: Júda törzséből Káléb, Jefunne fia.

20 Simeon fiainak törzséből Semúél, Ammíhúd fia.

21 Benjámin törzséből Elídád, Kiszlón fia.

22 Dán fiainak a törzséből Bukkí fejedelem, Joglí fia.

23 József fiai közül: Manassé fiainak a törzséből Hanníél fejedelem, Éfód fia,

24 Efraim fiainak a törzséből pedig Kemúél fejedelem, Siftán fia.

25 Zebulon fiainak a törzséből Elícáfán fejedelem, Parnak fia.

26 Issakár fiainak a törzséből Paltíél fejedelem, Azzan fia.

27 Ásér fiainak a törzséből Ahíhúd fejedelem, Selómí fia.

28 Naftáli fiainak a törzséből Pedahél fejedelem, Ammíhúd fia.

29 Ezeknek parancsolta meg azÚr, hogy osszák ki az örökségüket Izráel fiainak Kánaán földjén.

A léviták városai

1 Azután így beszélt Mózeshez azÚrMóáb síkságán, Jerikóval szemben, a Jordán mellett:

2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy a birtokul kapott örökségükből adjanak városokat a lévitáknak lakóhelyül. A városok körül levő legelőket is adjátok a lévitáknak.

3 Lakjanak ezekben a városokban, a hozzájuk tartozó legelőket pedig használják nyájaiknak, jószáguknak és mindenféle állatuknak.

4 Azoknak a városoknak a legelői, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától kifelé körös-körül ezerkönyöknyire terjedjenek.

5 A városon kívül a keleti oldalát kétezer könyöknek mérjétek, a déli oldalát kétezer könyöknek, a nyugati oldalát kétezer könyöknek és az északi oldalát is kétezer könyöknek, úgy, hogy a város középen legyen. Így mérjétek ki ezeknek a városoknak a legelőit.

6 Azok közül a városok közül, amelyeket a lévitáknak adtok, legyen hat menedékváros. Ezeket arra a célra jelöljétek ki, hogy oda menekülhessen a gyilkos. Rajtuk kívül negyvenkét várost adjatok.

7 Összesen tehát negyvennyolc várost adjatok a lévitáknak a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt.

8 Úgy adjátok ki Izráel fiainak birtokából ezeket a városokat, hogy akinek több jutott, attól többet, akinek kevesebb, attól kevesebbet vegyetek el. Mindegyik törzs aszerint adjon városaiból a lévitáknak, hogy milyen nagy a neki kiosztott örökség.

A menedékvárosok

9 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

10 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor átkeltek a Jordánon Kánaán földjére,

11 válasszatok ki magatoknak olyan városokat, amelyek a menedékvárosaitok lesznek. Oda meneküljön a gyilkos, ha nem szándékosan öl meg valakit.

12 Szolgáljanak nektek ezek a városok menedékül a bosszúálló elől, hogy ne haljon meg a gyilkos, amíg oda nem áll a közösség elé ítéletre.

13 Hat várost jelöljetek ki magatoknak menedékvárosul.

14 Három várost jelöljetek ki a Jordánon innen, és három várost jelöljetek ki Kánaán földjén: ezek legyenek a menedékvárosok.

15 Legyen ez a hat város menedékül Izráel fiainak és a jövevényeknek meg a köztük lakó betelepülteknek, hogy oda menekülhessen mindenki, aki nem szándékosan ölt meg valakit.

16 Ha valaki úgy megüti vasszerszámmal a másikat, hogy belehal, gyilkos az: halállal kell lakolnia a gyilkosnak.

17 Ha valaki a kezébe kerülő kővel, amely halált okozhat, úgy megüti a másikat, hogy az belehal, gyilkos az: halállal kell lakolnia a gyilkosnak.

18 Vagy ha valaki a kezébe kerülő faeszközzel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy az belehal, gyilkos az: halállal kell lakolnia a gyilkosnak.

19 Maga a bosszúálló rokon ölje meg a gyilkost. Megölheti ott, ahol ráakad.

20 Ha valaki gyűlöletből ellöki a másikat, vagy ha ártó szándékkal dobja meg úgy, hogy belehal,

21 vagy ha ellenséges indulatában kézzel üti meg a másikat úgy, hogy az belehal, halállal kell lakolnia annak, aki megütötte, mert gyilkos az. A bosszúálló megölheti a gyilkost ott, ahol ráakad.

22 De ha csak hirtelen, ellenséges indulat nélkül taszította el, vagy nem ártó szándékkal dobta meg valamivel a másikat,

23 vagy ráejtett figyelmetlenségből a másikra egy követ, amely halált okozhat, és az belehalt, pedig nem is volt ellensége, és nem kereste a vesztét,

24 akkor a közösség ítéljen a tettes és a bosszúálló ügyében ezen előírások szerint.

25 Mentse meg a közösség a gyilkost a bosszúállótól, és küldje vissza a közösség abba a menedékvárosba, ahova menekült. Lakjék ott, amíg meg nem hal a szent olajjal fölkent főpap.

26 De ha el meri hagyni a gyilkos annak a menedékvárosnak a határát, ahova menekült,

27 és rátalál a bosszúálló annak a menedékvárosnak a határán kívül, akkor megölheti a bosszúálló a gyilkost. Nem terheli vér,

28 mert annak a menedékvárosban kell laknia a főpap haláláig. Csak a főpap halála után térhet vissza a gyilkos a saját földjére.

29 Ez legyen a törvény rendelkezése mindenütt, ahol laktok, nemzedékről nemzedékre!

30 Ha egy ember agyonüt valakit, csak tanúk szavára szabad a gyilkost kivégezni. Egy tanú vallomása azonban nem elég a halálos ítélethez.

31 Nem szabad elfogadni váltságdíjat az olyan gyilkos életéért, aki halálra méltó bűnt követett el: az ilyen halállal lakoljon!

32 De ha valaki menedékvárosba menekült, attól sem szabad váltságdíjat elfogadni azért, hogy még a főpap halála előtt visszatérhessen és a saját földjén lakhasson.

33 Ne szentségtelenítsétek meg azt a földet, amelyen laktok, mert a vér megszentségteleníti a földet, és a földnek nem lehet engesztelést szerezni a rajta kiontott vérért, csak annak a vérével, aki kiontotta.

34 Ne tegyétek tisztátalanná azt a földet, amelyen laktok, és ahol én is lakozom, mert én, azÚrIzráel fiai között lakozom.

Örökösödés leányágon

1 Előálltak a Gileád fiainak nemzetségéből való családfők – Gileád Manassé fiának, Mákírnak a fia volt, József fiai nemzetségeiből –, beszélni kezdtek Mózes előtt, meg a fejedelmek, azaz Izráel fiainak a családfői előtt,

2 és ezt mondták: Uram, azt parancsolta neked azÚr, hogy sorsvetéssel oszd ki ezt a földet örökségül Izráel fiainak. De uram, azt is megparancsolta neked azÚr, hogy testvérünk, Celofhád örökségét a leányainak add oda.

3 Ha azonban Izráel fiainak másik törzséből való emberhez mennek feleségül, akkor az ő örökségükkel kisebb lesz atyáink öröksége, hiszen az annak a törzsnek az örökségéhez kerül, ahová ők mennek, a nekünk sorsolt örökség pedig így kisebb lett.

4 Sőt még ha elkövetkezik is az örömünnep éve Izráel fiai számára, az ő örökségük akkor is ott marad annak a törzsnek az örökségénél, ahova kerültek. Így a mi atyáink törzsének örökségéből elkerül az ő örökségük.

5 Ekkor parancsot adott Mózes Izráel fiainak azÚrakarata szerint, és ezt mondta: Igaza van József fiai törzsének!

6 Ezt parancsolja azÚrCelofhád leányainak: Menjenek feleségül, akihez jónak látják, de csak olyanhoz mehetnek feleségül, aki atyjuk törzsének a nemzetségéből való.

7 Így nem kerül át Izráel fiainak az öröksége egyik törzsből a másikba. Izráel fiai közül mindenki ragaszkodjék atyái törzsének az örökségéhez.

8 Minden olyan leány, aki örökséget kap Izráel fiainak a törzseiben, csak olyanhoz menjen feleségül, aki atyai törzsének a nemzetségéből való, hogy Izráel fiai közül mindenki megtartsa ősi örökségét.

9 Ne kerüljön át örökség egyik törzsből a másikba. Izráel fiainak törzseiből mindenki ragaszkodjék a maga örökségéhez!

10 Celofhád leányai úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta Mózesnek azÚr.

11 Celofhád leányai, Mahlá, Tircá, Hoglá, Milká és Nóá a nagybátyjuk fiaihoz mentek feleségül.

12 József fiának, Manassénak a nemzetségéből való emberekhez mentek feleségül, és így örökségük megmaradt atyjuk nemzetségének a törzsénél.

13 Ezek azok a parancsolatok és előírások, amelyeket Mózes által parancsolt meg azÚrIzráel fiainak Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.