1 Zarándokének.
Hozzád emelem tekintetemet,
aki a mennyben laksz!
2 Ahogy a szolgák uruk kezére néznek,
vagy a szolgálóleány úrnője kezére,
úgy nézünk mi Istenünkre, azÚrra,
míg meg nem könyörül rajtunk.
3 Könyörülj,Uram, könyörülj rajtunk,
mert torkig vagyunk a gyalázattal!
4 Torkig vagyunk már
az elbizakodottak gúnyolódásával,
a gőgösök gyalázkodásával.
1 Zarándokének. Dávidé.
Ha nem lett volna velünk azÚr
– vallja meg ezt Izráel! –,
2 ha nem lett volna velünk azÚr,
amikor ránk támadtak az emberek,
3 akkor elevenen nyeltek volna el bennünket,
úgy fellángolt haragjuk ellenünk.
4 Akkor elsodortak volna a vizek,
átcsapott volna rajtunk az áradat.
5 Átcsaptak volna rajtunk
a tajtékzó vizek.
6 Áldott azÚr, aki nem adott oda minket
martalékul fogaiknak!
7 Lelkünk megmenekült, mint a madár
a madarász tőréből.
A tőr összetört, és mi megmenekültünk.
8 A mi segítségünk azÚrnevében van,
aki az eget és a földet alkotta.
1 Zarándokének.
Akik azÚrban bíznak,
olyanok, mint a Sion hegye,
amely nem inog, hanem örökre megáll.
2 Jeruzsálemet hegyek fogják körül,
népét pedig azÚrkarolja át
most és mindörökké.
3 Mert nem maradhat a bűnösök uralma
az igazak örökségén,
nehogy az igazak is
álnokságra vetemedjenek.
4 Tégy jót,Uram, a jókkal,
az igaz szívűekkel!
5 A görbe útra térőket pedig
juttassa azÚra gonosztevők sorsára!
Békesség legyen Izráelben!
1 Zarándokének.
Mikor jóra fordította Sion sorsát azÚr,
olyanok voltunk, mint az álmodók.
2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel,
és örömkiáltás volt nyelvünkön.
Ezt mondták akkor a népek:
Hatalmas dolgot tett ezekkel azÚr!
3 Hatalmas dolgot tett velünk azÚr,
ezért örvendezünk.
4 Fordítsd jóra sorsunkat,Uram,
a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan!
5 Akik könnyezve vetettek,
ujjongva fognak majd aratni.
6 Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi,
ujjongva érkezik, mikor kévéit hozza.
1 Zarándokének. Salamoné.
Ha azÚrnem építi a házat,
hiába fáradoznak az építők.
Ha azÚrnem őrzi a várost,
hiába óvják azt az őrök.
2 Hiába keltek korán, és feküsztök későn:
fáradsággal szerzett kenyeret esztek.
De akit azÚrszeret,
annak álmában is ad eleget.
3 Bizony, azÚrajándéka a gyermek,
az anyaméh gyümölcse jutalom.
4 Mint a hős kezében a nyilak,
olyanok a serdülő ifjak.
5 Boldog az az ember, aki ilyenekkel
tölti meg a tegzét:
nem szégyenül meg, ha ellenségeivel
van szóváltása a kapuban.
1 Zarándokének.
Boldog mindenki,
aki azUrat féli,
és az ő útjain jár.
2 Kezed munkája után élsz,
boldog vagy, és jól megy sorod.
3 Feleséged olyan házad belsejében,
mint a termő szőlőtő;
gyermekeid olyanok asztalod körül,
mint az olajfacsemeték.
4 Ilyen áldásban részesül az az ember,
aki féli azUrat.
5 Áldjon meg téged a Sionról azÚr,
hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át,
6 és megláthasd unokáidat is!
Békesség legyen Izráelben!
1 Zarándokének.
Sokat gyötörtek ifjúságom óta
– vallja meg ezt Izráel! –,
2 sokat gyötörtek ifjúságom óta,
mégsem bírtak velem.
3 Hátamon szántók szántottak,
hosszú barázdákat hasítottak.
4 De igazságos azÚr:
elvágta a bűnösök kötelét.
5 Megszégyenülnek, meghátrálnak majd
Sion gyűlölői mind.
6 Olyanok lesznek, mint háztetőn a fű,
amely elszárad, mielőtt kitépnék.
7 Nem szedi marokra az arató,
sem ölébe a kévekötő.
8 Nem mondják az arra járók:
Legyen rajtatok azÚráldása,
áldunk benneteket azÚrnevében!
1 Zarándokének.
A mélységből kiáltok hozzád,Uram!
2 Uram, halld meg szavamat,
füled legyen figyelmes
könyörgő szavamra!
3 Ha a bűnöket számon tartod,Uram,
Uram, ki marad meg akkor?
4 De nálad van a bocsánat,
ezért félnek téged.
5 Várom azUrat, várja a lelkem,
és bízom ígéretében.
6 Lelkem várja az Urat,
jobban, mint az őrök a reggelt,
mint az őrök a reggelt.
7 Bízzál, Izráel, azÚrban,
mert azÚrnál van a kegyelem,
és gazdag ő, meg tud váltani.
8 Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.
1 Zarándokének. Dávidé.
Uram, nem fuvalkodik fel a szívem,
nem kevély a tekintetem.
Nem törekszem arra, ami túl nagy
és elérhetetlen nekem.
2 Inkább csitítottam,
csendesítettem lelkemet,
mint anya a gyermekét.
Mint a gyermek, olyan most a lelkem.
3 Bízzál, Izráel, azÚrban
most és mindörökké!
1 Zarándokének.
Emlékezz,Uram, Dávidra,
minden viszontagságára!
2 Mert esküt tett azÚrnak,
fogadalmat Jákób erős Istenének:
3 Nem megyek be addig házamba,
nem fekszem le fekvőhelyemre,
4 szememet nem hagyom aludni,
szempilláimat nyugodni,
5 míg nem találok helyet azÚrnak,
lakóhelyet Jákób erős Istenének!
6 Hallottuk, hogy a láda Efrátában van,
és rátaláltunk Jaar mezőin.
7 Menjünk el lakóhelyére,
boruljunk le lába zsámolyánál!
8 Indulj el,Uram, nyugalmad helyére,
te és hatalmad ládája!
9 Papjaidat vedd körül igazságoddal,
híveid pedig hadd ujjongjanak!
10 A te szolgádért, Dávidért
ne fordulj el felkent királyodtól!
11 Megesküdött azÚrDávidnak
igazán, nem másítja azt meg:
Véredből való utódot
ültetek trónodra.
12 Ha fiaid megtartják
szövetségemet és intelmeimet,
amelyekre tanítottam őket,
akkor még az ő fiaik is
trónodon ülnek mindvégig.
13 Mert a Siont választotta ki azÚr,
azt kívánta lakóhelyéül:
14 Ez lesz lakóhelyem örökre,
itt fogok lakni, mert így kívánom!
15 Gazdagon megáldom eledelét,
szegényeit jól tartom kenyérrel,
16 papjait körülveszem szabadításommal,
hívei vígan ujjonganak.
17 Ott növelem meg Dávid hatalmát,
gondom lesz felkentem mécsesére.
18 Ellenségeire szégyent borítok,
őrajta azonban ragyogni fog koronája.