Month: March 2020

Jövendölés Egyiptom lehanyatlásáról

1 A tizedik esztendőben, a tizedik hónap tizenkettedikén így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Emberfia! Fordulj a fáraónak, Egyiptom királyának az irányába, és prófétálj ellene és Egyiptom ellen!

3 Szólj, és mondd ezt: Így szól az én Uram, azÚr:

Én ellened fordulok, te, fáraó,

Egyiptom királya,

te, nagy szörnyeteg, aki

a Nílus ágai között heverészel,

és ezt mondod: Enyém a Nílus,

én magam alkottam!

4 Horgokat akasztok az álladba,

pikkelypáncélodhoz ragasztom

a Nílusod halait,

aztán kirántalak a Nílusodból

a Nílusod halaival együtt,

amelyek pikkelypáncélodhoz ragadtak.

5 Kidoblak a pusztába

a Nílusod halaival együtt,

a nyílt mezőre esel.

Nem szednek föl és nem temetnek el,

a föld vadjainak és az ég madarainak

adlak eledelül.

6 Majd megtudja Egyiptom minden lakója,

hogy én vagyok azÚr.

Mert olyan támasz voltál

Izráel házának, mint a nád:

7 Ha kézbe fogtak, összetörtél,

és végighasítottad vállukat,

ha rád támaszkodtak, összeroppantál,

és megrogyasztottad derekukat.

8 Azért ezt mondja az én Uram, azÚr: Íme, fegyvert hozok ellened, és kiirtok belőled embert és állatot.

9 Egyiptom földje pusztaság és romhalmaz lesz, mivel azt mondta: Enyém a Nílus, én magam alkottam! Akkor majd megtudják, hogy én vagyok azÚr!

10 Ezért én ellened fordulok és a Nílus ellen. Egyiptom földjét romhalmazzá, csupa rommá teszem Migdóltól Szevénéig, Etiópia határáig.

11 Nem jár arra ember, állat sem jár arra; lakatlan lesz negyven évig.

12 Egyiptom földjét pusztasággá teszem az elpusztult országok sorában. Városai a romvárosok sorába kerülnek, pusztán maradnak negyven évig. Az egyiptomiakat pedig szétszélesztem a népek közé, és elszórom őket az országokba!

13 De ezt mondja az én Uram, azÚr: Negyven év múlva összegyűjtöm az egyiptomiakat a népek közül, amelyek közé szétszóródtak.

14 Jóra fordítom Egyiptom sorsát; visszahozom őket Patrósz földjére, eredeti hazájukba, és ott alávetett királyság lesznek.

15 Alávetettebb lesz, mint más királyságok, nem tud többé a népek fölé emelkedni. Erőtlenné teszem őket, hogy ne uralkodhassanak a népeken.

16 Nem ő lesz többé Izráel házának a bizodalma, nem emlékeztet arra a bűnre, hogy hozzá fordultak. Akkor majd megtudják, hogy én, azÚrvagyok azÚr!

17 A huszonhetedik évben, az első hónap első napján így szólt hozzám azÚrigéje:

18 Emberfia! Nebukadneccar, Babilónia királya nehéz munkát végeztetett haderejével Tírusszal szemben. Mindenkinek belekopaszodott a feje, és feltört a válla, mégsem lett meg a jutalma sem neki, sem haderejének azért a munkáért, amelyet Tírusszal szemben végeztek.

19 Azért ezt mondja az én Uram, azÚr: Íme, én Nebukadneccarnak, Babilónia királyának adom Egyiptomot. Elveszi kincseit, zsákmányt ejt, és prédát szerez. Ez lesz a jutalma haderejének

20 azért a munkáért, amelyet végzett: neki adom Egyiptomot, mert nekem szolgált vele – így szól az én Uram, azÚr.

21 Azon a napon újra megnövelem Izráel háza hatalmát, te pedig nyíltan beszélhetsz közöttük. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok azÚr!

Ítélet jön Egyiptomra

1 Így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Emberfia! Prófétálj, és mondd ezt: Így szól az én Uram, azÚr:

Jajgassatok: Jaj, micsoda nap!

3 Mert közel van a nap,

közel van azÚrnapja!

Borús nap lesz az, a népek ideje.

4 Eljön a fegyver Egyiptom ellen,

reszketés lesz Etiópiában,

hullanak a halálra sebzettek Egyiptomban,

elviszik kincseit,

és földig lerombolják.

5 Etiópok, pútiak, lídek,

mindenféle keverék nép,

Kúb és a vele szövetséges ország lakói

egyaránt fegyver által esnek el.

6 Ezt mondja azÚr:

Elesnek Egyiptom támogatói,

lehanyatlik gőgös hatalma.

Migdóltól Szevénéig

fegyvertől esnek el a benne lakók!

– így szól az én Uram, azÚr.

7 Pusztává lesz,

az elpusztult országok sorsára jut,

és városai a romvárosok

sorsára jutnak.

8 Majd megtudják,

hogy én vagyok azÚr,

amikor lángba borítom Egyiptomot,

és segítői mind összetörnek.

9 Azon a napon

követeket küldök ki hajókon,

hogy fölriasszák a gondtalan Etiópiát.

Reszketés jön rájuk

Egyiptom napja miatt,

amely már közeleg!

10 Ezt mondja az én Uram, azÚr:

Véget vetek a hatalmas egyiptomi népnek

Nebukadneccar babilóniai király által.

11 Elhozom őt és népét,

a legkegyetlenebb népeket

az ország elpusztítására.

Kardot rántanak Egyiptom ellen,

és halálra sebzettekkel töltik meg az országot.

12 Kiszárítom a Nílus ágait,

és gonosztevők kezébe adom az országot.

Idegenekkel pusztíttatom el az országot

és a benne levőket.

Én, azÚr, megmondtam!

13 Ezt mondja az én Uram, azÚr:

Elpusztítom a bálványokat,

kiirtom a bálványszobrokat Nófból,

Egyiptomban nem lesz

többé fejedelem.

Félelmet keltek majd Egyiptomban.

14 Elpusztítom Patrószt,

lángba borítom Cóant,

ítéletet tartok Nó fölött.

15 Kiöntöm haragomat Színre,

Egyiptom erős várára,

és kiirtom Nó népének tömegét.

16 Lángba borítom Egyiptomot,

kínok között vergődik Szín,

Nó falain réseket törnek,

Nófot fényes nappal ostromolják.

17 Ón és Pí-Beszet ifjai

fegyvertől esnek el,

az asszonyok pedig fogságba mennek.

18 Tahpanhészben sötét lesz nappal,

ha összetöröm ott Egyiptom igáját.

Vége lesz gőgös erejének.

Őt magát felhő borítja be,

leányai pedig fogságba mennek.

19 Így tartok ítéletet Egyiptom fölött;

akkor majd megtudják,

hogy én vagyok azÚr!

20 A tizenegyedik évben, az első hónap hetedikén így szólt hozzám azÚrigéje:

21 Emberfia! Eltörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját, de nem kötözték be, hogy meggyógyítsák, pólyát sem raktak rá, hogy megerősödjék, és fegyvert foghasson.

22 Ezért így szól az én Uram, azÚr: Íme, én a fáraó, Egyiptom királya ellen fordulok, és mindkét karját eltöröm: az épet is meg a töröttet is, és kiütöm kezéből a fegyvert.

23 Szétszélesztem az egyiptomiakat a népek közé, és elszórom őket az országokba.

24 Babilónia királyának a karjait megerősítem, és kardomat a kezébe adom. A fáraó karjait azonban eltöröm, és keservesen fog nyögni előtte, mint akit halálra sebeztek.

25 Megerősítem Babilónia királyának a karjait, a fáraó karjai pedig lehanyatlanak. Majd megtudják, hogy én vagyok azÚr, amikor kardomat Babilónia királyának a kezébe adom, hogy azt Egyiptom ellen fordítsa.

26 Szétszélesztem az egyiptomiakat a népek közé, és elszórom őket az országokba. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok azÚr!

Asszíria intő példa Egyiptom számára

1 A tizenegyedik évben, a harmadik hónap elsején így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Emberfia! Mondd ezt a fáraóról, Egyiptom királyáról és népe tömegéről:

Nagyságban ki volna hozzád fogható?

3 Nézd, Asszíria olyan volt,

mint egy libánoni cédrus:

szépek voltak ágai, árnyas a lombja,

magasra nőtt,

teteje a felhőket érte.

4 Víz növelte nagyra,

a mélység vizei tették magassá.

Folyóikat az ő tövéhez

árasztották mindenfelől,

csak patakokat bocsátottak

a mező többi fájához.

5 Ezért lett magasabb növésű,

mint a mező többi fája:

sok ága nőtt,

és hosszú hajtásai lettek

a sok víztől, amely feléje áradt.

6 Ágain fészket rakott

minden égi madár,

hajtásai alatt fialt

a mező minden vadja,

és árnyékában lakott mindenféle nép.

7 Szép volt nagyságával,

hosszan kinyúló ágaival,

mert gyökerei sok vizet kaptak.

8 Nem volt hozzá fogható cédrus

az Isten kertjében,

a ciprusoknak sem voltak

hozzá hasonló ágai,

és a platánoknak sem voltak

olyan hajtásai, mint neki:

Isten kertjében egy fa sem volt

szépségben hozzá hasonló.

9 Széppé tettem őt lombos ágaival,

irigykedett is rá Éden minden fája

az Isten kertjében.

10 Azért ezt mondja az én Uram, azÚr:

Mivel magasra nőtt,

és teteje a felhőket érte,

felfuvalkodott magassága miatt,

11 a népek urának kezébe adtam:

tegyen vele azt, amit akar.

Bűne miatt taszítottam el.

12 Kivágták az idegenek,

ledöntötték a legkegyetlenebb népek.

A hegyekre és a völgyekbe

hullottak lombos ágai,

hajtásai összetörtek

az ország patakmedreiben.

Árnyékából elvonult

a föld összes népe, és magára hagyta.

13 Ledőlt törzsére rátelepedett

minden égi madár,

hajtásain ott tanyázott

minden mezei vad.

14 Azért ne nőjön túl magasra

a víz mellett egy fa sem,

ne nyújtsa fel tetejét

a felhők közé!

Ne bizakodjék el nagyságában

senki, ha a víz táplálja,

mert mindenki halálra jut,

a föld mélyébe

azokkal az emberekkel,

akik leszálltak a sírba.

15 Így szól az én Uram, azÚr: Amikor leszállt a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a mélység vizeit, gátat vetettem folyóinak, és visszatartottam a víztömegeket. Feketébe öltöztettem miatta a Libánont, miatta a mező fái is mind elepedtek.

16 Zuhanásának hangjával megrendítettem a népeket, amikor a holtak hazájába taszítottam a sírba roskadókkal együtt; és megvigasztalódott a föld mélyében Éden minden fája, Libánon válogatott szépsége, mindaz, amit a víz táplált.

17 Mert ezek is leszálltak vele a holtak hazájába a fegyverrel megöltekhez azokkal a népekkel együtt, amelyek hatalmának árnyékában éltek.

18 Dicsőségben és nagyságban Éden fái között ki volna hozzád fogható? De majd Éden fáival együtt le kell szállnod a föld mélyébe, ahol körülmetéletlenek közt fekszel, fegyverrel megöltekkel együtt. Így jár majd a fáraó és népének egész tömege! – így szól az én Uram, azÚr.

Siratóének Egyiptom fölött

1 A tizenkettedik évben, a tizenkettedik hónap elsején így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Emberfia! Kezdj siratóénekbe a fáraóról, Egyiptom királyáról! Ezt mondd róla:

Olyan voltál a népek között,

akár egy oroszlán!

Mint egy tengeri szörnyeteg,

hullámokat vertél folyóidban,

fölzavartad lábaiddal a vizet,

fölkavartad folyamait.

3 Ezt mondja az én Uram, azÚr:

Kivetem rád hálómat

a sok összegyűjtött néppel,

és kihúzlak kerítőhálómmal.

4 Ledoblak a földre,

kivetlek a nyílt mezőre,

elhozok rád

mindenféle égi madarat,

jól tartok belőled

minden földi állatot.

5 Testedet a hegyekre hajítom,

megtöltöm a völgyeket hulláddal.

6 Kiömlő véreddel megöntözöm

a földet egészen a hegyekig,

megtelnek vele a patakmedrek.

7 Amikor kimúlsz, befedem az eget,

és elsötétítem csillagait,

a napot felhővel takarom el,

a hold fénye sem világít.

8 Minden égitestet elsötétítek miattad,

és országodat sötétségbe borítom!

– így szól az én Uram, azÚr.

9 Sok népet megdöbbentek, amikor eljuttatom összeomlásod hírét a nemzetekhez; olyan országokba, amelyeket nem ismersz.

10 Rémületbe ejtek sok népet, királyaikat borzalom fogja el miattad, amikor kardomat suhogtatom előttük; állandó rettegésben lesznek a maguk életéért összeomlásod idején.

11 Mert ezt mondja az én Uram, azÚr:

Elér téged Babilónia

királyának fegyvere!

12 Leterítem néped tömegét

a hősök fegyverével,

akik a népek közt a legkegyetlenebbek;

elpusztítják Egyiptom büszkeségét,

kipusztul népének egész tömege.

13 Kipusztítok minden állatot

a nagy vizek mellől,

többé nem zavarja föl azokat

ember lába,

állatok patája sem zavarja föl.

14 Akkor megtisztítom vizeiket,

hogy olajként folyjanak folyóik!

– így szól az én Uram, azÚr.

15 Amikor pusztává teszem Egyiptomot,

és mindenestül elpusztul az ország,

amikor megverem minden lakóját,

megtudják majd,

hogy én vagyok azÚr!

16 Siratóének ez, sírva énekeljék

a népek leányai, sírva énekeljék,

Egyiptomról és egész tömegéről

sírva énekeljék!

– így szól az én Uram, azÚr.

Egyiptom is a népek temetőjébe kerül

17 A tizenkettedik évben, az első hónap tizenötödikén így szólt hozzám azÚrigéje:

18 Emberfia! Sirasd el a népek leányaival Egyiptom népe egész sokaságát, és küldd le az előkelőket a föld mélyébe, a sírba roskadókhoz!

19 Különb vagy-e bárkinél is? Menj, és feküdj a körülmetéletlenek mellé!

20 A fegyverrel megöltek közt fognak elesni! Fegyver martaléka lett, elvonszolták őt és népe egész sokaságát.

21 Így fognak beszélni róla és segítőiről a hatalmas hősök a holtak hazájában: Leszálltak, itt fekszenek a körülmetéletlenek között, a fegyverrel megöltek között!

22 Ott van Asszíria, egész népe körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten.

23 A sírgödör legalján adtak neki helyet, ott van népe körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten, pedig rettegésben tartották az élők földjét.

24 Ott van Élám, népének egész tömege körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten. Körülmetéletlenül szálltak le a föld mélyébe, pedig rettegésben tartották az élők földjét. De most gyalázat a sorsuk a sírba roskadókkal együtt.

25 A megöltek közt adtak fekvőhelyet neki, népe egész tömegének körös-körül a sírokban. Mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megöltek, pedig rettegésben tartották az élők földjét. De most gyalázat a sorsuk a sírba roskadókkal együtt; odadobták őket a halálra sebzettek közé.

26 Ott van Mesek és Túbal, népük egész sokasága körös-körül a sírokban. Mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megöltek, pedig rettegésben tartották az élők földjét.

27 Nem fekhetnek együtt azokkal a hősökkel, akik a körülmetéletlenek közül estek el, de fegyverzetükkel együtt szálltak le a holtak hazájába, és kardjukat a fejük alá tették. Büntetésük még a csontjaikra is ránehezedik, mert erejükkel rettegésben tartották az élők földjét.

28 Te is összeomlasz a körülmetéletlenekkel együtt, és ott fekszel majd a fegyverrel megöltek között.

29 Ott van Edóm, királyaival és összes fejedelmével, akiket vitézségük ellenére odadobtak a fegyverrel megöltek közé; a körülmetéletlenek és a sírba roskadók között fekszenek.

30 Ott vannak észak uralkodói, és minden szidóni, akik megszégyenülve szálltak le a halálra sebzettekkel együtt, pedig rettegett vitézek voltak; körülmetéletlenül fekszenek a fegyverrel megöltek között, és gyalázat a sorsuk a sírba roskadókkal együtt.

31 Ha ezeket látja a fáraó, megvigasztalódik népe tömegének sorsán. Fegyver ölte meg a fáraót és egész haderejét – így szól az én Uram, azÚr.

32 Rettegésben tartottam vele az élők földjét, de le kellett feküdnie a fáraónak és népe egész sokaságának a körülmetéletlenekkel együtt a fegyverrel megöltek közé – így szól az én Uram, azÚr.

Az őrálló felelőssége

1 Így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Emberfia! Szólj népedhez, és ezt mondd nekik: Ha fegyveres ellenséget hozok egy ország ellen, és az ország népe választ a maga köréből egy férfit, és őrállóvá teszi,

3 az pedig látja jönni a fegyveres ellenséget az ország ellen, és megfújja a kürtöt, hogy figyelmeztesse a népet,

4 akkor ha valaki hallja a kürtszót, de nem törődik a figyelmeztetéssel, a fegyveres ellenség pedig eljön, és levágja, akkor csak magát okolhatja majd a haláláért.

5 Hallotta a kürtszót, de nem törődött a figyelmeztetéssel: ő a hibás a haláláért, mert ha törődött volna a figyelmeztetéssel, megmenthette volna az életét.

6 Ha ellenben az őrálló látja jönni a fegyveres ellenséget, de nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti a népet, azután eljön a fegyveres ellenség, és levág közülük valakit, akkor azt a maga bűne érte utol, de vérét az őrállótól kérem számon.

7 Emberfia! Ilyen őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!

8 Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! – és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon.

9 De ha figyelmeztetted a bűnöst, hogy térjen meg útjáról, és az nem tért meg útjáról, akkor az meghal a bűne miatt, de te megmented az életedet.

10 Te pedig, emberfia, mondd meg Izráel házának: Ti így beszéltek: Ránk nehezednek bűneink és vétkeink, elsorvadunk miattuk. Hogyan maradhatnánk életben?

11 Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, azÚr–, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?

12 Te pedig, emberfia, mondd meg a népednek: Az igazat nem menti meg igazsága, ha vétkessé válik; a bűnös sem bukik el bűne miatt, ha megtér bűnéből. Az igaz sem maradhat életben, ha vétkessé válik.

13 Ha azt mondom az igaznak, hogy élni fog, de ő elbizakodik igazságában, és gonoszságot művel, akkor elfelejtem neki igaz tetteit, és meg fog halni, mert gonoszságot művelt.

14 Ha pedig azt mondom a bűnösnek, hogy meg fog halni, de ő megtér vétkéből, törvény és igazság szerint él,

15 ha a bűnös visszaadja a zálogot, a rablott holmiért kártérítést fizet, az életre vivő rendelkezéseket követi, és nem követ el gonoszságot, akkor élni fog, nem kell meghalnia.

16 Azokat a vétkeket, amelyeket elkövetett, elfelejtem majd neki. Követte a törvényt és az igazságot, tehát élni fog.

17 Néped ezt mondja: Nem következetes az Úr! Pedig ők nem következetesek.

18 Ha az igaz eltér igazságától, és gonoszságot művel, meghal miatta.

19 Ha pedig a bűnös megtér bűnéből, követi a törvényt és az igazságot, akkor emiatt élni fog.

20 Mondhatjátok, hogy nem következetes az Úr, én akkor is mindegyikőtöket a maga tettei szerint ítélem meg, Izráel háza!

Ítélethirdetés a júdaiak elbizakodottsága miatt

21 Fogságunk tizenkettedik évében, a tizedik hónap ötödikén egy menekült érkezett hozzám Jeruzsálemből, és ezt mondta: Elesett a város!

22 AzÚrpedig már a menekült érkezése előtti estén megragadott engem, és reggel, mielőtt megérkezett volna hozzám a menekült, megnyitotta a számat. Megnyílt a szám, és nem kellett tovább hallgatnom.

23 Így szólt hozzám azÚrigéje:

24 Emberfia! Azoknak a romoknak a lakói, ott Izráel földjén, ezt mondogatják: Ábrahám egymaga volt, és örökségül kapta az országot. Mi sokan vagyunk, nekünk jutott örökségül az ország.

25 Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, azÚr: Vérrel együtt eszitek a húst, fölnéztek bálványaitokra, vért ontotok, és ti akarjátok örökölni az országot?

26 Fegyveretekre támaszkodtok, utálatos dolgokat műveltek, egymás feleségét tisztátalanná teszitek, és ti akarjátok örökölni az országot?

27 Ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, azÚr: Életemre mondom, hogy akik a romok között vannak, fegyvertől esnek el, akik a mezőn vannak, azokat a vadállatoknak adom eledelül, akik pedig erődökben és barlangokban vannak, dögvészben pusztulnak el.

28 Sivárrá és kietlenné teszem az országot, vége lesz gőgös erejének. Kopárak lesznek Izráel hegyei, nem jár rajtuk senki.

29 Majd megtudják, hogy én vagyok azÚr, amikor az országot sivárrá és kietlenné teszem a sok utálatos dolog miatt, amit elkövettek.

A próféta csúfolói

30 Emberfia! Rólad beszélget néped a falak mellett és a házak kapujában. Így beszélgetnek maguk közt: Gyertek csak, hallgassátok, miféle ige jön azÚrtól!

31 Azután eljönnek hozzád, mintha népgyűlésre jönnének; odaül eléd az én népem, hallgatják beszédedet, de nem aszerint élnek. Ismételgetik, mint a pajzán dalokat, de az eszük nyereségen jár.

32 Csak ennyi vagy nekik: pajzán dalok énekese, akinek szép a hangja, és jól pengeti a lantot. Hallgatják a beszédedet, de nem aszerint élnek.

33 De ha majd beteljesedik – mert beteljesedik! –, akkor megtudják, hogy próféta volt közöttük.

Ítélet a hűtlen pásztorok fölött

1 Így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, azÚr: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?

3 A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek!

4 A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk.

5 Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledele lettek, úgy szétszóródtak.

6 Ott bolyongott nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána eredjen, nincs aki megkeresse.

7 Ezért ti, pásztorok, halljátok meg azÚrigéjét:

8 Életemre mondom – így szól az én Uram, azÚr–: Mivel préda lett a nyájam, mindenféle mezei vad eledele lett a nyájam, mint amelynek nincs pásztora, pásztoraim nem eredtek a nyájam után, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nem a nyájamat legeltették,

9 ezért ti, pásztorok, halljátok meg azÚrigéjét!

10 Így szól az én Uram, azÚr: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Gondoskodom róla, hogy ne ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és többé nem esznek belőlük.

A jó pásztor uralkodása

11 Mert így szól az én Uram, azÚr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat.

12 Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon.

13 Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre; Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén fogom legeltetni őket.

14 Jó legelőn fogom legeltetni őket, és Izráel magas hegyein fognak majd tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein.

15 Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, azÚr.

16 Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.

17 De köztetek is igazságot teszek, juhaim – így szól az én Uram, azÚr–, bárány és bárány között, kosok és bakok között.

18 Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit otthagytok?

19 Azt legeljék az én juhaim, amit a lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a lábatok fölzavart?

20 Ezért így szól az én Uram, azÚr: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között.

21 Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvatokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket.

22 De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között!

23 Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő fogja legeltetni őket, ő lesz a pásztoruk.

24 Én, azÚr, Istenük leszek, szolgám, Dávid pedig fejedelmük lesz. Én, azÚr, megmondtam!

25 Szövetséget kötök velük, hogy békében éljenek: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak.

26 Áldást adok nekik hegyem körül, esőt adok idejében: áldásos esők lesznek.

27 A mező fája megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, biztonságban élnek földjükön. Majd megtudják, hogy én vagyok azÚr, amikor darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom őket azok kezéből, akiket szolgálnak.

28 Nem esnek többé zsákmányul a népeknek, és nem falják fel őket a vadállatok, hanem biztonságban laknak, senki sem háborgatja majd őket.

29 Híres ültetvényt sarjasztok nekik, nem hal éhen többé senki az országban, és nem kell tűrniük többé a népek gyalázkodását.

30 Akkor majd megtudják, hogy én, azÚr, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem – így szól az én Uram, azÚr.

31 Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! – így szól az én Uram, azÚr.

Ítélet Edóm országa fölött

1 Így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Emberfia! Fordulj a Széír-hegység irányába, és prófétálj ellene!

3 Ezt mondd róla: Így szól az én Uram, azÚr:

Én most ellened fordulok,

Széír hegyvidéke,

kinyújtom kezem ellened,

sivárrá és kietlenné teszlek.

4 Városaidat romba döntöm,

te pedig pusztaság leszel;

akkor majd megtudod, hogy én vagyok azÚr!

5 Mivel örökösen ellenségeskedtél, és Izráel fiait fegyver martalékává tetted veszedelmük idején, a végső bűnhődés idején,

6 ezért, életemre mondom – így szól az én Uram, azÚr–, hogy vérbe borítlak, üldözni fog a vér! Te nem gyűlölted a vért, ezért üldözni fog a vér!

7 Széír hegyvidékét sivárrá és kietlenné teszem, és kiirtok onnan mindenkit, aki arra jár.

8 Halálra sebzettekkel borítom be hegyeidet, halmaidra, völgyeidbe és összes folyómedredbe fegyverrel legyilkoltak hullanak.

9 Örökre pusztasággá teszlek, városaid nem népesülnek be soha. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok azÚr!

10 Mivel ezt mondod: Az a két nép és az a két ország az enyém lesz, birtokba veszem – pedig ott volt azÚr–,

11 azért így szól az én Uram, azÚr: Életemre mondom, hogy ugyanolyan haraggal és indulattal bánok majd veled, ahogyan te bántál velük gyűlöletedben. Majd megismersz engem, amikor ítéletet tartok fölötted!

12 Akkor majd megtudod, hogy én, azÚr, meghallottam, mennyi szitkot szórtál Izráel hegyeire, amikor így beszéltél: Elpusztultak, nekünk adták őket martalékul!

13 Nagyszájúak voltatok, és sokat szidtatok engem; hallottam én!

14 Ezt mondja az én Uram, azÚr: Az egész föld örülni fog, ha pusztasággá teszlek,

15 ahogy te örültél, amikor Izráel házának birtoka pusztasággá vált. Így bánok veled: pusztaság lesz Széír hegyvidéke egész Edómmal együtt; akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok azÚr!

Új élet ígérete

1 Te pedig, emberfia, prófétálj Izráel hegyeinek, és mondd: Izráel hegyei, halljátok meg azÚrigéjét!

2 Így szól az én Uram, azÚr: Mivel az ellenség hahotázva azt mondta rólatok: Birtokunkba kerültek az ősi halmok! –

3 ezért prófétálj, és mondd: Így szól az én Uram, azÚr: Mivel a vesztetekre törnek mindenfelől, hogy a többi nép birtokává legyetek, és mivel szájukra vettek titeket a rágalmakat terjesztő népek,

4 azért, Izráel hegyei, halljátok az én Uramnak, azÚrnak igéjét! Ezt mondja az én Uram, azÚra hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek, az elpusztult romoknak és az elhagyatott városoknak, amelyeket a körülöttük élő többi nép fosztogatott és kigúnyolt,

5 ezért tehát így szól az én Uram, azÚr: Heves indulattal beszélek a többi nép és egész Edóm ellen, akik birtokba vették országomat kárörvendő szívvel és megvető lélekkel, hogy néptelenné tegyék, és teljesen kifosszák.

6 Ezért prófétálj Izráel földjéről, mondd a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek: Így szól az én Uram, azÚr: Haragos indulattal beszélek, mert a népek gyalázkodását kellett elviselnetek.

7 Ezért így szól az én Uram, azÚr: Fölemelt kézzel esküszöm, hogy majd a körülöttetek élő népeknek kell eltűrniük, hogy gyalázzák őket!

8 Rajtatok pedig, Izráel hegyei, ágak sarjadnak, és gyümölcs terem népemnek, Izráelnek, mert hamarosan hazatérnek.

9 Mert én mellettetek vagyok, és felétek fordulok: megművelnek és bevetnek titeket.

10 Megszaporítom rajtatok az embereket, Izráel egész házát; városaitok benépesülnek, a romok újjáépülnek.

11 Megszaporítok rajtatok embert és állatot, sokasodni és szaporodni fognak. Benépesítelek titeket, mint hajdan, és több jót teszek veletek, mint azelőtt. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok azÚr!

12 Gondoskodni fogok róla, hogy emberek járjanak rajtatok: az én népem, Izráel. Birtokba vesznek, az ő tulajdonuk lesztek, és nem lesztek többé néptelenek.

13 Így szól az én Uram, azÚr: Bár azt mondják, hogy emberevő föld vagy, mert el szoktad pusztítani a rajtad élő népeket,

14 nem eszel többé embert, és nem pusztítod el a rajtad élő népeket – így szól az én Uram, azÚr.

15 Nem kell többé hallanod a nemzetek gyalázkodását, a népek csúfolódását sem kell tűrnöd többé, és nem pusztítod el a rajtad élő népeket – így szól az én Uram, azÚr.

16 Így szólt hozzám azÚrigéje:

17 Emberfia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés.

18 Rájuk zúdítottam haragomat, mert vért ontottak a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal.

19 Ezért elszélesztettem őket a népek között, és szétszóródtak az országokba. Életük és tetteik szerint tartottam ítéletet fölöttük.

20 De amikor a népek közé jutottak, amerre csak jártak, gyalázatot hoztak szent nevemre, mert ezt mondták róluk: AzÚrnépe ezek, mégis el kellett hagyniuk az országát!

21 Ekkor szánalomra indultam szent nevemért, amelyre gyalázatot hozott Izráel háza a népek között, amerre csak járt.

22 Ezért mondd ezt Izráel házának: Így szól az én Uram, azÚr: Nem tiértetek cselekszem én, Izráel háza, hanem szent nevemért, amelyre gyalázatot hoztatok a népek között, amerre csak jártatok.

23 Majd én megmutatom, hogy szent az én nagy nevem, amely gyalázatos lett a népek között, mert gyalázatot hoztatok rá közöttük. Majd megtudják a népek, hogy én vagyok azÚr– így szól az én Uram, azÚr–, amikor szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy én szent vagyok!

24 Kihozlak benneteket a népek közül, összegyűjtelek az országokból, és beviszlek benneteket a saját földetekre.

25 Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket.

26 Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.

27 Az én lelkemet adom belétek, és gondoskodom róla, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.

28 Abban az országban fogtok lakni, amelyet őseiteknek adtam. Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek.

29 Megszabadítlak benneteket minden tisztátalanságotoktól. Előhívom a gabonát és megsokasítom, és nem hozok rátok éhínséget.

30 Megszaporítom a fák gyümölcsét és a mező termését, hogy ne csúfoljanak többé benneteket éhínség miatt a népek.

31 Akkor majd visszagondoltok arra, hogy milyen gonoszul éltetek, és milyen rosszak voltak tetteitek, és megundorodtok magatoktól utálatos bűneitek miatt.

32 Nem tiértetek cselekszem – így szól az én Uram, azÚr–, tudjátok meg ezt! Szégyenkezzetek, és piruljatok életetek miatt, Izráel háza!

33 Így szól az én Uram, azÚr: Amikor megtisztítlak benneteket minden bűnötöktől, benépesítem a városokat, és újjáépülnek a romok.

34 Művelni fogják a pusztává lett földet, azután, hogy pusztán hevert az arra járók szeme láttára.

35 Akkor majd ezt mondják: Ez a pusztává lett föld itt most olyan, mint az Éden kertje; a rommá lett, elpusztult, a falaitól megfosztott városokat pedig megerősítették, és újból laknak bennük!

36 Akkor majd megtudják a népek, amelyek körülöttetek megmaradtak, hogy én, azÚrépítettem újjá a romba dőlt városokat, és én ültettem be a pusztává lett földet. Én, azÚrmegmondtam, és meg is teszem!

37 Így szól az én Uram, azÚr: Még azt is kérheti tőlem Izráel háza, hogy ezt tegyem velük: úgy megsokasítom az embereket, mint a juhokat.

38 Úgy megtelnek a romba dőlt városok emberek tömegével, ahogyan Jeruzsálem tele van az ünnepeken juhokkal, áldozatra szentelt juhokkal. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok azÚr!

Látomás Izráel újjáéledéséről

1 AzÚrmegragadott engem; elvitt engem azÚrlélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal.

2 Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak.

3 Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram,Uram, te tudod!

4 Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti, száraz csontok, halljátok azÚrigéjét!

5 Így szól az én Uram, azÚrezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre keltek.

6 Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok azÚr!

7 Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Amint prófétálni kezdtem, hirtelen nagy zörgés támadt, a csontok pedig remegni kezdtek, és egymáshoz illeszkedtek.

8 Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bőr borította be őket, de lélek még nem volt bennük.

9 Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, azÚr: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek!

10 Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt.

11 Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely most ezt mondja: Kiszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van.

12 Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, azÚr: Íme, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére.

13 Majd megtudjátok, hogy én vagyok azÚr, amikor fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem!

14 Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor majd megtudjátok, hogy én, azÚr, meg is teszem, amit megmondtam – így szól azÚr.

Izráel és Júda újra egy néppé lesz

15 Így szólt hozzám azÚrigéje:

16 Te, emberfia, fogj egy fadarabot, és írd rá: Ez Júdáé és a hozzá tartozó izráelieké. Azután fogj egy másik fadarabot, és arra ezt írd: Ez Józsefé, azaz Efraimé és az egész hozzá tartozó Izráel házáé.

17 Illeszd őket egymáshoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben!

18 Ha majd ezt mondja neked néped: Magyarázd meg, hogy mit jelent ez! –

19 akkor így felelj: Ezt mondja az én Uram, azÚr: Én kezembe fogom Józsefnek, azaz Efraimnak és Izráel hozzá tartozó törzseinek a fáját, hozzáillesztem Júda fájához, egy fát csinálok belőlük, és eggyé lesznek a kezemben.

20 Amikor szemük láttára ott lesznek a kezedben azok a fadarabok, amelyekre írtál,

21 így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az én Uram, azÚr: Íme, én kihozom Izráel fiait a népek közül, bárhová kerültek. Összegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a saját földjükre.

22 Egy néppé teszem őket abban az országban, Izráel hegyein, és egy király fog uralkodni mindnyájuk fölött. Nem lesz többé két nép, és nem szakadnak soha többé két királyságra.

23 Nem teszik magukat többé tisztátalanná förtelmes bálványszobraikkal és sok vétkükkel. Megszabadítom őket minden vétküktől, amelyet elkövettek, és megtisztítom őket. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek.

24 Az én szolgám, Dávid lesz a királyuk: egy pásztoruk lesz mindnyájuknak. Akkor majd az én törvényeim szerint élnek, rendelkezéseimet megtartják és teljesítik.

25 Abban az országban laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam, amelyben őseitek is laktak. Ott laknak ők, fiaik és unokáik örökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük örökre.

26 Szövetséget kötök velük, hogy békében éljenek; örök szövetség lesz az. Letelepítem és megsokasítom őket, szentélyemet pedig közéjük helyezem örökre.

27 Közöttük lesz hajlékom, én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.

28 Majd megtudják a népek, hogy én vagyok azÚr, aki megszentelem Izráelt, amikor szentélyem köztük lesz örökre!

Góg népe rátámad Izráelre

1 Így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Emberfia! Fordulj Gógnak, Magóg országának, Rós, Mesek és Túbal fejedelmének irányába, és prófétálj ellene!

3 Ezt mondd: Így szól az én Uram, azÚr: Én ellened fordulok, Góg, aki Rós, Mesek és Túbal fejedelme vagy!

4 Megfordítalak, horgokat akasztok az álladba, kivezetlek téged meg egész haderődet, a lovakat és a lovasokat, akik mindnyájan fegyverbe öltöztek, ezt a nagy sereget, amely nagy és kis pajzzsal meg karddal van fölszerelve.

5 Perzsák, etiópok és pútiak vannak velük, mindegyiknek pajzsa és sisakja van,

6 továbbá Gómer minden csapatával, Bét-Tógarmá a messze északról minden csapatával – sok nép van veled!

7 Készülj, állj készenlétben az egész sereggel együtt, amely köréd sereglett, és légy a vezérük!

8 Egy idő múlva utasítást kapsz, évek múltán betörsz a fegyveres pusztítás után helyreállított országba, amelynek lakói a többi nép közül gyűltek össze Izráel hegyeire, amelyek sokáig pusztán álltak. Kihoztam őket a népek közül, és biztonságban laknak mindnyájan.

9 De te fölvonulsz, betörsz, mint a fergeteg minden csapatoddal és a veled levő sok néppel, olyan leszel, mint a földet beborító felhő.

10 Így szól az én Uram, azÚr: Abban az időben rossz gondolataid támadnak, és gonosz terveket fogsz szőni.

11 Ezt gondolod: Fölvonulok a védtelen ország ellen, rátámadok a békében és biztonságban lakókra, akik mindnyájan úgy élnek, hogy sem várfaluk, sem zárral ellátott kapujuk nincsen.

12 Zsákmányt akarsz ejteni, prédát akarsz szerezni, hatalmaddal az újra benépesült romok ellen akarsz fordulni, a nemzetek közül összegyűjtött nép ellen, amely már jószágot és birtokot szerzett, és a világ közepén lakik.

13 Sába, Dedán és Tarsís kereskedői és előkelői ezt kérdezik tőled: Azért jöttél, hogy zsákmányt ejts? Azért gyűjtötted össze seregedet, hogy prédát szerezz, hogy elvidd az ezüstöt és az aranyat, elvedd a jószágot és a birtokot, és gazdag zsákmányt ejts?

Isten szembeszáll Góg népével

14 Azért prófétálj, emberfia, és mondd meg Gógnak: Így szól az én Uram, azÚr: Azon a napon, amikor majd megtudod, hogy népem, Izráel biztonságban él,

15 eljössz lakóhelyedről, a messze északról sok néppel együtt, akik mind lovakon nyargalnak; nagy sereg ez, roppant haderő.

16 Úgy vonulsz föl népem, Izráel ellen, mint a földet beborító felhő. Az utolsó napokban elhozlak téged országom ellen, hogy megismerjenek engem a népek, amikor szemük láttára megmutatom rajtad, Góg, hogy szent vagyok.

17 Így szól az én Uram, azÚr: Te vagy az, akiről megmondtam hajdanában a szolgáim, Izráel prófétái által, akik azokban a napokban és években prófétáltak, hogy elhozlak ellenük.

18 De azon a napon, amelyen megérkezik Góg Izráel földjére – így szól az én Uram, azÚr–, fellángol majd a haragom.

19 Felindulásomban, izzó haragomban így beszélek: Azon a napon nagy földrengés lesz Izráel földjén.

20 Megrettennek tőlem a tenger halai, az ég madarai, a mező vadjai meg a földön csúszó-mászó mindenféle állat és minden ember a föld színén. Leomlanak a hegyek, lezuhannak a sziklák, és földre dőlnek a várfalak.

21 Fegyverbe szólítok ellene hegyeimen mindenkit – így szól az én Uram, azÚr–, ember ember ellen támad fegyverével.

22 Megbüntetem dögvésszel és vérontással. Ömlő záporesőt, jégesőt, tüzet és kénkövet hullatok rá és csapataira, a vele levő sok népre.

23 Így mutatom meg, hogy nagy és szent vagyok, és megismertetem magamat a sok néppel; akkor majd megtudják, hogy én vagyok azÚr!