Category: 1Királyok

Salamon bálványozása

1 Salamon király sok idegen asszonyt szeretett a fáraó leányán kívül, móábiakat, ammóniakat, edómiakat, szidóniakat és hettitákat,

2 olyan népekből valókat, amelyekről ezt mondta azÚrIzráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek, mert saját isteneikhez fordítják szíveteket! Ezekhez ragaszkodott Salamon szerelemmel.

3 Volt neki hétszáz főrangú és háromszáz másodrangú felesége. Feleségei elfordították a szívét.

4 Így történt, hogy Salamon szívét feleségei vénségére más istenekhez fordították, és szíve nem maradt teljesen Istenéé, azÚré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve.

5 Mert Salamon Astóretet, a szidóniak istenét és Milkómot, az ammóniak bálványát követte.

6 Így olyan dolgot tett Salamon, amit rossznak lát azÚr, és nem követte olyan hűségesen azUrat, mint apja, Dávid.

7 Akkoriban Salamon áldozóhalmot épített a Jeruzsálemmel szemben levő hegyen Kemósnak, a móábiak bálványának és Moloknak, az ammóniak bálványának.

8 Így tett Salamon a többi, idegenből szerzett felesége kedvéért is, akik a maguk isteneinek tömjéneztek és áldoztak.

9 Megharagudott azért azÚrSalamonra, mivel elfordult szíve azÚrtól, Izráel Istenétől, aki kétszer is megjelent neki,

10 és erre nézve azt parancsolta neki, hogy ne kövessen más isteneket; de ő nem tartotta meg, amit azÚrparancsolt.

11 Akkor ezt mondta azÚrSalamonnak: Mivel ez történt veled, és nem tartottad meg a velem kötött szövetséget, sem rendelkezéseimet, amelyeket adtam neked, azért én ki fogom szakítani kezedből az országot, és a te szolgádnak adom.

12 De apádért, Dávidért nem a te napjaidban teszem meg ezt: majd a fiad kezéből fogom kiszakítani.

13 De nem az egész országot szakítom ki: adok a fiadnak egy törzset szolgámért, Dávidért és Jeruzsálemért, amelyet kiválasztottam.

Salamon háborúi

14 Azután ellenfelet támasztott azÚrSalamonnak: az edómi Hadadot, aki királyi származású volt Edómban.

15 Amikor Dávid megtámadta Edómot, Jóáb, a hadseregparancsnok fölment, hogy eltemesse az elesetteket, és levágott minden Edómban található férfit.

16 Hat hónapig maradt ott Jóáb egész Izráellel, míg ki nem irtott minden Edómban található férfit.

17 Akkor menekült el Hadad néhány edómi férfival együtt, akik apjának az emberei voltak, és Egyiptomba mentek. Hadad akkor még kisfiú volt.

18 Elindultak Midjánból, és Páránba jutottak; Páránból is vittek magukkal férfiakat, és elmentek Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Ő házat adott neki, gondoskodott az ellátásáról, és földet is adott neki.

19 Hadad nagy jóindulatra talált a fáraónál, aki hozzáadta feleségének, Tahpenész királynénak a húgát.

20 Tahpenész húga szülte neki fiát, Genubatot. Tahpenész a fáraó palotájában választotta el, és Genubat ott maradt a fáraó palotájában, a fáraó fiai között.

21 Amikor Hadad meghallotta Egyiptomban, hogy Dávid őseihez tért pihenni, és hogy Jóáb, a hadseregparancsnok is meghalt, így szólt Hadad a fáraóhoz: Bocsáss el engem, hadd menjek el a hazámba!

22 A fáraó ezt mondta neki: Miben szenvedsz itt hiányt, hogy most a hazádba akarsz menni? Ő ezt felelte: Semmiben, de azért mégis bocsáss el engem!

23 Támasztott Isten másik ellenfelet is: Rezónt, Eljádá fiát, aki urától, Hadadezertől, Cóbá királyától menekült el.

24 Ez férfiakat gyűjtött maga mellé, és egy rablócsapat vezére lett. De amikor Dávid öldökölni kezdte őket, Rezón Damaszkuszba ment, ott letelepedett, majd király lett Damaszkuszban.

25 Ellenfele volt Izráelnek Salamon egész életében, és olyan veszedelmet okozott, mint Hadad. Megvetette Izráelt, és Arámban uralkodott.

Ahijjá próféta jövendölése

26 Jeroboám, az efrátai Nebát fia, Cerédából, Salamon egyik udvari embere, akinek egy özvegyasszony volt az anyja, név szerint Cerúá, föllázadt a király ellen.

27 Az pedig, hogy föllázadt a király ellen, így történt: Salamon megépíttette a Milló-erődöt, és berakatta apja, Dávid városának a réseit.

28 Ez a férfi, Jeroboám derék ember volt. Amikor Salamon látta, hogy ez a fiatalember jól végzi munkáját, megtette József házában az összes kényszermunkás felügyelőjévé.

29 Abban az időben Jeroboám elment Jeruzsálemből. Útközben találkozott a sílói Ahijjá prófétával, aki egy új köpenybe volt burkolózva. Csak ők ketten voltak a mezőn.

30 Ahijjá megragadta a rajta levő új köpenyt, tizenkét darabra hasította,

31 és ezt mondta Jeroboámnak: Végy magadhoz tíz darabot! Mert ezt mondta azÚr, Izráel Istene: Íme, kiszakítom az országot Salamon kezéből, és tíz törzset neked adok.

32 Egy törzs azonban az övé marad szolgámért, Dávidért és Jeruzsálem városáért, amelyet kiválasztottam Izráel összes törzse közül.

33 Azért lesz ez így, mert elhagyott engem, és Astóretet, Szidón istenét, Kemóst, a móábiak istenét és Milkómot, az ammóniak istenét imádta; nem az én utaimon járt, rendelkezéseimet és törvényeimet, amelyeket én helyesnek látok, nem teljesítette úgy, ahogyan az apja, Dávid.

34 De nem veszem ki a kezéből az egész országot. Megtartom őt fejedelemnek egész életében szolgámért, Dávidért, akit kiválasztottam, és aki megtartotta parancsolataimat és rendelkezéseimet.

35 Fiának a kezéből veszem ki az országot, és tíz törzset neked adok.

36 Csak egy törzset adok a fiának, hogy maradjon előttem mindenkor mécsese szolgámnak, Dávidnak Jeruzsálem városában, amelyet kiválasztottam magamnak, hogy ott legyen a nevem.

37 Téged pedig fölemellek, és uralkodni fogsz mindenen, amit megkívánsz. Te leszel Izráel királya!

38 És ha hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, ha az én utaimon jársz, és azt teszed, amit én helyesnek látok, ha megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogyan tette azt szolgám, Dávid, akkor veled leszek, és maradandó házat építek neked, amilyet Dávidnak építettem, és neked adom Izráelt.

39 Így alázom meg Dávid utódait, bár nem örökre.

40 Salamon meg akarta öletni Jeroboámot. Jeroboám azonban útra kelt, és Egyiptomba menekült Sisákhoz, Egyiptom királyához; ott is maradt Egyiptomban Salamon haláláig.

41 Salamon történetének a többi része, mindaz, amit véghezvitt, továbbá a bölcsessége meg van írva Salamon történetének a könyvében.

42 Salamon Jeruzsálemben negyven esztendeig uralkodott egész Izráel felett.

43 Azután Salamon pihenni tért őseihez, és eltemették apjának, Dávidnak a városában. Utána a fia, Roboám lett a király.

Az ország kettészakadása

1 Roboám elment Sikembe, mert egész Izráel Sikembe ment, hogy királlyá tegye őt.

2 Amikor Jeroboám, Nebát fia ezt meghallotta, még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült. Jeroboám ott is maradt volna Egyiptomban,

3 de érte küldtek, és hazahívták őt. Jeroboám Izráel egész gyülekezetével együtt eljött, és így beszélt Roboámhoz:

4 Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott, akkor szolgálunk neked.

5 Ő így felelt nekik: Menjetek el három napra, azután térjetek vissza hozzám. A nép tehát elment.

6 Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek?

7 Azok így szóltak hozzá: Ha te most kedvében jársz ennek a népnek, és engedsz nekik, és ha válaszodban jóságos szavakkal beszélsz velük, akkor örökre a szolgáid lesznek.

8 De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.

9 Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott ránk!

10 Az ifjak, akik vele együtt nőttek fel, így szóltak hozzá: Ezt mondd ennek a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyítsd meg azt rajtunk! Így beszélj velük: Nekem a kisujjam is vastagabb apám derekánál!

11 Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani!

12 Harmadnapra elment Jeroboám az egész néppel együtt Roboámhoz, ahogyan a király elrendelte: Térjetek vissza hozzám harmadnapra!

13 Ám a király keményen válaszolt a népnek. Nem fogadta meg a tanácsot, amit a vének adtak neki,

14 hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani.

15 Nem hallgatott a király a népre, mert azÚrrendelte így, hogy beteljesítse azt az igét, amelyet a sílói Ahijjá által mondott azÚrJeroboámnak, Nebát fiának.

16 Amikor látta egész Izráel, hogy a király nem hallgat rájuk, így válaszoltak a királynak:

Mi közünk nekünk Dávidhoz?

Nincs közösségünk Isai fiával!

Térj sátraidba, Izráel,

törődj, Dávid, a magad házával!

Izráel tehát hazament,

17 Roboám pedig Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda városaiban laktak.

18 Roboám király ugyan kiküldte Adórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de megkövezte őt egész Izráel, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült.

19 Izráel tehát elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is.

Az elszakadt törzsek Jeroboámot teszik királlyá

20 Amikor meghallotta egész Izráel, hogy visszatért Jeroboám, érte küldtek, a közösség elé hívták, és egész Izráel királyává tették. Nem maradt Dávid háza mögött más, csak Júda törzse.

21 Miután Roboám visszaért Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda egész házát és Benjámin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráel házát, és visszaszerezzék az országot Roboámnak, Salamon fiának.

22 De így szólt Isten igéje Semajához, az Isten emberéhez:

23 Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és Júda meg Benjámin egész házának, a megmaradt népnek:

24 Így szól azÚr: Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel, Izráel fiaival! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így! Ők hallgattak is azÚrszavára, és hazatértek azÚrszava szerint.

Jeroboám két aranyborjút készíttet

25 Jeroboám kiépítette az Efraim hegyvidékén levő Sikemet, és ott lakott. Majd elköltözött onnan, és kiépítette Penúélt.

26 Eközben Jeroboám így gondolkozott: Még mindig visszakerülhet Dávid házához a királyság!

27 Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, azÚrházában mutassa be áldozatait, akkor ennek a népnek a szíve urukhoz, Roboámhoz, Júda királyához hajlik, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához.

28 Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mondta: Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak isteneid, ó, Izráel, akik fölhoztak téged Egyiptomból!

29 Az egyiket Bételbe helyezte el, a másikat pedig Dánba vitette.

30 És vétekbe vitték ezek a népet, mivel ezekhez járt: Bételben az egyikhez, Dánban pedig a másikhoz.

31 Azután templomokat is készíttetett az áldozóhalmokon, és papokat rendelt a nép köréből, akik nem Lévi fiai közül valók voltak.

32 Elrendelt Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónap tizenötödik napján, a Júdában tartott ünnepnek megfelelően, és áldozott az oltáron. Ugyanígy járt el Bételben is; áldozatot mutatott be a borjúknak, amelyeket ő készíttetett. Bételben is papokat rendelt az áldozóhalmokra, amelyeket létesített.

33 A Bételben csináltatott oltáron is áldozott a nyolcadik hónap tizenötödik napján; abban a hónapban, amelyben önkényesen rendelt el egy ünnepet Izráel fiai számára. Áldozott az oltáron és tömjénezett.

Jövendölés a bételi oltárról

1 Ám miközben Jeroboám ott állt az oltárnál és tömjénezett, Isten egy embere Júdából Bételbe érkezett azÚrparancsára,

2 és ezt hirdette azÚrparancsára az oltárnál: Oltár! Oltár! Így szól azÚr: Egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégetni rajtad!

3 Még csodát is tett azon a napon. Megmondta ugyanis: Ez a csoda lesz a bizonyíték arra, hogy azÚrszólott: Íme, ez az oltár majd meghasad, és szétszóródik a hamu, ami rajta van.

4 Amikor a király meghallotta Isten emberének a beszédét, amelyet a bételi oltárról hirdetett, kinyújtotta a kezét Jeroboám az oltár mellől, és ezt mondta: Fogjátok el! De megbénult a keze, amelyet kinyújtott felé, és nem tudta visszahúzni.

5 Az oltár pedig meghasadt, és szétszóródott a hamu az oltárról. Ez volt az a csoda, amelyet Isten embere tett azÚrparancsára.

6 Ekkor megszólalt a király, és ezt mondta Isten emberének: Engeszteld ki Istenedet, azUrat, és imádkozz értem, hogy visszahúzhassam a kezem! Isten embere pedig kiengesztelte azUrat, úgyhogy a király vissza tudta húzni a kezét, és az olyan lett, mint azelőtt.

7 Azután a király így szólt Isten emberéhez: Gyere haza velem, egyél valamit, én pedig adok neked valamit ajándékba!

8 De Isten embere ezt mondta a királynak: Ha a palotád felét nekem adnád, akkor sem megyek el veled; én ezen a helyen nem eszem és nem iszom semmit.

9 Mert ezt parancsolta nekem igéje által azÚr: Ne egyél és ne igyál semmit, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél!

10 Ezért más úton távozott; nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe érkezett.

Az engedetlen próféta halála

11 Lakott azonban Bételben egy öreg próféta, akihez elmentek a fiai, és elmondtak neki mindent, amit Isten embere tett aznap Bételben, és amit a királynak mondott. Elbeszélték ezeket apjuknak,

12 apjuk pedig megkérdezte tőlük: Melyik úton ment el? A fiai megmutatták neki, hogy melyik úton ment el Isten embere, aki Júdából érkezett.

13 Akkor ezt mondta a fiainak: Nyergeljétek föl a szamaramat! Azok fölnyergelték a szamarát, ő pedig elnyargalt rajta.

14 Elment az Isten embere után, és rátalált, amint egy cserfa alatt ült. Azt kérdezte tőle: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából érkezett? Ő így felelt: Én vagyok.

15 Akkor ezt mondta neki: Gyere haza velem, és egyél valamit!

16 De az így felelt: Nem térhetek vissza veled, és nem mehetek be hozzád. Ezen a helyen nem eszem és nem iszom semmit sem.

17 Mert ezt a parancsot kaptam azÚrigéje által: Ne egyél és ne igyál ott semmit, és ne azon az úton térj vissza, amelyen odamégy!

18 De a másik ezt mondta neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám azÚrparancsára: Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy egyen és igyon! Így hazudott neki.

19 Az pedig visszatért vele, majd evett és ivott annak a házában.

20 Még az asztalnál ültek, amikor azÚrigéje szólt ahhoz a prófétához, aki visszahozta őt,

21 és így kiáltott Isten emberének, aki Júdából érkezett: Így szól azÚr: Mivel ellene szegültél azÚrszavának, és nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet Istened, azÚradott neked,

22 hanem visszatértél, és ettél meg ittál azon a helyen, amelyről megparancsolta neked, hogy ott ne egyél és ne igyál, ezért holttested nem kerül őseid sírjába!

23 Miután evett és ivott, fölnyergelték neki annak a prófétának a szamarát, aki visszahozta őt,

24 és elment. De az úton egy oroszlán talált rá, és megölte. Holtteste ott hevert az úton, mellette állt a szamár, de az oroszlán is a holtteste mellett állt.

25 Akik arra jártak, meglátták az úton heverő holttestet meg az oroszlánt, amint a holttest mellett áll. Bementek a városba, ahol az öreg próféta lakott, és elbeszélték ezt.

26 Amikor meghallotta ezt az öreg próféta, aki visszahozta őt az útról, így szólt: Az Isten embere ez. Ellene szegült azÚrszavának, ezért azÚregy oroszlán prédájává tette; az rátört és megölte. Így teljesedett be azÚrigéje, amelyet megmondott neki.

27 Azután így szólt fiaihoz: Nyergeljétek föl a szamaramat! Föl is nyergelték,

28 ő pedig elment, és megtalálta az úton heverő holttestet meg a szamarat és az oroszlánt, amint ott álltak a holttest mellett. Az oroszlán nem ette meg a holttestet, és a szamarat sem tépte szét.

29 A próféta fölemelte Isten emberének a holttestét, rátette a szamárra, és visszavitte. Bement a városba az öreg próféta, hogy elsirassa és eltemesse.

30 Holttestét a saját sírjába helyezte, és így siratták el: Jaj, testvérem!

31 Miután eltemette, ezt mondta fiainak: Ha meghalok, engem is ebbe a sírba temessetek, ahová az Isten emberét temettük. Az ő csontjai mellé helyezzétek az én csontjaimat is!

32 Mert bizonyosan be fog teljesedni az az ige, amelyet ő hirdetett azÚrparancsára a bételi oltárról és az áldozóhalmok templomairól Samária városaiban.

33 De Jeroboám ezek után sem tért meg gonosz útjáról. Továbbra is a nép köréből rendelt papokat az áldozóhalmokra, és beiktatott bárkit, aki pap akart lenni az áldozóhalmokon.

34 Ez volt Jeroboám házának a vétke; emiatt irtották ki a föld színéről, és emiatt semmisítették meg.

Jövendölés Jeroboám háza bukásáról

1 Abban az időben megbetegedett Abijjá, Jeroboám fia.

2 Ekkor Jeroboám ezt mondta a feleségének: Kelj föl, öltözz álruhába, hogy ne tudják meg, hogy Jeroboám felesége vagy! Menj el Sílóba, mert ott van Ahijjá próféta, aki megmondta nekem, hogy ennek a népnek a királya leszek.

3 Vigyél magaddal tíz kenyeret és kalácsot meg egy korsó mézet, úgy menj el hozzá; ő majd megmondja neked, mi történik a fiúval.

4 Jeroboám felesége így is tett: fölkelt, elment Sílóba, és bement Ahijjá házába. Ahijjá azonban már nem látott, mert az öregség miatt hályog támadt a szemén.

5 De azÚrezt mondta Ahijjának: Jeroboám felesége eljön hozzád, hogy kijelentést kérjen tőled a beteg fiáról. Te majd így meg így beszélj hozzá, ha megérkezik, mert idegennek tetteti magát.

6 Amikor Ahijjá meghallotta az ajtajához érkező asszony lépteit, így szólt: Jöjj be, Jeroboám felesége! Miért tetteted magad idegennek? Kemény üzenetet küldtek velem hozzád.

7 Menj és mondd meg Jeroboámnak, hogy ezt mondja azÚr, Izráel Istene: Én kiemeltelek a nép közül, és népemnek, Izráelnek a fejedelmévé tettelek.

8 Elszakítottam ezt az országot Dávid házától, és neked adtam. Te azonban nem voltál olyan, mint az én szolgám, Dávid, aki megtartotta parancsolataimat, teljes szívből követett engem, és csak azt tette, amit helyesnek látok.

9 Rosszabbat tettél mindazoknál, akik előtted voltak, mert arra vetemedtél, hogy más isteneket csinálj magadnak: öntött bálványokat az én bosszantásomra, nekem pedig hátat fordítottál.

10 Ezért veszedelmet hozok Jeroboám házára, és kiirtom Izráelből Jeroboám férfiutódait, apraját-nagyját, és teljesen kisöpröm Jeroboám háza népét úgy, ahogy a szemetet szokták.

11 Aki Jeroboám családjából a városban hal meg, azt a kutyák falják fel; aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg, mert így mondta meg azÚr!

12 Te pedig készülj, menj haza; mire belépsz a városba, halott lesz a gyermek.

13 Egész Izráel elsiratja, és eltemetik. Jeroboám hozzátartozói közül csak őt teszik sírba, mert Jeroboám háza népéből csak benne talált valami jót azÚr, Izráel Istene.

14 Támaszt majd azÚregy királyt Izráelben, aki kiirtja Jeroboám háza népét egy napon. És még más is következik:

15 Megveri azÚrIzráelt, és ingadozni fog, mint a nád a vízben. Kitépi majd Izráelt ebből a jó földből, amelyet őseiknek adott, és az Eufráteszen túl szórja szét őket, mivel bálványoszlopokat készítettek azÚrbosszantására.

16 És kiszolgáltatja Izráelt a vétkek miatt, amelyeket Jeroboám elkövetett, és amelyekkel Izráelt is vétekbe vitte.

17 Akkor Jeroboám felesége elindult, és hazament Tircába. Amint belépett a ház küszöbén, meghalt a fia.

18 Eltemették őt, és elsiratta egész Izráel azÚrszava szerint, amelyet kijelentett szolgája, Ahijjá próféta által.

19 Jeroboám egyéb dolgai, hogy milyen háborúkat viselt és hogyan uralkodott, meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

20 Jeroboám uralkodásának az ideje huszonkét esztendő volt, majd pihenni tért őseihez. Utána a fia, Nádáb lett a király.

Sisák fáraó hadjárata Júda ellen

21 Roboám, Salamon fia Júdában uralkodott. Negyvenegy éves volt Roboám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet kiválasztott azÚrIzráel valamennyi törzse közül, hogy oda helyezze nevét. Anyjának a neve Naamá volt, Ammónból származott.

22 De a júdaiak is azt tették, amit rossznak lát azÚr, és vétkeikkel, amelyeket elkövettek, még sokkal jobban felingerelték őt, mint őseik a maguk tetteivel.

23 Ők is építettek áldozóhalmokat, szent oszlopokat és szent fákat minden magas halmon és minden zöldellő fa alatt.

24 Még férfiparáznák is voltak az országban. Elkövették azoknak a népeknek minden utálatosságát, amelyeket kiűzött azÚrIzráel fiai elől.

25 Roboám uralkodásának ötödik évében fölvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen.

26 Elvitte azÚrtemplomának meg a királyi palotának a kincseit; mindent elvitt. Még a kerek aranypajzsokat is mind elvitte, amelyeket Salamon csináltatott.

27 Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Roboám király, és azoknak a testőröknek a parancsnokaira bízta, akik a királyi palota bejáratát őrizték.

28 Valahányszor bement a király azÚrtemplomába, bevitték azokat a testőrök, majd visszavitték a testőrök őrszobájába.

29 Roboám egyéb dolgai, minden tette meg van írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.

30 Állandó háborúskodás folyt Roboám és Jeroboám közt.

31 Azután Roboám pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé Dávid városában. Anyjának a neve Naamá volt, Ammónból származott. Utána a fia, Abijjá lett a király.

Abijjá és Ászá uralkodása Júdában

1 Jeroboám királynak, Nebát fiának a tizennyolcadik évében Abijjá lett Júda királya.

2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Maaká volt, Abísálóm leánya.

3 Folytatta apjának a vétkeit, amelyeket az őelőtte elkövetett, és szíve nem volt olyan teljesen Istené, azÚré, mint ősatyjának, Dávidnak a szíve.

4 Csak Dávidért adott neki Istene, azÚrmécsest Jeruzsálemben, amikor fiában utódot támasztott, és megtartotta Jeruzsálemet.

5 Dávid ugyanis azt tette, amit helyesnek lát azÚr, és egész életén át semmiben sem tért el attól, amit parancsolt neki, kivéve a hettita Úriás esetét.

6 A Jeroboám és Roboám közötti háború tovább tartott Abijjá életében is.

7 Abijjá egyéb dolgai és minden tette meg van írva a Júda királyai történetéről szóló könyvben. Háború volt Abijjá és Jeroboám között.

8 Azután Abijjá pihenni tért őseihez, és eltemették Dávid városában. Utána a fia, Ászá lett a király.

9 Jeroboámnak, Izráel királyának a huszadik évében Ászá lett Júda királya.

10 Negyvenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Maaká volt, Abísálóm leánya.

11 Ászá azt tette, amit helyesnek lát azÚr, ősatyjához, Dávidhoz hasonlóan.

12 Kiűzte a férfiparáznákat az országból, és eltávolíttatta az összes bálványt, amelyet elődei készítettek.

13 Még anyját, Maakát is megfosztotta anyakirálynői méltóságától, mert egy undorító bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Ászá azonban összetörette ezt az undorító bálványt, és elégettette a Kidrón-pataknál.

14 Bár az áldozóhalmok nem szűntek meg, Ászá szíve teljesen azÚré volt egész életében.

15 Bevitte azÚrházába apja szent adományait és a maga szent adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat.

Háború Júda és Izráel között

16 Háború folyt Ászá és Izráel királya, Baasá között egész életükben.

17 Baasá, Izráel királya Júda ellen vonult, és kiépítette Rámát, hogy ne lehessen Ászához, Júda királyához átmenni vagy tőle átjönni.

18 Ekkor Ászá fogta mindazt az ezüstöt és aranyat, ami megmaradt azÚrtemplomának a kincstárában, és a királyi palota kincseivel együtt udvari embereire bízta, és elküldte Ászá király Benhadadhoz, Tabrimmón fiához, Hezjón unokájához, Arám királyához, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel:

19 Szövetségesek vagyunk, azok voltak már apám és apád is. Nézd, küldök neked ajándékul ezüstöt és aranyat. Menj, bontsd fel a Baasával, Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy vonuljon vissza innen.

20 Benhadad hallgatott Ászá királyra, és hadserege vezéreit Izráel városai ellen küldte. Leverte Ijjónt, Dánt, Ábél-Bét-Maakát és egész Kinneretet, Naftáli egész földjével együtt.

21 Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Rámá építését, és Tircában telepedett le.

22 Ászá király pedig összehívta egész Júdát, senkit sem mentett föl, és elhordták Rámá köveit és gerendáit, amelyekkel Baasá építkezett. Ezekkel építette ki Ászá király Benjáminban Gebát és Micpát.

23 Ászá egyéb dolgai, összes hőstette, mindaz, amit tett, és hogy milyen városokat építtetett, meg van írva a Júda királyai történetéről szóló könyvben, kivéve azt, hogy öregségére megbetegedett a lába.

24 Azután Ászá pihenni tért őseihez, és ősei mellé temették ősatyja, Dávid városában. Utána a fia, Jósáfát lett a király.

Nádáb és Baasá uralkodása Izráelben

25 Ászának, Júda királyának a második évében Nádáb, Jeroboám fia lett Izráel királya. Két évig uralkodott Izráelben.

26 Azt tette, amit rossznak lát azÚr, apjának az útján járt, és abban a vétekben, amellyel az vétekbe vitte Izráelt.

27 De az Issakár házából való Baasá, Ahijjá fia összeesküvést szőtt ellene, és levágta őt Baasá Gibbetónnál, a filiszteusok városánál, amikor Nádáb egész Izráellel együtt Gibbetónt ostromolta.

28 Ászának, Júda királyának a harmadik évében ölte meg őt Baasá, és lett helyette király.

29 Amint király lett, kiirtotta Jeroboám egész háza népét. Egy lelket sem hagyott meg Jeroboám családjából, mind elpusztította őket azÚrszava szerint, amelyet megmondott szolgája, a sílói Ahijjá által.

30 Jeroboám vétkei miatt történt ez, aki vétkezett, és Izráelt is vétekbe vitte; meg a bosszúság miatt, amit azÚrnak, Izráel Istenének okozott.

31 Nádáb egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva az Izráel királyai történetének könyvében.

32 Háború folyt Ászá és Baasá, Izráel királya között egész életükben.

33 Ászának, Júda királyának a harmadik évében lett az egész Izráel királya Baasá, Ahijjá fia Tircában, huszonnégy évig.

34 Azt tette, amit rossznak lát azÚr. Jeroboám útján járt, és abban a vétekben, amellyel az vétekbe vitte Izráelt.

Jövendölés Baasá családja pusztulásáról

1 AzÚrigéje így szólt Jéhúhoz, Hanání fiához Baasáról:

2 Noha én kiemeltelek téged a porból, és népemnek, Izráelnek a fejedelmévé tettelek, te mégis Jeroboám útján jársz, és vétekbe viszed népemet, Izráelt, akik vétkeikkel bosszantanak engem.

3 Ezért én elsöpröm Baasát és háza népét. Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát.

4 Aki Baasá családjából a városban hal meg, azt a kutyák falják fel, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg!

5 Baasá egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, és hőstettei meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

6 Azután Baasá pihenni tért őseihez, és eltemették Tircában. Utána a fia, Élá lett a király.

7 Nemcsak azért szólt azÚrigéje Jéhú próféta, Hanání fia által Baasá és háza népe ellen, mert mindazt elkövette, amit rossznak lát azÚr, és bosszantotta őt cselekedeteivel, és olyan volt, mint Jeroboám háza népe, hanem azért is, mert azt kiirtotta.

Élá és Zimrí uralkodása Izráelben

8 Ászának, Júda királyának a huszonhatodik évében Élá, Baasá fia lett Izráel királya Tircában, két esztendeig.

9 De összeesküvést szőtt ellene Zimrí, az egyik embere, a harci kocsik felének parancsnoka. Élá ugyanis Tircában részegre itta magát Arcának, a tircái palota felügyelőjének a házában.

10 Eljött Zimrí, levágta és megölte őt Ászának, Júda királyának huszonhetedik évében, és ő lett utána a király.

11 Miután pedig király lett, és trónra ült, kiirtotta Baasá egész háza népét, nem hagyott meg egy férfit se belőle, se rokont, se barátot.

12 Így pusztította ki Zimrí Baasá egész háza népét azÚrszava szerint, amelyet megmondott Baasáról Jéhú próféta által,

13 Baasá minden vétkéért és fiának, Élának a vétkeiért; mert vétkeztek, és vétekbe vitték Izráelt, tehetetlen bálványaikkal bosszantva azUrat, Izráel Istenét.

14 Élának egyéb dolgai és mindaz, amit véghezvitt, meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

Omrí uralkodása Izráelben

15 Ászának, Júda királyának a huszonhetedik évében hét napig volt király Zimrí Tircában. A hadinép ekkor a filiszteusokhoz tartozó Gibbetónt ostromolta.

16 Amikor az ostromló hadinép meghallotta, hogy összeesküvést szőtt Zimrí, és hogy a királyt is megölte, akkor egész Izráel a hadseregparancsnokot, Omrít tette meg Izráel királyává még azon a napon a táborban.

17 Azután fölvonult Omrí egész Izráellel együtt Gibbetónból, és körülzárták Tircát.

18 Zimrí pedig látva, hogy a várost elfoglalják, fölment a királyi palota tornyába, magára gyújtotta a királyi palotát, és meghalt.

19 Vétkei miatt történt ez. Vétkezett, amikor azt tette, amit rossznak lát azÚr. Jeroboám útján járt, és vétkével, amit elkövetett, Izráelt is vétekbe vitte.

20 Zimrí egyéb dolgai és az általa szőtt összeesküvés meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

21 Izráel népe ekkor két pártra szakadt. A nép egyik fele Tibní, Gínat fia pártjára állt, és őt akarta királlyá tenni, a másik fele pedig Omrí pártjára állt.

22 De az Omríval tartó nép erősebb volt, mint az a nép, amely Tibní, Gínat fiának a pártjára állt. Meghalt hát Tibní is, és Omrí lett a király.

23 Ászának, Júda királyának a harmincegyedik évében lett Omrí Izráel királya, tizenkét évig. Hat évig Tircában uralkodott.

24 Akkor megvette Samária hegyét Semertől két talentum ezüstért, majd beépítette a hegyet, és azt a várost, amelyet épített, a hegy gazdájáról, Semerről Samáriának nevezte el.

25 De Omrí azt tette, amit rossznak lát azÚr, rosszabb volt minden elődjénél.

26 Mindenben Jeroboámnak, Nebát fiának az útján járt, és abban a vétekben, amellyel vétekbe vitte Izráelt, tehetetlen bálványokkal bosszantva azUrat, Izráel Istenét.

27 Omrí egyéb dolgai, amelyeket művelt, és hőstettei, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

28 Azután Omrí pihenni tért őseihez, és eltemették Samáriában. Utána a fia, Aháb lett a király.

Aháb uralkodása Izráelben

29 Aháb, Omrí fia Ászának, Júda királyának a harmincnyolcadik évében lett Izráel királya. Huszonkét évig volt Aháb, Omrí fia Izráel királya Samáriában.

30 Aháb, Omrí fia azt tette, amit rossznak lát azÚr, még inkább, mint valamennyi elődje.

31 Nemcsak folytatta Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit, hanem feleségül vette Jezábelt, a szidóniak királyának, Etbaalnak a leányát, és Baalt kezdte tisztelni és imádni.

32 Oltárt is állított neki a Baal-templomban, amelyet Samáriában épített.

33 Készíttetett Aháb egy Aséra-szobrot is, és többet bosszantotta tetteivel Aháb azUrat, Izráel Istenét, mint őelőtte Izráel bármelyik királya.

34 Az ő idejében építette újjá a bételi Híél Jerikót. Elsőszülött fián, Abírámon vetette meg annak az alapját, és legkisebb fián, Szegúbon állította fel a kapuját, azÚrszava szerint, amelyet megmondott Józsué, Nún fia által.

Illés története

1 A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élőÚrra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, amíg én azt nem mondom.

2 Ezután így szólt hozzá azÚrigéje:

3 Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre!

4 A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad.

5 Elment tehát, és azÚrigéje szerint járt el. Odaérve letelepedett a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre.

6 A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ihatott.

7 Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.

Illés a sareptai özvegynél

8 Ekkor így szólt hozzá azÚrigéje:

9 Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.

10 Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam!

11 Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utánakiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal!

12 De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élőÚrra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk.

13 Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts!

14 Mert így szól azÚr, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki addig, amíg azÚresőt nem bocsát a földre.

15 Az asszony elment, és Illés szavai szerint járt el. És evett ő is meg az asszony és a háza népe is mindennap.

16 A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki azÚrígérete szerint, ahogy igéjében, Illés által, megmondta azÚr.

17 Történt ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház úrnőjének a fia, és betegsége olyan súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett.

18 Az asszony így szólt Illéshez: Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat?

19 Ő ezt mondta neki: Add ide a fiadat! És kivette az öléből, felvitte a felső szobába, ahol lakott, és az ágyra fektette.

20 Majd azÚrhoz kiáltott, és ezt mondta: Istenem,Uram! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?!

21 Azután háromszor ráborult a gyermekre, és így kiáltott azÚrhoz: Istenem,Uram! Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe!

22 AzÚrmeghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt.

23 Illés ekkor fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad!

24 Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban azÚrigéje!

Aháb üldözi Illést

1 Hosszú idő múlva, a harmadik esztendőben így szólt azÚrigéje Illéshez: Eredj, jelenj meg Ahábnál, mert esőt akarok adni a földre!

2 Illés tehát elment, hogy megjelenjen Ahábnál. Samáriában súlyos éhínség volt.

3 Ekkor Aháb hívatta Óbadját, a palota felügyelőjét. Óbadjá igen félte azUrat.

4 Mert amikor Jezábel ki akarta irtani azÚrprófétáit, Óbadjá magához vett száz prófétát, és elrejtette őket ötvenenként egy-egy barlangba, és ellátta őket kenyérrel és vízzel.

5 Aháb ezt mondta Óbadjának: Menj el az ország összes forrásához és minden patakjához! Talán akad fű, és életben hagyhatjuk a lovakat és öszvéreket, és nem kell levágnunk az állatokat.

6 Fölosztották azért maguk között az országot, hogy ki mit járjon be. Aháb külön ment az egyik úton, Óbadjá is külön ment egy másikon.

7 Miközben Óbadjá úton volt, egyszer csak előtte termett Illés. Óbadjá fölismerte, arcra borult, és ezt kérdezte: Te vagy az, uram, Illés?

8 Ő így felelt neki: Én vagyok. Eredj, mondd meg uradnak, hogy itt van Illés.

9 De ő ezt mondta: Mit vétettem, hogy Aháb kezébe akarod adni a te szolgádat, hogy megöljön?

10 Az élőÚrra, a te Istenedre mondom, hogy nincs nép, sem ország, ahová el ne küldött volna az én uram, hogy felkutasson téged. Ha azt mondták, nincs itt, akkor meg is eskette azt az országot és népet, hogy nem találtak meg téged.

11 És most te mondod: Eredj, és mondd meg a te uradnak, hogy itt van Illés!?

12 Megeshet, hogy amikor elmegyek tőled, elragad téged azÚrlelke, nem is tudom hová. Ha én megyek, és hírt viszek Ahábnak, ő pedig nem talál itt téged, akkor megöl engem; pedig a te szolgád féli azUrat ifjúkorától fogva.

13 Nem mondták meg neked, uram, hogy mit tettem, amikor Jezábel öldökölte azÚrprófétáit? Elrejtettem azÚrprófétái közül százat, ötvenenként egy-egy barlangba, és elláttam őket kenyérrel és vízzel.

14 Most mégis ezt mondod: Eredj, és mondd meg a te uradnak, hogy itt van Illés?! Ő meg fog ölni engem.

15 De Illés így felelt: A Seregek élőUrára mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy még ma megjelenek előtte.

16 Elment tehát Óbadjá Aháb elé, hogy jelentést tegyen neki, Aháb pedig Illés elé ment.

17 Amikor Aháb meglátta Illést, ezt mondta neki Aháb: Te vagy az, Izráel megrontója?!

18 Ő így felelt: Nem én döntöm romlásba Izráelt, hanem te és a te atyád háza, mert elhagytátok azÚrparancsolatait, és te a Baalokat követed.

19 Most azért üzenj, gyűjtsd ide hozzám a Karmel-hegyre egész Izráelt meg Baal négyszázötven prófétáját Aséra négyszáz prófétájával együtt, akik Jezábel asztaláról élnek.

Istenítélet a Karmel-hegyen

20 Akkor elküldött Aháb Izráel fiaiért, és összegyűjtötte a prófétákat a Karmel-hegyre.

21 Illés pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha azÚraz Isten, kövessétek őt, ha pedig Baal, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem.

22 Akkor Illés ezt mondta a népnek: Én maradtam azÚregyetlen prófétája, Baal prófétái pedig négyszázötvenen vannak.

23 Adjanak nekünk két bikát; ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, darabolják föl, és rakják a fahasábokra, de tüzet ne gyújtsanak! Én is elkészítem a másik bikát, rárakom a fahasábokra, de tüzet én sem gyújtok.

24 Ezután hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, és én is segítségül hívom azÚrnevét. Amelyik isten tűzzel felel, az az Isten. Erre az egész nép megszólalt, és ezt mondta: Jó lesz így!

25 Illés ezután így szólt Baal prófétáihoz: Válasszátok ki az egyik bikát, és készítsétek el először ti, mert ti vagytok többen! És hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet ne gyújtsatok!

26 Ők fogták a nekik jutott bikát, elkészítették, és segítségül hívták Baal nevét, így szólongatva őt reggeltől egészen délig: Ó, Baal, felelj nekünk! De nem jött válasz, és nem felelt senki. Eközben ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek.

27 Délben aztán Illés gúnyolni kezdte őket, és ezt mondta: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy a dolgát végzi, vagy úton van, vagy talán alszik, és majd fölébred.

28 Erre elkezdtek hangosan kiáltozni, és szokásuk szerint összevagdosták magukat kardjukkal és dárdájukkal, míg el nem borította őket a vér.

29 Dél elmúltával révületbe estek, egészen az áldozat idejéig, de nem jött válasz: nem felelt és nem figyelt rájuk senki.

30 Akkor Illés ezt mondta az egész népnek: Gyertek ide hozzám! Erre odament hozzá az egész nép, ő pedig helyreállította azÚrlerombolt oltárát.

31 Fogott Illés tizenkét követ a Jákób fiaitól származó törzsek száma szerint; Jákóbhoz szólt így azÚrszava: Izráel lesz a neved.

32 A kövekből oltárt épített azÚrnevében, azután árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetőmag is belefért volna.

33 Azután elrendezte a fahasábokat, földarabolta a bikát, és rárakta a fahasábokra.

34 Majd ezt mondta: Töltsetek meg négy vödröt vízzel, és öntsétek az áldozatra meg a fahasábokra! Azután ezt mondta: Ismételjétek meg! És megismételték. Újra mondta: Harmadszor is tegyétek meg! Megtették harmadszor is,

35 úgyhogy a víz már folyt az oltár körül, és az árok is megtelt vízzel.

36 Az áldozat bemutatása idején odalépett Illés próféta, és ezt mondta:Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem!

37 Felelj nekem,Uram, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, azÚrvagy az Isten, és fordítsd vissza a szívüket!

38 Akkor lecsapott azÚrtüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta.

39 Amikor látta ezt az egész nép, arcra borult, és ezt mondogatta: AzÚraz Isten, azÚraz Isten!

40 Illés pedig ezt mondta nekik: Ragadjátok meg Baal prófétáit, senki se menekülhessen el közülük! És megragadták őket. Illés levitette őket a Kísón-patak mellé, és ott lemészárolta őket.

41 Ezután Illés ezt mondta Ahábnak: Menj föl, egyél és igyál, mert eső zúgása hallatszik.

42 Aháb fölment, hogy egyék és igyék. Illés pedig fölment a Karmel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé rejtette.

43 Így szólt a szolgájához: Menj föl, és figyeld a tengert! Az fölment, figyelte egy darabig, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer!

44 Hetedszerre ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből. Ő azt felelte: Eredj, és mondd meg Ahábnak: Fogass be és indulj, míg föl nem tartóztat az eső!

45 Mindeközben viharfelhők sötétítették el az eget, és zuhogni kezdett az eső. Aháb ekkor harci kocsira szállt, és Jezréelbe ment.

46 AzÚrkeze pedig Illéssel volt, és ő, feltűrve övébe a ruhája alját, Aháb előtt futott a Jezréelbe vezető útig.

Jezábel üldözi Illést

1 Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal,

2 Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt!

3 Illés megijedt, felkerekedett és ment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta,

4 ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaért egy rekettyebokorhoz, és leült alá. Azt kívánta, bárcsak meghalna, és így szólt: Elég most már,Uram! Vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!

5 Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél!

6 Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél ott van egy forró kövön sült lángos és egy korsó víz. Evett, ivott, majd újra lefeküdt.

7 AzÚrangyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!

8 Ő fölkelt, evett és ivott, majd annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.

Illés a Hóreb-hegyen

9 Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá azÚrigéje: Mit csinálsz itt, Illés?

10 Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam azÚrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.

11 AzÚrezt mondta: Gyere ki, és állj a hegyre azÚrszíne elé! És amikor elvonult azÚr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat azÚrelőtt; de azÚrnem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de azÚrnem volt ott a földrengésben.

12 A földrengés után tűz támadt; de azÚrnem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.

13 Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés?

14 Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam azÚrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.

15 Ekkor azt mondta neki azÚr: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává.

16 Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett!

17 És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg.

18 De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg őt.

Elizeus Illés próféta utódja

19 Amikor elment onnan, rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét pár ökör ment előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját.

20 Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza; ne feledd, hogy mit tettem veled.

21 Elizeus otthagyta őt, de aztán vette az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámából rakott tűzön megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Illést, és a szolgálatába állt.

Aháb háborúja az arámokkal

1 Benhadad, Arám királya összegyűjtötte egész haderejét. Harminckét király volt vele lovakkal és harci kocsikkal, így vonult Samária ellen, körülzárta, és ostrom alá vette.

2 Követeket küldött Ahábhoz, Izráel királyához a városba,

3 és ezt üzente neki: Így szól Benhadad: Ezüstöd és aranyad az enyém, legszebb feleségeid és fiaid is enyémek!

4 Izráel királya így válaszolt: Ahogy mondod, uram, királyom, tied vagyok én és mindenem.

5 A követek megint eljöttek, és ezt mondták: Így szól Benhadad: Megüzentem neked, hogy add nekem ezüstödet, aranyadat, feleségeidet és fiaidat.

6 Ezért holnap ilyenkor elküldöm hozzád az embereimet. Azok átkutatják palotádat és embereid házait, és ami csak kedves a számodra, mindazt magukhoz veszik, és elhozzák.

7 Akkor Izráel királya összehívta az ország véneit, és ezt mondta: Értsétek meg, lássátok be, hogy a vesztemet akarja! Pedig amikor elküldött hozzám a feleségeimért, fiaimért, ezüstömért és aranyomért, semmit sem tagadtam meg tőle.

8 A vének meg az egész nép ezt mondta neki: Ne hallgass rá, és ne engedj neki!

9 Ekkor ő így szólt Benhadad követeihez: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazt megteszem, amit először üzentél a te szolgádnak, de ezt a másik dolgot nem tehetem meg. A követek elmentek, és megvitték a választ.

10 Akkor Benhadad ezt az üzenetet küldte neki: Úgy segítsenek engem az istenek most és ezután is, hogy Samáriának a porából még egy-egy marékkal sem fog jutni az utánam jövő hadinépnek!

11 Izráel királya így válaszolt: Mondjátok meg neki, hogy aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna!

12 Amint ezt a választ meghallotta Benhadad, aki éppen a királyokkal együtt dőzsölt a sátrakban, sorakozót rendelt el az embereinek. Azok föl is sorakoztak a város ellen.

13 Akkor egy próféta lépett Aháb izráeli király elé, és így szólt: Ezt mondja azÚr: Látod ezt a nagy tömeget? Én ma a kezedbe adom ezt, és akkor megtudod, hogy én vagyok azÚr!

14 Aháb ezt kérdezte: Kik által? Ő így felelt: Ezt mondja azÚr: A tartományi vezérek katonái által. Ki kezdje meg a harcot? – kérdezte Aháb. Ő így felelt: Te magad!

15 Ekkor Aháb számba vette a tartományi vezérek katonáit, ők kétszázharmincketten voltak; azután számba vette az egész hadinépet, csupa izráelit, ők hétezren voltak.

16 Amikor délben kivonultak, Benhadad már részegre itta magát a sátrakban azzal a harminckét királlyal együtt, akik segítették.

17 Először a tartományi vezérek katonái vonultak ki. Benhadad embereket küldött oda, s azok jelentették, hogy Samáriából emberek vonultak ki.

18 Ő azt mondta: Ha békés szándékkal jöttek, fogjátok el őket élve, ha pedig harcolni jöttek, akkor is élve fogjátok el őket!

19 Közben a tartományi vezérek katonái kivonultak a városból, utánuk pedig a haderő.

20 Mindenki levágta a maga ellenfelét, és megfutamodott Arám, Izráel pedig üldözőbe vette. Arám királyának, Benhadadnak sikerült lóháton elmenekülnie, harci kocsijának a lovain.

21 Kivonult Izráel királya is, vágta a lovakat és a harci kocsikat, és nagy vereséget mért Arámra.

22 Akkor a próféta odalépett Izráel királyához, és ezt mondta neki: Menj, és készülődj! Értsd meg és lásd be, hogy mit kell tenned, mert egy év múlva Arám királya ismét ellened vonul!

Aháb újabb győzelme Benhadad fölött

23 Arám királyának ezt mondták az emberei: A hegyek Istene az ő Istenük, azért voltak erősebbek nálunk. De ha a síkságon ütközünk meg velük, biztosan mi leszünk az erősebbek.

24 Tégy azért a következőképpen: Távolítsd el mindegyik királyt, és helytartókat nevezz ki a helyükre!

25 Azután szervezz magadnak olyan haderőt, amilyet elvesztettél, továbbá ugyanannyi lovat és harci kocsit, mint amennyi volt! Azután ütközzünk meg velük a síkságon, és biztosan mi leszünk az erősebbek. Benhadad hallgatott a szavukra, és úgy tett.

26 Egy esztendő múlva Benhadad számba vette az arámokat, azután Afék ellen vonult, hogy megütközzék Izráellel.

27 Izráel fiait is összeszámlálták, ellátták őket élelemmel, és így indultak az arámok ellen. Izráel fiainak a tábora olyan volt amazokhoz képest, mint két kis kecskenyáj, az arámok viszont ellepték a földet.

28 Akkor előlépett az Isten embere, és ezt mondta Izráel királyának: Így szól azÚr: Mivel azt mondták az arámok, hogy azÚra hegyek Istene, de a völgyeknek nem Istene, azért ezt az egész nagy tömeget a kezedbe adom, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok azÚr.

29 Hét napig táboroztak egymással szemben, a hetedik napon azután csatára került sor. Izráel fiai levágtak százezer arám gyalogost egyetlen napon.

30 A megmaradtak Afék városába menekültek, de a várfal rászakadt a megmaradt huszonhétezer emberre. Benhadad is a városba menekült, és szobáról szobára bujkált.

31 Emberei ezt mondták neki: Azt hallottuk, hogy Izráel házának a királyai könyörületes királyok. Vegyünk zsákruhát a derekunkra és kötelet a fejünkre, úgy menjünk Izráel királya elé: talán megkíméli az életed.

32 Zsákruhát öltöttek tehát a derekukra, a fejükre pedig kötelet kötöttek, és úgy járultak oda Izráel királyához. Így szóltak: Szolgád, Benhadad ezt üzeni: Kíméld meg az életem! Aháb megkérdezte: Hát él még? Testvérem ő!

33 Azok ezt jó jelnek vették, és sietve bizonygatni kezdték: Igen, a te testvéred Benhadad! Ő ezt mondta: Menjetek, hozzátok ide! Benhadad kijött hozzá, ő pedig felsegítette maga mellé a harci kocsira.

34 Benhadad ezt mondta neki: Visszaadom azokat a városokat, amelyeket apám elvett a te apádtól, és rendezz be magadnak bazárutcákat Damaszkuszban, amilyeneket az én apám rendezett be Samáriában! Én pedig – felelte Aháb – szövetséggel bocsátlak el téged. Szövetséget kötött tehát vele, és elbocsátotta őt.

35 Egy prófétatanítvány ezt mondta társának azÚrparancsára: Üss meg engem! De az nem akarta megütni.

36 Akkor ezt mondta neki: Mivel nem hallgattál azÚrszavára, egy oroszlán terít le téged, amint eltávozol tőlem. Miután eltávozott tőle, rá is talált egy oroszlán, és leterítette.

37 Talált azután egy másik férfit, és ezt mondta: Üss meg engem! Ez a férfi úgy megütötte, hogy meg is sebesült.

38 Akkor elment a próféta, és várt a királyra az úton, de felismerhetetlenné tette magát egy kötéssel a szemén.

39 Amikor a király arra ment, ő így kiáltott a királyhoz: A te szolgád részt vett az ütközetben. Egyszer csak arra jött valaki, és odahozott hozzám egy embert, és ezt mondta: Őrizd ezt az embert! De ha nem vigyázol rá, életeddel felelsz az életéért, vagy fizetsz egy talentum ezüstöt.

40 Szolgádnak azonban itt is, ott is akadt tennivalója, az az ember pedig eltűnt. Izráel királya ezt mondta neki: Ez a te ítéleted, magad döntöttél!

41 Ekkor az gyorsan levette szeméről a kötést, Izráel királya pedig fölismerte, hogy a próféták közül való.

42 A próféta ezt mondta neki: Így szól azÚr: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, akit én kiirtásra szántam, életéért életeddel, népéért népeddel felelsz!

43 Izráel királya ezután elkeseredve és haragosan hazament, és megérkezett Samáriába.