A babiloni foglyok panasza
1 Amikor Babilon folyói mellett laktunk,
sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.
2 A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat.
3 Mert akik elhurcoltak minket,
énekszót követeltek tőlünk,
és akik sanyargattak, öröméneket:
Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
4 Hogyan énekelhetnénk
éneket azÚrról
idegen földön?
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem,
bénuljon meg a jobb kezem!
6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez,
ha nem emlékezem rád,
ha nem Jeruzsálemet tartom
legfőbb örömömnek!
7 Emlékezz,Uram, az edómiakra,
akik ezt mondták Jeruzsálem napján:
Romboljátok le, romboljátok le,
egészen az alapjáig!
8 Babilon pusztulásra méltó népe!
Boldog lesz, aki megfizet neked azért,
amit velünk elkövettél.
9 Boldog lesz, aki megragadja
és a sziklához csapja csecsemőidet!