Author: admin

A tizenkét emlékkő felállítása

1 Amikor az egész nép mindenestül átkelt a Jordánon, azt mondta azÚrJózsuénak:

2 Válasszatok ki a népből tizenkét férfit, törzsenként egyet-egyet,

3 és parancsoljátok meg nekik: Vegyetek föl tizenkét követ innen a Jordán közepéből, ahol a papok lába áll szilárdan, vigyétek azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol ma éjjel megszálltok.

4 Józsué odahívta azt a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül kijelölt, törzsenként egyet-egyet,

5 és azt mondta nekik Józsué: Menjetek be a Jordán közepébe, Isteneteknek, azÚrnak ládája elé, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára, Izráel törzseinek a száma szerint.

6 Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek! És ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek,

7 akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize azÚrszövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké.

8 Izráel fiai úgy cselekedtek, ahogyan Józsué parancsolta. Fölvettek a Jordán közepéből tizenkét követ Izráel törzseinek száma szerint, ahogyan azÚrmondta Józsuénak. Magukkal vitték a szállásukra, és ott letették azokat.

9 Tizenkét követ állíttatott föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetség ládáját vivő papok lába állt. Ott is vannak mind a mai napig.

Az Úr ládája átkel a Jordánon

10 A ládát vivő papok a Jordán közepén álltak, amíg végbe nem ment mindaz, amit Józsué azÚrparancsára megmondott a népnek. Mindezt már Mózes így parancsolta Józsuénak. A nép pedig sietve átkelt.

11 Miután az egész nép mindenestül átkelt, azÚrládája is átkelt a papokkal együtt, és a nép élére állt.

12 Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének a fele is átkelt harcra készen Izráel fiai élén, ahogyan meghagyta nekik Mózes.

13 Mintegy negyvenezer fölfegyverzett ember kelt át azÚrszíne előtt, hogy harcoljon Jerikó síkságán.

14 AzÚrnaggyá tette azon a napon Józsuét egész Izráel szemében: éppúgy tisztelték egész életében, mint ahogyan Mózest tisztelték.

15 AzÚrazt mondta Józsuénak:

16 Parancsold meg a bizonyság ládáját vivő papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból!

17 Józsué tehát megparancsolta a papoknak: Jöjjetek ki a Jordánból!

18 Amikor kijöttek azÚrszövetségládáját vivő papok a Jordán közepéből, alighogy szárazra tették a lábukat, visszatért helyére a Jordán vize, és úgy folyt, hogy a medre egészen megtelt éppúgy, mint azelőtt.

19 Az első hónap tizedikén jött ki a nép a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határán.

20 Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból vettek ki, Gilgálban állíttatta föl Józsué,

21 és ezt mondta Izráel fiainak: Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek,

22 magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izráel itt a Jordánon.

23 Mert Istenetek, azÚrkiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, azÚra Vörös-tengerrel is: kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta,

24 hogy megtudja a föld minden népe, milyen erős azÚrkeze, és hogy féljétek Isteneteket, azUrat mindenkor.

Körülmetélkedés és páskaünnep Kánaánban

1 Amikor meghallotta az emóriak összes királya túl a Jordánon, nyugat felé és a kánaániak valamennyi királya a tenger mellett, hogy kiszárította azÚra Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek rajta, megdermedt a szívük, és még a lélegzetük is elállt Izráel fiai miatt.

2 Abban az időben mondta azÚrJózsuénak: Készíts kőkéseket, és metéld körül újból Izráel fiait!

3 Józsué tehát kőkéseket csinált magának, és az Arálót-halmon körülmetélte Izráel fiait.

4 Azért metélte őket körül Józsué, mert a hadköteles férfiak, akik kijöttek Egyiptomból, mind meghaltak útközben a pusztában, miután kijöttek Egyiptomból;

5 körül volt ugyan metélve az egész nép, amely kijött, de útközben, a pusztában született nép közül, miután kijöttek Egyiptomból, már senkit sem metéltek körül.

6 Mert negyven évig vándoroltak Izráel fiai a pusztában, miközben elpusztult az egész nép, valamennyi hadköteles, aki kijött Egyiptomból, mert nem hallgatott azÚrszavára. Ezért megesküdött azÚr, hogy nem engedi meglátniuk azt a földet, amelyről megesküdött azÚratyáiknak, hogy nekünk adja, a tejjel és mézzel folyó földet,

7 és fiaikat állította a helyükre. Őket metélte körül Józsué. Ezek ugyanis körülmetéletlenek voltak, mert útközben nem metélték körül őket.

8 Amikor azonban befejezték az egész nép körülmetélését, a helyükön maradtak, a táborban, amíg erőre nem kaptak.

9 AzÚrpedig ezt mondta Józsuénak: Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot. Ezért hívják azt a helyet Gilgálnak mind a mai napig.

10 Amikor Gilgálban táboroztak Izráel fiai, megtartották a páskát a hónap tizennegyedik napján este Jerikó síkságán.

11 A páska második napján kovásztalan kenyeret ettek a föld terméséből és pörkölt gabonát ugyanazon a napon.

12 A manna pedig megszűnt a következő naptól fogva, hogy ettek a föld terméséből. Nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem már abban az évben Kánaán földjének a termését ették.

13 Amikor Józsué Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez?

14 Az pedig így felelt: Nem, én azÚrseregének a vezére vagyok; éppen most érkeztem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, meghajolt, és ezt kérdezte tőle: Mit akar mondani szolgájának az én Uram?

15 AzÚrseregének a vezére így felelt Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué így is tett.

Jerikó bevétele

1 Jerikó olyan alaposan be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki, se be nem mehetett senki.

2 Ekkor azt mondta azÚrJózsuénak: Lásd, a kezedbe adom Jerikót és királyát vitéz harcosaival együtt.

3 Járjátok hát körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer: így tégy hat napon át!

4 Hét pap vigyen hét kosszarvból készült kürtöt a láda előtt! A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig fújják meg a kürtöket!

5 És ha majd hosszan fújják a kosszarvakat, ti pedig meghalljátok a kürt szavát, törjön ki hatalmas csatakiáltásban az egész nép! Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat, mindenki egyenest előre.

6 Józsué, Nún fia hívatta tehát a papokat, és így szólt hozzájuk: Vegyétek föl a szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen hét kosszarvból készült kürtöt azÚrládája előtt.

7 A népnek pedig ezt mondta: Vonuljatok föl, járjátok körül a várost, és a fegyveresek vonuljanak azÚrládája előtt!

8 Úgy is történt, ahogyan Józsué megmondta a népnek. A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, azÚrelőtt vonult, és fújta a kürtöket, azÚrszövetségládája pedig utánuk haladt.

9 A fegyveresek a kürtöket fúvó papok előtt haladtak, az utóvéd pedig a láda után ment, és egyfolytában fújták a kürtöket.

10 A népnek azonban megparancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, a hangotokat se lehessen hallani, és egy szó se jöjjön ki a szátokból addig, amíg azt nem mondom nektek, hogy törjetek ki csatakiáltásban. Akkor aztán kiáltozzatok!

11 Körülvitette tehát azÚrládáját, megkerülve egyszer a várost. Azután visszatértek a táborba, és a táborban töltötték az éjszakát.

12 Másnap korán reggel fölkelt Józsué, a papok pedig fölvették azÚrládáját.

13 A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, azÚrládája előtt ment, és folyton fújta a kürtöket. A fegyveresek előttük haladtak, az utóvéd pedig követte azÚrládáját. Folyton fújták a kürtöket.

14 A második napon is megkerülték egyszer a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek hat napon át.

15 A hetedik napon pedig az történt, hogy pirkadatkor fölkeltek, és a szokott módon megkerülték a várost, most azonban hétszer. Csak ezen a napon kerülték meg hétszer a várost.

16 Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adja azÚra várost!

17 Átok terhe alatt ki kell irtani a várost, azÚré az mindenestül! Csak a parázna Ráháb maradjon életben mindazokkal együtt, akik a házában vannak, mert elrejtette a követeket, akiket kiküldtünk.

18 Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert átkot hoztok Izráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek!

19 Az összes ezüstöt és aranyat meg a réz- és vastárgyakat azÚrnak szenteljétek, azok azÚrkincstárába kerüljenek.

20 Ekkor kiáltani kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürtzengést, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost.

21 Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, marhát, juhot és szamarat.

Ráháb megmenekül

22 A két férfinak pedig, akik kikémlelték azt a földet, ezt mondta Józsué: Menjetek be annak a parázna nőnek a házába, és hozzátok ki onnan őt és minden hozzátartozóját, ahogyan megesküdtetek neki!

23 Bementek tehát az ifjú kémek, és kihozták Ráhábot, apját, anyját, testvéreit és minden hozzátartozóját. Kihozták egész nemzetségét, és elhelyezték őket Izráel táborán kívül.

24 A várost pedig mindenestül fölperzselték. Csak az ezüstöt és az aranyat meg a réz- és vastárgyakat tették azÚrházának a kincstárába.

25 A parázna Ráhábot, apja háza népét és minden hozzátartozóját azonban életben hagyta Józsué. Letelepedett Izráelben, és ott él mind a mai napig, mert elrejtette a követeket, akiket Jerikóba küldött kémkedni Józsué.

26 Abban az időben mondta ezt az átkot Józsué: Átkozott legyen azÚrelőtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit!

27 AzÚrJózsuéval volt, és elterjedt a híre az egész országban.

Izráel veresége Ajnál

1 De Izráel fiai hűtlenül bántak a kiirtásra rendelt dolgokkal, mert a Júda törzséből való Ákán, Karmí fia, Zabdí unokája, Zerah dédunokája elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt azÚrharagja Izráel fiai ellen.

2 Józsué ugyanis néhány férfit küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől keletre, és azt mondta nekik: Menjetek, és nézzetek körül azon a földön! A férfiak elmentek, és kikémlelték Ajt.

3 Amikor visszatértek Józsuéhoz, azt mondták neki: Ne vonuljon föl az egész nép. Csak két- vagy háromezer ember vonuljon föl, azok is megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen vannak azok.

4 Fölvonultak tehát oda a népből mintegy háromezren, de megfutamodtak az ajbeliek elől.

5 Megöltek közülük az ajbeliek mintegy harminchat embert, üldözték őket a kaputól egészen Sebárimig, és megverték őket a lejtőn. Ekkor valósággal megdermedt a nép szíve, és elvesztette minden bátorságát.

6 Józsué pedig megszaggatta ruháját, arccal a földre borult azÚrládája előtt, és úgy maradt estig Izráel véneivel együtt. A fejükre port hintettek.

7 Akkor ezt mondta Józsué: Jaj, Uram,Uram! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk!

8 Ó, Uram! Mit mondjak most, hogy Izráel máris megfutamodott ellenségei elől?

9 Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a nevünket is kiirtják a földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért?

A vereség oka: Ákán bűne

10 AzÚrazt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért fekszel ott, arccal a földre borulva?

11 Vétkezett Izráel, megszegték szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtásra szánt dolgokból, ellopták, és titokban a holmijuk közé tették.

12 Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben, és azért futamodtak meg ellenségeik elől, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtanivalót!

13 Kelj föl, szenteld meg a népet, és ezt mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra! Mert így szól azÚr, Izráel Istene: Kiirtanivaló van közötted, Izráel! Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtanivalót.

14 Jöjjetek ide reggel törzsenként. Abból a törzsből, amelyet sorsvetés útján megjelöl azÚr, jöjjenek ide a nemzetségek. Abból a nemzetségből, amelyet megjelöl azÚr, jöjjenek ide a családok. Abból a családból, amelyet megjelöl azÚr, jöjjenek ide a férfiak.

15 Akit azután kiirtandónak jelöl ki, azt meg kell égetni mindenével együtt, mert megszegte azÚrszövetségét, és gyalázatos dolgot követett el Izráelben.

16 Józsué korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit, és a sorsvetés Júda törzsét jelölte meg.

17 Azután felsorakoztatta Júda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a családfőket, és a sorsvetés Zabdít jelölte meg.

18 Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmí fiát, Zabdí unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg.

19 Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget azÚrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem!

20 Ákán így válaszolt Józsuénak: Valóban én voltam az, aki vétkezett azÚr, Izráel Istene ellen, mert a következőt tettem:

21 megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket. Ott vannak a sátramban elásva a földbe, az ezüst is alattuk van.

22 Ekkor Józsué követeket küldött, akik elfutottak a sátorba. És csakugyan el volt ásva mindez a sátrában, és az ezüst is alatta volt.

23 Előhozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izráel fiaihoz, és odatették azÚrszíne elé.

24 Józsué pedig fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst, az aranyrudat, fiait és leányait, marháit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét. Vele volt egész Izráel, és elvitték őket az Ákór-völgybe.

25 Ott ezt mondta Józsué: Szerencsétlenséget hoztál ránk! Fordítsa azÚrezt a szerencsétlenséget most rád! És megkövezte őket egész Izráel, majd elégették őket. Így kövezték meg őket.

26 Azután nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig megvan. Ekkor megszűnt azÚrizzó haragja. Ezért nevezik azt a helyet Ákór-völgynek mind a mai napig.

Haditerv Aj elfoglalására

1 Azután ezt mondta azÚrJózsuénak: Ne félj, és ne rettegj! Vedd magad mellé az egész hadinépet, azután indulj és vonulj Aj városa ellen! Meglásd, kezedbe adom Aj királyát, népét, városát és földjét.

2 Úgy bánj Aj városával és királyával, ahogyan Jerikóval és királyával bántál, de a zsákmány és az állatok a ti prédátok lehet. Álljatok lesbe a város mögött!

3 Elindult tehát Józsué az egész hadinéppel, és fölvonultak Aj ellen. Kiválasztott Józsué harmincezer erős vitézt, és elküldte őket éjjel.

4 Ezt a parancsot adta nekik: Figyeljetek rám! Álljatok lesbe a városnál, a város mögött. Ne legyetek nagyon messze a várostól, és legyetek mindnyájan készenlétben!

5 Én a velem levő egész néppel megközelítem a várost. Ha majd kijönnek ellenünk, mint először, elfutunk előlük.

6 Ők utánunk fognak jönni annyira, hogy elszakítjuk őket a várostól, mert azt gondolják, hogy futunk előlük, mint először. Mi tehát futunk előlük.

7 Ti akkor indítsatok támadást a leshelyről, és vegyétek birtokba a várost, mert Istenetek, azÚrkezetekbe adja azt.

8 És ha bevettétek a várost, gyújtsátok föl! AzÚrszava szerint cselekedjetek! Lássátok, ezt parancsoltam nektek!

9 Azután elküldte őket Józsué. Azok elmentek a leshelyre, és elhelyezkedtek Bétel és Aj között, Ajtól nyugatra. Józsué pedig a nép között töltötte ezt az éjszakát.

10 Korán reggel fölkelt Józsué, számba vette a népet, azután fölvonult Izráel véneivel a nép élén Aj ellen.

11 Az egész vele levő hadinép felvonult. Így közeledtek, és megérkeztek a város alá. Tábort ütöttek Ajtól északra úgy, hogy egy völgy volt köztük és Aj között.

12 Ekkor kijelölt mintegy ötezer embert, és lesbe állította őket Bétel és Aj között a várostól nyugatra.

13 Így helyezték el a népet: a tábor egészét a várostól északra, a lesből támadókat pedig a várostól nyugatra. Józsué ezt az éjszakát a völgyben töltötte.

Aj város elfoglalása

14 Amikor látta ezt Aj királya, a város férfiai korán reggel nagy hirtelen kivonultak, hogy megütközzenek Izráellel. A király és egész népe arra a helyre ment, ahová várták: az Arábá-völgy szélére; nem tudta ugyanis, hogy lest vetettek neki a várostól nyugatra.

15 Józsué és egész Izráel pedig, mintha vereséget szenvedtek volna tőlük, futásnak eredtek a puszta felé.

16 Ekkor hadba szólították az egész népet, amely még a városban volt, hogy üldözőbe vegyék őket. És miközben Józsuét üldözték, elszakadtak a várostól.

17 Nem maradt senki Ajban és Bételben, aki ne eredt volna Izráel nyomába. A várost tárva-nyitva hagyták, és úgy üldözték Izráelt.

18 Akkor ezt mondta azÚrJózsuénak: Nyújtsd ki a kezedben levő dárdát Aj felé, mert a kezedbe adtam azt. Józsué kinyújtotta a kezében levő dárdát a város felé.

19 Erre a lesben állók gyorsan előjöttek az állásaikból, és rohamra indultak, amint Józsué kinyújtotta a kezét. Behatoltak a városba, és elfoglalták, majd nyomban felgyújtották a várost.

20 Amikor az ajbeliek hátrafordultak, látták, hogy a város füstje az ég felé száll, és nincs módjuk se erre, se arra menekülni, mert a puszta felé menekülő nép is visszafordult üldözői ellen.

21 Amikor ugyanis látta Józsué és egész Izráel, hogy a lesben állók elfoglalták a várost, és a város füstje száll fölfelé, visszafordultak, és vágni kezdték az ajbelieket.

22 A városban levők is kijöttek ellenük, így ők az izráeliek közé kerültek. Ezek innen, azok onnan vágták őket, úgyhogy senki sem maradt, aki elfuthatott vagy elmenekülhetett volna.

23 Aj királyát azonban élve fogták el, és Józsué elé vitték.

24 Miután Izráel lemészárolta Aj összes lakóját a harcmezőn és a pusztában, ahol üldözték őket, és miután ezek mind egy szálig elestek a harcban, egész Izráel visszafordult Aj ellen, és kardélre hányták a várost.

25 Összesen tizenkétezer férfi és nő esett el azon a napon, Aj valamennyi lakója.

26 Józsué ugyanis nem eresztette le a kezét, amellyel a dárdát tartotta, amíg Aj valamennyi lakóját ki nem irtották.

27 Csak az állatok és a városból összeszedett zsákmány lett Izráel prédájává azÚrszava szerint, ahogyan megparancsolta Józsuénak.

28 Így perzselte föl Józsué Aj városát, és mindörökre sivár romhalmazzá tette. Így van ez ma is.

29 Aj királyát pedig felakasztatta egy fára, és ott volt egész estig. De napnyugtakor Józsué parancsára levették a holttestet a fáról, odadobták a városkapu elé, és nagy kőhalmot raktak föléje. Ott van az még ma is.

Oltár az Ébál-hegyen

30 Ekkor oltárt épített Józsué azÚrnak, Izráel Istenének az Ébál-hegyen,

31 ahogyan megparancsolta Mózes, azÚrszolgája Izráel fiainak, és ahogyan meg is van írva Mózes törvénykönyvében. Oltárt épített faragatlan kövekből, amelyekhez nem értek vassal. Égőáldozatokat mutattak be azon azÚrnak, és békeáldozatokat vágtak.

32 És felírta ott a kövekre Mózes törvényének a mását; Izráel fiai előtt írta fel.

33 Egész Izráel, annak vénei, elöljárói és bírái ott álltak kétfelől a láda mellett, azÚrszövetségládáját vivő lévita papokkal szemben, mind a jövevények, mind a született izráeliek, fele a Garizím-hegy irányában, fele pedig az Ébál-hegy irányában, ahogyan Mózes, azÚrszolgája megparancsolta, hogy így áldják meg Izráel népét első ízben.

34 Azután fölolvasta Józsué a törvény minden igéjét, az áldást és az átkot, pontosan úgy, ahogyan meg van írva a törvénykönyvben.

35 Mindabból, amit Mózes megparancsolt, egyetlen szó sem volt, amelyet ne olvasott volna föl Józsué Izráel egész gyülekezete meg az asszonyok, a gyermekek és a hozzájuk csatlakozott jövevények előtt.

Izráel és a ravasz gibeóniak

1 Amikor meghallották ezt mindazok a királyok, akik a Jordánon túl a hegyvidéken, a Sefélá-alföldön és a Nagy-tenger egész partja mentén a Libánon felé laktak: a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak,

2 szövetkeztek egymással, hogy együttesen harcoljanak Józsué és Izráel ellen.

3 Gibeón lakói azonban hallva, hogy mit tett Józsué Jerikóval és Aj városával,

4 a maguk részéről cselhez folyamodtak. Elindultak, és így szerelték föl magukat: elnyűtt zsákokat szereztek szamaraikra meg elnyűtt, megrepedezett és összekötözött borostömlőket,

5 a lábukra elnyűtt és foltozott sarukat, magukra pedig elnyűtt ruhát. Útravaló kenyerük is mind száraz és csupa morzsa volt.

6 Így mentek Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, és ezt mondták neki meg az izráelieknek: Messze földről jöttünk. Kössetek most szövetséget velünk!

7 Az izráeliek azonban ezt mondták a hivvieknek: Hátha köztünk laktok, hogyan köthetnénk akkor veletek szövetséget?

8 Azok ezt mondták Józsuénak: Szolgáid vagyunk. Józsué azonban megkérdezte: Kik vagytok, és honnan jöttetek?

9 Azok ezt felelték neki: Egy nagyon távoli országból jöttek a te szolgáid Istenednek, azÚrnak nevéért, mert hallottuk hírét és mindazt, amit Egyiptomban véghezvitt,

10 meg mindazt, amit az emóriak két királyával tett a Jordánon túl: Szíhónnal, Hesbón királyával és az astáróti Óggal, Básán királyával.

11 Ezért véneink és országunk lakói ezt mondták nekünk: Vegyetek magatokhoz útravalót, menjetek eléjük, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk, kössetek hát szövetséget velünk!

12 Itt a kenyerünk: még meleg volt, amikor otthon becsomagoltuk az útra, és elindultunk hozzátok, mostanra pedig száraz és csupa morzsa lett.

13 Ezek a borostömlők is újak voltak, amikor megtöltöttük, most pedig repedezettek. A ruhánk és a sarunk is elnyűtt a nagyon hosszú úton.

14 Ők kezükbe is vették ezeknek az útravalóját, de azÚrakaratát nem kérdezték meg.

15 Józsué ráállt a békére, és szövetséget kötött velük azzal az ígérettel, hogy életben hagyja őket. A közösség fejedelmei pedig megesküdtek erre.

A gibeóniakat szolgaságra vetik

16 Három nappal azután, hogy szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy a közelből valók, sőt közöttük laknak.

17 Útnak indultak ezért Izráel fiai, és harmadnapra elérkeztek azok városaihoz. Ezek voltak a városaik: Gibeón, Kefírá, Beérót és Kirjat-Jeárím.

18 De nem koncolták fel őket Izráel fiai, mert a közösség fejedelmei megesküdtek nekik azÚrra, Izráel Istenére. Emiatt zúgolódni kezdett az egész közösség a fejedelmek ellen.

19 De a fejedelmek mind azt mondták az egész közösségnek: Megesküdtünk nekik azÚrra, Izráel Istenére, nem bánthatjuk tehát őket.

20 Ezt tegyük hát velük: hagyjuk életben őket, és akkor nem ér bennünket azÚrharagja amiatt az eskü miatt, amelyet nekik tettünk.

21 Majd azt mondták a fejedelmek: Maradjanak életben, de legyenek favágói és vízhordói az egész közösségnek! Így határoztak tehát róluk a fejedelmek.

22 Józsué pedig hívatta őket, és így beszélt hozzájuk: Miért szedtetek rá bennünket? Azt mondtátok: Nagyon messziről érkeztünk. Pedig közöttünk laktok.

23 Legyetek azért átkozottak! Ne fogyjanak ki közületek a szolgák, Istenem házának favágói és vízhordói!

24 Azok ezt felelték Józsuénak: Mivel tudomásukra jutott a te szolgáidnak, hogy Istenetek, azÚrmegparancsolta Mózesnek, az ő szolgájának, hogy adja nektek az egész országot, és pusztítsa ki előletek az ország minden lakóját, nagyon féltettük tőletek az életünket, ezért tettük ezt.

25 Most már a kezedben vagyunk, bánj velünk úgy, ahogyan jónak és helyesnek látod!

26 Józsué pedig ezt tette velük: Megmentette őket Izráel fiainak a kezéből, és így nem gyilkolták le őket,

27 de elrendelte Józsué azon a napon, hogy a közösségnek, valamint azÚroltárának a favágói és vízhordói legyenek azon a helyen, amelyet majd kiválaszt azÚr. Így van ez ma is.

A kánaániak megtámadják Gibeónt

1 Adónícedek, Jeruzsálem királya meghallotta, hogy Józsué elfoglalta Ajt, lakóit pedig teljesen kiirtotta, és úgy bánt Aj városával és királyával, ahogyan Jerikóval és annak királyával, Gibeón lakói viszont békét kötöttek Izráellel, és így közöttük laknak.

2 Ekkor nagyon megijedt, hiszen Gibeón nagy város volt, akárcsak egy királyi város, sőt nagyobb volt Ajnál, és csupa vitéz férfi lakott benne.

3 Adónícedek, Jeruzsálem királya ezért ezt az üzenetet küldte Hóhámnak, Hebrón királyának, Pirámnak, Jarmút királyának, Jáfíának, Lákís királyának és Debírnek, Eglón királyának:

4 Gyertek el hozzám, és segítsetek, verjük meg Gibeónt, mert békét kötött Józsuéval és Izráel fiaival.

5 Erre összegyűlt és felvonult az emóriak öt királya: Jeruzsálem királya, Hebrón királya, Jarmút királya, Lákís királya és Eglón királya, ők maguk és egész hadseregük. Tábort ütöttek Gibeón alatt, és megkezdték a harcot ellene.

Józsué megveri az ellenséget

6 Akkor a gibeóniak ezt az üzenetet küldték Józsuénak a gilgáli táborba: Ne hagyd cserben a te szolgáidat! Vonulj föl hozzánk gyorsan, és szabadíts meg minket! Segíts rajtunk, mert a hegyvidéken lakó emóriak királyai összefogtak ellenünk!

7 Erre fölvonult Józsué Gilgálból egész hadseregével, valamennyi vitéz harcosával.

8 AzÚrezt mondta Józsuénak: Ne félj tőlük, mert a kezedbe adom őket! Senki sem állhat meg közülük előtted.

9 Józsué váratlanul rájuk tört, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból.

10 AzÚrmegzavarta az ellenséget Izráel előtt, úgyhogy Izráel nagy vereséget mért rájuk Gibeónnál, üldözte őket a bét-hóróni hágó felé, és vágta őket egészen Azékáig és Makkédáig.

11 Ahogy menekültek Izráel elől, azÚrheves jégesőt hullatott rájuk az égből a bét-hóróni lejtőn egészen Azékáig, és meghaltak. Többen haltak meg a jégesőtől, mint amennyit fegyverrel öltek meg Izráel fiai.

Az égi csoda

12 Azon a napon, amikor kiszolgáltatta azÚrIzráel fiainak az emóriakat, beszélt Józsué azÚrral, majd ezt mondta Izráel előtt:

Nap, maradj veszteg Gibeónban,

te is, Hold, az Ajjálón-völgyben!

13 És veszteg maradt a nap,

megállott a hold is,

míg kitöltötte bosszúját ellenségein a nép.

Meg van ez írva a Jásár könyvében. Megállt a nap az ég közepén, nem sietett lenyugodni majdnem egy teljes napig.

14 Nem volt ilyen nap sem azelőtt, sem azután, hogy emberi szóra így hallgatott volna azÚr, mert azÚrharcolt Izráelért.

15 Azután visszatért Józsué egész Izráellel a gilgáli táborba.

Elfogják az öt kánaáni királyt

16 Az az öt király pedig elmenekült, és elrejtőzött a makkédái barlangban.

17 De jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, akik a makkédái barlangban rejtőznek.

18 Józsué ezt mondta: Gördítsetek nagy köveket a barlang szája elé, és rendeljetek oda embereket, hogy őrizzék őket!

19 Ti pedig ne álljatok meg, üldözzétek ellenségeiteket, vágjátok utócsapataikat, és ne hagyjátok, hogy bejussanak a városaikba, mert kezetekbe adta őket Istenetek, azÚr!

20 Józsué és Izráel fiai igen nagy csapást mértek rájuk, és szinte teljesen megsemmisítették őket. Csak azok maradtak meg közülük, akik elmenekültek, és bejutottak a megerősített városokba.

21 Ekkor visszatért az egész nép épségben Józsuéhoz a makkédái táborba. Senki se merte ezután fenyegetni Izráel fiait.

22 Akkor ezt mondta Józsué: Bontsátok ki a barlang száját, és hozzátok ide hozzám azt az öt királyt a barlangból!

23 Így cselekedtek. Odavitték hozzá a barlangból azt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebrón királyát, Jarmút királyát, Lákís királyát és Eglón királyát.

24 Miután odavitték ezeket a királyokat Józsuéhoz, magához hívatta Józsué az izráeli férfiakat mind, és azt mondta a harcosok vezéreinek, akik vele jártak: Jöjjetek ide, tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára! Azok odamentek, és rátették lábukat azok nyakára.

25 Ekkor azt mondta nekik Józsué: Ne féljetek, és ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak! Mert így bánik el azÚrminden ellenségetekkel, akikkel harcolni fogtok.

26 Azután levágta őket Józsué, megölte, és felakasztotta őket öt fára. Ott maradtak a fákon fölakasztva egészen estig.

27 Napnyugtakor azután Józsué parancsára levették őket a fákról, bedobták a barlangba, ahol rejtőzködtek, és nagy köveket raktak a barlang szája elé. Ott vannak ezek még ma is.

Az ország déli részének elfoglalása

28 Makkédát is elfoglalta Józsué azon a napon, és kardélre hányta királyával együtt. Kiirtotta őket, a város minden lakosát, senkit sem hagyott elmenekülni. Ugyanúgy bánt Makkédá királyával, ahogyan Jerikó királyával.

29 Majd továbbvonult Józsué egész Izráellel Makkédából Libná alá, és megtámadta Libnát.

30 AzÚrezt is Izráel kezébe adta királyával együtt. Kardélre hányta minden lakosát, senkit sem hagyott elmenekülni. Királyával pedig ugyanúgy bánt, ahogyan Jerikó királyával.

31 Majd továbbvonult Józsué egész Izráellel Libnából Lákís alá, és megtámadta.

32 AzÚrIzráel kezébe adta Lákíst, elfoglalták a második napon, és kardélre hányták minden lakosát egészen úgy, ahogyan Libnával tették.

33 Akkor fölvonult Hórám, Gézer királya Lákís segítségére. De Józsué megverte őt népével együtt, senkit sem hagyott elmenekülni.

34 Lákísból továbbvonult Józsué egész Izráellel Eglón alá, tábort ütött, és megkezdte a harcot ellene.

35 Elfoglalták még azon a napon, és kardélre hányták minden lakosát. Kiirtotta azon a napon egészen úgy, ahogyan Lákíssal tette.

36 Felvonult azután Józsué Eglónból egész Izráellel Hebrónba, és megtámadták.

37 Elfoglalták azt meg a hozzá tartozó városokat is, és kardélre hányták királyával együtt minden lakosát. Senkit sem hagyott Józsué elmenekülni. Ugyanúgy bánt vele, mint Eglónnal: kiirtotta a város minden lakosát.

38 Azután visszafordult Józsué egész Izráellel Debír felé, és megtámadta.

39 Elfoglalta azt királyával meg a hozzá tartozó városokkal együtt. Kardélre hányta minden lakosát, senkit sem hagyott elmenekülni. Ugyanúgy bánt Debírrel és királyával, ahogyan elbánt Hebrónnal vagy Libnával és királyával.

40 Így győzte le Józsué az egész országot: a hegyvidéket és a Délvidéket, a Sefélá-alföldet és a dombvidéket meg azok valamennyi királyát. Senkit sem hagyott elmenekülni, hanem kiirtott minden lelket, ahogyan megparancsolta Izráel Istene, azÚr.

41 Megverte őket Józsué Kádés-Barneától Gázáig és Gósen egész földjét Gibeónig.

42 Mindezeket a királyokat és országukat egyetlen hadjárattal hódoltatta meg Józsué, mert Izráel Istene, azÚrharcolt Izráelért.

43 Azután visszatért Józsué egész Izráellel a gilgáli táborba.

Ütközet Mérómnál

1 Amikor meghallotta ezt Jábín, Hácór királya, üzenetet küldött Jóbábhoz, Mádón királyához, Simrón királyához, Aksáf királyához

2 és azokhoz a királyokhoz, akik az északi hegyvidéken laktak, meg az Arábá-völgyben Kinnerettől délre, a Sefélá-alföldön meg a Dór mellett levő nyugati dombvonulaton;

3 a keleten és nyugaton lakó kánaániakhoz, az emóriakhoz, a hettitákhoz, a perizziekhez és a jebúsziakhoz a hegyvidékre és a Hermón tövében lakó hivviekhez Micpá földjére.

4 Ezek kivonultak egész seregükkel. Annyi volt az ember, mint tenger partján a homok, de ló és harci kocsi is nagyon sok volt.

5 Mindezek a királyok összefogtak, és amikor megérkeztek, közösen ütöttek tábort a Méróm vizénél, hogy harcoljanak Izráel ellen.

6 Akkor ezt mondta azÚrJózsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor Izráelnek adom mindnyájukat halálra sebezve. Vágasd át lovaik inát, és gyújtsd fel harci kocsijaikat!

7 Józsué váratlanul rájuk tört egész hadseregével a Méróm vizénél, és megrohanta őket.

8 AzÚrpedig Izráel kezébe adta őket. Megverték és üldözték őket Szidón-Rabbáig és Miszrefót-Majimig és a Micpe-völgyig kelet felé. Megverték őket, senkit sem hagytak elmenekülni.

9 Úgy tett velük Józsué, ahogyan meghagyta neki azÚr: Lovaik inát átvágatta, harci kocsijaikat pedig fölgyújtotta.

Józsué elfoglalja az egész országot

10 Akkor visszafordult Józsué, elfoglalta Hácórt, királyát pedig megölte karddal. Mindezeknek a királyságoknak korábban Hácór állt az élén.

11 Kardélre hányta, kiirtotta minden lakosát, nem maradt életben senki sem; Hácórt pedig fölperzselte.

12 Ezeknek a királyoknak minden városát elfoglalta Józsué királyaikkal együtt, és kardélre hányta, kiirtotta őket, ahogyan Mózes, azÚrszolgája megparancsolta.

13 De a halmokon álló városokat nem perzselte föl Izráel, egyedül csak Hácórt perzselte fel Józsué.

14 Minden holmi és állat, amelyet ezekben a városokban zsákmányoltak, Izráel fiainak a prédája lett. Csak az embereket hányták kardélre; mindenkit kipusztítottak, nem hagytak meg egy lelket sem.

15 Ahogyan azÚrmegparancsolta szolgájának, Mózesnek, úgy parancsolta meg Mózes Józsuénak, és úgy cselekedett Józsué. Semmiben sem tért el attól, amit azÚrMózesnek parancsolt.

16 Így foglalta el Józsué azt az egész országot: a hegyvidéket, az egész Délvidéket és Gósen egész földjét, a Sefélá-alföldet és az Arábá-völgyet, Izráel hegyvidékét és alföldjét

17 a Kopasz-hegytől, amely Széír irányában emelkedik, Baal-Gádig, mely a Libánon völgyében a Hermón-hegység lábánál fekszik. Összes királyukat elfogta, levágta és megölte.

18 Hosszú ideig viselt háborút Józsué ezek ellen a királyok ellen.

19 Egyetlen város sem köthetett békét Izráel fiaival, csak a Gibeónban lakó hivviek. Mindent harcban foglaltak el.

20 Mert azÚrmegkeményítette a szívüket, hogy harcoljanak Izráel ellen. Ezért Izráel kiirtotta őket, nem volt irgalom számukra, hanem kipusztították őket, ahogyan azÚrmegparancsolta Mózesnek.

21 Abban az időben elment Józsué, és kipusztította az anákiakat a hegyvidékről, Hebrónból, Debírből, Anábból, mindenünnen Júda és Izráel hegyvidékéről. Városaikkal együtt kiirtotta őket Józsué.

22 Nem maradtak az anákiak fiaiból Izráel fiainak földjén, csak Gázában, Gátban és Asdódban maradtak meg.

23 Így foglalta el Józsué az egész országot, pontosan úgy, ahogyan megígérte Mózesnek azÚr. Józsué pedig átadta azt örökségül Izráelnek, mindegyik törzsnek a maga részét. És béke lett az országban a háború után.

A legyőzött királyok felsorolása

1 Ezek voltak az ország királyai, akiket Izráel fiai megvertek, földjüket pedig birtokba vették a Jordánon túl, napkeletre, az Arnón medrétől a Hermón-hegységig és az Arábá-völgy egész keleti részét:

2 a Hesbónban lakó Szíhón, az emóriak királya uralkodott Aróértól, amely az Arnón-patak partján, a patak középső szakaszánál volt, Gileád területének felén a Jabbók-patakig, az ammóniak határáig

3 meg az Arábá-völgyben a Kinneret-tó keleti széléig és az Arábá-tengernek, vagyis a Sós-tengernek a keleti széléig, Bét-Hajjesímót irányában, dél felé pedig a Piszgá lejtőjéig.

4 Ógnak, Básán királyának, aki az utolsó refáiak egyike volt, és Astárótban meg Edreíben lakott, ez volt a területe:

5 ő uralkodott a Hermón-hegységen és Szalkában meg az egész Básánon, a gesúriak és maakábeliek határáig, meg Gileád területének a felén, Szíhónnak, Hesbón királyának a határáig.

6 Mózes, azÚrszolgája és Izráel fiai verték meg őket. Azután Mózes, azÚrszolgája a rúbenieknek és gádiaknak meg Manassé törzse felének adta azt birtokul.

7 Ezek annak az országnak a királyai, akiket Józsué és Izráel fiai a Jordánon túl, nyugat felé vertek meg, a Libánon völgyében fekvő Baal-Gádtól a Széír irányában emelkedő Kopasz-hegyig. Izráel törzseinek adta ezt Józsué birtokul, mindegyiknek a maga részét;

8 a hegyvidéken és a Sefélá-alföldön, az Arábá-völgyben és a dombvidéken, a pusztában és a Délvidéken a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak területét:

9 Jerikó királya: egy, a Bétel melletti Aj királya: egy,

10 Jeruzsálem királya: egy, Hebrón királya: egy,

11 Jarmút királya: egy, Lákís királya: egy,

12 Eglón királya: egy, Gézer királya: egy,

13 Debír királya: egy, Geder királya: egy,

14 Hormá királya: egy, Arád királya: egy,

15 Libná királya: egy, Adullám királya: egy,

16 Makkédá királya: egy, Bétel királya: egy,

17 Tappúah királya: egy, Héfer királya: egy,

18 Afék királya: egy, Sárón királya: egy,

19 Mádón királya: egy, Hácór királya: egy,

20 Simrón-Merón királya: egy, Aksáf királya: egy,

21 Taanak királya: egy, Megiddó királya: egy,

22 Kedes királya: egy, a karmeli Jokneám királya: egy,

23 a dóri dombvidéken levő Dór királya: egy, a gilgáli Gójim királya: egy,

24 Tircá királya: egy. Összesen harmincegy király.

Az el nem foglalt területek

1 Amikor Józsué élemedett korú öregember lett, ezt mondta neki azÚr: Te élemedett korú öregember lettél, pedig még igen sok terület maradt az országban, amit birtokba kell venni.

2 Ez maradt még hátra az országból: a filiszteusok egész területe és minden, ami a gesúriaké:

3 a Síhórtól, mely Egyiptomtól keletre folyik, észak felé a kánaániakhoz tartozó Ekrón határáig a filiszteusok öt városfejedelme: a gázai, az asdódi, az askelóni, a gáti és az ekróni, továbbá az avviak;

4 délen a kánaániak egész földje és a szidóni Meárá egészen Afékig, az emóriak határáig.

5 Azután a gebáliak földje és napkeleten az egész Libánon, a Hermón-hegység lábánál fekvő Baal-Gádtól egészen a Hamátba vezető útig;

6 a hegység egész lakossága a Libánontól Miszrefót-Majimig, az összes szidóni. Én magam űzöm ki őket Izráel fiai elől. Oszd csak ki sorsvetéssel Izráelnek örökségül, ahogyan megparancsoltam neked!

7 Most azért oszd fel ezt a földet örökségül a kilenc törzs és Manassé fél törzse között!

A Jordánon túli terület felosztása

8 Ugyanakkor a rúbeniek és a gádiak is megkapták örökségüket, amelyet Mózes adott nekik keleten, a Jordánon túl. Úgy osztották fel, ahogyan Mózes, azÚrszolgája adta nekik:

9 Aróértól fogva, amely az Arnón-patak partján van, a várost a patak középső folyásánál és az egész fennsíkot Médebától Díbónig,

10 meg az emóriak királyának, a Hesbónban uralkodó Szíhónnak összes városát az ammóniak határáig;

11 Gileádot meg a gesúriak és a maakátiak területét, az egész Hermón-hegységet és az egész Básánt Szalkáig;

12 Básánban Óg egész királyságát, aki Astárótban és Edreíben uralkodott. Ő maradt meg a refáiak utódai közül, akiket Mózes vert le, és vette el a birtokukat.

13 De Izráel fiai nem űzték ki a gesúriakat és a maakátiakat, ezért Gesúr és Maaká lakói ott élnek Izráel között még ma is.

14 Csak Lévi törzsének nem adott örökséget: ő Izráel Istenének, azÚrnak tűzáldozatait kapta örökségül, ahogyan megígérte neki.

Rúben öröksége

15 Rúben fiai törzsének Mózes adott örökséget nemzetségenként.

16 Övék lett a következő terület: Aróértól fogva, amely az Arnón-patak partján van, maga a város a patak középső folyásánál és az egész fennsík Médebáig,

17 Hesbón és a hozzá tartozó városok a fennsíkon, Díbón, Bámót-Baal és Bét-Baal-Meón,

18 Jahcá, Kedémót, és Méfaat,

19 Kirjátajim, Szibmá és Ceret-Hassahar a völgyből kiemelkedő hegyen,

20 továbbá Bét-Peór, a Piszgá dombvidéke és Bét-Hajjesímót.

21 A fennsík összes városa és az emóriak királyának, a Hesbónban uralkodó Szíhónnak egész királysága. Őt is megverte Mózes, meg Midján fejedelmeit: Evít és Rekemet, Cúrt és Húrt is meg Rebát, a Szíhónnak alárendelt vezéreket, akik az országban laktak.

22 Bálámot, Beór fiát, a jóst is fegyverrel ölték meg Izráel fiai azokkal együtt, akiket lemészároltak.

23 Rúben fiainak területét a Jordán határolta. Ez Rúben fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.

Gád öröksége

24 Gád törzsének, Gád fiainak is Mózes adott örökséget nemzetségenként.

25 Övék lett a következő terület: Jazér és Gileád összes városa és az ammóniak országának fele Aróérig, Rabbától keletre,

26 azután Hesbóntól Rámat-Hammicpéig és Betónímig meg Mahanajimtól Lódebár határáig.

27 A völgyben pedig Bét-Hárám, Bét-Nimrá, Szukkót és Cáfón, egy kicsinyke rész Hesbón királyának, Szíhónnak a királyságából, meg a Jordán és vidéke a Kinneret-tó végéig, keleten, a Jordánon túl.

28 Ez Gád fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.

Manassé öröksége

29 Manassé törzse felének is Mózes adott örökséget. Ez jutott Manassé fiai törzse felének nemzetségenként:

30 az ő területük lett Mahanajimtól kezdve az egész Básán, Ógnak, Básán királyának az egész királysága és Jáír összes sátorfalva, amely Básánban van, összesen hatvan város,

31 továbbá Gileád fele és Astárót meg Edreí, Óg királyságának a városai Básánban. Ez jutott a Manassétól származó Mákír fiainak, Mákír fiai felének, nemzetségenként.

32 Ezeket a területeket Mózes osztotta ki örökségül Móáb síkságán, a Jordánon túl, Jerikótól keletre.

33 Lévi törzsének azonban nem adott Mózes örökséget. Maga azÚr, Izráel Istene az ő örökségük, ahogyan megígérte nekik.