Category: 2Krónikák

1 Miután Roboám visszatért Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda házát és Benjámint, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráelt, és visszaszerezzék az országot Roboámnak.

2 De így szólt azÚrigéje Semajához, az Isten emberéhez:

3 Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és egész Izráelnek Júdában és Benjáminban:

4 Így szól azÚr: Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így! Ők hallgattak is azÚrszavára, és hazatértek, nem vonultak ki Jeroboám ellen.

Roboám uralkodásának első három éve

5 Roboám Jeruzsálemben lakott, de több várost erődítménnyé építtetett ki Júdában.

6 Így építette ki Betlehemet, Étámot és Tekóát,

7 Bét-Cúrt, Szókót és Adullámot,

8 Gátot, Márésát és Zífet,

9 Adórajimot, Lákíst és Azékát,

10 Corát, Ajjálónt és Hebrónt. Ezek voltak az erődített városok Júdában és Benjáminban.

11 Megerősítette az erődítményeket, és parancsnokokat helyezett oda, ellátta élelem-, olaj- és borraktárakkal,

12 továbbá mindegyik várost hosszú pajzsokkal és kopjákkal, és rendkívül megerősítette azokat. Így maradt az övé Júda és Benjámin.

13 Az összes pap és lévita, akik csak Izráelben voltak, mindenünnen átálltak hozzá.

14 A léviták elhagyták legelőiket és birtokukat, és átmentek Júdába meg Jeruzsálembe, mert elkergették őket Jeroboám és fiai, nem maradhattak azÚrpapjai;

15 Jeroboám pedig a saját papjait rendelte az áldozóhalmokra, a gonosz szellemek szolgálatára meg a borjakéra, amelyeket csináltatott.

16 Követték a papokat Jeruzsálembe Izráel valamennyi törzséből azok is, akiket szívük arra indított, hogy Izráel Istenét, azUrat keressék, és továbbra is őseik Istenének, azÚrnak áldozzanak.

17 Ezek erősítették Júda országát, támogatták Roboámot, Salamon fiát három évig, mert csak három évig jártak Dávid és Salamon útján.

18 Roboám feleségül vette Mahalatot, Jerímótnak, Dávid fiának a leányát meg Abíhajilt, Elíábnak, Isai fiának a leányát.

19 Ez fiúkat szült neki: Jeúst, Semarját és Zahamot.

20 Azután elvette Maakát, Absolon leányát, aki Abijját, Attajt, Zízát és Selómítot szülte neki.

21 Maakát, Absolon leányát jobban szerette Roboám valamennyi feleségénél és másodfeleségénél, bár tizennyolc feleséget és hatvan másodfeleséget tartott, és nemzett huszonnyolc fiút és hatvan leányt.

22 Roboám Abijját, Maaká fiát tette meg testvérei között az elsővé, mint trónörököst, mert őt akarta királlyá tenni.

23 Ezért bölcsen szétosztotta a többi fia között Júda és Benjámin egész területét meg az összes erődített várost. Bőségesen ellátta őket élelemmel, és sok feleséget szerzett nekik.

Roboám bűne és büntetése: Sisák fáraó hadjárata Júda ellen

1 Amikor Roboám királysága megszilárdult és megerősödött, elhagyta azÚrtörvényét, és vele együtt egész Izráel.

2 Roboám uralkodásának ötödik évében fölvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen, mert hűtlenné váltak azÚrhoz.

3 Ezerkétszáz harci kocsi, hatvanezer lovas, megszámlálhatatlan líbiai, szukki és etióp katona jött vele Egyiptomból.

4 Elfoglalta Júda erődített városait, és Jeruzsálem alá érkezett.

5 Akkor Semajá próféta odament Roboámhoz és Júda vezéreihez, akik Jeruzsálembe gyülekeztek Sisák elől, és így szólt hozzájuk: Ezt mondja azÚr: Mivel ti elhagytatok engem, azért én Sisák kezébe adlak benneteket.

6 Akkor megalázták magukat Izráel főemberei meg a király, és ezt mondták: Igazságos azÚr!

7 Amikor látta azÚr, hogy megalázták magukat, így szólt azÚrigéje Semajához: Mivel megalázták magukat, nem pusztítom el őket, hanem rövidesen megszabadítom őket, és nem zúdul haragom Sisák által Jeruzsálemre.

8 De azért az ő szolgái lesznek, és megtudják, hogy mit jelent nekem szolgálni, és mit jelent földi királyságokat szolgálni!

9 Sisák, Egyiptom királya tehát fölvonult Jeruzsálem ellen, és elvitte azÚrtemplomának meg a királyi palotának a kincseit; mindent elvitt. Még a kerek aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon csináltatott.

10 Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Roboám király, és azoknak a testőröknek a parancsnokaira bízta, akik a királyi palota bejáratát őrizték.

11 Valahányszor bement a király azÚrtemplomába, bementek a testőrök is, és bevitték azokat, majd visszavitték a testőrök őrszobájába.

12 Amikor tehát Roboám megalázta magát, elfordult róla azÚrharagja; nem volt ok a teljes pusztulásra, hiszen csak volt Júdában is valami jó.

Roboám halála

13 Azután megerősödött Roboám király uralma Jeruzsálemben. Negyvenegy éves volt Roboám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet kiválasztott azÚrIzráel valamennyi törzse közül, hogy oda helyezze nevét. Anyjának a neve Naamá volt, és Ammónból származott.

14 Gonoszságot cselekedett, mert nem kereste állhatatos szívvel azUrat.

15 Roboám története elejétől a végéig meg van írva Semajá próféta és Iddó látnok történetében, leszármazásával együtt. Roboám és Jeroboám között állandó háborúskodás volt egész életükben.

16 Azután Roboám pihenni tért őseihez, és eltemették Dávid városában. Utána a fia, Abijjá lett a király.

Abijjá trónra lépése

1 Jeroboám király tizennyolcadik évében Abijjá lett Júda királya.

2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Míkájá volt, Úríél leánya, Gibeából.

Abijjá háborúja Jeroboám ellen

Háború tört ki Abijjá és Jeroboám között.

3 Abijjá indította meg a háborút négyszázezer válogatott harcosból álló haderővel, Jeroboám pedig nyolcszázezer válogatott harcossal vonult a csatába ellene.

4 Abijjá kiállt a Cemárajim-hegyre, amely Efraim hegyvidékén volt, és így szólt: Hallgassatok ide, Jeroboám és egész Izráel!

5 Tudnotok kellene, hogy azÚr, Izráel Istene Dávidnak és fiainak adta Izráel királyságát, örökké megmaradó szövetséggel.

6 De fölkelt Jeroboám, Nebát fia, Salamonnak, Dávid fiának a szolgája, és föllázadt ura ellen.

7 Hitvány és elvetemült emberek gyűltek oda hozzá, és ellene szegültek Roboámnak, Salamon fiának, mivel Roboám még ifjú és lágyszívű volt, és nem tudott szembeszállni velük.

8 Ti most azt gondoljátok, hogy elég erősek vagytok azÚrkirályságával szemben, amely Dávid fiainak a kezében van, mert nagy tömeggel vagytok, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Jeroboám csináltatott, hogy azok legyenek a ti isteneitek.

9 Elkergettétek azÚrpapjait, Áron fiait és a lévitákat! Olyan papokat szereztetek magatoknak, mint más országok népei: akárki eljött egy fiatal bikával vagy hét kossal, hogy fölavassák, papja lehetett azoknak, amik nem is istenek.

10 Mi azonban megmaradtunk Istenünk, azÚrmellett, nem hagytuk el őt. A papok azÚrszolgálatában állnak, Áron fiai és a léviták is munkában vannak.

11 Minden reggel és minden este égőáldozatokat és jó illatú füstölőszereket áldoznak azÚrnak. Sorba rakják a kenyeret a tiszta asztalon, meggyújtják az arany lámpatartó mécseseit minden este, mert mi elvégezzük Istenünk, azÚrelőtt a tennivalókat, de ti elhagytátok őt.

12 Bizony, velünk van vezérünk, az Isten, és papjai zengő trombitákkal fújnak riadót ellenetek! Izráel fiai, ne harcoljatok őseitek Istene, azÚrellen, mert nem boldogultok!

13 Jeroboám azonban kiküldött egy csapatot, hogy álljanak lesbe mögöttük; a serege ott volt Júdával szemben, a lesben álló csapat pedig mögötte.

14 Amikor a júdaiak körülnéztek, látták, hogy elöl is, hátul is harc vár rájuk, ezért azÚrhoz kiáltottak segítségért, a papok megfújták a trombitákat,

15 a júdaiak pedig harci kiáltásban törtek ki. És miközben a júdaiak harci kiáltása hangzott, megverte az Isten Jeroboámot és egész Izráelt Abijjá és Júda előtt.

16 Futásnak eredtek Izráel fiai Júda elől, de Isten a kezükbe adta őket.

17 Abijjá és hadinépe nagy vereséget mért rájuk, úgyhogy ötszázezer válogatott férfi esett el halálra sebzetten Izráelből.

18 Ilyen megaláztatás érte Izráel fiait abban az időben, Júda fiai viszont megerősödtek, mert azÚrra, őseik Istenére támaszkodtak.

19 Abijjá üldözőbe vette Jeroboámot, és a következő városokat foglalta el tőle: Bételt falvaival együtt, Jesánát falvaival együtt és Efravint falvaival együtt.

20 Nem is tudta Jeroboám összeszedni többé az erejét Abijjá idejében. AzÚrmegverte őt, és meghalt.

21 Abijjá pedig megerősödött. Vett magának tizennégy feleséget, és nemzett huszonkét fiút és tizenhat leányt.

Abijjá halála

22 Abijjá történetének a többi része, életútja és viselt dolgai meg vannak írva Iddó próféta magyarázatában.

23 Azután Abijjá pihenni tért őseihez, és eltemették Dávid városában. Utána a fia, Ászá lett a király; az ő idejében béke volt az országban tíz esztendeig.

Ászá király vallási reformjai

1 Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek lát Istene, azÚr.

2 Eltávolíttatta az idegen oltárokat és az áldozóhalmokat, összetörette a szent oszlopokat és kivágatta a szent fákat.

3 A júdaiaknak pedig megparancsolta, hogy őseik Istenét, azUrat keressék, és teljesítsék a törvényt és a parancsolatokat.

4 Eltávolította Júda összes városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban.

Ászá hatalma megszilárdul

5 Épített Júdában erődített városokat, mert béke volt az országban. Nem viseltek ellene háborút azokban az években, mert nyugalmat adott neki azÚr.

6 Ezt mondta a júdaiaknak: Építsük ki ezeket a városokat, vegyük őket körül fallal, lássuk el tornyokkal, kapukkal és zárakkal, amíg a mienk az ország, mert kerestük Istenünket, azUrat, és ő nyugalmat adott nekünk mindenfelől. El is végezték sikeresen az építkezést.

7 Ászá haderejét háromszázezer júdai pajzsos és kopjás, továbbá kétszáznyolcvanezer benjámini könnyű pajzsot viselő íjász alkotta. Ezek mind vitéz harcosok voltak.

Ászá győzelmet arat az etiópok fölött

8 Kivonult ellenük az etióp Zerah egymilliós haderővel és háromszáz harci kocsival, és megérkezett Márésá alá.

9 Ászá is kivonult ellene, és csatarendbe álltak a Cefatá-völgyben Márésánál.

10 Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, azÚrhoz:Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket,Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben vonultunk e tömeg ellen!Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit!

11 És megverte azÚraz etiópokat Ászá és Júda előtt. Megfutamodtak az etiópok,

12 Ászá és hadinépe pedig egészen Gerárig üldözte őket. Elestek az etiópok, senki sem maradt életben közülük, mert összetörtek azÚrés az ő serege előtt. A júdaiak igen sok zsákmányt ejtettek.

13 Megvertek Gerár környékén minden várost, mert azÚrtól való rettegés fogta el azokat. Kifosztottak minden várost, mert sok zsákmány volt bennük.

14 A jószágok aklait is lerombolták, és rengeteg juhot és tevét hajtottak el. Így tértek vissza Jeruzsálembe.

Azarjá próféta intelme

1 Azután Isten lelke kiáradt Azarjára, Ódéd fiára,

2 aki kiment Ászá elé, és ezt mondta neki: Hallgassatok rám, Ászá, és egész Júda meg Benjámin! AzÚrveletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket.

3 Hosszú ideig élt Izráel az igaz Isten nélkül, a papok tanítása és a törvény nélkül.

4 De ha nyomorúságában megtért azÚrhoz, Izráel Istenéhez, és kereste őt, meg is találta.

5 Azokban az időkben nem volt biztonságban sem a városból kimenő, sem a hazatérő, mert sok gyötrelem szakadt mindazokra, akik ezekben a tartományokban laktak.

6 Egyik nép a másik népet, egyik város a másik várost zúzta szét, mert Isten gyötörte őket mindenféle nyomorúsággal.

7 Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!

Ászá megújítja a szövetséget

8 Amikor Ászá meghallotta ezeket a szavakat, Ódéd próféta próféciáját, összeszedte az erejét, és eltávolította az utálatos bálványokat Júda és Benjámin egész földjéről meg azokból a városokból, amelyeket elfoglalt Efraim hegyvidékén. Ezután felújította azÚroltárát, amely azÚrcsarnoka előtt állt.

9 Majd összegyűjtötte egész Júdát, Benjámint és azokat, akik Efraim, Manassé és Simeon törzséből jövevényként közöttük laktak. Mert sokan átpártoltak hozzá Izráelből, amikor látták, hogy vele van Istene, azÚr.

10 Összegyűltek tehát Jeruzsálemben, Ászá uralkodása tizenötödik évében, a harmadik hónapban,

11 és hétszáz marhát meg hétezer juhot áldoztak azÚrnak azon a napon a hazavitt zsákmányból.

12 Majd szövetséget kötöttek arra nézve, hogy őseik Istenét, azUrat keresik teljes szívvel és teljes lélekkel;

13 és hogy meg kell halnia mindenkinek, aki nem azUrat, Izráel Istenét keresi, kicsinek és nagynak, férfinak és nőnek egyaránt.

14 És megesküdtek azÚrra fennhangon ujjongva, trombita- és kürtszó mellett.

15 Örvendezett egész Júda az eskünek, mert őszinte szívvel tettek esküt, és egy akarattal keresték Istent, és meg is találták. AzÚrpedig nyugalmat adott nekik mindenfelől.

Ászá még anyja bálványimádását sem tűri el

16 Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mert egy undorító bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Ászá azonban összetörette ezt az undorító bálványt, darabokra zúzatta, majd elégettette a Kidrón-pataknál.

17 Bár az áldozóhalmok nem szűntek meg Izráelben, Ászának tiszta volt a szíve egész életében.

18 Bevitte az Isten házába apja szent adományait és a maga szent adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat.

19 Nem is volt háború Ászá uralkodásának harmincötödik évéig.

Ászá Izráel miatt az arámokhoz fordul segítségért

1 Ászá uralkodásának harminchatodik évében Baasá, Izráel királya Júda ellen vonult, és kiépítette Rámát, hogy ne lehessen Ászához, Júda királyához átmenni, vagy tőle átjönni.

2 Ekkor Ászá ezüstöt és aranyat hozatott elő azÚrházának és a királyi palotának a kincseiből, és elküldte Benhadadhoz, Arám királyához, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel:

3 Szövetségesek vagyunk, azok voltak már apám és apád is. Nézd, küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj, bontsd fel a Baasával, Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy vonuljon vissza innen.

4 Benhadad hallgatott Ászá királyra, és hadserege vezéreit Izráel városai ellen küldte. Leverték Ijjónt, Dánt, Ábél-Majimot és Naftáli városainak valamennyi raktárát.

5 Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Rámá építését, és beszüntette a munkát.

6 Ászá király pedig munkára fogta egész Júdát, és elhordták Rámá köveit és gerendáit, amelyekkel Baasá építkezett. Ezekkel építette ki Gebát és Micpát.

Hanání meghirdeti Isten büntetését

7 Abban az időben elment Hanání látó Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, azÚrra, ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege.

8 Nem volt-e az etiópoknak és a líbiaiaknak roppant hadereje, igen sok harci kocsija és lovasa? Mégis kezedbe adta őket azÚr, mivel rá támaszkodtál.

9 Mert azÚrszemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed!

10 Ászá azonban bosszús lett a látóra, és kalodába záratta, olyan dühös lett rá emiatt. Sőt akkoriban Ászá a nép közül is bántalmazott egyeseket.

Ászá halála

11 Ászának a története elejétől a végéig meg van írva Júda és Izráel királyainak a könyvében.

12 Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett Ászának a lába, és a betegsége egyre súlyosbodott. Ám betegségében sem azÚrhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz.

13 Azután Ászá pihenni tért őseihez, meghalt uralkodása negyvenegyedik évében.

14 Eltemették abba a sírba, amelyet Dávid városában vágatott magának. Nyugvóhelyére fektették, amelyet teleraktak balzsammal és különféle jó illatú kenetekkel. És igen nagy tüzet gyújtottak a tiszteletére.

1 Utána a fia, Jósáfát lett a király.

Jósáfát trónra lépése

Jósáfát erősen tartotta magát Izráellel szemben.

2 Csapatokat rendelt Júda erődített városaiba, és helyőrséget helyezett el Júda országában meg Efraimnak azokban a városaiban, amelyeket apja, Ászá foglalt el.

3 AzÚrJósáfáttal volt, mert azon az úton járt, amelyen korábban az ő ősatyja, Dávid, és nem kereste a Baalokat,

4 hanem atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint.

5 Ezért azÚrmegerősítette kezében a királyi hatalmat. Egész Júda ajándékot adott Jósáfátnak, úgyhogy gazdagsága és dicsősége igen nagyra nőtt.

6 Mivel azÚrútjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította Júdából az áldozóhalmokat és a szent fákat.

Jósáfát a törvényre tanítja a népet

7 Uralkodása harmadik évében kiküldte vezéreit, Ben-Hajilt, Óbadját, Zekarját, Netanélt és Míkeját, hogy tanítsanak Júda városaiban.

8 Léviták is voltak velük: Semajá, Netanjá, Zebadjá, Aszáél, Semírámót, Jónátán, Adónijjá, Tóbijjá és Tób-Adónijjá léviták, és velük együtt Elísámá és Jórám papok.

9 Tanítottak tehát Júdában, náluk volt azÚrtörvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet.

10 Ezért azÚrrettegést támasztott a Júda körüli országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen.

11 A filiszteusok is hoztak Jósáfátnak ajándékot hódolatuk jeléül meg adót ezüstben, az arabok pedig nyájakat hoztak neki, hétezer-hétszáz kost és hétezer-hétszáz kecskebakot.

Jósáfát hatalma megerősödik

12 Jósáfátnak egyre nagyobb lett a hatalma. Várakat és raktárvárosokat épített Júdában.

13 Nagy készletei voltak Júda városaiban, Jeruzsálemben pedig vitéz férfiakból álló katonasága volt.

14 Beosztásuk családonként a következő volt: a Júdához tartozó ezredek parancsnokai ezek voltak: Adná parancsnok, akihez háromszázezer vitéz férfi tartozott.

15 Hozzá volt beosztva Jóhánán parancsnok, kétszáznyolcvanezer emberrel.

16 Hozzá volt beosztva Amaszjá, Zikrí fia, aki önként állt azÚrszolgálatába; kétszázezer vitéz férfi tartozott hozzá.

17 Benjáminból való volt Eljádá: vitéz férfi, akihez kétszázezer íjjal és kerek pajzzsal fölszerelt katona tartozott.

18 Hozzá volt beosztva Józábád, akihez száznyolcvanezer, a katonai szolgálatra fölszerelt ember tartozott.

19 Ezek teljesítettek szolgálatot a király mellett azokon kívül, akiket a király a megerősített városokban helyezett el egész Júdában.

Jósáfát háborúba vonul Aháb oldalán

1 Jósáfátnak már nagy volt a gazdagsága és dicsősége, amikor Ahábnak a sógora lett.

2 Néhány év múlva elment Ahábhoz Samáriába, és Aháb sok juhot és marhát vágatott le neki meg a vele levő hadinépnek. Majd arra biztatta őt, hogy vonuljon vele együtt Rámót-Gileád ellen.

3 Aháb, Izráel királya ezt kérdezte Jósáfáttól, Júda királyától: Eljössz-e velem Rámót-Gileád ellen? Ő így felelt neki: Elmegyek én éppúgy, mint te, és az én népem éppúgy, mint a te néped; veled leszünk a harcban!

4 De Jósáfát ezt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg előbb azÚrigéjét!

5 Izráel királya ezért összegyűjtötte a prófétákat, négyszáz embert, és megkérdezte tőlük: Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ők így feleltek: Vonulj föl, mert Isten a király kezébe adja azt!

6 Jósáfát azonban ezt kérdezte: Nincs itt azÚrnak több prófétája, akit megkérdezhetnénk?

7 Izráel királya így felelt Jósáfátnak: Van még valaki, aki által megkérdezhetnénk azUrat, de én gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál nekem jót, hanem csak rosszat. Míkájehú, Jimlá fia az. Jósáfát erre így szólt: Ne mondjon ilyet a király!

Míkájehú próféciája

8 Ekkor Izráel királya odahívta az egyik udvarnokát, és ezt mondta: Siess Míkájehúért, Jimlá fiáért!

9 Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült díszruhába öltözve egy-egy trónon Samária kapujában, a bejárat előtti téren, a próféták pedig mind ott prófétáltak előttük.

10 Cidkijjá, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és ezt mondta: Így szól azÚr: Ezekkel ökleled Arámot, míg csak el nem pusztítod.

11 A próféták mindnyájan így prófétáltak: Vonulj föl Rámót-Gileád ellen, és sikerrel jársz! AzÚra király kezébe adja azt.

12 A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Míkájehút, így szólt hozzá: Nézd, a próféták egyhangúlag jót ígérnek a királynak. Mondd azért te is ugyanazt, amit ők, és ígérj jót!

13 De Míkájehú így felelt: Az élőÚrra esküszöm, hogy csak azt fogom mondani, amit az én Istenem mond.

14 Amikor odaért a királyhoz, a király megkérdezte tőle: Míká! Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ő így felelt: Vonuljatok föl, és járjatok szerencsével! A kezetekbe kerül.

15 A király azonban ezt mondta neki: Hányszor eskesselek meg, hogy csak igazat mondj nekem azÚrnevében?!

16 Erre az így felelt:

Láttam egész Izráelt

szétszóródva a hegyeken:

mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora.

AzÚrpedig ezt mondta:

Nincs ezeknek gazdájuk,

térjen haza mindenki békével!

17 Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Ugye megmondtam neked, hogy nem prófétál ez nekem jót, csak rosszat!

18 Míkájehú pedig ezt mondta: Halljátok azÚrigéjét! Láttam azUrat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján.

19 És ezt mondta azÚr: Ki fogja rászedni Ahábot, Izráel királyát, hogy felvonuljon és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta.

20 De előlépett egy lélek, megállt azÚrelőtt, és így szólt: Majd én rászedem őt! AzÚrezt kérdezte tőle: Hogyan?

21 Az így felelt: Elmegyek és hazug lélek leszek minden prófétája szájában. AzÚrpedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így!

22 Íme, így adott azÚrhazug lelket valamennyi prófétád szájába. AzÚrkimondta vesztedet.

23 Ekkor odalépett Cidkijjá, Kenaaná fia, arcul ütötte Míkájehút, és ezt mondta: Talán eltávozott tőlem valamerre azÚrlelke, és csak veled beszél?

24 Míkájehú így felelt: Majd meglátod azon a napon, amikor rejtekhelyet keresve szobáról szobára mész.

25 Akkor ezt parancsolta Izráel királya: Fogjátok Míkájehút, vigyétek Ámón városparancsnokhoz és Jóáshoz, a király fiához,

26 és mondjátok: Ezt parancsolja a király: Vessétek börtönbe, és ételből meg italból csökkentett adagot adjatok neki, amíg vissza nem térek sértetlenül!

27 Míkájehú így szólt: Ha csakugyan visszatérsz sértetlenül, akkor nem azÚrbeszélt általam! És hozzátette: Halljátok meg mind, ti népek!

28 Azután fölvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen.

29 Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, de te csak öltözz a magad ruhájába! Izráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a csatába.

30 Arám királya pedig ezt parancsolta a harci kocsik parancsnokainak: Ne támadjatok se kicsit, se nagyot, csak Izráel királyát!

31 Amikor a harci kocsik parancsnokai meglátták Jósáfátot, ezt gondolták: Csak ő lehet Izráel királya. Körülfogták tehát, hogy megtámadják. Jósáfát azonban kiáltozni kezdett, és azÚrmegsegítette; Isten másfelé terelte őket.

32 A harci kocsik parancsnokai ugyanis látták, hogy nem ő Izráel királya, és elfordultak tőle.

33 Egy ember pedig csak úgy, találomra kilőtt egy nyílvesszőt, és eltalálta Izráel királyát a szíjak és a páncél között. Ekkor megparancsolta a kocsi hajtójának: Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem!

34 Mivel azonban az ütközet egyre hevesebbé vált azon a napon, Izráel királyának állva kellett maradnia harci kocsijában az arámokkal szemben estig. Napnyugtakor aztán meghalt.

Jéhú látnok megdorgálja Jósáfátot

1 Jósáfát, Júda királya pedig sértetlenül tért vissza jeruzsálemi palotájába.

2 Ekkor elébe ment Jéhú látnok, Hanání fia, és ezt mondta Jósáfát királynak: A bűnöst kellett segítened, és azÚrgyűlölőit szeretned? Ezért szállt rád azÚrharagja.

3 Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.

Jósáfát bírákat rendel a nép élére

4 Ezután Jósáfát Jeruzsálemben maradt. De újra meg újra kiment a nép közé, Beérsebától fogva egészen Efraim hegyvidékéig, és megtérítette őket őseik Istenéhez, azÚrhoz.

5 Bírákat nevezett ki az országban, Júda minden erődített városában, városról városra,

6 és ezt mondta a bíráknak: Gondoljátok meg jól, hogyan jártok el, mert nem embereknek, hanem azÚrnak a megbízásából ítélkeztek, és ő ott lesz mellettetek, amikor ítéletet hoztok.

7 Rettegjetek hát azÚrtól, és vigyázzatok, hogyan jártok el, mert Istenünk, azÚrnem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását!

8 Jeruzsálemben is nevezett ki Jósáfát lévitákat, papokat és izráeli családfőket azÚrra tartozó ügyeknek és a jeruzsálemi lakosok peres ügyeinek az intézésére.

9 Ezt parancsolta nekik: Így járjatok el azÚrfélelmében, hűséggel és tiszta szívvel:

10 Bármilyen peres ügyet terjesztenek elétek honfitársaitok, akik a maguk városaiban laknak, legyen az vérontás, törvény, parancsolat, rendelkezés vagy ítélkezés, figyelmeztessétek őket, hogy vétkessé ne váljanak azÚrelőtt, és az ő haragja rátok és honfitársaitokra ne szálljon. Így járjatok el, és akkor nem vétkeztek!

11 AzÚrra tartozó minden dologban Amarjá pap lesz a vezetőtök, a királyra tartozó minden dologban pedig Zebadjá, Jismáél fia, a Júda házából való fejedelem. Tisztviselőként a léviták állnak rendelkezésetekre. Tegyétek a dolgotokat bátran, azÚrpedig legyen a jókkal!

Az Úr megszabadítja Jósáfátot a móábiaktól és az ammóniaktól

1 Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a móábiak és az ammóniak a meúniak egy részével együtt.

2 Amikor megérkeztek, és jelentették Jósáfátnak, hogy a tenger túlsó széléről nagy sokaság jön ellene Edóm felől, és már Hacecón-Támárban, azaz Én-Gedíben vannak,

3 megijedt Jósáfát, azUrat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában.

4 Összegyülekeztek a júdaiak, hogy segítséget kérjenek azÚrtól. Júda összes városából is eljöttek, hogy azÚrsegítségét kérjék.

5 Jósáfát pedig kiállt Júda és Jeruzsálem egész gyülekezete elé azÚrházánál, az új udvar előtt,

6 és ezt mondta:Uram, őseink Istene! Te vagy az Isten az égben, és te uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben.

7 Istenünk, te űzted ki ennek az országnak a lakóit néped, Izráel elől, és örökre odaadtad azt barátod, Ábrahám utódainak.

8 És itt laktak, itt építettek neved tiszteletére szentélyt, és ezt mondták:

9 Ha majd veszedelem, fegyver, ítélet, dögvész vagy éhínség tör ránk, megállunk ez előtt a templom előtt és te előtted, mert a te neved ebben a templomban van; és ha segítségért kiáltunk hozzád nyomorúságunkban, hallgass meg, és szabadíts meg minket!

10 De látod, az ammóniak és móábiak, a Széír-hegység lakói, akik között nem engedted átvonulni az izráelieket, amikor Egyiptomból jöttek, és így kikerülték, és nem pusztították el őket,

11 ezek most azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk támadnak, és el akarnak űzni a birtokodról, amit nekünk adtál.

12 Istenünk, büntesd meg őket! Mert tehetetlenek vagyunk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támadt; nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk!

13 Eközben a júdaiak valamennyien ott álltak azÚrszíne előtt kicsiny gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt.

14 Akkor kiáradt azÚrlelke a gyülekezet jelenlétében Jahazíélre, aki Zekarjá fia, az Benájá fia, az Jeíél fia, az Mattanjá fia, Ászáf fiai közül való lévita volt,

15 és megszólalt: Figyeljetek, egész Júda és Jeruzsálem lakói meg te, Jósáfát király! Ezt mondja nektek azÚr: Ne féljetek és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem az Istené!

16 Holnap induljatok ellenük! Ők a Cíc-hágón vonulnak majd föl, és a völgy végénél, a Jerúél-puszta előtt találkoztok velük.

17 Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket azÚr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz azÚr!

18 Ekkor Jósáfát arccal a földig hajolt, és Júda meg Jeruzsálem lakói mindnyájan leborultak azÚrszíne előtt, és imádták azUrat.

19 A keháti és kórahi léviták pedig fölálltak, és egyre hangosabban dicsérték azUrat, Izráel Istenét.

20 Kora reggel fölkeltek és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kivonultak, előállt Jósáfát, és ezt mondta: Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Higgyetek Istenetekben, azÚrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!

21 Miután tanácskozott a néppel, fölállította azÚrénekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek:

Adjatok hálát azÚrnak,

mert örökké tart szeretete!

22 Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, azÚrlázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegység lakói között, és ezért vereséget szenvedtek.

23 Az ammóniak és a móábiak a Széír-hegység lakóira támadtak, hogy kiirtsák és elpusztítsák őket. Amikor végeztek Széír lakóival, egymás pusztulását segítették elő.

24 Mire a júdaiak a pusztai őrhelyhez érkeztek, és a sokaság felé fordultak, már csak az elesettek holttesteit látták ott a földön; nem menekült meg senki sem.

25 Akkor odament Jósáfát és hadinépe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Tömegével találtak náluk fölszerelést, ruhákat és értéktárgyakat. Annyi zsákmányt szereztek, hogy el sem bírták. Három napig szedték össze a zsákmányt, olyan sok volt.

26 A negyedik napon összegyülekeztek a Beráká-völgyben, hogy ott áldják azUrat. Ezért hívják azt a helyet Beráká-völgynek még ma is.

27 Azután Jósáfát vezetésével visszatért valamennyi júdai és jeruzsálemi. Örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, mert örömöt szerzett nekik azÚr: megszabadította őket ellenségeiktől.

28 Lantokkal, citerákkal és harsonákkal vonultak be Jeruzsálembe azÚrházához.

29 Az Istentől való rettegés fogta el valamennyi ország királyságát, amikor meghallották, hogy azÚrharcolt Izráel ellenségei ellen.

30 Ezért békében élt Jósáfát országa, mert Istene nyugalmat adott neki mindenfelől.

Jósáfát halála

31 Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Azúbá volt, Silhí leánya.

32 Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát azÚr.

33 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, mert a nép nem ragaszkodott szívből ősei Istenéhez.

34 Jósáfát egyéb dolgai elejétől a végéig meg vannak írva Jéhúnak, Hanání fiának történeteiben, amelyeket fölvettek az Izráel királyairól szóló könyvbe.

35 Azután társult Jósáfát, Júda királya Ahazjával, Izráel királyával, aki bűnös dolgokat vitt véghez.

36 Azért társult vele, hogy hajókat építsenek, amelyeknek Tarsísba kellett volna menniük. A hajókat Ecjón-Geberben építették.

37 Elíézer azonban, a márésái Dódaváhú fia így prófétált Jósáfát ellen: Mivel társultál Ahazjával, összezúzza művedet azÚr! Össze is törtek a hajók, és nem tudtak eljutni Tarsísba.