1 Uralkodik azÚr!
Fenségbe öltözött, felöltözött azÚr,
erőt övezett magára.
Szilárdan áll a világ, nem inog.
2 Szilárdan áll trónod ősidők óta,
öröktől fogva vagy te.
3 Zúgnak a folyamok,Uram,
hangosan zúgnak a folyamok,
zúgva morajlanak a folyamok.
4 A hatalmas vizek hangjánál,
a tenger fenséges morajlásánál
fenségesebb azÚra magasságban.
5 Amit megmondasz, igen megbízható.
Templomodat szentség ékesíti,
ó,Uram, időtlen időkig!
1 Uram, megtorlás Istene,
megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva!
2 Emelkedj fel, földnek bírája,
fizess meg a gőgösöknek tetteikért!
3 Uram, meddig fognak a bűnösök,
meddig fognak a bűnösök vigadni?
4 Hangoskodnak, kihívóan beszélnek,
kérkednek a gonosztevők.
5 Tiporják,Uram, népedet,
nyomorgatják örökségedet.
6 Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt,
megölik az árvákat.
7 Azt gondolják, nem látja azÚr,
nem veszi észre Jákób Istene.
8 Térjetek észhez, ti, ostobák a nép között!
Ti, esztelenek, mikor jön meg az eszetek?
9 Aki a fület alkotta, az ne hallana?
Aki a szemet formálta, az ne látna?
10 Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne?
Hiszen ő tanítja ismeretre az embert!
11 AzÚrtudja,
milyen hiábavalók az ember gondolatai.
12 Boldog az az ember,
akit te megfenyítesz,Uram,
és megtanítasz törvényedre,
13 hogy megóvd a rossz napoktól,
míg a bűnösöknek megássák a sírját.
14 Nem taszítja el népét azÚr,
nem hagyja el örökségét.
15 Mert diadalra jut még a jog,
és azt követi minden tiszta szívű ember.
16 Ki kel védelmemre a gonoszok ellen?
Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
17 Ha azÚrnem segített volna rajtam,
én már a csend honában laknék.
18 Mikor azt gondoltam,
hogy roskad a lábam,
szereteted,Uram, támogatott engem.
19 Ha megtelik szívem aggodalommal,
vigasztalásod felüdíti lelkemet.
20 Vállalhatsz-e közösséget
a romlottság ítélőszékével,
mely a törvényesség látszatával
nyomorúságot idéz elő?
21 Az igaz embernek életére törnek,
az ártatlan embert elítélik.
22 De nekem azÚra váram,
Istenem az oltalmam és kősziklám.
23 Ellenük fordítja saját gazságukat,
megsemmisíti őket
saját gonoszságuk által,
megsemmisíti őket Istenünk, azÚr.
1 Jöjjetek, örvendezzünk azÚrelőtt,
ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!
2 Menjünk eléje hálaadással,
ujjongjunk előtte énekszóval!
3 Mert nagy Isten azÚr,
nagy király minden isten fölött.
4 Kezében vannak a föld mélységei,
a hegyek ormai is az övéi.
5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta,
a szárazföldet is az ő keze formálta.
6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg,
essünk térdre alkotónk, azÚrelőtt!
7 Mert ő a mi Istenünk,
mi pedig legelőjének népe,
kezében levő nyáj vagyunk.
Most, amikor halljátok szavát,
8 ne keményítsétek meg szíveteket,
mint Meríbánál,
amikor Masszánál voltatok a pusztában,
9 ahol megkísértettek engem őseitek,
próbára tettek, bár látták tetteimet.
10 Negyven évig bosszankodtam
arra a nemzedékre,
és ezt mondtam:
Tévelygő szívű ez a nép,
nem ismeri útjaimat.
11 Meg is esküdtem haragomban,
hogy nem mehetnek be
a nyugalom helyére!
1 Énekeljetek új éneket azÚrnak,
énekelj azÚrnak, te egész föld!
2 Énekeljetek azÚrnak, áldjátok nevét,
hirdessétek szabadítását mindennap!
3 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek,
csodáit minden népnek!
4 Mert nagy azÚr, méltó, hogy dicsérjék,
félelmetesebb minden más istennél.
5 Hiszen a népek istenei csak bálványok,
azÚrpedig az ég alkotója.
6 Fenség és méltóság jár előtte,
erő és ékesség van szentélyében.
7 Népek törzsei! Magasztaljátok azUrat!
Magasztaljátok azÚrdicsőségét és hatalmát!
8 Magasztaljátok azÚrdicső nevét,
ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba!
9 Boruljatok le azÚrelőtt
szent öltözetben,
reszkess tőle, te egész föld!
10 Mondjátok el a népeknek,
hogy uralkodik azÚr!
Bizony szilárdan áll a világ, nem inog.
Igazságosan ítéli a népeket.
11 Örüljön az ég, örvendezzen a föld,
zúgjon a tenger a benne levőkkel!
12 Ujjongjon a mező
és minden, ami rajta van!
Ujjongnak majd az erdő fái mind
13 azÚrelőtt, amikor eljön,
mert eljön, hogy ítélkezzék a földön.
Igazságosan ítéli a világot,
pártatlanul a népeket.
1 Uralkodik azÚr! Vigadjon a föld,
örüljön a sok sziget!
2 Felhő és sűrű köd van körülötte,
igazság és jog trónjának támasza.
3 Tűz jár előtte,
és megemészti ellenségeit mindenütt.
4 Villámai bevilágítják a földkerekséget,
látja ezt a föld, és megremeg.
5 Viaszként olvadnak meg a hegyek
azÚrelőtt,
az egész föld Ura előtt.
6 Az egek hirdetik igazságát,
minden nép látja dicsőségét.
7 Megszégyenülnek a bálványimádók mind,
akik a bálványokkal dicsekszenek.
AzÚrelőtt borul le minden isten.
8 Hallja ezt Sion, és örül,
Júda leányai vigadnak ítéleteiden,
ó,Uram!
9 Mert te vagy,Uram,
a legfenségesebb az egész földön,
magasan fölötte vagy minden istennek.
10 Ti, akik szeretitek azUrat,
gyűlöljétek a gonoszságot!
Megőrzi ő híveinek életét,
kimenti őket a bűnösök kezéből.
11 Fényözön árad az igazra,
és öröm a tiszta szívűekre.
12 Örüljetek, ti, igazak, azÚrnak,
magasztaljátok szent nevét!
1 Zsoltár.
Énekeljetek azÚrnak új éneket,
mert csodákat tett!
Szabadulást szerzett jobbja,
az ő szent karja.
2 Megmutatta szabadító erejét azÚr,
a népek szeme előtt
nyilvánvalóvá tette igazságát.
3 Hűséggel és szeretettel
gondolt Izráel házára,
és látták a földön mindenütt
Istenünk szabadítását.
4 Ujjongjatok azÚrelőtt
az egész földön!
Örvendezve vigadjatok,
zsoltárt énekeljetek!
5 Énekeljetek azÚrnak hárfakísérettel,
hárfakísérettel zengő éneket!
6 Harsonákkal és kürtzengéssel
ujjongjatok a király, azÚrelőtt!
7 Zúgjon a tenger a benne levőkkel,
a földkerekség és a rajta lakók!
8 Tapsoljanak a folyók,
a hegyek mind ujjongjanak
9 azÚrelőtt,
mert eljön, hogy ítélkezzék a földön.
Igazságosan ítéli a világot,
pártatlanul a népeket.
1 Uralkodik azÚr,
reszkessenek a népek!
A kerúbokon trónol ő,
remegjen a föld!
2 Nagy azÚra Sionon,
magasan fölötte van minden népnek.
3 Magasztalják nagy és félelmetes nevét,
mert szent ő!
4 Hatalmas király vagy,
szereted a jogosságot.
Te állapítod meg, mi a helyes,
te szolgáltatsz Jákóbnak
jogot és igazságot.
5 Magasztaljátok Istenünket, azUrat,
boruljatok le lába zsámolya előtt,
mert szent ő!
6 Mózes és Áron a papokkal együtt,
Sámuel és akik nevét segítségül hívták,
segítségül hívták azUrat,
és ő válaszolt nekik.
7 Felhőoszlopból szólt hozzájuk,
ők pedig megtartották intelmeit
és a nekik adott rendelkezést.
8 Urunk, Istenünk, te válaszoltál nekik,
megbocsátó Istenük voltál,
bár megtoroltad tetteiket.
9 Magasztaljátok Istenünket, azUrat,
és imádjátok őt szent hegyén,
mert szent azÚr, a mi Istenünk!
1 Hálaadó zsoltár.
Ujjongjatok azÚrelőtt
az egész földön!
2 Szolgáljatok azÚrnak örömmel,
vigadozva járuljatok színe elé!
3 Tudjátok meg, hogy azÚraz Isten!
Ő alkotott minket, az övéi vagyunk:
az ő népe és legelőjének nyája.
4 Menjetek be kapuin hálaénekkel,
udvaraiba dicsérettel!
Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!
5 Mert jó azÚr, örökké tart szeretete,
és hűsége nemzedékről nemzedékre.
1 Dávid zsoltára.
Szeretetedről, törvényedről énekelek,
zsoltárt zengek neked,Uram!
2 Ügyelni akarok a tökéletes útra.
Mikor jössz hozzám?
Tökéletes szívvel akarok élni
házamon belül.
3 Nem vetem a tekintetemet
haszontalan dolgokra.
Gyűlölöm a széthúzókat,
semmi közöm hozzájuk!
4 A csalárd szív távol áll tőlem,
tudni sem akarok a gonoszságról.
5 Aki titokban rágalmazza felebarátját,
azt elnémítom.
A fennhéjázót és a kevély szívűt
nem tűröm meg.
6 Jól látom a hűségeseket az országban,
ők velem maradhatnak.
Aki tökéletes úton jár,
az szolgálhat engem.
7 Nem maradhat házamban,
aki álnokságot művel.
Aki hazugságot beszél,
nem állhat meg színem előtt.
8 Reggelenként elnémítok
minden bűnös embert az országban.
Így irtok ki azÚrvárosából
minden gonosztevőt.
1 Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát azÚrelőtt.
2 Hallgasd meg,Uram, imádságomat,
jusson hozzád kiáltásom!
3 Ne rejtsd el előlem orcádat,
ha szorult helyzetben vagyok!
Fordítsd felém füledet, ha kiáltok,
siess, hallgass meg engem!
4 Mert elmúlnak napjaim, mint a füst,
izzanak csontjaim, mint a parázs.
5 Szívem olyan, mint a levágott
és elszáradt fű,
még az evésről is elfelejtkezem.
6 Hangos jajgatásom közben
húsom a csontomra száradt.
7 A pusztai pelikánhoz hasonlítok,
olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.
8 Álmatlan vagyok és oly magányos,
mint madár a háztetőn.
9 Mindennap gyaláznak ellenségeim,
csúfolóim átkoznak engem.
10 Hamut eszem kenyér gyanánt,
és italomat könnyekkel keverem
11 háborgó haragod miatt,
mert fölemeltél és eldobtál engem.
12 Napjaim olyanok,
mint a megnyúlt árnyék,
én pedig elszáradok, mint a fű.
13 De te,Uram, örökre megmaradsz,
nemzedékről nemzedékre emlegetnek.
14 Indulj irgalomra Sion iránt,
mert ideje, hogy megkegyelmezz neki,
itt van már az ideje!
15 Még a köveiben is
gyönyörködnek szolgáid,
a porán is szánakoznak.
16 Félik majd,Uram, nevedet a népek,
és a föld királyai dicsőségedet,
17 amikor felépíti Siont azÚr,
és megjelenik dicsőségesen.
18 Törődik a gyámoltalanok imádságával,
nem veti meg imádságukat.
19 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek,
hogy dicsérje azUrat
az újjáteremtett nép.
20 Mert letekintett azÚr
a szent magasságból,
lenézett a mennyből a földre,
21 hogy meghallja a foglyok sóhajtását,
és megszabadítsa a halálraítélteket.
22 Hirdessék azÚrnevét a Sionon,
és dicséretét Jeruzsálemben,
23 amikor összegyűlnek a népek és országok,
hogy azUrat tiszteljék.
24 Erőm megtört az úton,
megrövidültek napjaim.
25 De ezt kérem: Istenem,
ne vedd el életemet annak delén,
te, kinek évei
nemzedékről nemzedékre tartanak!
26 Te vetettél hajdan alapot a földnek,
az ég a te kezed alkotása.
27 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz.
Mind megavulnak, mint a ruha,
váltod őket, mint az öltözetet.
Ők változnak,
28 de te ugyanaz maradsz,
éveidnek soha sincs vége.
29 Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak,
utódaik is megmaradnak.