Category: 1Krónikák

Izráel Dávidot teszi királlyá

1 Ezután egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondta: Nézd, mi a csontod és húsod vagyunk!

2 Azelőtt is, amikor még Saul volt a király, te vezetted harcba és hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked Istened, azÚr: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme!

3 Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban azÚrszíne előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által azÚr.

Dávid Jeruzsálemet teszi fővárosává

4 Ezután Dávid egész Izráellel együtt elment Jeruzsálem, azaz Jebúsz alá, ahol a jebúsziak voltak az ország őslakói.

5 Jebúsz lakói ezt mondták Dávidnak: Ide ugyan nem jössz be! Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa.

6 Azt mondta Dávid: Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az lesz a fővezér! Mivel elsőnek Jóáb, Cerújá fia jutott föl, ő lett a fővezér.

7 Azután letelepedett Dávid a sziklavárban, ezért nevezték el azt Dávid városának.

8 És Dávid kiépítette a várost körös-körül, a Milló-erődöt és környékét, Jóáb pedig a város többi részét állította helyre.

9 Dávid egyre jobban emelkedett, mert vele volt a SeregekUra.

Dávid vitézei

10 Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik támogatták őt az uralkodásban, és egész Izráellel együtt királlyá tették azÚrigéje szerint, melyet Izráelről mondott.

11 Ezek voltak szám szerint Dávid vitézei: Josobám, Hakmóní fia, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy alkalommal háromszáz embert döfött le.

12 Azután Eleázár, az ahóhi Dódónak a fia, egyike a három vitéznek.

13 Ő volt Dávid mellett Efesz-Dammímban, ahova a filiszteusok harcra gyülekeztek. A mező egy darabja árpával volt ott bevetve. Amikor a hadinép megfutamodott a filiszteusok előtt,

14 ők megálltak annak a darab földnek a közepén, megvédték azt, és megverték a filiszteusokat. Így adott azÚrnagy győzelmet.

15 Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz a kősziklára, az Adullám-barlangba, amikor a filiszteusok serege a Refáím-völgyben táborozott.

16 Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél.

17 Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ó, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból, onnan a kapu mellől!

18 Erre ez a három ember áttört a filiszteus táboron, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból, elhozták, és odavitték Dávidnak. Dávid azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul azÚrnak,

19 és ezt mondta: Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Igyam meg azoknak az embereknek a vérét, akik kockára tették az életüket?! Mert az életüket tették kockára, amikor azt elhozták. Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.

20 Abísaj, Jóáb testvére volt ennek a háromnak a parancsnoka. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három közül.

21 A három közül a másik kettőnél tekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.

22 A Kabceélból való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett.

23 Ugyanő vágott le egy öt könyök magas egyiptomi embert, bár az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék tartófája. Ő meg csak bottal ment rá, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg.

24 Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz.

25 Tekintélyes volt a harminc között, de a háromnak nem ért a nyomába. Dávid a testőrök vezetőjévé tette.

26 Kiváló vitézek voltak: Aszáél, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia,

27 a haróri Sammót, a pelóni Helec,

28 a tekóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abíezer,

29 a húsái Szibbekaj, az ahóhi Ílaj,

30 a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia,

31 a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Benájá,

32 a nahalé-gaasi Húraj, az arbai Abíél,

33 a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá,

34 a gizóni Hásém fiai, a harári Jónátán, Ságé fia,

35 a harári Ahíám, Szákár fia, Elífal, Úr fia,

36 a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá,

37 a karmeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia,

38 Jóél, Nátán testvére, Mibhár, Hagrí fia,

39 az ammóni Celek meg a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója,

40 a jeteri Írá, a jeteri Gáréb,

41 a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia,

42 Adíná, a rúbeni Sízá fia, a rúbeniek egyik főembere és vele még harmincan;

43 Hánán, Maaká fia, és a mitni Jósáfát,

44 az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám fiai: Sámá és Jeíél,

45 Simrí fia, Jedíaél és testvére, a tíci Jóhá,

46 a mahavimi Elíél, Elnaam fiai: Jeríbaj és Jósavjá, a móábi Jitmá,

47 Elíél, Óbéd és a mecóbájái Jaaszíél.

Dávid ciklági hívei

1 Ezek voltak azok, akik Dávidhoz mentek Ciklágba akkor, amikor bujdosnia kellett Saul, Kís fia elől. Ők is a hősök közé tartoztak, akik segítették a harcban.

2 Íjjal voltak fölszerelve, jobb és bal kézzel egyaránt tudtak parittyával köveket, íjjal pedig nyilakat lőni. Ezek Saul benjámini rokonságához tartoztak.

3 Vezérük Ahíezer volt és Jóás, a gibeai Semáá fiai, és Jezíél meg Pelet, Azmávet fiai, továbbá Beráká és az anátóti Jéhú,

4 a gibeóni Jismajá, a harminc vitéz egyike és ennek a harmincnak a vezetője.

5 Jirmejá, Jahazíél, Jóhánán és a gedérái Józábád.

6 Elúzaj, Jerímót, Bealjá, Semarjáhú és a hárífi Sefatjáhú,

7 Elkáná, Jissijjá, Azarél, Jóezer és Josobám, a kórahiak

8 és a gedóri Jeróhám fiai: Jóélá és Zebadjá.

9 Gádiak is csatlakoztak Dávidhoz, amikor a sziklavárban, a pusztában volt. Kiváló vitézek, katonának elszegődött emberek, pajzzsal és dárdával fölszerelve; arcuk olyan volt, mint az oroszláné, és olyan gyorsak voltak, mint a zergék a hegyen.

10 Ézer volt az első, Óbadjá a második, Elíáb a harmadik,

11 Mismanná a negyedik, Jirmejá az ötödik,

12 Attaj a hatodik, Elíél a hetedik,

13 Jóhánán a nyolcadik, Elzábád a kilencedik,

14 Jirmejá a tizedik, Makbannaj a tizenegyedik.

15 Ezek a gádiak csapatparancsnokok voltak. A legkisebb is fölért százzal, a legnagyobb meg ezerrel.

16 Ezek keltek át a Jordánon az első hónapban, amikor színültig volt a medre, és megfutamították a völgy egész lakosságát keletre és nyugatra.

17 Benjáminiak és júdaiak is mentek Dávid sziklavárához.

18 Dávid azonban kivonult eléjük, és így kezdett beszélni hozzájuk: Ha békés szándékkal jöttetek hozzám, hogy segítségemre legyetek, szívesen leszek együtt veletek. De ha el akartok árulni ellenségeimnek, holott az én kezemhez nem tapad erőszak, látni fog és megbüntet atyáink Istene!

19 Ekkor Amászaj, a harmincak vezére lélekkel eltelve így szólt:

Tied vagyunk, Dávid,

veled tartunk, Isai fia!

Békesség, békesség neked!

Békesség segítőidnek,

mert megsegít téged Istened!

Erre magához fogadta őket Dávid, és csapatparancsnokokká tette őket.

20 Manassébeliek is pártoltak át Dávidhoz, amikor a filiszteusokkal hadba vonult Saul ellen. De nem segítette őket, mert elküldték őt a filiszteusok városfejedelmei, miután tanácsot tartottak, és azt mondták: Ha ez visszatér az urához, Saulhoz, az a fejünkbe kerül!

21 Ciklág felé menetelt, amikor átpártoltak hozzá Manasséból Adnah, Józábád, Jedíaél, Míkáél, Józábád, Elíhú és Cilletaj, akik Manassé ezredeinek a vezetői voltak.

22 Ezek segítették Dávidot a csapatok élén, mert mindnyájan kiváló vitézek voltak, és parancsnokok lettek a hadseregben.

23 Napról napra mentek ilyenek Dávidhoz, hogy segítsék, míg aztán olyan nagy nem lett a tábora, mint az Istené.

Dávid hebróni hadserege

24 Ennyi volt azoknak a harcra fölfegyverzett embereknek a száma, akik Dávidhoz mentek Hebrónba, hogy ráruházzák Saul királyságát azÚrparancsa szerint:

25 Júda fiai, akik pajzsot és dárdát viseltek, hatezer-nyolcszázan voltak, fölfegyverkezve a harcra.

26 Simeon fiai közül való volt hétezer-száz kiváló, harcra termett vitéz.

27 A Lévi fiai közül valók négyezer-hatszázan voltak,

28 továbbá Jójádá, az ároniták fejedelme háromezer-hétszáz emberrel

29 és az ifjú Cádók, kiváló vitéz, atyja háza népével, huszonkét vezető emberrel.

30 Benjámin fiai közül való volt Saulnak háromezer rokona, mert akkor még a többségük megmaradt Saul házának a szolgálatában.

31 Efraim fiai közül való volt húszezer-nyolcszáz kiváló vitéz, családjuk leghíresebb tagjai.

32 Manassé fél törzséből való volt tizennyolcezer ember, akiket név szerint jelöltek ki, hogy menjenek el és tegyék királlyá Dávidot.

33 Issakár fiai közül ott voltak, akik felismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izráelnek: kétszáz főember és parancsnokságuk alatt egész rokonságuk.

34 Zebulonból egy akarattal fölsereglett ötvenezer hadköteles, teljes fegyverzettel fölszerelt sorkatona.

35 Naftáliból jött ezer vezető ember, és velük együtt harminchétezren pajzzsal és lándzsával;

36 a dániak közül huszonnyolcezer-hatszáz sorkatona;

37 Ásérból negyvenezer hadköteles sorkatona,

38 a Jordánon túlról pedig a rúbeniek és a gádiak közül meg Manassé törzse másik feléből százhúszezer ember harcra készen, teljes fegyverzetben.

39 Mindezek a harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívvel érkeztek Hebrónba, hogy egész Izráel királyává tegyék Dávidot, de Izráel többi része is kész volt egy akarattal királlyá tenni Dávidot.

40 És ott maradtak Dáviddal három napig, ettek-ittak, mert testvéreik gondoskodtak róluk.

41 Sőt még a környékbeliek is, el egészen Issakárig, Zebulonig és Naftáliig, bőven hoztak kenyeret szamarakon, tevéken, öszvéreken és marhákon, élelmet, lisztet, préselt fügét és aszú szőlőt, bort és olajat, marhát és juhot, mert öröm volt Izráelben.

A szövetség ládáját elhozzák Kirjat-Jeárímból

1 Dávid tanácsot tartott az ezredesekkel, századosokkal, valamennyi vezérével,

2 majd ezt mondta Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha jónak látjátok, és ha Istenünknek, azÚrnak úgy tetszik, üzenjük meg otthon maradt testvéreinknek Izráel egész területén, meg a papoknak és a lévitáknak a legelőkkel ellátott városaikban, hogy gyűljenek ide hozzánk,

3 és hozzuk el magunkhoz Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele.

4 Erre azt mondta az egész gyülekezet, hogy így kell tenni, tetszett ugyanis a dolog az egész népnek.

5 Összegyűjtötte azért Dávid egész Izráelt az egyiptomi Síhórtól egészen a Hamátba vezető útig, hogy hozzák el az Isten ládáját Kirjat-Jeárímból.

6 Felvonult tehát Dávid egész Izráellel együtt Baalába, azaz a Júdában levő Kirjat-Jeárímba, hogy elhozzák onnan Istennek, a kerúbokon trónolóÚrnak a ládáját, akinek a nevét segítségül szokták hívni.

7 Az Isten ládáját egy új szekéren szállították el Abínádáb házából, Uzzá és Ahjó vezették a szekeret.

8 Dávid és egész Izráel pedig szent táncot járt Isten színe előtt teljes erővel, énekelve, citera, lant, dob, cintányér és harsona kíséretével.

9 Amikor Kídón szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát, mert megbotlottak az ökrök.

10 Ezért fellángolt azÚrharagja Uzzá ellen. Lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a láda felé, és meghalt ott, az Isten színe előtt.

11 Dávid pedig megdöbbent attól, hogy azÚrösszetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Pérec-Uzzának mindmáig.

12 Akkor félni kezdett Dávid az Istentől, és ezt gondolta: Hogy hozathatnám magamhoz az Isten ládáját?

13 Ezért Dávid nem magához vitette a ládát, Dávid városába, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába.

14 Három hónapig volt az Isten ládája Óbéd-Edóm családjánál, az ő házában, és megáldotta azÚrÓbéd-Edóm háza népét és mindenét.

Hírám barátsága Dáviddal

1 Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz, azután cédrusfákat, kőműveseket és ácsmestereket, hogy palotát építsenek neki.

2 Ekkor megértette Dávid, hogy azÚrmegerősítette a királyságát Izráelben, és hogy naggyá és magasztossá tette uralkodását népének, Izráelnek a javára.

Dávid feleségei

3 Dávid több nőt is feleségül vett még Jeruzsálemben, és további fiakat és leányokat nemzett.

4 Ez a nevük azoknak a gyermekeinek, akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon,

5 Jibhár, Elísúa és Elpelet,

6 Nógah, Nefeg és Jáfía,

7 Elísámá, Beeljádá és Elífelet.

Dávid legyőzi a filiszteusokat

8 Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot fölkenték egész Izráel királyává, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és kivonult ellenük.

9 A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáím-völgyet.

10 Akkor megkérdezte Dávid az Istent: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? AzÚrezt felelte neki: Vonulj föl, kezedbe adom őket!

11 Fölvonultak tehát Baal-Perácímba, és ott megverte őket Dávid. Akkor ezt mondta Dávid: Áttört az Isten általam ellenségeimen, mint víz a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácímnak.

12 A filiszteusok otthagyták isteneiket, Dávid pedig azt parancsolta, hogy égessék el azokat.

13 Később ismét ellepték a filiszteusok a völgyet.

14 Ekkor Dávid újra megkérdezte az Istent, Isten pedig azt felelte neki: Ne vonulj közvetlenül utánuk, hanem kerüld meg őket, és a szederfák felől vonulj ellenük!

15 Ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor szállj csatába, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát!

16 Dávid úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az Isten, és vágták a filiszteusok seregét Gibeóntól Gézerig.

17 Dávidnak híre ment minden országban, és azÚrrettegést keltett iránta valamennyi nép között.

A szövetségláda mellé rendelt léviták

1 Dávid házakat épített magának városában, helyet jelölt ki az Isten ládájának, és sátort vont föléje.

2 Akkor mondta ezt Dávid: Nem szabad másnak hordoznia az Isten ládáját, csak a lévitáknak, mert őket választotta ki azÚr, hogy állandóan hordozzák és gondozzák azÚrládáját.

3 Összegyűjtötte azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy azÚrládáját arra a helyre vitesse, amelyet kijelölt számára.

4 Összegyűjtötte Dávid Áron fiait és a lévitákat is:

5 Kehát fiainak a vezetőjét, Úríélt és százhúsz rokonát,

6 Merárí fiainak a vezetőjét, Aszáját és kétszázhúsz rokonát,

7 Gérsón fiainak a vezetőjét, Jóélt és százharminc rokonát,

8 Elícáfán fiainak a vezetőjét, Semaját és kétszáz rokonát,

9 Hebrón fiainak a vezetőjét, Elíélt és nyolcvan rokonát,

10 Uzzíél fiainak a vezetőjét, Ammínádábot és száztizenkét rokonát.

11 Ezután hívatta Dávid Cádók és Ebjátár papokat, a léviták közül pedig Úríélt, Aszáját, Jóélt, Semaját, Elíélt és Ammínádábot,

12 és ezt mondta nekik: Ti vagytok a léviták családfői; szenteljétek meg magatokat testvéreitekkel együtt, és vigyétek föl Izráel Istenének, azÚrnak a ládáját arra a helyre, amelyet kijelöltem számára!

13 Mivel az előző alkalommal nem voltatok jelen, ránk tört Istenünk, azÚr, mert nem az előírások szerint közeledtünk hozzá.

14 Megszentelték azért magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék Izráel Istenének, azÚrnak a ládáját.

15 És a léviták rudakkal a vállukra vették az Isten ládáját, ahogyan Mózes parancsolta azÚrbeszéde szerint.

A szövetségláda mellé rendelt énekesek

16 Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl testvéreiket, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre.

17 A léviták föl is állították Hémánt, Jóél fiát és testvérei közül Ászáfot, Berekjá fiát, továbbá testvéreik, Merárí fiai közül Étánt, Kúsájá fiát.

18 Velük együtt másodrangú beosztásban testvéreiket: Zekarját, Bént, Jaazíélt, Semírámótot, Jehíélt, Unnít, Elíábot, Benáját, Maaszéját, Mattitját, Elíflét, Miknéját, Óbéd-Edómot és Jeíélt mint őröket.

19 Az énekesek: Hémán, Ászáf és Étán a cintányérokat szólaltatták meg.

20 Zekarjá, Azíél, Semírámót, Jehíél, Unní, Elíáb, Maaszéjá és Benájá a magas hangú lantokat,

21 Mattitjá, Elíflé, Miknéjá, Óbéd-Edóm, Jeíél és Azazjá a mélyebb hangú citerákat kezelték.

22 Kenanjá volt a léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá.

23 Berekjá és Elkáná őrködtek a ládánál,

24 Sebanjá, Jósáfát, Netanél, Amászaj, Zekarjá, Benájá és Elíézer papok fújták a harsonákat az Isten ládája előtt, Óbéd-Edóm és Jeíél pedig őrködtek a ládánál.

A ládát Jeruzsálembe viszik

25 Dávid, Izráel vénei és az ezredparancsnokok elmentek, hogy elhozzák örvendezve azÚrszövetségládáját Óbéd-Edóm házából.

26 Mivel Isten megsegítette a lévitákat, akik azÚrszövetségládáját vitték, hét bikát és hét kost áldoztak.

27 Dávid lenvászon palástot terített magára, csakúgy, mint a ládát vivő összes lévita, az énekesek meg Kenanjá, az éneklés vezetője is; Dávid egy gyolcs éfódot is viselt.

28 Így vitte egész Izráel azÚrszövetségládáját ujjongva, kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák hangja mellett.

29 De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor azÚrszövetségládája Dávid városába ért, és látta, ahogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette őt.

1 Az Isten ládáját bevitték, és odatették annak a sátornak a közepére, amelyet Dávid vont fel. Akkor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt.

2 Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat, megáldotta a népet azÚrnevében.

3 Majd minden izráeli férfinak és nőnek osztott egy-egy darab kenyeret, préselt datolyát és aszú szőlőt.

Dávid lévitákat rendel a szövetségládához

4 Dávid szolgálattevő lévitákat rendelt azÚrládája mellé szolgálatra, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék azUrat, Izráel Istenét.

5 Ászáf volt a vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semírámót, Jehíél, Mattitjá, Elíáb, Benájá és Óbéd-Edóm. Jeíél lanton és citerán, Ászáf pedig cintányéron játszott.

6 Benájá és Jahazíél papok voltak az állandó harsonások azÚrszövetségládája előtt.

7 Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és annak rokonságát, hogy magasztalják azUrat.

Dávid hálaadó éneke

8 Adjatok hálát azÚrnak,

hívjátok segítségül nevét,

hirdessétek tetteit a népek közt!

9 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki,

emlegessétek minden csodáját!

10 Dicsőítsétek szent nevét,

szívből örüljenek, akik keresik azUrat!

11 Folyamodjatok azÚrhoz, az ő hatalmához,

keressétek orcáját szüntelen!

12 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt,

csodáira és döntéseire,

13 ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok,

Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!

14 Ő, azÚr, a mi Istenünk,

az egész földnek szólnak döntései.

15 Örökké emlékezik szövetségére,

ezer nemzedéken át is az adott szavára,

16 amelyet Ábrahámmal kötött,

ahogy Izsáknak megesküdött.

17 Jákób elé tárta, elrendelte,

Izráelnek örök szövetségül:

18 Neked adom – mondta –

Kánaán földjét kiosztott örökségül!

19 Akkor még alig néhányan voltatok,

kevesen éltetek ott mint jövevények.

20 Nemzettől nemzetig vándoroltak,

egyik országból a másik néphez.

21 De senkinek sem engedte elnyomni őket,

sőt királyokat is megintett miattuk:

22 Ne nyúljatok fölkentjeimhez,

prófétáimat se bántsátok!

23 Énekelj azÚrnak, te egész föld!

Hirdessétek szabadítását nap mint nap!

24 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek,

csodáit minden népnek!

25 Mert nagy azÚr, méltó, hogy dicsérjék,

félelmetesebb minden istennél.

26 Hiszen a népek istenei csak bálványok,

azÚrpedig az ég alkotója.

27 Fenség és méltóság jár előtte,

erő és öröm van lakóhelyén.

28 Népek törzsei! Magasztaljátok azUrat!

Magasztaljátok azÚrdicsőségét és hatalmát!

29 Magasztaljátok azÚrdicső nevét,

ajándékot hozva jöjjetek színe elé!

Boruljatok le azÚrelőtt szent öltözetben!

30 Reszkess tőle, te egész föld!

Szilárdan áll a világ, nem inog.

31 Örüljön az ég, örvendjen a föld,

és mondják el a népeknek,

hogy uralkodik azÚr!

32 Zúgjon a tenger a benne levőkkel,

vigadjon a mező és minden, ami rajta van!

33 Ujjongnak majd az erdő fái

azÚrelőtt, amikor eljön,

hogy ítélkezzék a földön.

34 Adjatok hálát azÚrnak, mert jó,

mert örökké tart szeretete!

35 Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk,

ments meg és gyűjts össze a népek közül,

hogy hálát adhassunk szent nevednek,

és dicsőítve magasztalhassunk téged!

36 Áldott azÚr, Izráel Istene

öröktől fogva mindörökre!

És az egész nép így felelt: Ámen! Dicséret azÚrnak!

A szövetségláda állandó őrei

37 Otthagyta azért Dávid azÚrszövetségládája előtt Ászáfot és rokonságát, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint,

38 továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc rokonát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök.

39 Cádók főpapot és annak rokonait, a papokat azÚrhajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon,

40 hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan azÚrnak az égőáldozati oltáron: reggel meg este egészen úgy, ahogyan meg van írva azÚrtörvényében, amelyet Izráelnek parancsolt.

41 Velük volt Hémán, Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát azÚrnak: Örökké tart szeretete!

42 Hémánnál és Jedútúnnál voltak a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiai a kapunál voltak.

43 Azután hazament az egész nép. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.

Dávid templomot akar építeni

1 Amikor Dávid már a palotájában lakott, ezt mondta Dávid Nátán prófétának: Nézd, én cédruspalotában lakom, azÚrszövetségládája pedig sátorlapok alatt.

2 Nátán ezt mondta Dávidnak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Isten!

3 De még azon az éjszakán az történt, hogy így szólt Isten igéje Nátánhoz:

4 Menj, mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondta azÚr: Nem te építesz nekem házat, hogy abban lakjam,

5 hiszen attól fogva, hogy fölhoztam Izráel fiait, nem laktam házban mindmáig, hanem sátorból sátorba, egyik hajlékból a másikba mentem.

6 Amíg együtt vándoroltam egész Izráellel, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának, akit népem, Izráel pásztorául rendeltem: Miért nem építettetek nekem egy házat cédrusfából?

Az Úr ígérete Dávidnak és házának

7 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a SeregekUra: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek.

8 Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön.

9 Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben,

10 attól az időtől fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és megaláztam minden ellenségedet. Azt is kijelentettem neked, hogy azÚrakarja a te házadat építeni.

11 Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, az egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát.

12 Ő épít nekem házat, én pedig megerősítem a trónját örökre.

13 Atyja leszek, és ő az én fiam lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam elődödtől,

14 hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz.

15 Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.

Dávid imádsága

16 Ekkor bement Dávid király azÚrszíne elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én,Uram, Istenem? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?

17 Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és megmutattad nekem azt az embert, akit még nálam is magasabb méltóságra emelsz majd,Uram, Istenem!

18 Mit is mondhatna még Dávid, ha ennyire megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat!

19 Uram, a te szolgádért és a te szándékod szerint vitted véghez mindezt a hatalmas dolgot, hogy megismertesd e hatalmas dolgokat.

20 Uram, senki nincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül isten, egészen úgy, ahogyan magunk is hallottuk.

21 Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának nagy és félelmetes tettekkel, mint ahogyan te nemzeteket űztél ki néped elől, amelyet kiváltottál Egyiptomból?

22 Így tetted népedet, Izráelt a magad népévé örökre, te pedig,Uram, az Istenük lettél.

23 Most azért,Uram, maradjon meg örökre az az ígéret, amelyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy, ahogyan ígérted!

24 Akkor megmarad és nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A SeregekUra Izráel Istene, ő az Istene Izráelnek! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt.

25 Te, én Istenem, azt a kijelentést adtad szolgádnak, hogy megépíted házát. Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy így imádkozzék hozzád.

26 Valóban,Uram, te vagy az Isten, és te ígérted szolgádnak ezt a jót.

27 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt legyen! Mert ha te,Uram, megáldod, örökre áldott lesz!

Dávid győzelmei

1 Ezután történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette a filiszteusoktól Gátot falvaival együtt.

2 Megverte Móábot is, és a móábiak Dávidnak adófizető szolgái lettek.

3 Megverte Dávid Hamátnál Hadadezert, Cóbá királyát is, aki az Eufrátesz folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát.

4 Elfogott közülük Dávid ezer harci kocsit, hétezer lovast meg húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük.

5 Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott Dávid huszonkétezer arám embert.

6 Majd helyőrséget helyezett Dávid az arám Damaszkuszba, és az arámok adófizető szolgái lettek Dávidnak. Így segítette meg azÚrDávidot mindenütt, ahova csak ment.

7 Elvette Dávid az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Jeruzsálembe vitette azokat.

8 Dávid igen sok rezet hozott el Tibhatból és Kúnból, Hadadezer városaiból. Abból készíttette Salamon a rézmedencét, az oszlopokat és a rézedényeket.

9 Amikor meghallotta Tóí, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadezernek, Cóbá királyának egész haderejét,

10 elküldte fiát, Hadórámot Dávid királyhoz mindenféle arany-, ezüst- és réztárggyal, hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat viselt Hadadezerrel, és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóíval is harcban állt.

11 Dávid király ezeket is azÚrnak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet más népektől: az edómiaktól, a móábiaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól és az amálékiaktól hozott el.

12 Abísaj, Cerújá fia pedig megvert tizennyolcezer edómit a Sós-völgyben.

13 Dávid Edómba is helyőrséget helyezett el, és egész Edóm Dávid szolgája lett. Így segítette meg azÚrDávidot mindenütt, ahova csak ment.

14 Így uralkodott Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének.

15 A hadsereg parancsnoka Jóáb, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Jósáfát, Ahílúd fia volt.

16 Cádók, Ahítúb fia és Abímelek, Ebjátár fia voltak a papok, Savsá pedig a kancellár.

17 Benájá, Jójádá fia a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt. Dávid fiai a legelsők voltak a király mellett.

Dávid harcai az arámokkal

1 Történt ezek után, hogy meghalt Náhás, az ammóniak királya, és utána a fia lett a király.

2 Dávid így gondolkodott: Szeretettel bánok Hánúnnal, Náhás fiával, mert az ő apja is szeretettel bánt velem. Ezért Dávid követeket küldött, hogy megvigasztalják apja halála miatt. Amikor megérkeztek Dávid udvari emberei az ammóniak országába Hánúnhoz, hogy megvigasztalják,

3 ezt mondták az ammóniak vezérei Hánúnnak: Azt hiszed, apádat akarja megtisztelni Dávid, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért jöttek ide a szolgák, hogy kifürkésszék, kikémleljék és feldúlják az országot!

4 Elfogatta azért Hánún Dávid embereit, megnyíratta őket, ruhájuk felét fenekükig levágatta, és visszaküldte őket.

5 Ezek elmentek, de amikor jelentették Dávidnak, hogy mi történt az embereivel, eléjük küldött, és mivel igen csúffá tették azokat az embereket, ezt üzente nekik a király: Maradjatok Jerikóban, amíg meg nem nő a szakállatok, azután térjetek vissza!

6 Amikor látták az ammóniak, hogy meggyűlöltették magukat Dáviddal, elküldtek Hánún és Ammón fiai ezer talentum ezüstöt Arám-Naharajimba, Arám-Maakába és Cóbába, hogy harci kocsikat és lovakat fogadjanak zsoldjukba.

7 Zsoldjukba fogadtak harminckétezer harci kocsit és Maaká királyát is hadinépével együtt. Ezek megérkeztek, és tábort ütöttek Médebá előtt. Az ammóniak is összegyűltek városaikból, és kivonultak a csatába.

8 Amint ezt meghallotta Dávid, elküldte Jóábot egy egész sereggel, a legvitézebbekkel.

9 Kivonultak az ammóniak is, és csatarendbe álltak a város bejáratánál. A királyok pedig, akik segítségükre jöttek, külön álltak fel a mezőn.

10 Jóáb látta, hogy elöl is, hátul is támadás fenyegeti, ezért kiválogatta egész Izráel színe-javát, és csatarendbe állította őket az arámokkal szemben,

11 a hadinép maradékát pedig testvérének, Abísajnak a vezetésére bízta, és ezek az ammóniakkal szemben álltak csatarendbe.

12 Ezt mondta: Ha az arámok erősebbek lesznek nálam, jöjj segítségemre! Ha pedig az ammóniak lesznek erősebbek nálad, akkor én segítek neked.

13 Légy erős, szedjük össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! AzÚrpedig tegye azt, amit jónak lát!

14 Akkor Jóáb rohamra indult hadinépével az arámok ellen, azok pedig megfutamodtak.

15 Amikor az ammóniak látták, hogy az arámok futnak, ők is megfutamodtak Jóáb testvére, Abísaj elől, és bementek a városba. Jóáb pedig Jeruzsálembe ment.

16 Amikor az arámok látták, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, követeket küldtek, és fölvonultatták a folyamon túli arámokat. Sófak, Hadadezer hadseregparancsnoka állt az élükön.

17 Jelentették ezt Dávidnak, aki összegyűjtötte egész Izráelt, átkelt a Jordánon, megérkezett hozzájuk, és fölsorakozott velük szemben. Csatarendbe állt Dávid az arámokkal szemben, és azok megütköztek vele.

18 De megfutamodtak az arámok Izráel elől, és megölt Dávid az arámok közül hétezer harci kocsin küzdő embert és negyvenezer gyalogost. Sófakot, a hadseregparancsnokot is megölte.

19 Amikor látták Hadadezer szolgái, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, békét kötöttek Dáviddal, és szolgáltak neki. Ezután az arámok nem voltak többé hajlandók segíteni az ammóniakat.

Dávid elfoglalja Ammón fővárosát

1 Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, mozgósította Jóáb a hadsereget, és elpusztította az ammóniak országát. Megérkezett Rabbához, és körülzárta. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. Jóáb elfoglalta és lerombolta Rabbát.

2 Dávid levette királyuk fejéről a koronát, amelyről kiderült, hogy egy talentum súlyú aranyból készült és drágakövekkel van kirakva, és Dávid a saját fejére helyezte azt. A városból is igen sok zsákmányt vitt el.

3 A benne levő népet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és baltával dolgoztatta őket. Így járt el Dávid valamennyi ammóni várossal. Azután visszatért Dávid egész hadinépével együtt Jeruzsálembe.

Dávid három győzelme a filiszteusokon

4 Ezután ütközetre került sor a filiszteusokkal Gézernél. Akkor vágta le a húsái Szibbekaj a refáiak egyik leszármazottját, Szippajt, és azok behódoltak.

5 Ezután újabb ütközetre került sor a filiszteusokkal. Ekkor vágta le Elhánán, Jáír fia Lahmít, a gáti Góliát testvérét, akinek a lándzsanyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája.

6 Gátnál is sor került egy ütközetre. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt.

7 Ez gyalázta Izráelt, de levágta őt Jónátán, Dávid bátyjának, Sammának a fia.

8 Ezek a gáti refáiak leszármazottai voltak, és Dávidnak vagy embereinek a keze által estek el.