Author: admin

A szövetség ládáját elhozzák Kirjat-Jeárímból

1 Dávid tanácsot tartott az ezredesekkel, századosokkal, valamennyi vezérével,

2 majd ezt mondta Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha jónak látjátok, és ha Istenünknek, azÚrnak úgy tetszik, üzenjük meg otthon maradt testvéreinknek Izráel egész területén, meg a papoknak és a lévitáknak a legelőkkel ellátott városaikban, hogy gyűljenek ide hozzánk,

3 és hozzuk el magunkhoz Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele.

4 Erre azt mondta az egész gyülekezet, hogy így kell tenni, tetszett ugyanis a dolog az egész népnek.

5 Összegyűjtötte azért Dávid egész Izráelt az egyiptomi Síhórtól egészen a Hamátba vezető útig, hogy hozzák el az Isten ládáját Kirjat-Jeárímból.

6 Felvonult tehát Dávid egész Izráellel együtt Baalába, azaz a Júdában levő Kirjat-Jeárímba, hogy elhozzák onnan Istennek, a kerúbokon trónolóÚrnak a ládáját, akinek a nevét segítségül szokták hívni.

7 Az Isten ládáját egy új szekéren szállították el Abínádáb házából, Uzzá és Ahjó vezették a szekeret.

8 Dávid és egész Izráel pedig szent táncot járt Isten színe előtt teljes erővel, énekelve, citera, lant, dob, cintányér és harsona kíséretével.

9 Amikor Kídón szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát, mert megbotlottak az ökrök.

10 Ezért fellángolt azÚrharagja Uzzá ellen. Lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a láda felé, és meghalt ott, az Isten színe előtt.

11 Dávid pedig megdöbbent attól, hogy azÚrösszetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Pérec-Uzzának mindmáig.

12 Akkor félni kezdett Dávid az Istentől, és ezt gondolta: Hogy hozathatnám magamhoz az Isten ládáját?

13 Ezért Dávid nem magához vitette a ládát, Dávid városába, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába.

14 Három hónapig volt az Isten ládája Óbéd-Edóm családjánál, az ő házában, és megáldotta azÚrÓbéd-Edóm háza népét és mindenét.

Hírám barátsága Dáviddal

1 Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz, azután cédrusfákat, kőműveseket és ácsmestereket, hogy palotát építsenek neki.

2 Ekkor megértette Dávid, hogy azÚrmegerősítette a királyságát Izráelben, és hogy naggyá és magasztossá tette uralkodását népének, Izráelnek a javára.

Dávid feleségei

3 Dávid több nőt is feleségül vett még Jeruzsálemben, és további fiakat és leányokat nemzett.

4 Ez a nevük azoknak a gyermekeinek, akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon,

5 Jibhár, Elísúa és Elpelet,

6 Nógah, Nefeg és Jáfía,

7 Elísámá, Beeljádá és Elífelet.

Dávid legyőzi a filiszteusokat

8 Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot fölkenték egész Izráel királyává, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és kivonult ellenük.

9 A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáím-völgyet.

10 Akkor megkérdezte Dávid az Istent: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? AzÚrezt felelte neki: Vonulj föl, kezedbe adom őket!

11 Fölvonultak tehát Baal-Perácímba, és ott megverte őket Dávid. Akkor ezt mondta Dávid: Áttört az Isten általam ellenségeimen, mint víz a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácímnak.

12 A filiszteusok otthagyták isteneiket, Dávid pedig azt parancsolta, hogy égessék el azokat.

13 Később ismét ellepték a filiszteusok a völgyet.

14 Ekkor Dávid újra megkérdezte az Istent, Isten pedig azt felelte neki: Ne vonulj közvetlenül utánuk, hanem kerüld meg őket, és a szederfák felől vonulj ellenük!

15 Ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor szállj csatába, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát!

16 Dávid úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az Isten, és vágták a filiszteusok seregét Gibeóntól Gézerig.

17 Dávidnak híre ment minden országban, és azÚrrettegést keltett iránta valamennyi nép között.

A szövetségláda mellé rendelt léviták

1 Dávid házakat épített magának városában, helyet jelölt ki az Isten ládájának, és sátort vont föléje.

2 Akkor mondta ezt Dávid: Nem szabad másnak hordoznia az Isten ládáját, csak a lévitáknak, mert őket választotta ki azÚr, hogy állandóan hordozzák és gondozzák azÚrládáját.

3 Összegyűjtötte azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy azÚrládáját arra a helyre vitesse, amelyet kijelölt számára.

4 Összegyűjtötte Dávid Áron fiait és a lévitákat is:

5 Kehát fiainak a vezetőjét, Úríélt és százhúsz rokonát,

6 Merárí fiainak a vezetőjét, Aszáját és kétszázhúsz rokonát,

7 Gérsón fiainak a vezetőjét, Jóélt és százharminc rokonát,

8 Elícáfán fiainak a vezetőjét, Semaját és kétszáz rokonát,

9 Hebrón fiainak a vezetőjét, Elíélt és nyolcvan rokonát,

10 Uzzíél fiainak a vezetőjét, Ammínádábot és száztizenkét rokonát.

11 Ezután hívatta Dávid Cádók és Ebjátár papokat, a léviták közül pedig Úríélt, Aszáját, Jóélt, Semaját, Elíélt és Ammínádábot,

12 és ezt mondta nekik: Ti vagytok a léviták családfői; szenteljétek meg magatokat testvéreitekkel együtt, és vigyétek föl Izráel Istenének, azÚrnak a ládáját arra a helyre, amelyet kijelöltem számára!

13 Mivel az előző alkalommal nem voltatok jelen, ránk tört Istenünk, azÚr, mert nem az előírások szerint közeledtünk hozzá.

14 Megszentelték azért magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék Izráel Istenének, azÚrnak a ládáját.

15 És a léviták rudakkal a vállukra vették az Isten ládáját, ahogyan Mózes parancsolta azÚrbeszéde szerint.

A szövetségláda mellé rendelt énekesek

16 Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl testvéreiket, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre.

17 A léviták föl is állították Hémánt, Jóél fiát és testvérei közül Ászáfot, Berekjá fiát, továbbá testvéreik, Merárí fiai közül Étánt, Kúsájá fiát.

18 Velük együtt másodrangú beosztásban testvéreiket: Zekarját, Bént, Jaazíélt, Semírámótot, Jehíélt, Unnít, Elíábot, Benáját, Maaszéját, Mattitját, Elíflét, Miknéját, Óbéd-Edómot és Jeíélt mint őröket.

19 Az énekesek: Hémán, Ászáf és Étán a cintányérokat szólaltatták meg.

20 Zekarjá, Azíél, Semírámót, Jehíél, Unní, Elíáb, Maaszéjá és Benájá a magas hangú lantokat,

21 Mattitjá, Elíflé, Miknéjá, Óbéd-Edóm, Jeíél és Azazjá a mélyebb hangú citerákat kezelték.

22 Kenanjá volt a léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá.

23 Berekjá és Elkáná őrködtek a ládánál,

24 Sebanjá, Jósáfát, Netanél, Amászaj, Zekarjá, Benájá és Elíézer papok fújták a harsonákat az Isten ládája előtt, Óbéd-Edóm és Jeíél pedig őrködtek a ládánál.

A ládát Jeruzsálembe viszik

25 Dávid, Izráel vénei és az ezredparancsnokok elmentek, hogy elhozzák örvendezve azÚrszövetségládáját Óbéd-Edóm házából.

26 Mivel Isten megsegítette a lévitákat, akik azÚrszövetségládáját vitték, hét bikát és hét kost áldoztak.

27 Dávid lenvászon palástot terített magára, csakúgy, mint a ládát vivő összes lévita, az énekesek meg Kenanjá, az éneklés vezetője is; Dávid egy gyolcs éfódot is viselt.

28 Így vitte egész Izráel azÚrszövetségládáját ujjongva, kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák hangja mellett.

29 De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor azÚrszövetségládája Dávid városába ért, és látta, ahogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette őt.

1 Az Isten ládáját bevitték, és odatették annak a sátornak a közepére, amelyet Dávid vont fel. Akkor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt.

2 Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat, megáldotta a népet azÚrnevében.

3 Majd minden izráeli férfinak és nőnek osztott egy-egy darab kenyeret, préselt datolyát és aszú szőlőt.

Dávid lévitákat rendel a szövetségládához

4 Dávid szolgálattevő lévitákat rendelt azÚrládája mellé szolgálatra, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék azUrat, Izráel Istenét.

5 Ászáf volt a vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semírámót, Jehíél, Mattitjá, Elíáb, Benájá és Óbéd-Edóm. Jeíél lanton és citerán, Ászáf pedig cintányéron játszott.

6 Benájá és Jahazíél papok voltak az állandó harsonások azÚrszövetségládája előtt.

7 Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és annak rokonságát, hogy magasztalják azUrat.

Dávid hálaadó éneke

8 Adjatok hálát azÚrnak,

hívjátok segítségül nevét,

hirdessétek tetteit a népek közt!

9 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki,

emlegessétek minden csodáját!

10 Dicsőítsétek szent nevét,

szívből örüljenek, akik keresik azUrat!

11 Folyamodjatok azÚrhoz, az ő hatalmához,

keressétek orcáját szüntelen!

12 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt,

csodáira és döntéseire,

13 ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok,

Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!

14 Ő, azÚr, a mi Istenünk,

az egész földnek szólnak döntései.

15 Örökké emlékezik szövetségére,

ezer nemzedéken át is az adott szavára,

16 amelyet Ábrahámmal kötött,

ahogy Izsáknak megesküdött.

17 Jákób elé tárta, elrendelte,

Izráelnek örök szövetségül:

18 Neked adom – mondta –

Kánaán földjét kiosztott örökségül!

19 Akkor még alig néhányan voltatok,

kevesen éltetek ott mint jövevények.

20 Nemzettől nemzetig vándoroltak,

egyik országból a másik néphez.

21 De senkinek sem engedte elnyomni őket,

sőt királyokat is megintett miattuk:

22 Ne nyúljatok fölkentjeimhez,

prófétáimat se bántsátok!

23 Énekelj azÚrnak, te egész föld!

Hirdessétek szabadítását nap mint nap!

24 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek,

csodáit minden népnek!

25 Mert nagy azÚr, méltó, hogy dicsérjék,

félelmetesebb minden istennél.

26 Hiszen a népek istenei csak bálványok,

azÚrpedig az ég alkotója.

27 Fenség és méltóság jár előtte,

erő és öröm van lakóhelyén.

28 Népek törzsei! Magasztaljátok azUrat!

Magasztaljátok azÚrdicsőségét és hatalmát!

29 Magasztaljátok azÚrdicső nevét,

ajándékot hozva jöjjetek színe elé!

Boruljatok le azÚrelőtt szent öltözetben!

30 Reszkess tőle, te egész föld!

Szilárdan áll a világ, nem inog.

31 Örüljön az ég, örvendjen a föld,

és mondják el a népeknek,

hogy uralkodik azÚr!

32 Zúgjon a tenger a benne levőkkel,

vigadjon a mező és minden, ami rajta van!

33 Ujjongnak majd az erdő fái

azÚrelőtt, amikor eljön,

hogy ítélkezzék a földön.

34 Adjatok hálát azÚrnak, mert jó,

mert örökké tart szeretete!

35 Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk,

ments meg és gyűjts össze a népek közül,

hogy hálát adhassunk szent nevednek,

és dicsőítve magasztalhassunk téged!

36 Áldott azÚr, Izráel Istene

öröktől fogva mindörökre!

És az egész nép így felelt: Ámen! Dicséret azÚrnak!

A szövetségláda állandó őrei

37 Otthagyta azért Dávid azÚrszövetségládája előtt Ászáfot és rokonságát, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint,

38 továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc rokonát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök.

39 Cádók főpapot és annak rokonait, a papokat azÚrhajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon,

40 hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan azÚrnak az égőáldozati oltáron: reggel meg este egészen úgy, ahogyan meg van írva azÚrtörvényében, amelyet Izráelnek parancsolt.

41 Velük volt Hémán, Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát azÚrnak: Örökké tart szeretete!

42 Hémánnál és Jedútúnnál voltak a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiai a kapunál voltak.

43 Azután hazament az egész nép. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.

Dávid templomot akar építeni

1 Amikor Dávid már a palotájában lakott, ezt mondta Dávid Nátán prófétának: Nézd, én cédruspalotában lakom, azÚrszövetségládája pedig sátorlapok alatt.

2 Nátán ezt mondta Dávidnak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Isten!

3 De még azon az éjszakán az történt, hogy így szólt Isten igéje Nátánhoz:

4 Menj, mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondta azÚr: Nem te építesz nekem házat, hogy abban lakjam,

5 hiszen attól fogva, hogy fölhoztam Izráel fiait, nem laktam házban mindmáig, hanem sátorból sátorba, egyik hajlékból a másikba mentem.

6 Amíg együtt vándoroltam egész Izráellel, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának, akit népem, Izráel pásztorául rendeltem: Miért nem építettetek nekem egy házat cédrusfából?

Az Úr ígérete Dávidnak és házának

7 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a SeregekUra: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek.

8 Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön.

9 Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben,

10 attól az időtől fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és megaláztam minden ellenségedet. Azt is kijelentettem neked, hogy azÚrakarja a te házadat építeni.

11 Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, az egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát.

12 Ő épít nekem házat, én pedig megerősítem a trónját örökre.

13 Atyja leszek, és ő az én fiam lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam elődödtől,

14 hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz.

15 Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.

Dávid imádsága

16 Ekkor bement Dávid király azÚrszíne elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én,Uram, Istenem? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?

17 Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és megmutattad nekem azt az embert, akit még nálam is magasabb méltóságra emelsz majd,Uram, Istenem!

18 Mit is mondhatna még Dávid, ha ennyire megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat!

19 Uram, a te szolgádért és a te szándékod szerint vitted véghez mindezt a hatalmas dolgot, hogy megismertesd e hatalmas dolgokat.

20 Uram, senki nincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül isten, egészen úgy, ahogyan magunk is hallottuk.

21 Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának nagy és félelmetes tettekkel, mint ahogyan te nemzeteket űztél ki néped elől, amelyet kiváltottál Egyiptomból?

22 Így tetted népedet, Izráelt a magad népévé örökre, te pedig,Uram, az Istenük lettél.

23 Most azért,Uram, maradjon meg örökre az az ígéret, amelyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy, ahogyan ígérted!

24 Akkor megmarad és nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A SeregekUra Izráel Istene, ő az Istene Izráelnek! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt.

25 Te, én Istenem, azt a kijelentést adtad szolgádnak, hogy megépíted házát. Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy így imádkozzék hozzád.

26 Valóban,Uram, te vagy az Isten, és te ígérted szolgádnak ezt a jót.

27 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt legyen! Mert ha te,Uram, megáldod, örökre áldott lesz!

Dávid győzelmei

1 Ezután történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette a filiszteusoktól Gátot falvaival együtt.

2 Megverte Móábot is, és a móábiak Dávidnak adófizető szolgái lettek.

3 Megverte Dávid Hamátnál Hadadezert, Cóbá királyát is, aki az Eufrátesz folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát.

4 Elfogott közülük Dávid ezer harci kocsit, hétezer lovast meg húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük.

5 Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott Dávid huszonkétezer arám embert.

6 Majd helyőrséget helyezett Dávid az arám Damaszkuszba, és az arámok adófizető szolgái lettek Dávidnak. Így segítette meg azÚrDávidot mindenütt, ahova csak ment.

7 Elvette Dávid az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Jeruzsálembe vitette azokat.

8 Dávid igen sok rezet hozott el Tibhatból és Kúnból, Hadadezer városaiból. Abból készíttette Salamon a rézmedencét, az oszlopokat és a rézedényeket.

9 Amikor meghallotta Tóí, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadezernek, Cóbá királyának egész haderejét,

10 elküldte fiát, Hadórámot Dávid királyhoz mindenféle arany-, ezüst- és réztárggyal, hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat viselt Hadadezerrel, és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóíval is harcban állt.

11 Dávid király ezeket is azÚrnak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet más népektől: az edómiaktól, a móábiaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól és az amálékiaktól hozott el.

12 Abísaj, Cerújá fia pedig megvert tizennyolcezer edómit a Sós-völgyben.

13 Dávid Edómba is helyőrséget helyezett el, és egész Edóm Dávid szolgája lett. Így segítette meg azÚrDávidot mindenütt, ahova csak ment.

14 Így uralkodott Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének.

15 A hadsereg parancsnoka Jóáb, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Jósáfát, Ahílúd fia volt.

16 Cádók, Ahítúb fia és Abímelek, Ebjátár fia voltak a papok, Savsá pedig a kancellár.

17 Benájá, Jójádá fia a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt. Dávid fiai a legelsők voltak a király mellett.

Dávid harcai az arámokkal

1 Történt ezek után, hogy meghalt Náhás, az ammóniak királya, és utána a fia lett a király.

2 Dávid így gondolkodott: Szeretettel bánok Hánúnnal, Náhás fiával, mert az ő apja is szeretettel bánt velem. Ezért Dávid követeket küldött, hogy megvigasztalják apja halála miatt. Amikor megérkeztek Dávid udvari emberei az ammóniak országába Hánúnhoz, hogy megvigasztalják,

3 ezt mondták az ammóniak vezérei Hánúnnak: Azt hiszed, apádat akarja megtisztelni Dávid, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért jöttek ide a szolgák, hogy kifürkésszék, kikémleljék és feldúlják az országot!

4 Elfogatta azért Hánún Dávid embereit, megnyíratta őket, ruhájuk felét fenekükig levágatta, és visszaküldte őket.

5 Ezek elmentek, de amikor jelentették Dávidnak, hogy mi történt az embereivel, eléjük küldött, és mivel igen csúffá tették azokat az embereket, ezt üzente nekik a király: Maradjatok Jerikóban, amíg meg nem nő a szakállatok, azután térjetek vissza!

6 Amikor látták az ammóniak, hogy meggyűlöltették magukat Dáviddal, elküldtek Hánún és Ammón fiai ezer talentum ezüstöt Arám-Naharajimba, Arám-Maakába és Cóbába, hogy harci kocsikat és lovakat fogadjanak zsoldjukba.

7 Zsoldjukba fogadtak harminckétezer harci kocsit és Maaká királyát is hadinépével együtt. Ezek megérkeztek, és tábort ütöttek Médebá előtt. Az ammóniak is összegyűltek városaikból, és kivonultak a csatába.

8 Amint ezt meghallotta Dávid, elküldte Jóábot egy egész sereggel, a legvitézebbekkel.

9 Kivonultak az ammóniak is, és csatarendbe álltak a város bejáratánál. A királyok pedig, akik segítségükre jöttek, külön álltak fel a mezőn.

10 Jóáb látta, hogy elöl is, hátul is támadás fenyegeti, ezért kiválogatta egész Izráel színe-javát, és csatarendbe állította őket az arámokkal szemben,

11 a hadinép maradékát pedig testvérének, Abísajnak a vezetésére bízta, és ezek az ammóniakkal szemben álltak csatarendbe.

12 Ezt mondta: Ha az arámok erősebbek lesznek nálam, jöjj segítségemre! Ha pedig az ammóniak lesznek erősebbek nálad, akkor én segítek neked.

13 Légy erős, szedjük össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! AzÚrpedig tegye azt, amit jónak lát!

14 Akkor Jóáb rohamra indult hadinépével az arámok ellen, azok pedig megfutamodtak.

15 Amikor az ammóniak látták, hogy az arámok futnak, ők is megfutamodtak Jóáb testvére, Abísaj elől, és bementek a városba. Jóáb pedig Jeruzsálembe ment.

16 Amikor az arámok látták, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, követeket küldtek, és fölvonultatták a folyamon túli arámokat. Sófak, Hadadezer hadseregparancsnoka állt az élükön.

17 Jelentették ezt Dávidnak, aki összegyűjtötte egész Izráelt, átkelt a Jordánon, megérkezett hozzájuk, és fölsorakozott velük szemben. Csatarendbe állt Dávid az arámokkal szemben, és azok megütköztek vele.

18 De megfutamodtak az arámok Izráel elől, és megölt Dávid az arámok közül hétezer harci kocsin küzdő embert és negyvenezer gyalogost. Sófakot, a hadseregparancsnokot is megölte.

19 Amikor látták Hadadezer szolgái, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, békét kötöttek Dáviddal, és szolgáltak neki. Ezután az arámok nem voltak többé hajlandók segíteni az ammóniakat.

Dávid elfoglalja Ammón fővárosát

1 Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, mozgósította Jóáb a hadsereget, és elpusztította az ammóniak országát. Megérkezett Rabbához, és körülzárta. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. Jóáb elfoglalta és lerombolta Rabbát.

2 Dávid levette királyuk fejéről a koronát, amelyről kiderült, hogy egy talentum súlyú aranyból készült és drágakövekkel van kirakva, és Dávid a saját fejére helyezte azt. A városból is igen sok zsákmányt vitt el.

3 A benne levő népet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és baltával dolgoztatta őket. Így járt el Dávid valamennyi ammóni várossal. Azután visszatért Dávid egész hadinépével együtt Jeruzsálembe.

Dávid három győzelme a filiszteusokon

4 Ezután ütközetre került sor a filiszteusokkal Gézernél. Akkor vágta le a húsái Szibbekaj a refáiak egyik leszármazottját, Szippajt, és azok behódoltak.

5 Ezután újabb ütközetre került sor a filiszteusokkal. Ekkor vágta le Elhánán, Jáír fia Lahmít, a gáti Góliát testvérét, akinek a lándzsanyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája.

6 Gátnál is sor került egy ütközetre. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt.

7 Ez gyalázta Izráelt, de levágta őt Jónátán, Dávid bátyjának, Sammának a fia.

8 Ezek a gáti refáiak leszármazottai voltak, és Dávidnak vagy embereinek a keze által estek el.

Dávid megszámláltatja a népet

1 A Sátán Izráel ellen támadt: felingerelte Dávidot, hogy vegye számba Izráelt.

2 Dávid pedig ezt mondta Jóábnak és a hadinép parancsnokainak: Menjetek, számláljátok meg Izráelt Beérsebától Dánig, és terjesszétek elém, hadd tudjam meg a számukat!

3 Jóáb azonban ezt felelte: Szaporítsa meg azÚra népét százannyira, mint amennyi most! De uram, királyom, hiszen mindnyájan az én uram szolgái ők. Miért firtatja hát ezt az én uram? Miért bűnhődjék ezért Izráel?!

4 A király szava azonban erősebb volt Jóábénál. Elindult tehát Jóáb, bejárta egész Izráelt, és visszatért Jeruzsálembe.

5 Jóáb jelentette Dávidnak a népszámlálás eredményét: egész Izráelben egymillió-egyszázezer kardforgató ember volt, Júdában pedig négyszázhetvenezer kardforgató ember.

6 Lévit és Benjámint azonban nem vette számba közöttük, mert utálatosnak tartotta Jóáb a király parancsát.

Az Úr üzenete Dávidhoz

7 De Isten rossznak látta ezt, és megverte Izráelt.

8 Akkor ezt mondta Dávid az Istennek: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem!

9 Ekkor így szólt azÚrGádhoz, Dávid látnokához:

10 Eredj, és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja azÚr: Három lehetőséget adok neked; válassz ki közülük egyet, és én azt teszem veled.

11 Bement tehát Gád Dávidhoz, és ezt mondta neki: Így szól azÚr: Válassz!

12 Három esztendeig tartó éhínség legyen? Vagy dúljanak három hónapig támadóid, és érjen utol ellenséged fegyvere? Vagy legyen három napon át azÚrfegyvere, a dögvész az országban, és pusztítson azÚrangyala Izráel egész területén? Most azért döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött!

13 Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essem azÚrkezébe, mert igen nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!

Az Úr dögvészt bocsát Izráelre

14 AzÚrtehát dögvészt bocsátott Izráelre, és elhullott Izráelben hetvenezer ember.

15 Az Isten angyalt küldött Jeruzsálem ellen is, hogy pusztítsa azt. De alighogy belekezdett az a pusztításba, odanézett azÚr, bánkódni kezdett a veszedelem miatt, és ezt parancsolta a pusztító angyalnak: Elég! Most már hagyd abba! AzÚrangyala akkor éppen a jebúszi Ornán szérűje mellett állt.

16 Dávid fölemelte a tekintetét, és meglátta azÚrangyalát, amint ott áll az ég és a föld között, kezében kivont karddal, amelyet Jeruzsálem ellen nyújtott ki. Ekkor Dávid és a vének zsákruhába burkolózva arcra borultak.

17 Dávid pedig ezt mondta Istennek: Hiszen én mondtam, hogy számlálják meg a népet! Én magam vagyok az, aki vétkeztem, és nagy gonoszságot követtem el. De az én nyájam nem követett el semmit!Uram, Istenem, sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra, de a népedet ne bántsd!

Dávid oltárt épít Ornán szérűjén

18 Ekkor azÚrangyala azt üzente Gáddal Dávidnak, hogy menjen, és állítson oltárt azÚrnak a jebúszi Ornán szérűjén.

19 Elment tehát Dávid, Gád szavai szerint, amelyet azÚrnevében mondott.

20 Amikor Ornán arra fordult, meglátta az angyalt; négy fia, akik vele voltak, erre elrejtőzött. Ornán éppen búzát csépelt.

21 Dávid ekkor odament Ornánhoz. Amikor Ornán föltekintett, és meglátta Dávidot, kiment a szérűről, és arccal a földre borult Dávid előtt.

22 Dávid így szólt Ornánhoz: Add nekem ezt a szérűt, hadd építsek itt oltárt azÚrnak! Teljes áron add nekem, hogy megszűnjék a népet ért csapás!

23 Ornán így felelt Dávidnak: Fogadd el, azután tegyen az én uram, királyom, ahogyan jónak látja! Nézd, odaadom a marhákat égőáldozatnak, a cséplőeszközöket tűzifának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok!

24 De Dávid király ezt felelte Ornánnak: Így nem! Csak teljes áron fogadom el tőled, mert nem akarom azÚrnak adni a tiedet, és nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni.

25 Adott tehát Dávid Ornánnak azért a helyért hatszáz sekel súlyú aranyat.

26 Azután oltárt épített ott Dávid azÚrnak, égőáldozatot és békeáldozatot mutatott be, és azÚrhoz kiáltott, ő pedig feleletül tüzet adott az égből az égőáldozati oltárra.

27 AzÚrpedig szólt az angyalnak, és az visszatette kardját a hüvelyébe.

28 Abban az időben Dávid, látva, hogy azÚra jebúszi Ornán szérűjén válaszolt neki, ott mutatta be az áldozatokat.

29 AzÚrhajléka ugyanis, amelyet Mózes készített a pusztában, valamint az égőáldozati oltár abban az időben a gibeóni áldozóhalmon volt.

30 Dávid azonban nem mert többé odajárulni, hogy ott keresse fel az Istent, úgy megrettent azÚrangyalának a kardjától,

1 hanem ezt mondta Dávid: Itt lesz Istennek, azÚrnak a háza, és itt lesz Izráel égőáldozati oltára!

Dávid előkészíti a templom építését

2 Dávid ekkor megparancsolta, hogy gyűjtsék össze a jövevényeket Izráel területén, és kőfejtésre rendelte őket, hogy kőtömböket fejtsenek Isten házának az építéséhez.

3 Bőven szerzett Dávid vasat a kapuszárnyakhoz való szegeknek és sarokvasaknak meg rezet is mérhetetlenül sokat,

4 továbbá tömérdek cédrusfát, mert a szidóniak és a tírusziak bőségesen szállítottak Dávidnak cédrusfát.

5 Dávid ugyanis ezt gondolta: Az én fiam, Salamon még tapasztalatlan ifjú, azÚrnak pedig olyan házat kell építeni, hogy hírneve és ékessége mindent fölülmúljon az egész földön. Ezért én mindent megszerzek neki. Meg is szerzett Dávid mindent bőven még halála előtt.

6 És hívatta a fiát, Salamont, és megparancsolta neki, hogy építsen házat azÚrnak, Izráel Istenének.

7 Ezt mondta Dávid Salamonnak: Fiam, én magam szándékoztam házat építeni Istenem, azÚrnevének tiszteletére.

8 De azÚrigéje így szólt hozzám: Sok vért ontottál, nagy háborúkat viseltél. Nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert sok vért ontottál ki színem előtt a földre.

9 De fiad fog születni, ő a nyugalom embere lesz, mert mindenfelől nyugalmat adok neki ellenségeitől. Salamon lesz a neve, mert békességet és nyugalmat adok Izráelnek az ő idejében.

10 Ő épít majd házat nevem tiszteletére. Ő fiam lesz, és én atyja leszek, és örökre megszilárdítom királyi trónját Izráelben.

11 Most hát, fiam, azÚrlegyen veled, hogy sikeresen fölépíthesd Istenednek, azÚrnak a házát, ahogyan kijelentette rólad.

12 Adjon neked azÚrértelmet és bölcsességet, amikor Izráel fölé rendel, hogy megtartsd Istenednek, azÚrnak a törvényét!

13 Akkor jársz sikerrel, ha megtartod és végrehajtod azokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket azÚrMózes által parancsolt Izráelnek. Légy erős és bátor, ne félj, és ne rettegj!

14 Látod, én nagy fáradsággal szereztem azÚrházához százezer talentum aranyat, egymillió talentum ezüstöt; a rezet és vasat már meg sem lehet mérni, olyan sok van. Épületfát és követ is szereztem; te gyarapítsd ezeket!

15 Bőven van munkásod: kőfejtő, kőfaragó és ács meg számos, egyéb munkához értő mester.

16 Az aranynak, az ezüstnek, a réznek és a vasnak se szeri, se száma. Láss munkához, azÚrlegyen veled!

17 Izráel összes főemberének pedig megparancsolta Dávid, hogy segítsenek a fiának, Salamonnak:

18 Bizony, veletek volt Istenetek, azÚr, és nyugalmat adott nektek mindenfelől! Mert kezembe adta az ország lakóit, és meghódolt az ország azÚrelőtt és az ő népe előtt.

19 Most azért keressétek szívvel-lélekkel Isteneteket, azUrat! Lássatok hozzá, és építsétek föl Istennek, azÚrnak a szentélyét, hogy bevihessétek azÚrszövetségládáját és az Isten szentélyének az edényeit abba a templomba, amely azÚrnevének tiszteletére épül.