Month: March 2020

Ajánlás

1 Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy írásba foglalják a közöttünk beteljesedett eseményeket úgy,

2 amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:

3 magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, szép rendben megírjam neked, nagyra becsült Teofilosz,

4 hogy meggyőződhess annak a megbízhatóságáról, amire tanítottak.

Keresztelő János születésének ígérete

5 Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, Abijjá rendjéből; a felesége, Erzsébet Áron leányai közül való volt.

6 Igazak voltak mindketten Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.

7 Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idősek voltak.

8 Történt pedig egyszer, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatát végezte Isten előtt,

9 a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa az illatáldozatot.

10 Az egész nép pedig kint imádkozott az illatáldozat órájában.

11 Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt az illatáldozati oltár mellett jobb felől.

12 Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.

13 De az angyal így szólt hozzá:

Ne félj, Zakariás,

meghallgatásra talált a te könyörgésed:

feleséged, Erzsébet fiút szül neked,

akit nevezz Jánosnak.

14 Örömöd lesz ő és vigasságod,

és sokan örülnek majd az ő születésének,

15 mert nagy lesz ő az Úr előtt,

bort és részegítő italt nem iszik,

és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel,

16 Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd

az Úrhoz, az ő Istenükhöz,

17 és őelőtte jár Illés lelkével és erejével,

hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse,

és az engedetleneket az igazak lelkületére,

hogy felkészült népet állítson az Úr elé.

18 Zakariás így szólt az angyalhoz: Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős.

19 Az angyal pedig így válaszolt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.

20 De íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében.

21 A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy olyan sokáig marad a templomban.

22 Amikor mégis kijött, nem tudott hozzájuk szólni, és megértették, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.

23 Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.

24 E napok után fogant felesége, Erzsébet, és öt hónapon át nem mutatkozott. Ezt mondta:

25 Így tett velem az Úr azokban a napokban, amikor gondja volt arra, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.

Jézus születésének ígérete

26 A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe

27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve.

28 És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!

29 Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.

30 Az angyal ezt mondta neki:

Ne félj, Mária,

mert kegyelmet találtál Istennél!

31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz,

akit nevezz Jézusnak.

32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd;

az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,

33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké,

és uralkodásának nem lesz vége.

34 Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek?

35 Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.

36 Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak,

37 mert Istennek semmi sem lehetetlen.

38 Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.

Mária Erzsébetnél

39 Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.

40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

41 Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel,

42 és hangos szóval kiáltotta:

Áldott vagy te az asszonyok között,

és áldott a te méhed gyümölcse!

43 Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?

44 Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat.

45 Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.

Mária éneke

46 Mária pedig ezt mondta:

Magasztalja lelkem az Urat,

47 és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben,

48 mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára:

és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,

49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas,

és szent az ő neve,

50 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.

51 Hatalmas dolgot cselekedett karjával,

szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.

52 Hatalmasokat döntött le trónjukról,

és megalázottakat emelt fel;

53 éhezőket látott el javakkal,

és bővelkedőket küldött el üres kézzel.

54 Felkarolta szolgáját, Izráelt,

hogy megemlékezzék irgalmáról,

55 amint kijelentette atyáinknak,

Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.

56 Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, azután visszatért otthonába.

Keresztelő János születése

57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.

58 Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek.

59 A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.

60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: Nem, hanem János legyen a neve.

61 De ezt mondták neki: Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának.

62 Ekkor intettek az apjának, hogy milyen nevet akar neki adni.

63 Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak.

64 És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.

65 Valamennyi szomszédját félelem szállta meg, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.

66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt.

Zakariás éneke

67 Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált:

68 Áldott az Úr, Izráel Istene,

hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét.

69 Erős szabadítót támasztott nekünk

szolgájának, Dávidnak házából,

70 amint kijelentette azt szent prófétái által

örök időktől fogva,

71 hogy megszabadítson ellenségeinktől,

és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal,

és megemlékezzék szent szövetségéről,

73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak;

és megadja nekünk,

74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva,

félelem nélkül szolgáljunk neki,

75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.

76 Téged pedig, kisgyermek,

a Magasságos prófétájának neveznek majd,

mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait,

77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére

bűneik bocsánata által,

78 Istenünk könyörülő irgalmáért,

amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból,

79 hogy világítson azoknak,

akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak,

hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.

80 A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt addig a napig, amíg meg nem kezdte küldetését Izráelben.

Jézus születése

1 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.

2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó.

3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.

4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,

5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.

6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,

7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.

9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.

10 Az angyal pedig ezt mondta nekik:

Ne féljetek,

mert íme, nagy örömet hirdetek nektek,

amely az egész nép öröme lesz:

11 üdvözítő született ma nektek,

aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.

13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:

14 Dicsőség a magasságban Istennek,

és a földön békesség,

és az emberekhez jóakarat.

15 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott.

16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.

17 Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek,

18 és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.

19 Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.

20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.

Jézus bemutatása a templomban

Simeon és Anna

21 Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.

22 És amikor leteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,

23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak szenteltessék”;

24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében mondottak szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát”.

25 És íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.

26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.

27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,

28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:

29 Most bocsátod el, Uram, szolgádat

beszéded szerint békességgel,

30 mert meglátta szemem üdvösségedet,

31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,

32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak

és dicsőségül népednek, Izráelnek.

33 A gyermek apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott,

34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak

35 – a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.

36 Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuél leánya, Ásér törzséből. Igen idős volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,

37 és nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.

38 Abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.

40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.

A tizenkét éves Jézus a templomban

41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére.

42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.

43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.

44 Mivel azt hitték, hogy az útitársak között van, elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.

45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.

46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,

47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.

48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged.

49 Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?

50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették.

51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,

52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

Keresztelő János

1 Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Liszániász volt,

2 Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.

3 Ő pedig bejárta a Jordán egész környékét, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára,

4 ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében:

„Kiáltó szava hangzik a pusztában:

Készítsétek az Úr útját,

egyengessétek ösvényeit!

5 Minden völgyet töltsetek fel,

minden hegyet és halmot hordjatok el,

legyen a görbe út egyenessé,

a göröngyös simává:

6 és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.”

7 A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelkedjék, ezt mondta: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?

8 Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.

9 A fejsze pedig már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik.

10 A sokaság pedig megkérdezte tőle: Akkor hát mit tegyünk?

11 János így válaszolt nekik: Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék!

12 Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: Mester, mit tegyünk?

13 Nekik ezt mondta: Semmivel se hajtsatok be többet a megszabottnál!

14 Megkérdezték tőle a katonák is: Mi pedig mit tegyünk? Nekik ezt felelte: Senkit ne bántalmazzatok, senkit meg ne zsaroljatok, hanem elégedjetek meg a zsoldotokkal!

15 Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívükben mind azt fontolgatták, vajon nem János-e a Krisztus,

16 János így válaszolt mindenkinek: Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket,

17 kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrébe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

18 Sok másra is buzdította őket, és hirdette az evangéliumot a népnek.

19 Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet Heródiásért, a testvére feleségéért, és minden gonosz tettéért, Heródes

20 mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe csukatta Jánost.

Jézus megkeresztelkedése

21 Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég,

22 leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.

Jézus nemzetségi táblázata

23 Jézus ekkor mintegy harmincesztendős volt, és úgy gondolták róla, hogy József fia, ez pedig Élié;

24 ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkíé, ez Jannajé, ez Józsefé,

25 ez Mattitjáé, ez Ámószé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggajé,

26 ez Mahaté, ez Mattitjáé, ez Simíé, ez Jószeké, ez Jódáé;

27 ez Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtíélé, ez Nérié,

28 ez Melkíé, ez Addíé, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré;

29 ez Jósuáé, ez Elíézeré, ez Jórímé, ez Mattáté, ez Lévié,

30 ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljákímé;

31 ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattattáé, ez Nátáné, ez Dávidé,

32 ez Isaié, ez Óbédé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné,

33 ez Ammínádábé, ez Adminé, ez Arnié, ez Hecróné, ez Pérecé, ez Júdáé;

34 ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhóré,

35 ez Szerúgé, ez Reúé, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé,

36 ez Kénáné, ez Arpaksadé, ez Sémé, ez Nóéé, ez Lámeké;

37 ez Metúselahé, ez Énóké, ez Járédé, ez Mahalalélé, ez Kénáné,

38 ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené.

Jézus megkísértése

1 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott

2 negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett.

3 Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.

4 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”.

5 Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt,

6 és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom.

7 Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez.

8 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.”

9 Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad,

10 mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged,

11 és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”

12 Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.”

13 Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre.

Jézus Názáretben

14 Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken.

15 Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki.

16 Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson.

17 Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:

18 „Az Úrnak Lelke van énrajtam,

mert felkent engem,

hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek;

azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak,

és a vakoknak szemük megnyílását;

hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,

19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét.”

20 Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött;

21 ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára.

22 Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez?

23 Ő pedig így szólt hozzájuk: Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban!

24 Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.

25 Igazán mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken,

26 de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz.

27 És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán.

28 Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal,

29 felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák;

30 ő azonban átment közöttük, és eltávozott.

Jézus tisztátalan lelket űz ki

31 Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton;

32 ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt.

33 A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott:

34 Ah! Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!

35 Jézus azonban ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle! Erre az ördög odavetette az embert közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne.

36 Rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: Miféle beszéd ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?!

37 És elterjedt a híre mindenütt a környéken.

Jézus meggyógyítja Péter anyósát

38 A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és kérték Jézust, hogy segítsen rajta.

39 Jézus ekkor fölé hajolva ráparancsolt a lázra, mire az elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.

Jézus sok beteget meggyógyít

40 Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.

41 Sok emberből ördögök is kimentek, és ezt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia! De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus.

42 Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és marasztalták, hogy ne menjen el tőlük.

43 Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem.

44 És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.

Péter halfogása

1 Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt.

2 Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták.

3 Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot.

4 Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!

5 Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.

6 Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik;

7 ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek.

8 Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!

9 A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak;

10 de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!

11 Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.

Jézus meggyógyít egy leprást

12 Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.

13 Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.

14 Ő pedig megparancsolta neki: Senkinek ne mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik.

15 De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből.

16 Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.

Jézus meggyógyítja a bénát

17 Amikor az egyik napon tanított, és körülötte ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt.

18 És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje.

19 Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre.

20 Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid.

21 Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: Kicsoda ez, hogy így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?

22 Jézus pedig ismerve gondolataikat, megkérdezte tőlük: Miről tanakodtok szívetekben?

23 Melyik a könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, és járj?

24 Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!

25 Az pedig szemük láttára azonnal felkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament.

26 Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: Csodálatos dolgokat láttunk ma!

Jézus elhívja Lévit

27 Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt a vámszedő helyen ülni. Így szólt hozzá: Kövess engem!

28 Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt.

29 Lévi nagy vendégséget rendezett neki a házában. Nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz.

30 A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?

31 Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.

Jézus tanítása a böjtről

33 Ők pedig ezt mondták neki: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak.

34 Jézus így válaszolt: Kívánhatjátok-e a násznéptől, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény?

35 De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor azokban a napokban böjtölni fognak.

36 Mondott nekik egy példázatot is: Senki sem készít foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert így az újat is tönkretenné, és nem is illene a régihez az új ruhából való folt.

37 Újbort sem tölt senki régi tömlőbe, mert az újbor szétrepesztené a tömlőt, és kiömlene, sőt a tömlő is tönkremenne.

38 Hanem újbort új tömlőbe kell tölteni.

39 Aki már óbort ivott, az nem akar újat, mert ezt mondja: Az óbor a jó.

Kalásztépés szombaton

1 Egyik szombaton gabonaföldeken ment át Jézus, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették.

2 A farizeusok közül némelyek megkérdezték: Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?

3 Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak?

4 Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak.

5 És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak.

Jézus szombaton gyógyít

6 Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt.

7 Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják.

8 Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Kelj fel, és állj a középre! Az felkelt, és odaállt.

9 Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?

10 És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze.

11 Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.

A tizenkét tanítvány elhívása

12 Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát.

13 Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:

14 Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,

15 Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek,

16 Júdást, Jakab fiát és Júdás Iskáriótest, aki árulóvá lett.

Jézus tanít és gyógyít

17 Azután lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, a tengermelléki Tíruszból és Szidónból.

18 Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.

19 Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

Kik a boldogok?

20 Ő pedig tanítványaira nézett, és így szólt:

Boldogok vagytok, ti szegények,

mert tiétek az Isten országa.

21 Boldogok vagytok, akik most éheztek,

mert majd megelégíttettek.

Boldogok vagytok, akik most sírtok,

mert nevetni fogtok.

22 Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért.

23 Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.

24 De jaj nektek, ti gazdagok,

mert megkaptátok vigasztalásotokat!

25 Jaj nektek, akik most jóllaktatok,

mert éhezni fogtok!

Jaj, akik most nevettek,

mert gyászolni és sírni fogtok!

26 Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!

Az ellenség szeretete

27 Nektek pedig, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket;

28 áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!

29 Aki arcul üt téged, tartsd oda annak arcod másik felét is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg!

30 Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi a tiedet, attól ne követeld vissza!

31 És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!

32 Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.

33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik.

34 És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik.

35 Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.

36 Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!

A képmutató ítélkezés

37 Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.

38 Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.

39 Példázatot is mondott nekik: Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e mindketten verembe?

40 A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült, az mind olyan lesz, mint a mestere.

41 Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?

42 Hogyan mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből.

Amilyen a fa, olyan a gyümölcse

43 Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.

44 Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.

45 A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.

46 Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok?

Aki kősziklára épít

47 Megmutatom nektek, kihez hasonló az, aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és cselekszi azokat.

48 Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve.

49 Aki pedig hallja beszédeimet, de nem cselekszi, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult.

Jézus meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját

1 Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba.

2 Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott.

3 Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.

4 Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,

5 mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk.

6 Jézus pedig elindult velük. Amikor már közel járt a házhoz, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj.

7 Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.

8 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok az egyiknek: Menj el – akkor az elmegy; és a másiknak: Jöjj ide – akkor az idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt – akkor az megteszi.

9 Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.

10 Amikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.

Jézus feltámasztja a naini ifjút

11 Ezután Jézus elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt.

12 Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte.

13 Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: Ne sírj!

14 Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel!

15 Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának.

16 Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.

17 Ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.

Keresztelő János kérdése és Jézus válasza

18 Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt,

19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?

20 Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?

21 Jézus abban az órában sokakat meggyógyított betegségükből és bajukból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását.

22 Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium,

23 és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.

24 Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?

25 Ugyan miért mentetek ki? Finom ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik drága ruhákat viselnek és fényűzően élnek, azok a királyi palotákban vannak.

26 Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony, mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat!

27 Ő az, akiről meg van írva: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.”

28 Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.

29 Az egész nép, sőt még a vámszedők is hallgattak rá, és igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével,

30 a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát azzal, hogy nem keresztelkedtek meg általa.

31 Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók?

32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik azt kiáltják egymásnak:

Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok,

siratót mondtunk, és nem sírtatok.

33 Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: Ördög van benne.

34 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.

35 De a bölcsességet minden bölcs igazolja.

A bűnös nő megkeni Jézus lábát

36 Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy egyék nála. Ő bement a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.

37 Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudva, hogy Jézus a farizeus házának vendége, olajat vitt magával egy alabástromtartóban,

38 megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal.

39 Amikor pedig látta ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: Ha ő próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt megérinti, mivel bűnös ez az asszony.

40 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: Simon, van valami mondanivalóm neked. Ő pedig így szólt: Mester, mondd!

41 Jézus ezt mondta: Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.

42 Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Vajon melyikük szereti őt jobban?

43 Simon így válaszolt: Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Ő pedig ezt mondta neki: Helyesen ítéltél.

44 Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet a lábam megmosására, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.

45 Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat.

46 Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig drága olajjal kente meg a lábamat.

47 Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

48 Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid.

49 Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?

50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!