Az elhívatáshoz méltó élet a hit nagykorúságában és egységében
1 Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok,
2 teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,
3 igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
4 Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is:
5 egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség,
6 egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.
7 A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott.
8 Ezért mondja az Írás:
„Felment a magasságba,
foglyokat vitt magával,
ajándékot adott az embereknek.”
9 Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre.
10 Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.
11 És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul,
12 hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére,
13 míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,
14 hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától;
15 hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus,
16 akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.
Az új ember felöltözése
17 Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.
18 Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és megkeményedett a szívük.
19 Mivel erkölcsi érzékük eltompult, bujálkodásra adták magukat, mindenféle tisztátalanságot művelve mohóságukban.
20 Ti azonban nem így tanultátok Krisztust;
21 ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban:
22 vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott;
23 újuljatok meg lelketekben és elmétekben,
24 öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.
25 Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.
26 Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal,
27 helyet se adjatok az ördögnek.
28 A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.
29 Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.
30 És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.
31 Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.
32 Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.