Month: March 2020

A vőlegény és a menyasszony találkozása

1 Énekek éneke. Salamoné.

2 Csókoljon meg engem szája csókjaival:

Szerelmed jobb a bornál!

3 Jó illata van olajodnak,

neved, mint a kiöntött olaj;

ezért szeretnek téged a lányok.

4 Vigyél engem magaddal, fussunk,

vezess a szobádba, királyom!

Ujjongva örüljünk veled,

emlegessük bornál is jobb szerelmedet,

méltán szeretnek téged!

5 Jeruzsálem lányai!

Én barna vagyok, de szép,

olyan, mint Kédár sátrai

és mint Salamon szőnyegei.

6 Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok,

a nap sütött le engem.

Anyám fiai haragudtak rám,

szőlőt őriztettek velem;

a magam szőlőjét nem őriztem.

7 Mondd meg nekem te,

kit lelkemből szeretek,

hol legeltetsz, délben hol deleltetsz?

Miért keresgéljelek társaid nyájainál?

8 Ha nem tudod, ó, asszonyok szépe,

indulj el nyájam nyomán,

és legeltesd kecskéidet

a pásztorok tanyáinál!

9 A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem!

10 Két orcád bájos a láncocskák közt,

nyakad a gyöngysorokban.

11 Aranyláncokat készítünk neked

ezüstgolyócskákkal.

12 Ha a király az asztalnál ül,

nárdusom árasztja illatát.

13 Mint egy köteg mirha,

mely keblemen nyugszik,

olyan az én szerelmesem.

14 Mint a ciprusfürt Én-Gedí szőlőiben,

olyan az én szerelmesem.

15 De szép vagy, kedvesem, de szép vagy!

Szemeid galambok.

16 Szép vagy te is, szerelmesem,

gyönyörű vagy!

Fekvőhelyünk üde zöld.

17 Cédrusok házunk gerendái,

mennyezete ciprusfa.

A szerelem öröme a tavasz szépségében

1 A Sárón nárcisza vagyok én,

a völgyek lilioma.

2 Mint liliom a tövisek közt,

olyan kedvesem a lányok közt.

3 Mint almafa az erdő fái közt,

olyan szerelmesem a legények közt.

Árnyékában vágyom ülni,

gyümölcse édes ínyemnek.

4 Elvitt engem a borozóhelyre,

melynek jelvénye a szerelem.

5 Erősítsetek aszú szőlővel,

üdítsetek fel almával,

mert a szerelem betege vagyok!

6 Bal karja a fejem alatt,

jobbjával átölel engem.

7 Kérve kérlek titeket,

Jeruzsálem lányai,

a gazellákra és a mező szarvasaira:

Ne keltsétek, ne ébresszétek föl

a szerelmet, amíg nem akarja!

8 Szerelmesem hangját hallom!

Jön már, ugrálva a hegyeken,

szökdelve a halmokon.

9 Mert olyan szerelmesem, mint a gazella,

mint a fiatal szarvas.

Itt áll már falaink mellett,

benéz az ablakon,

betekint a rácsokon.

10 Szerelmesem így szólított meg:

Kelj föl, kedvesem,

szépségem, jöjj már!

11 Nézd, vége van a télnek,

elmúlt az esőzés, elment.

12 Megjelentek a virágok a földön,

itt az éneklés ideje,

gerlebúgás hangzik földünkön.

13 Érleli első gyümölcsét a fügefa,

és a virágzó szőlők illatoznak.

Kelj föl, kedvesem,

szépségem, jöjj már!

14 Galambom, a sziklahasadékban,

a magas kőszál rejtekében,

mutasd meg arcodat,

hallasd a hangodat,

mert kellemes a hangod,

és bájos az arcod!

15 Fogjátok meg a rókákat,

a kölyökrókákat,

mert pusztítják szőlőinket,

virágzó szőlőinket!

16 Szerelmesem enyém,

és én az övé vagyok,

övé, ki a liliomok közt legeltet.

17 Ha hűs szél támad,

és megnyúlnak az árnyak,

jöjj vissza, szerelmesem,

a hegyszakadékokon át,

mint a gazella vagy a fiatal szarvas!

A vőlegény érkezése

1 Ágyamon éjjelente kerestem őt,

akit lelkemből szeretek,

kerestem, de nem találtam.

2 Fölkelek azért, és bejárom a várost,

az utcákat és a tereket;

megkeresem, akit lelkemből szeretek!

Kerestem, de nem találtam.

3 Rám találtak az őrök,

akik a várost járják.

Nem láttátok – kérdeztem –,

akit lelkemből szeretek?

4 Alig mentem tovább tőlük,

máris megtaláltam,

akit lelkemből szeretek.

Megragadtam, nem is engedem el,

míg be nem vezetem anyám házába,

szülőmnek szobájába.

5 Kérve kérlek titeket,

Jeruzsálem lányai,

a gazellákra és a mező szarvasaira:

Ne keltsétek, ne ébresszétek föl

a szerelmet, amíg nem akarja!

6 Mi jön ott a puszta felől,

mint valami füstoszlop?

Mirha és tömjén illata veszi körül,

az illatszerárus sokféle pora.

7 Nézd, Salamon gyaloghintója az,

hatvan vitéz van körülötte

Izráel vitézei közül!

8 Mindnyájan kardforgatók,

gyakorlott harcosok,

mindegyiknek kard van az oldalán,

nem rettegnek éjszaka sem.

9 Gyaloghintót csináltatott magának

Salamon király a Libánon fáiból.

10 Oszlopait ezüstből csináltatta,

támláját aranyból, ülését bíborból,

belsejét szeretettel hímezték

Jeruzsálem lányai.

11 Gyertek ki, Sion lányai,

nézzétek Salamon királyt a koronával,

mellyel megkoronázta anyja

nászának napján,

szíve örömének napján!

A menyasszony szépsége

1 Mily szép vagy, kedvesem,

mily szép vagy!

Szemeid galambok fátyolod mögött.

Hajad olyan, mint egy kecskenyáj,

amely Gileád hegyeiről hullámzik alá.

2 Fogaid olyanok,

mint a megnyírt juhok,

melyek az úsztatóból jönnek:

mindegyiknek van párja,

nincs köztük magányos.

3 Ajkad, mint a karmazsinfonál,

és bájos vagy, ha beszélsz;

halántékod, mint gránátalma gerezdjei

a fátyolod mögött.

4 Nyakad oly karcsú, amilyennek

Dávid tornya épült.

Ezer kerek pajzs függ rajta,

mind vitézek pajzsa.

5 Két melled, mint két őzike,

mint gazellapár,

mely liliomok közt legel.

6 Ha hűs szél támad,

és megnyúlnak az árnyak,

elmegyek a mirhahegyre

és a tömjénhalomra.

7 Mindened oly szép, kedvesem,

semmi hibád sincsen.

8 Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom,

jöjj hozzám a Libánonról!

Nézz le az Amáná csúcsáról,

a Szenír és a Hermón csúcsáról,

az oroszlánbarlangoktól,

a párducok hegyeiről!

9 Megdobogtattad szívemet,

húgom, menyasszonyom,

megdobogtattad szemed egy pillantásával,

nyakdíszed egy láncocskájával.

10 Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom!

Mennyivel jobb szerelmed a bornál,

olajod illatosabb minden balzsamnál.

11 Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom,

méz és tej van a nyelveden,

és ruháid illata, mint a Libánon illata!

12 Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom,

bekerített forrás, lepecsételt kút.

13 Paradicsomkert nőtt rajtad:

gránátalmák édes gyümölcsökkel,

ciprusok nárdusokkal,

14 nárdus és sáfrány,

illatos nád és fahéj,

sok tömjénfával,

mirha és aloé,

sok drága balzsammal;

15 kertekben levő kút, friss víznek forrása,

mely a Libánonról csörgedezik.

16 Támadj föl, északi szél,

jöjj elő, déli szél,

fújj rá kertemre, áradjon illata!

Jöjjön el kertjébe szerelmesem,

és egye annak édes gyümölcsét!

1 Bejöttem kertembe,

húgom, menyasszonyom!

Szedem mirhámat és balzsamomat,

eszem lépes mézemet, színmézemet,

iszom boromat és tejemet.

Egyetek, igyatok, barátaim,

részegedjetek meg a szerelemtől!

A menyasszony keresi vőlegényét, és leírja szépségét

2 Aludtam, de ébren volt szívem.

Hallga, szerelmesem kopogtat!

Nyiss ajtót, húgom, kedvesem,

galambom, gyönyörűségem!

Mert fejem belepte a harmat,

fürtjeimet az éjszaka cseppjei.

3 Levettem alsóruhámat,

hogyan ölthetném fel?

Megmostam lábaimat,

hogyan piszkolhatnám be?

4 Szerelmesem benyújtotta

kezét a résen,

és szívem felindult iránta.

5 Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek,

és kezemről mirha csepegett,

ujjaimról mirha folyt a zárra.

6 Ajtót nyitottam szerelmesemnek,

de szerelmesem már megfordult, elment.

Lelkem megindult beszédétől,

azért kerestem őt, de nem találtam,

kiáltottam, de nem válaszolt.

7 Rám találtak az őrök,

akik járják a várost.

Megvertek, megsebeztek,

letépték rólam kendőmet

a várfalak őrei.

8 Esdekelve kérlek, Jeruzsálem lányai!

Ha megtaláljátok szerelmesemet,

mondjátok meg neki,

hogy a szerelem betege vagyok!

9 Mivel különb szerelmesed a másokénál,

ó, asszonyok szépe?

Mivel különb szerelmesed a másokénál,

hogy így esdekelsz hozzánk?

10 Szerelmesem ragyogó és piros,

tízezer közül is kitűnik.

11 Feje színtiszta arany,

hajfürtjei hullámosak és hollófeketék.

12 Szemei, mint galambok a folyóvíz mellett,

tejben fürödnek, bő víz mellett ülnek.

13 Arca, mint a balzsamillatú virágágy,

melyben illatos növények nőnek.

Ajkai liliomok,

melyekről csepegő mirha folyik.

14 Kezei aranyhengerek

topázzal borítva,

dereka elefántcsontszobor

zafírokkal rakva.

15 Combjai márványoszlopok

színarany talapzaton.

Termete olyan, mint a Libánon,

pompás, mint a cédrusok.

16 Ínye csupa édesség,

és rajta minden oly kívánatos.

Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem,

Jeruzsálem lányai!

Az egymásra találás öröme

1 Hová ment szerelmesed,

asszonyok szépe?

Merre indult szerelmesed?

Hadd keressük veled együtt!

2 Szerelmesem a kertjébe ment,

a balzsamillatú virágágyakhoz,

hogy gyönyörködjék a kertekben,

és liliomokat szedjen.

3 Én szerelmesemé vagyok,

és szerelmesem az enyém,

a liliomokban gyönyörködik ő.

4 Szép vagy, kedvesem, mint Tircá városa,

gyönyörű, mint Jeruzsálem,

ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.

5 Vedd le rólam szemeidet,

mert megzavartak engem!

Hajad olyan, mint egy kecskenyáj,

mely a Gileádról hullámzik alá.

6 Fogaid olyanok, mint az anyajuhok nyája,

mely az úsztatóból jön:

mindegyiknek van párja,

nincs köztük magányos.

7 Halántékod, mint gránátalma gerezdjei

a fátyolod mögött.

8 Királyné van hatvan,

másodfeleség nyolcvan is,

lány meg számtalan.

9 De galambom csak egy van,

ez a tökéletes,

anyjának egyetlene,

szülőjének kedvence.

Nézik a lányok, és boldognak mondják,

dicsérik a királynék

és a másodfeleségek.

10 Ki ez a lány?

Úgy ragyog, mint a hajnal,

szép, mint a holdsugár,

tiszta, mint a fénylő nap,

ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.

11 Lementem a diófaligetbe,

hogy gyönyörködjem a zsendülő völgyben,

és megnézzem, fakad-e a szőlő,

virágoznak-e a gránátalmafák?

12 Észre sem vettem, amikor

Ammínádíb kocsijába tettek engem.

A vőlegény és a menyasszony boldog együttléte

1 Fordulj, fordulj, Szulamit!

Fordulj, fordulj, hadd csodáljunk!

Mit csodáltok Szulamiton,

amikor soraitok közt táncol?!

2 Mily szépen lépkedsz saruidban,

te fejedelmi lány!

Csípőd vonalai ékszerekhez hasonlóak,

művészi kéz alkotásai.

3 Köldököd kerek csésze,

melyből nem hiányzik a fűszeres bor.

Tested búzahalom

liliomokkal szegélyezve.

4 Két melled, mint két őzike,

mint egy gazellapár.

5 Nyakad elefántcsonttorony,

szemeid hesbóni tavak

a bat-rabbími kapunál;

orrod, mint a Libánon tornya,

mely Damaszkusz felé néz.

6 Fejed olyan, mint a Karmel,

és fejeden a haj, mint a bíbor;

egy királyt tartanak fogva fürtjei.

7 Mily szép vagy és mily kedves,

gyönyörűséges szerelmem!

8 Termeted pálmához hasonló,

melleid szőlőfürtökhöz.

9 Gondoltam: Felmegyek a pálmafára,

megragadom fürtjeit.

Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök,

leheleted, mint az alma illata.

10 Ajkad íze, mint a legjobb boré,

mely szerelmesemtől árad felém,

álomban is megnedvesíti ajkam.

11 Én szerelmesemé vagyok,

és ő is utánam vágyódik.

12 Jöjj hát, szerelmesem,

menjünk ki a mezőre,

háljunk a ciprusok között!

13 Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg,

fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága,

virágoznak-e a gránátalmafák?

Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.

14 A mandragórák illatoznak,

ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs,

van friss, van aszalt is:

szerelmesem, neked tartogattam!

A szeretet mindennél drágább kincs

1 Bárcsak bátyám lennél,

ki anyám mellét szopta!

Ha az utcán találkoznánk,

megcsókolhatnálak, és nem szólnának meg.

2 Elvezetnélek, anyám házába vinnélek.

Te tanítgatnál engem,

én meg fűszeres borral itatnálak,

édes gránátalmaborral.

3 Bal karja a fejem alatt,

jobbjával átölel engem.

4 Kérve kérlek titeket,

Jeruzsálem lányai:

Ne keltsétek, ne ébresszétek föl

a szerelmet, amíg nem akarja!

5 Ki ez a lány, aki a pusztából jön

szerelmesére támaszkodva?

Az almafa alatt költöttelek fel,

ahol anyád vajúdott veled,

ahol vajúdott, és megszült téged.

6 Tégy engem, mint pecsétet a szívedre,

mint pecsétet a karodra!

Bizony, erős a szerelem, mint a halál,

legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír.

Úgy lobog, mint a lobogó tűz,

mint azÚrnak lángja.

7 Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet,

folyók sem tudják elsodorni.

De ha valaki háza minden kincsét

kínálná is a szerelemért,

csak megvetnék érte.

8 Kicsi még a mi húgunk,

nincsen neki melle.

Mit csináljunk húgunkkal,

amikor megkérik?

9 Hogyha kőfal, építünk rá

ezüst pártázatot;

hogyha pedig ajtó,

bedeszkázzuk cédrusfával.

10 Kőfal vagyok,

melleim, mint a tornyok;

de őelőtte olyan leszek,

mint aki megtalálta boldogságát.

11 Szőlője volt Salamonnak

Baal-Hámónban,

szőlőjét őrökre bízta,

mindegyikük ezer ezüstöt

hozott a termésért.

12 A magam szőlőjére

magamnak van gondom.

Az ezer ezüst legyen a tiéd, Salamon,

kétszáz pedig a termés őrzőié.

13 Te, kertekben lakó lány!

Barátaim a szavadat lesik,

hadd halljam én is!

14 Siess hozzám, szerelmesem,

mint egy gazella

vagy egy fiatal szarvas

a balzsamillatú hegyeken!