Category: 4Mózes

A táborégés

1 A nép pedig folyton csak panaszkodott azÚrnak, hogy rosszul megy a sora. AzÚrpedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük azÚrtüze, és belekapott a tábor szélébe.

2 Ekkor a nép segítségért kiáltott Mózeshez, Mózes pedig imádkozott azÚrhoz, és elaludt a tűz.

3 Azt a helyet pedig Tabérának nevezték el, mert felgyulladt ellenük azÚrtüze.

A nép húst kíván

4 A közöttük levő gyülevész népség azonban telhetetlen volt, ezért Izráel fiai is újra siránkozni kezdtek: Ki ad nekünk végre húst enni?

5 Emlékszünk, hogy Egyiptomban ingyen ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát.

6 Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.

7 A manna olyan volt, mint a koriandermag, hasonló az illatos gyantacsepphez.

8 A nép elszéledt, és úgy szedegette. Kézimalommal megőrölték, vagy mozsárban megtörték, azután fazékban megfőzték, és lepényt készítettek belőle. Olyan íze volt, mint az olajos süteménynek.

9 Amikor a harmat leszállt éjjel a táborra, akkor hullott rá a manna is.

10 Mózes meghallotta, hogy a nép siránkozik, egyik nemzetség éppúgy, mint a másik, mindenki a sátra bejáratánál. Akkor igen fölgerjedt azÚrharagja, és Mózes is rossznak látta ezt.

11 Ezért Mózes ezt mondta azÚrnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját?

12 Vajon bennem fogant ez az egész nép, vagy én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet te ígértél oda esküvel atyáiknak?

13 Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk!

14 Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem.

15 Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat!

A hetven prófétáló vén

16 Azután ezt mondta Mózesnek azÚr: Gyűjts össze nekem hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és ott álljanak melléd.

17 Akkor leszállok, és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely rajtad nyugszik, és rájuk is kiárasztom, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne hordozd azt egyedül.

18 A népnek pedig mondd meg: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert húst esztek! Hiszen így siránkoztok azÚrnak: Ki ad nekünk végre húst enni? Milyen jó dolgunk volt Egyiptomban! Ezért majd ad nektek azÚrhúst, és ehettek.

19 Nemcsak egy napig ehettek, nem is két napig, nem öt napig, nem tíz napig, nem húsz napig,

20 hanem egy álló hónapig, míg csak ki nem hányjátok, és míg meg nem undorodtok tőle, mivel megvetettétek azUrat, aki köztetek van, és így siránkoztatok előtte: Miért is jöttünk ki Egyiptomból?

21 Akkor ezt mondta Mózes: Hatszázezer gyalogosból áll a nép körülöttem, és te azt mondod: Húst adok nekik enni egy álló hónapig?!

22 Lehet-e annyi juhot és marhát vágni nekik, hogy elég legyen nekik? Vagy össze lehet-e gyűjteni a tenger minden halát, hogy elég legyen nekik?

23 De azÚrezt mondta Mózesnek: Talán kevés ehhez azÚrereje? Most majd meglátod, beteljesedik-e az én szavam, vagy sem.

24 Mózes kiment, és elbeszélte a népnek azÚrszavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket.

25 AzÚrpedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesen nyugodott, és kiárasztotta a hetven vénre. Amikor a lélek leszállt rájuk, akkor prófétáltak, de máskor nem.

26 Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Rájuk is kiáradt a lélek, mert ők is az összeírtak között voltak, bár nem mentek ki a sátorhoz. Ők a táborban kezdtek prófétálni.

27 Egy szolga elfutott, és jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a táborban.

28 Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!

29 De Mózes így felelt neki: Engem akarsz féltékenyen védeni? Bárcsak azÚregész népe próféta volna, és rájuk is kiárasztaná lelkét azÚr!

30 Ezután Mózes visszavonult a táborba Izráel véneivel együtt.

A fürjek

31 Akkor azÚrszelet támasztott, amely a tenger felől fürjeket sodort magával, és leszórta őket a táborra, innen is, onnan is egynapi távolságban a tábor körül, kétkönyöknyire a föld színén.

32 Akkor nekiállt a nép, és egész nap és egész éjjel, sőt az egész következő napon is gyűjtötték a fürjeket. Még aki keveset gyűjtött, az is gyűjtött tíz hómert, és szétterítették azokat a tábor körül.

33 De a hús még a foguk között volt, még meg sem rágták, amikor azÚrharagra gerjedt a nép ellen, és súlyos csapást mért a népre azÚr.

34 Azt a helyet Kibrót-Taavának nevezték el, mert ott temették el a telhetetlen népet.

35 Kibrót-Taavából elindult a nép Hacérót felé, majd Hacérótban tartózkodott.

Mirjám poklossága

1 Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt az etióp asszony miatt, akit elvett. Mert Mózes egy etióp asszonyt vett feleségül.

2 Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt azÚr? Nem beszélt-e miáltalunk is? De azÚrmeghallotta.

3 Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.

4 AzÚrakkor rögtön ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman.

5 Akkor azÚrleszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek.

6 AzÚrezt mondta:

Halljátok meg beszédemet:

Ha van azÚrnak prófétája köztetek,

azzal látomásban ismertetem meg magam,

álomban beszélek hozzá.

7 De nem ilyen Mózes, a szolgám!

Őrá az egész házam van bízva!

8 Szemtől szemben beszélek vele,

világosan, nem rejtélyesen,

azÚralakját is megpillanthatja.

Hogy mertetek hát szolgám,

Mózes ellen beszélni?!

9 AzÚrharagra gerjedt ellenük, és eltávozott.

10 Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám a poklosságtól olyan fehér lett, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos.

11 Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, amelyet esztelenül elkövettünk!

12 Ne legyen olyan Mirjám, mint a halva született, akinek a teste félig már oszlásnak indult!

13 Ekkor Mózes így kiáltott azÚrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!

14 AzÚrazonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna szembe, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza!

15 Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot.

16 Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.

Mózes kémeket küld Kánaánba

1 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

2 Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet majd Izráel fiainak adok. Mindegyik ősi törzsből egy férfit küldjetek, mind tekintélyes ember legyen.

3 Mózes elküldte őket a Párán-pusztából azÚrparancsa szerint. Valamennyien főemberek voltak Izráelben.

4 Név szerint ezek voltak: Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia.

5 Simeon törzséből Sáfát, Hórí fia.

6 Júda törzséből Káléb, Jefunne fia.

7 Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia.

8 Efraim törzséből Hóséa, Nún fia.

9 Benjámin törzséből Paltí, Ráfú fia.

10 Zebulon törzséből Gaddíél, Szódí fia.

11 A József törzséhez tartozó Manassé-törzsből Gaddí, Szúszí fia.

12 Dán törzséből Ammíél, Gemallí fia.

13 Ásér törzséből Szetúr, Míkáél fia.

14 Naftáli törzséből Nahbí, Vofszí fia.

15 Gád törzséből Geúél, Mákí fia.

16 Így hívták azokat a férfiakat, akiket elküldött Mózes, hogy kémleljék ki az országot. Mózes Hóséát, Nún fiát Józsuénak nevezte el.

17 Amikor elküldte őket Mózes, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, ezt mondta nekik: Menjetek itt a Délvidéken át, föl a hegyvidékre.

18 Nézzétek meg, hogy milyen az a föld, és a rajta lakó nép erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok!

19 Milyen az a föld, amelyen lakik: jó-e vagy rossz? Milyenek a városok, amelyekben lakik: táborfélék vagy megerősített helyek?

20 Milyen a föld: kövér-e vagy sovány, van-e rajta fa vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld gyümölcseiből! Akkor éppen az első szőlőfürtök érésének az ideje volt.

21 Elmentek tehát a férfiak, és kikémlelték a földet a Cin-pusztától egészen Rehóbig, a Hamátba vezető útig.

22 A Délvidéken át mentek föl, és Hebrónig jutottak. Anák leszármazottai, Ahíman, Sésaj és Talmaj éltek ott. Hebrón hét évvel korábban épült, mint az egyiptomi Cóan.

23 Amikor eljutottak az Eskól-völgyig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egyetlen szőlőfürttel, amelyet ketten vittek rúdon. Szedtek gránátalmát és fügét is.

24 Azt a helyet Eskól-völgynek nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai.

25 Negyven nap múlva visszatértek az ország kikémleléséből.

26 Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcseit.

27 Elbeszélésükben ezt mondták neki: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse!

28 Csakhogy erős nép lakik azon a földön, a városok falakkal vannak megerősítve, és nagyon nagyok, sőt még Anák leszármazottait is láttuk ott!

29 A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, a jebúsziak és az emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig a kánaániak élnek.

30 Bár Káléb csitította a népet, amely Mózes ellen fordult, mert ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert le tudjuk győzni őket,

31 de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem vonulhatunk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk!

32 És rossz hírét keltették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberből áll.

33 Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait: parányi sáskáknak éreztük magunkat, és ők úgy is tekintettek ránk.

A nép zúgolódása és bűnhődése

1 Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel.

2 Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában!

3 Miért akar bevinni minket azÚrarra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba?

4 Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!

5 Ekkor Mózes és Áron arcra borult Izráel közösségének egész gyülekezete előtt.

6 De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik az országba küldött kémek között voltak, megszaggatták ruhájukat,

7 és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, igen-igen jó föld.

8 Ha azÚrkedvel bennünket, akkor bevisz bennünket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.

9 Csak azÚrellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert a fél fogunkra sem elegek! Tőlük eltávozott oltalmuk, de velünk van azÚr! Ne féljetek tőlük!

10 De az egész közösség azt mondta, hogy meg kell kövezni őket. Akkor megjelent azÚrdicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek,

11 és ezt mondta azÚrMózesnek: Meddig vesz semmibe engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyet közöttük tettem?!

12 Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek.

13 Mózes azonban azt mondta azÚrnak: Hallották az egyiptomiak, hogy te hoztad ki közülük hatalmaddal ezt a népet,

14 és elmondták e föld lakóinak. Ők tehát már hallották, hogy te,Uram, e nép között vagy; hogy te,Uram, a szemük láttára megjelentél, és hogy a te felhőd állt fölöttük, és nappal felhőoszlopban jársz előttük, éjjel pedig tűzoszlopban.

15 Ha most mind egy szálig megölöd ezt a népet, akkor azt fogják mondani azok a nemzetek, amelyek hallották a híredet:

16 Nem tudta azÚrbevinni ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért meg nekik, ezért lemészárolta őket a pusztában.

17 Most azért mutasd meg, Uram, hogy nagy a te hatalmad, ahogyan megmondtad:

18 AzÚrtürelme hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és a hitszegést; bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat is, három, sőt négy nemzedéken át.

19 Bocsásd meg hát ennek a népnek a bűnét nagy szereteteddel, ahogyan megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva mindeddig!

20 Akkor azÚrezt mondta: Megbocsátok, ahogyan kérted.

21 De életemre mondom és azÚrdicsőségére, amely betölti az egész földet,

22 hogy azok közül az emberek közül, akik látták dicsőségemet és a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában tettem, mégis megkísértettek engem tízszer is, és nem hallgattak szavamra,

23 senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem semmibe vettek.

24 De szolgámat, Kálébot, mivel más lélek volt benne, és hűségesen követett engem, beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai fogják majd birtokba venni azt.

25 A völgyekben azonban az amálékiek és a kánaániak laknak. Holnap forduljatok meg, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger felé!

26 Azután így beszélt Mózeshez és Áronhoz azÚr:

27 Meddig zúgolódik ellenem ez a gonosz közösség? Meghallottam Izráel fiainak zúgolódását, mert sokat zúgolódtak ellenem.

28 Mondd meg nekik: Életemre mondom – így szól azÚr–, hogy úgy bánok majd veletek, ahogyan ti beszéltetek ellenem!

29 Itt a pusztában fogtok holtan elhullani, a számba vettek mind, ahányan csak vagytok, húszévestől fölfelé, mert zúgolódtatok ellenem.

30 Nem mentek be arra a földre, amelyről felemelt kézzel megesküdtem, hogy ott fogtok lakni, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia.

31 De beviszem gyermekeiteket, akikről ti azt mondtátok, hogy prédára jutnak; ők majd megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek.

32 Ti azonban itt a pusztában fogtok elhullani.

33 Fiaitok pásztorok lesznek a pusztában negyven esztendeig, és bűnhődnek a ti hűtlenségetekért, míg mind egy szálig el nem hullotok holtan a pusztában.

34 Negyven napig tartott, míg kikémleltétek azt a földet: most negyven évig bűnhődjetek a napok száma szerint, egy-egy napért egy-egy esztendőt, hogy megtudjátok, milyen az, amikor én ellenkezem veletek.

35 Én, azÚrmegmondtam, hogy ezt teszem ezzel az egész gonosz közösséggel, amely összefogott ellenem: mind egy szálig itt halnak meg a pusztában!

36 Azok a férfiak pedig, akiket Mózes elküldött, hogy kémleljék ki az országot, és akik visszatérve föllázították ellene az egész közösséget, mert rossz hírét keltették annak a földnek,

37 azok a férfiak, akik rossz hírét keltették az országnak, meghaltak azÚrcsapásától.

38 Csak Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia maradt életben azok közül a férfiak közül, akik elmentek, hogy kikémleljék az országot.

39 Amikor elbeszélte Mózes ezeket a dolgokat egész Izráelnek, a nép nagyon elszomorodott.

40 Korán reggel fölkeltek, hogy fölmenjenek a hegyvidék magaslataira, mondván: Itt vagyunk, menjünk hát arra a helyre, amelyről azÚrbeszélt. Bizony, vétkeztünk!

41 Mózes azonban ezt mondta: Miért akarjátok áthágni azÚrparancsát? Nem fog az sikerülni!

42 Ne menjetek, mert nem lesz köztetek azÚr! Vereséget fogtok szenvedni ellenségeitektől!

43 Hiszen az amálékiak és kánaániak ott vannak veletek szemben, és elhullotok fegyvereiktől! Mivel elfordultatok azÚrtól, azÚrsem lesz veletek!

44 Ők azonban vakmerően fölmentek a hegyvidék magaslataira, bár azÚrszövetségének a ládája és Mózes ki sem mozdultak a táborból.

45 Az amálékiak és kánaániak pedig, akik azon a hegyvidéken laktak, lerohantak, verték és kergették őket egészen Hormáig.

Áldozati rendelkezések

1 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet nektek adok, hogy ott lakjatok,

3 és tűzáldozatot készítetek azÚrnak: égőáldozatot vagy véresáldozatot fogadalom teljesítésére, önkéntes áldozatként vagy ünnepeiteken, amikor marhát vagy juhfélét készítetek kedves illatul azÚrnak,

4 akkor az, aki bemutatja áldozatát azÚrnak, mutasson be ételáldozatul egytized véka finomlisztet, egynegyed hín olajjal gyúrva,

5 italáldozatul pedig egynegyed hín bort készíts az égőáldozathoz vagy a véresáldozathoz bárányonként.

6 A koshoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet készíts, egyharmad hín olajjal gyúrva,

7 italáldozatul pedig egyharmad hín bort mutass be kedves illatul azÚrnak.

8 Ha marhát készítesz égőáldozatul vagy véresáldozatul egy fogadalom teljesítésére vagy békeáldozatként azÚrnak,

9 akkor mutass be a marhán kívül ételáldozatul háromtized véka finomlisztet, fél hín olajjal gyúrva,

10 italáldozatul pedig mutass be fél hín bort. Kedves illatú tűzáldozat ez azÚrnak.

11 Így kell tenni minden egyes bikánál, minden egyes kosnál, juhnál vagy kecskénél.

12 Ahányat csak készítetek, mindegyiket így készítsétek el.

13 Minden közületek való így készítse el ezeket, ha kedves illatú tűzáldozatot mutat be azÚrnak.

14 Ha pedig jövevényként tartózkodik valaki nálatok, vagy a későbbi nemzedékek idejében lesz majd közöttetek, és kedves illatú tűzáldozatot készít azÚrnak, úgy készítse el ő is, ahogyan ti készítitek.

15 A gyülekezetben ugyanaz a rendelkezés vonatkozik rátok és az ott tartózkodó jövevényre. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre: olyan legyen a jövevény azÚrelőtt, mint ti.

16 Ugyanaz a törvény és ugyanaz az előírás vonatkozzék rátok és a köztetek tartózkodó jövevényre.

17 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

18 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, ahova beviszlek titeket,

19 és esztek majd annak a földnek a kenyeréből, akkor mutassatok be felajánlást azÚrnak.

20 A tésztátokból készült első lepényt mutassátok be felajánlásként. Szérűről vett felajánlásként ajánljátok föl.

21 Az első tésztát adjátok felajánlásként azÚrnak nemzedékről nemzedékre.

Szándékos és nem szándékos bűnök

22 Megtörténhet, hogy nem szándékosan szegitek meg valamelyik parancsolatot, amelyet azÚrrendelt el Mózesnek.

23 Pedig mindezek, amelyeket Mózes által megparancsolt nektek azÚr, attól kezdve, hogy azÚrmegparancsolta, érvényesek minden nemzedéknek.

24 Ha tehát a közösség tudtán kívül, nem szándékosan történt ilyen dolog, akkor készítsen az egész közösség egy bikaborjút kedves illatú égőáldozatul azÚrnak, a hozzá tartozó étel- és italáldozattal az előírások szerint, meg egy kecskebakot vétekáldozatul.

25 Végezzen a pap engesztelést Izráel fiainak egész közösségéért, és bocsánatot nyernek, hiszen nem volt szándékos a vétek, ők pedig elvitték tűzáldozatukat ajándékul azÚrnak, meg vétekáldozatukat is elvitték azÚrelé azért a nem szándékos vétekért.

26 Így nyer bocsánatot Izráel fiainak egész közössége és a köztük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terhelte az a nem szándékos vétek.

27 Ha csak egyvalaki követi el a nem szándékos vétket, akkor mutasson be egy egyéves nőstény kecskét vétekáldozatul.

28 A pap pedig végezzen engesztelést azÚrszíne előtt azért az emberért, aki nem szándékosan követte el vétkét, hogy engesztelést szerezzen neki, és akkor bocsánatot nyer.

29 Ugyanez a törvény vonatkozzék nálatok a született izráelire és a jövevényre, aki köztetek tartózkodik, ha nem szándékosan vétkezik.

30 De ki kell irtani népe közül azt az embert, akár közületek való, akár jövevény, aki szándékosan követ el valamit, mert azUrat gyalázta meg.

31 Hiszen azÚrigéjét vetette meg, és az ő parancsolatát szegte meg: föltétlenül ki kell irtani az ilyen embert, bűnhődnie kell.

32 Amikor a pusztában voltak Izráel fiai, rajtakaptak egy embert, aki tűzifát szedegetett a nyugalom napján.

33 Akik tetten érték, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az egész közösség elé.

34 Őrizetbe vették, hiszen még nem volt megszabva, hogy mit kell vele tenniük.

35 AzÚrezt mondta Mózesnek: Halállal lakoljon az az ember: kövezze meg őt az egész közösség a táboron kívül!

36 Kivitte azért őt az egész közösség a táboron kívülre, ott halálra kövezték, ahogyan megparancsolta Mózesnek azÚr.

A ruhabojtok

37 Azután ezt mondta Mózesnek azÚr:

38 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy csináljanak bojtokat a ruhájuk szegélyére, nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a szegélyen levő bojtokra kék bíbor zsinórt.

39 Arra való ez a bojt, hogy valahányszor ránéztek, emlékezzetek azÚrminden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket se a szívetek, se a szemetek, amelyek paráznaságba vihetnek benneteket,

40 hanem emlékezzetek, és teljesítsétek minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt.

41 Én, azÚrvagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek. Én, azÚrvagyok a ti Istenetek!

Kórah, Dátán és Abírám lázadása

1 Kórah, aki Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia, összefogott Dátánnal és Abírámmal, Elíáb fiaival meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt,

2 és föllázadtak Mózes ellen, kétszázötven emberrel Izráel fiai közül, akik a közösség fejedelmei, a gyülekezet képviselői, közismert emberek voltak.

3 Ezek egybegyűltek Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat azÚrgyülekezete fölé?! Hiszen szent az egész közösség a maga egészében, és közöttük van azÚr!

4 Ezt hallva Mózes arcra borult,

5 majd így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Majd reggel tudtul adja azÚr, hogy ki az övé, ki a szent, és ki közeledhet hozzá. Az közeledhet hozzá, akit kiválasztott.

6 Ezt tegyétek: Fogjátok a szenesserpenyőtöket, Kórah és egész csoportja,

7 tegyetek bele holnap tüzet, és rakjatok rá füstölőszert azÚrszíne előtt. Az lesz a szent, akit kiválaszt azÚr. Elegem van belőletek, Lévi fiai!

8 Majd ezt mondta Mózes Kórahnak: Hallgassatok ide, Lévi fiai!

9 Talán keveslitek, hogy Izráel Istene különválasztott benneteket Izráel közösségétől, és ti járulhattok elé, hogy ellássátok a szolgálatot azÚrhajlékánál, és a közösség szolgálatára álljatok?!

10 Megengedte, hogy eléje járulj testvéreiddel, Lévi fiaival együtt; most még a papságot is kívánjátok?!

11 Bizony azÚrellen fogtatok össze, te és mindazok, akik veled vannak. Mert ki az az Áron, hogy ellene zúgolódtok?

12 Ekkor hívatta Mózes Dátánt és Abírámot, Elíáb fiait, de azok ezt mondták: Nem megyünk!

13 Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még zsarnokoskodni is akarsz rajtunk?!

14 Bizony, nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál bennünket, és nem adtál nekünk sem mezőt, sem szőlőt örökségül. Vajon ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét?! Nem megyünk!

15 Ekkor nagy haragra gerjedt Mózes, és ezt mondta azÚrnak: Ne tekints áldozatukra! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem, és egyikükkel sem tettem rosszat.

16 Kórahnak pedig azt mondta Mózes: Te és az egész csoportod legyetek holnap azÚrszíne előtt: te, ők és Áron!

17 Fogja mindenki a maga szenesserpenyőjét, és tegyetek rájuk füstölőszert. Azután járuljatok azÚrszíne elé, ki-ki a maga serpenyőjével, kétszázötven serpenyővel: te is és Áron is a maga serpenyőjével.

18 Fogta azért mindenki a maga szenesserpenyőjét, tüzet tett bele, arra pedig füstölőszert rakott, azután odaálltak a kijelentés sátrának a bejáratához, Mózes meg Áron is.

19 Kórah egybegyűjtötte ellenük az egész közösséget a kijelentés sátrának a bejáratához. Ekkor megjelent azÚrdicsősége az egész közösségnek.

20 Ekkor így beszélt Mózeshez és Áronhoz azÚr:

21 Váljatok külön ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt!

22 Ekkor arcra borultak, és ezt mondták: Ó, Isten, aki lelket adsz minden élőlénynek! Miért haragszol az egész közösségre, holott csak egyetlen ember vétkezett?

23 Ekkor így beszélt Mózeshez azÚr:

24 Mondd meg a közösségnek: Menjetek el Kórah, Dátán és Abírám hajlékának a környékéről!

25 Mózes fölkelt, és odament Dátánhoz és Abírámhoz. Vele mentek Izráel vénei is.

26 Így szólt a közösséghez: Távozzatok ezeknek a bűnös embereknek a sátraitól, semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő vétkeik miatt!

27 El is mentek Kórah, Dátán és Abírám hajlékának a környékéről. Dátán és Abírám pedig kimentek, és odaálltak sátraik bejáratához feleségeikkel, fiaikkal és kicsiny gyermekeikkel együtt.

28 Akkor ezt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy azÚrküldött engem ezeknek a dolgoknak a véghezvitelére, és hogy nem magamtól cselekszem:

29 Ha úgy halnak meg ezek, ahogy a többi ember szokott, és ha az lesz a sorsuk, ami bárki mással megtörténhetne, akkor nem azÚrküldött engem.

30 De ha azÚrvalami rendkívüli dolgot visz véghez, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket mindenükkel együtt, és elevenen szállnak le a holtak hazájába, akkor majd megtudjátok, hogy ezek az emberek semmibe vették azUrat.

31 Alig mondta ki Mózes ezeket a szavakat, meghasadt alattuk a föld.

32 Megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, meg Kórah összes emberét mindenükkel, amijük csak volt.

33 Elevenen szálltak le a holtak hazájába mindenükkel együtt, és betemette őket a föld. Így vesztek ki a gyülekezetből.

34 Egész Izráel pedig, amely körülöttük volt, kiáltozásukra elfutott, mert azt gondolták: Még minket is elnyel a föld!

35 Ezután tűz csapott ki azÚrtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik füstölőszerrel közeledtek hozzá.

1 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

2 Mondd meg Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje ki a szenesserpenyőket a tűzből, mert meg vannak szentelve, a bennük levő szenet pedig szórd széjjel.

3 Ezeknek a szenesserpenyőiből, akik az életükkel fizettek vétkükért, készítsetek vékonyra kalapált lapokat az oltár beborítására, mert azÚrszíne elé vitték őket, és ezért szentek. Legyenek jellé Izráel fiai számára.

4 Fogta azért Eleázár pap a rézserpenyőket, amelyeket odavittek azok, akik elégtek, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására,

5 emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki se merjen közeledni azÚrhoz, aki illetéktelen, mert nem Áron utódai közül való, és mégis illatáldozatot akar bemutatni. Ne járjanak úgy, mint Kórah és csoportja, akit előre figyelmeztetett Mózes által azÚr.

6 Másnap azonban zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen, és ezt mondták: Ti öltétek meg azÚrnépét!

7 Amikor azonban egybegyűlt a közösség Mózes és Áron ellen, majd a kijelentés sátra felé fordultak, hirtelen betakarta azt a felhő, és megjelent azÚrdicsősége,

8 Mózes és Áron pedig odament a kijelentés sátra elé.

9 Ekkor így beszélt Mózeshez azÚr:

10 Húzódjatok félre ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! Ők pedig arcra borultak.

11 Majd Mózes azt mondta Áronnak: Fogd a szenesserpenyőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a nép közé, és végezz engesztelést értük, mert megharagudott azÚr, és megkezdődött a csapás.

12 Fogta azért Áron a szenesserpenyőt, ahogyan Mózes mondta, és a gyülekezet közé futott, mert már meg is kezdődött a csapás a népen. Füstölőszert tett rá, és engesztelést végzett a népért.

13 Megállt a holtak és az élők között, és megszűnt a csapás.

14 Tizennégyezer-hétszázan haltak meg a csapás miatt azokon kívül, akik Kórah lázadása miatt haltak meg.

15 Ekkor visszatért Áron Mózeshez, a kijelentés sátrának a bejáratához, és megszűnt a csapás.

Áron vesszeje kivirágzik

16 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

17 Szólj Izráel fiaihoz, és végy egy-egy vesszőt nagycsaládjaik minden fejedelmétől, összesen tizenkét vesszőt. Mindegyiknek a nevét írd föl a maga vesszejére.

18 Áron nevét a Lévi vesszejére írd, mert mindegyik vessző egy-egy nagycsalád fejéé.

19 Azután tedd le azokat a kijelentés sátrában a Bizonyság elé, ahol kijelentem magam nektek.

20 Annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog hajtani. Így csendesítem le Izráel fiainak a zúgolódását, akik zúgolódtak ellenetek.

21 Elmondta ezt Mózes Izráel fiainak, és minden fejedelem átadott neki egy-egy vesszőt. Nagycsaládonként egy fejedelemre egy vessző jutott, összesen tizenkét vessző. Áron vesszeje is ott volt a vesszők között.

22 Mózes letette a vesszőket azÚrszíne elé a bizonyság sátrában.

23 Amikor másnap Mózes bement a bizonyság sátrába, látta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és beérett rajta a mandula.

24 Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt azÚrszíne elől Izráel fiaihoz. Megnézték, és mindegyik elvitte a maga vesszejét.

25 Akkor ezt mondta Mózesnek azÚr: Vidd vissza Áron vesszejét megőrzésre a Bizonyság elé, jelként a lázadóknak, és vess véget zúgolódásuknak, hogy meg ne haljanak!

26 Mózes eszerint járt el: úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki azÚr.

27 Akkor ezt mondták Izráel fiai Mózesnek: Lásd, elpusztulunk, elveszünk, mindnyájan elveszünk!

28 Mindenki meghal, aki közeledni mer azÚrhajlékához! Vajon mindnyájunknak el kell pusztulnia?!

A papok és léviták tiszte és javadalma

1 Akkor ezt mondta azÚrÁronnak: Te, a fiaid és a te házad népe fog bűnhődni a szentély körül elkövetett bűnökért. Te és a fiaid fogtok bűnhődni a papi szolgálat közben elkövetett bűnökért.

2 Vedd magad mellé testvéreidet, Lévi törzsét, azaz atyád törzsét is, hogy veled együtt ők is azÚrelé járuljanak, hadd csatlakozzanak hozzád, és álljanak a te szolgálatodra, mialatt te és a te fiaid a bizonyság sátra előtt szolgáltok!

3 Ők segédkezzenek neked tennivalóidban, és végezzék az összes tennivalót a sátor körül. De a szentély fölszereléséhez és az oltárhoz ne közeledjenek, különben meghalnak ők is meg ti is.

4 Csatlakozzanak hozzád, és végezzék a kijelentés sátra körüli tennivalókat, és minden feladatot a sátornál. De illetéktelen nem közeledhet hozzátok.

5 Ti lássátok el a szentélyben meg az oltár körül végzendő tennivalókat, hogy meg ne haragudjam Izráel fiaira.

6 Mert én különítettem el testvéreiteket, a lévitákat Izráel fiai közül, és azÚrnak szóló adományként nektek ajándékoztam őket, hogy a kijelentés sátránál végezzenek szolgálatot.

7 Te pedig és a fiaid végezzétek mindazt a papi szolgálatot, ami az oltár körül vagy a kárpit mögött adódik. Ott ti szolgáljatok. Ajándékul adom nektek a papi tisztet. De ha illetéktelen közeledik ezekhez, meg kell halnia.

8 Azután így beszélt Áronhoz azÚr: Íme, én most neked adom azt, amit a nekem szóló felajánlásokból félre kell tenni; Izráel fiainak minden szent adományából részesedésként neked és a te fiaidnak adom azokat. Örök rendelkezés ez.

9 Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket nem égettek el: minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amellyel nekem tartoznak, legyen a tied és a fiaidé, mint legszentebb adomány.

10 A legszentebb helyen edd meg azt. Minden férfi ehet belőle. Tartsd szentnek azt.

11 Legyen még a tied a szent ajándékukból való felajánlás, Izráel fiainak minden felmutatott áldozatából. Neked adom azokat és a fiaidnak meg a leányaidnak. Örök rendelkezés ez. Mindenki ehet belőle a házadban, aki tiszta.

12 Neked adom az olaj legjavát, a must és a gabona legjavát, mindazt, amit első termésként azÚrnak adnak.

13 Tied legyen a földjükön mindennek az első termése, amelyet bevisznek azÚrnak. Mindenki ehet belőle a házadban, aki tiszta.

14 Tied legyen mindaz, amit esküvel szenteltek oda Izráelben.

15 Tied legyen az élőlények közül mindaz, ami megnyitja anyja méhét, és ezért bemutatják azÚrnak, akár ember, akár állat az. De az ember elsőszülöttjét meg kell váltanod, és az állat elsőszülöttjét is váltsd meg, ha az áldozatra alkalmatlan.

16 Akiket meg kell váltani, egy hónapos korukban váltsd meg öt sekel ezüst becsült értékben, a szent sekel szerint, amelyben húsz géra egy sekel.

17 De a marha elsőszülöttjét, a juh elsőszülöttjét és a kecske elsőszülöttjét ne váltsd meg: ezek szentek. Vérüket hintsd az oltárra, és kövérjüket füstölögtesd el. Kedves illatú tűzáldozata ez azÚrnak.

18 Húsuk a tied legyen, mint ahogyan a felmutatott áldozat szegye és jobb combja is a tied.

19 A szent adományokból minden felajánlást, amelyet Izráel fiai felajánlanak azÚrnak, neked és veled együtt fiaidnak és leányaidnak adom. Örök rendelkezés ez. AzÚrszíne előtt örökké megmaradó szövetség ez veled a te javadra és utódaid javára.

20 Azután ezt mondta azÚrÁronnak: Földjükből nem kapsz örökséget, és nem lesz birtokrészed köztük. Én vagyok a te birtokrészed és örökséged Izráel fiai között.

21 Íme, Lévi fiainak adok örökségül minden tizedet Izráelben. Munkájukért kapják ezt, mert ők végzik a szolgálatot a kijelentés sátránál.

22 Ne közeledjenek többé Izráel fiai a kijelentés sátrához, hogy bűnbe ne essenek és meg ne haljanak,

23 hanem léviták végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál, és ők bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök rendelkezés legyen nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között.

24 Mert a lévitáknak adom örökségül Izráel fiainak a tizedét, amelyet felajánlásként azÚrnak felajánlanak. Ezért mondtam nekik, hogy Izráel fiai között nem kaphatnak örökséget.

A léviták áldozata a tizedből

25 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

26 Beszélj a lévitákkal, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izráel fiaitól a tizedet, amelyet az ő javaikból adtam nektek örökségül, ajánljátok fel a tizedük tizedét felajánlásként azÚrnak.

27 Ez legyen a ti felajánlásotok; ugyanolyannak számít az, mint a szérűről való gabona, és mint az, ami a sajtóból folyik.

28 Így tegyetek ti is felajánlást azÚrnak minden tizedből, amelyet Izráel fiaitól kaptok. Adjátok oda belőle azÚrnak szóló felajánlást Áron főpapnak!

29 Minden adományból, amelyet kaptok, adjátok meg a teljes felajánlást azÚrnak, mindenből a kövérjét, ami abból odaszentelni való.

30 Mondd meg nekik: Amikor felajánljátok a kövérjét, úgy tekintendő az a léviták részéről, mint ami a szérűről és a sajtóból kerül ki.

31 Bármely helyen megehetitek azt, ti és házatok népe, mert ez a ti béretek a kijelentés sátránál végzett szolgálatért.

32 Nem követtek el bűnt vele, ha felajánljátok abból a kövérjét. Így nem szentségtelenítitek meg Izráel fiainak a szent dolgait, és nem haltok meg.

A tisztító víz

1 Azután így beszélt Mózeshez és Áronhoz azÚr:

2 Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt azÚr: Mondd meg Izráel fiainak, hogy vigyenek neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek nincs semmiféle fogyatékossága, és még nem volt rajta iga.

3 Adjátok azt Eleázár papnak, majd vigyék ki azt a táboron kívülre, és vágják le az ő jelenlétében.

4 Vegyen Eleázár pap a tehén véréből az ujjával, és hintsen a véréből hétszer a kijelentés sátrának bejárata felé.

5 Azután égessék el a tehenet a szeme láttára, a bőrét, a húsát és a vérét a ganéjával együtt égessék el.

6 Vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsin fonalat, és dobja a tehén égő részei közé.

7 Azután a pap mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, majd menjen be a táborba, de legyen a pap tisztátalan estig.

8 Mossa ki vízben a ruháját az is, aki elégette a tehenet, és mosakodjék meg vízben, de legyen tisztátalan estig.

9 Egy tiszta ember szedje össze a tehén hamvait, és helyezze el a táboron kívül egy tiszta helyre; ott tárolják azt, hogy Izráel fiai közösségének tisztító vizet készítsenek belőle. Vétekáldozat ez.

10 Az, aki összeszedte a tehén hamvait, mossa ki a ruháját, de legyen tisztátalan estig.

Örök rendelkezés legyen ez Izráel fiainak és a köztük tartózkodó jövevényeknek:

11 Ha valaki hozzáér egy halotthoz, bárkinek a holttestéhez, tisztátalan lesz hét napig.

12 Az ilyen tisztítsa meg magát azzal a vízzel a harmadik és a hetedik napon, akkor tiszta lesz. De ha nem tisztítja meg magát a harmadik és a hetedik napon, akkor nem lesz tiszta.

13 Mindaz, aki halotthoz, egy meghalt ember teteméhez ér, és nem tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi azÚrhajlékát. Ki kell irtani az ilyen embert Izráelből, mert nem hintették meg tisztító vízzel, így tisztátalan, rajta van a tisztátalanság.

14 Ez a törvény, ha egy ember meghal a sátorban: Tisztátalan hét napig mindenki, aki bemegy abba a sátorba, vagy ott van a sátorban.

15 Tisztátalan minden nyitott edény, amelyre nem kötöttek födelet.

16 Mindaz, aki a mezőn fegyverrel megölt emberhez, halotthoz, emberi csonthoz vagy sírhoz ér, tisztátalan lesz hét napig.

17 Tegyenek a tisztátalan számára az elégetett vétekáldozat hamvaiból egy edénybe, és öntsenek rá forrásvizet.

18 Azután vegyen egy tiszta ember izsópot, mártsa a vízbe, és hintsen a sátorra, az összes edényre és azokra, akik ott voltak, majd arra is, aki a csonthoz, megölt emberhez, halotthoz vagy sírhoz ért.

19 Hintse meg a tiszta a tisztátalant a harmadik és a hetedik napon, és miután megtisztította őt a hetedik napon, az mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és este már tiszta lesz.

20 De aki tisztátalan lett, és nem tisztíttatja meg magát, azt az embert ki kell irtani a gyülekezetből, mert tisztátalanná tette azÚrszentélyét. Nem hintették meg tisztító vízzel, ezért tisztátalan.

21 Örök rendelkezés legyen ez a számukra. Aki pedig a tisztító vizet hinti, mossa ki a ruháját, mert aki a tisztító vízhez ér, legyen tisztátalan estig.

22 Bármi, amihez a tisztátalan hozzáér, tisztátalanná válik; ha pedig hozzáér másvalaki, az is tisztátalan lesz estig.

Mirjám halála

Isten vizet ad a sziklából

1 Izráel fiai, az egész közösség megérkezett a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el.

2 De nem volt vize a közösségnek, ezért összegyülekeztek Mózes és Áron ellen.

3 A nép ekkor Mózes ellen fordult, és ezt mondta: Bárcsak elpusztultunk volna, amikor testvéreink elpusztultak azÚrszíne előtt!

4 Miért hoztátok azÚrgyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?!

5 Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a rossz helyre? Nem lehet itt vetni, nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma, és még ivóvíz sincsen!

6 Mózes és Áron pedig a gyülekezet elől a kijelentés sátrának bejáratához ment, és ott arcra borult. Ekkor megjelent nekik azÚrdicsősége.

7 Ekkor így beszélt Mózeshez azÚr:

8 Vedd a botodat, és testvéreddel, Áronnal együtt gyűjtsd össze a közösséget, és szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet! Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és állataiknak!

9 Mózes tehát azÚrszíne előtt magához vette a botját a kapott parancs szerint.

10 Azután összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a szikla elé, és ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?

11 Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre bőséges víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok is.

12 Akkor ezt mondta azÚrMózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem mutattátok fel szentségemet Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok.

13 Ezek Meríbá vizei: amikor Izráel fiai perbe szálltak azÚrral, ő ezekkel mutatta meg nekik a szentségét.

Edóm nem engedi át Izráelt

14 Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához ezzel az üzenettel: Így szól testvéred, Izráel: Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért.

15 Atyáink Egyiptomba mentek, és hosszú ideig éltünk Egyiptomban. De rosszul bántak velünk és atyáinkkal az egyiptomiak.

16 Akkor segítségért kiáltottunk azÚrhoz, aki meghallotta szavunkat, elküldött egy angyalt, és kihozott bennünket Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a határodon fekvő városban.

17 Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át se szántóföldön, se szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le se jobbra, se balra, amíg átvonulunk a területeden.

18 Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át nálam, különben fegyverrel vonulok ellened.

19 Izráel fiai ezt mondták neki: Az országúton mennénk, és ha vizedet innánk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs másról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni.

20 De Edóm ezt felelte: Nem vonulhatsz át! Sőt kivonult ellene Edóm tekintélyes haddal és hatalmas erővel.

21 Edóm tehát nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon területén, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie.

Áron halála

22 Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Hór-hegyhez.

23 És ezt mondta azÚrMózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edóm országának a határán:

24 Áron most elődei mellé kerül. Nem mehet be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, mivel fellázadtatok parancsom ellen Meríbá vizeinél.

25 Vedd magadhoz Áront és a fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór-hegyre!

26 Ott vesse le Áron a ruháit, te pedig öltöztesd fel azokba a fiát, Eleázárt, mert Áron meghal ott, és elődei mellé kerül!

27 Mózes úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta azÚr. Fölmentek a Hór-hegyre az egész közösség szeme láttára,

28 Mózes levette Áronról a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. Áron meghalt ott a hegytetőn, Mózes és Eleázár pedig lement a hegyről.

29 Amikor látta az egész közösség, hogy Áron elhunyt, Izráel egész háza harminc napig siratta őt.