Author: admin

A hit és reménység diadala

1 Szolgáltass nekem igazságot, Istenem,

és pereld peremet

a hűtlen néppel szemben!

Az alattomos és álnok emberektől

ments meg engem!

2 Hiszen te vagy oltalmazó Istenem,

miért taszítottál el engem?

Miért kell gyászban járnom,

miért gyötör az ellenség?

3 Küldd el világosságodat és igazságodat:

azok vezessenek engem!

Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba,

4 hogy eljussak Isten oltárához,

Istenhez, akinek ujjongva örülök.

Hadd magasztaljalak hárfával,

Isten, én Istenem!

5 Miért csüggedsz el, lelkem,

és miért háborogsz bennem?

Bízzál Istenben,

mert még hálát adok neki,

szabadító Istenemnek!

A megalázott nép könyörgése

1 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.

2 Isten, saját fülünkkel hallottuk,

elbeszélték nekünk apáink,

mit vittél véghez napjaikban,

a régi időkben.

3 Kezeddel népeket űztél el,

őket pedig a helyükre plántáltad.

Nemzeteket zúztál össze,

őket pedig a helyükre küldted.

4 Mert nem a maguk fegyverével

vették birtokba az országot,

és nem a saját karjuk

segítette meg őket,

hanem a te jobbod és a te karod,

a te orcád világossága,

mert kedvelted őket.

5 Te vagy királyom, ó, Isten!

Parancsodra megszabadul Jákób.

6 Általad verjük le ellenségeinket,

neved segítségével

tiporjuk el támadóinkat.

7 Mert én nem az íjamban bízom,

nem a fegyverem segít meg engem.

8 Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben,

gyűlölőinket te szégyeníted meg.

9 Istent dicsérjük mindennap,

neved magasztaljuk örökké. (Szela.)

10 Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket,

nem vonultál ki seregeinkkel.

11 Megfutamítottál az ellenség előtt,

gyűlölőink kifosztottak bennünket.

12 Odadobtál minket, mint vágójuhokat,

és szétszórtál a népek közé.

13 Potom áron adtad el népedet,

nem szabtál magas vételárat érte.

14 Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt,

gúnyol és csúfol környezetünk.

15 Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között,

fejüket csóválják miattunk a nemzetek.

16 Mindennap szidalmaznak engem,

szégyen borítja arcomat

17 a gyalázók és a káromlók szava miatt,

az ellenség és a bosszúálló miatt.

18 Bár mindez ránk szakadt,

nem feledtünk el téged,

nem szegtük meg szövetségedet.

19 Szívünk nem szakadt el tőled,

lépteink sem tértek le ösvényedről.

20 Pedig a sakálok tanyájára űztél minket,

és a halál árnyékát borítottad ránk.

21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét,

és idegen istenhez

emeltük volna fel kezünket,

22 nem vette volna-e észre Isten?

Hiszen ő ismeri a szívnek titkait.

23 Miattad gyilkolnak minket naponta,

vágójuhoknak tekintenek.

24 Serkenj fel! Miért alszol, Uram?

Ébredj föl, ne taszíts el végképp!

25 Miért rejted el orcádat,

miért felejted el

nyomorúságunkat és ínségünket?

26 Lelkünk a porba hanyatlott,

testünk a földhöz tapadt.

27 Siess segítségünkre!

Válts meg minket irgalmadból!

A királyi menyegző

1 A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke.

2 Szívem zsong a szép szavaktól,

művemet a királynak mondom el,

nyelvem gyors, mint az írnok tolla.

3 Legszebb vagy az emberek közt,

kedves szavak áradnak ajkadról,

meg is áld Isten örökre!

4 Kösd derekadra kardodat, te hős,

ölts pompás díszruhát!

5 E díszedben járj sikerrel

az igaz ügyért, az igazság védelmében!

Jobbod félelmetes dolgokra tanítson!

6 Nyilaid hegyesek, átjárják

a király ellenségeinek szívét,

népek kerülnek hatalmadba.

7 Trónod Istentől való,

mindörökké megmarad,

királyi pálcád igazság pálcája.

8 Szereted az igazságot,

gyűlölöd a gonoszságot,

ezért kent föl téged társaid közül

Isten, a te Istened öröm olajával.

9 Mirha, aloé, kasszia illata

árad minden öltözetedből,

elefántcsont palotákból

hárfák vidámítanak.

10 Királylányok viselik ékszereidet,

jobbod felől a királyné áll

ófíri arannyal ékesítve.

11 Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide!

Feledd el népedet és atyádnak házát!

12 Szépségedet a király kívánja,

mert ő a te urad, borulj le előtte!

13 Tírusz leánya! A nép gazdagai

ajándékkal hízelegnek neked.

14 Csupa dísz a királylány odabent,

arannyal van átszőve ruhája.

15 Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz,

szüzek, barátnői követik,

így vonulnak hozzád.

16 Ujjongó örömmel vezetik őket,

úgy vonulnak be a királyi palotába.

17 Őseid helyébe fiaid lépnek,

akiket fejedelmekké teszel

az egész földön.

18 Hirdetem nevedet

minden nemzedéknek.

Ezért magasztalnak majd a népek

örökkön-örökké.

Erős vár a mi Istenünk

1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.

2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk,

mindig biztos segítség a nyomorúságban.

3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld,

és hegyek omlanak a tenger mélyébe;

4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei,

és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)

5 Egy folyó ágai

örvendeztetik Isten városát,

a Felségesnek szent hajlékait.

6 Isten van benne, nem inog meg,

megsegíti Isten reggelre kelve.

7 Népek háborognak, országok inognak,

ha azÚrmennydörög, megretten a föld.

8 A SeregekUra velünk van,

Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

9 Jöjjetek, lássátok azÚrtetteit,

aki bámulatos dolgokat művel a földön.

10 Háborúkat szüntet meg

a föld kerekségén,

íjat tör össze, lándzsát tördel szét,

harci kocsikat éget el.

11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg,

hogy én vagyok az Isten!

Magasztalnak a népek,

magasztal a föld.

12 A SeregekUra velünk van,

Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

Isten a föld királya

1 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.

2 Ti népek, mind tapsoljatok,

harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!

3 Mert a felségesÚrfélelmetes,

nagy király az egész földön.

4 Népeket vet alánk,

nemzeteket lábaink alá.

5 Kiválasztja a mi örökségünket,

Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.)

6 Felvonul Isten ujjongás közben,

kürtzengéssel jön azÚr.

7 Zengjetek Istennek, zengjetek!

Zengjetek királyunknak, zengjetek!

8 Mert az egész föld királya Isten,

zengjetek neki éneket!

9 Isten uralkodik a népeken,

szent trónusán ül az Isten.

10 Összejöttek a népek előkelői

Ábrahám Istenéhez,

mert Istené a föld minden uralkodója,

igen magasztos ő!

Isten városa

1 Ének. Kórah fiainak zsoltára.

2 Nagy azÚr, méltó, hogy dicsérjék

Istenünk városában, szent hegyén.

3 Szépen emelkedik a Sion hegye

az egész ország örömére

az északi oldalon;

a nagy király városa,

4 melynek palotáiban úgy ismerik

Istent, mint erős várat.

5 Mert a királyok szövetkeztek,

együttesen fölvonultak ellene,

6 de amint meglátták, megdöbbentek,

megrémültek és megfutamodtak.

7 Reszketés fogta el őket,

fájdalom, mint a vajúdó asszonyt,

8 mint mikor a keleti szél

összezúzza a tengerjáró hajókat.

9 Amiről hallottunk, azt láttuk is

a SeregekUrának városában,

Istenünk városában:

megtartja Isten örökre. (Szela.)

10 Jóságodról elmélkedünk

templomodban, ó, Isten.

11 Nevedhez méltóan dicsérnek

a föld kerekségén, Istenünk,

jobbod csupa igazság.

12 Örül Sion hegye,

vigadoznak Júda leányai,

mert igazságot osztasz.

13 Járjátok körül Siont, kerüljétek meg,

számláljátok meg tornyait!

14 Jól nézzétek meg bástyáit,

járjátok be palotáit,

hogy beszélhessetek róla

a jövő nemzedéknek.

15 Bizony, itt van Isten,

a mi Istenünk örökkön-örökké,

ő vezet minket mindhalálig.

Az élet rejtélyei

1 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.

2 Halljátok ezt mind, ti, népek,

figyeljen a világ minden lakója,

3 közemberek és előkelők,

gazdag és szegény egyaránt!

4 Bölcs dolgokat beszél majd szám,

szívem gondolatai értelmesek.

5 Példázatra figyel fülem,

hárfakísérettel adom elő talányomat.

6 Miért féljek a gonosz napokon,

ha körülvesz az alattomosok bűne,

7 akik vagyonukban bíznak,

és nagy gazdagságukkal dicsekszenek?

8 Hiszen senki sem válthatja meg magát,

nem adhat magáért váltságdíjat Istennek.

9 Mert olyan drága az élet váltsága,

hogy végképp le kell tennie róla,

10 még ha örökké élne is,

és nem látná meg a sírgödröt.

11 Pedig meglátja!

Meghalnak a bölcsek,

a bolond és ostoba is elpusztul,

és másokra hagyják vagyonukat.

12 Azt képzelik, hogy házuk

örökké megmarad,

lakásuk nemzedékről nemzedékre,

földeket neveznek el róluk.

13 De a gazdag ember sem marad meg,

hasonló az állatokhoz,

amelyek kimúlnak.

14 Ez a bolondok sorsa,

és követik őket azok,

akiknek tetszik beszédük. (Szela.)

15 Mint juhok kerülnek a holtak hazájába,

a halál lesz a pásztoruk.

Alakjuk eltűnik a holtak hazájában,

nem lesz lakásuk.

Reggelre a becsületesek uralkodnak.

16 De Isten engem kivált

a holtak hazájából,

és magához fog venni. (Szela.)

17 Ne törődj azzal,

ha valaki meggazdagszik,

ha sok kincs lesz is házában.

18 Úgysem vihet magával semmit,

ha meghal, nem követi kincse.

19 Bár életében áldottnak tartja magát,

és dicsérik, hogy jól megy sora,

20 mégis őseinek nemzedékéhez kerül,

soha többé nem lát napvilágot.

21 Mert a gazdag ember sem marad meg,

hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.

Az igaz istentisztelet

1 Ászáf zsoltára.

A hatalmas Isten, azÚr

szól, és hívja a földet

napkelettől napnyugatig.

2 A tökéletes szépségű Sionon

ragyogva jelenik meg Isten.

3 Jön a mi Istenünk, nem hallgat.

Előtte emésztő tűz,

körülötte hatalmas szélvihar.

4 Hívja az eget odafent,

és a földet, mert ítélni akarja népét.

5 Gyűljetek hozzám, híveim,

akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!

6 Igazságát hirdesse az ég,

mert ítéletet tart az Isten. (Szela.)

7 Hallgass, népem, most én beszélek!

Izráel, most téged intelek!

Isten, a te Istened vagyok én!

8 Nem feddelek meg véresáldozataidért,

sem állandóan előttem levő égőáldozataidért,

9 de nem fogadok el házadból bikát,

sem aklaidból bakokat.

10 Hiszen enyém az erdő minden vadja,

és ezernyi hegynek minden állata.

11 Ismerem a hegyek minden madarát,

enyém a mező vadja is.

12 Ha éhezném, nem szólnék neked,

mert enyém a világ és ami betölti.

13 Eszem-e a bikák húsát,

iszom-e a bakok vérét?

14 Hálaadásodat áldozd az Istennek,

és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!

15 Hívj segítségül engem

a nyomorúság idején!

Én megszabadítlak,

és te dicsőítesz engem.

16 A bűnösnek pedig ezt mondja Isten:

Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet,

és szádra venni szövetségemet?

17 Hiszen te gyűlölöd a feddést,

és elveted igéimet!

18 Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz,

és a paráznákkal tartasz.

19 Szádból gonosz beszéd jön ki,

nyelved csalárdságot sző.

20 Ahol csak vagy,

testvéred ellen beszélsz,

anyád fiát is bemocskolod.

21 Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak?

Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te?

Megfeddelek, és mindezt

szemedre vetem!

22 Értsétek meg ezt ti,

akik elfeledkeztek Istenről,

különben elragad menthetetlenül!

23 Aki hálaadással áldozik,

az dicsőít engem,

és aki ilyen úton jár,

annak mutatom meg Isten szabadítását.

Bűnbánat és megújulás

1 A karmesternek: Dávid zsoltára,

2 abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.

3 Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem,

töröld el hűtlenségemet

nagy irgalmaddal!

4 Teljesen mosd le rólam bűnömet,

és vétkemtől tisztíts meg engem!

5 Mert tudom, hogy hűtlen voltam,

és vétkem mindig előttem van.

6 Egyedül ellened vétkeztem,

azt tettem, amit rossznak látsz.

Ezért igazad van, ha szólsz,

és jogos az ítéleted.

7 Lásd, én bűnben születtem,

anyám vétekben fogant engem.

8 Te pedig a szívben levő igazságot kedveled,

és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.

9 Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek,

moss meg engem,

és fehérebb leszek, mint a hó.

10 Engedd, hogy vidámságot

és örömöt halljak,

és megújuljanak tagjaim,

amelyeket összetörtél.

11 Rejtsd el orcádat vétkeim elől,

töröld el minden bűnömet!

12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem,

és az erős lelket újítsd meg bennem!

13 Ne vess el orcád elől,

szent lelkedet ne vedd el tőlem!

14 Vidámíts meg újra szabadításoddal,

támogass, hogy lelkem készséges legyen,

15 hogy taníthassam utaidra a hűtleneket,

és a vétkesek megtérjenek hozzád.

16 Ments meg, mert vért ontottam,

ó, Isten, szabadító Istenem!

És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.

17 Nyisd meg ajkamat, Uram,

és dicséretedet hirdeti szám.

18 Hiszen a véresáldozatot nem kedveled,

és ha égőáldozatot adnék is,

nem vennéd szívesen.

19 Isten előtt a töredelmes lélek

a kedves áldozat.

A töredelmes és megtört szívet

nem veted meg, Istenem!

20 Tégy jót a Sionnal kegyelmesen,

építsd fel Jeruzsálem kőfalait!

21 Akkor majd kedveled

a helyesen bemutatott áldozatokat,

az égőáldozatot és a teljesen elégő áldozatot.

Akkor majd áldozhatnak

oltárodon bikákat.

Isten megbünteti a bűnöst

1 A karmesternek: Dávid tanítókölteménye,

2 abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahímelek házába érkezett.

3 Mit dicsekszel gonoszságoddal,

te nagy hős?

Hiszen Isten szeretete mindig megmarad!

4 Romlásomra törsz, te cselszövő!

Nyelved olyan, mint az éles borotva.

5 A rosszat szereted, nem a jót,

a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.)

6 Szeretsz bántóan beszélni,

álnok a nyelved.

7 Össze is tör téged az Isten végleg,

megragad, kiránt sátradból,

kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.)

8 Látják ezt az igazak, és félnek,

rajta meg nevetni fognak.

9 Ez az az ember – mondják –,

akinek nem kellett Isten oltalma,

hanem nagy gazdagságában bízott,

és csalárdságban volt erős.

10 De én olyan vagyok,

mint a viruló olajfa,

Isten házában lehetek,

bízom Isten szeretetében

most és mindenkor.

11 Hálát adok neked mindenkor,

mert te munkálkodsz.

Nevedben reménykedem,

mert jó vagy híveidhez.